Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)
1924-08-28 / 104. szám
8$fSSn*en5<5^fifc évfolyam« C.„ I II •"■====' 1 ......=•=**■ 104.cAm. Csütörtöki 1924. augusztus 28. KOMABOm LAPOK POLdTIK AI JLi JL HR. £tótanfc»í ár «««Än»asíws'áas arW*t«* t Sídy&es é» aíiékra pcsls! széiklMé*##!: fass» érre 80 X« féléire «0 M, »^gyedéire S Külföldöm 160 Kő. Egy®» semsü ára s 86 fillér. AlÄPiTOTTÄ: TUBA JÁNOS. fősaorktaztő; GAÁL GYULA dí. Szerkesztő: 8ARAHYAY JÓZSEF dr. Szerknisiöiég ét ki.dóhÍT.t.1 : 5áá»1or-si 29., hővé agy > Up mellem) részét illető közlemények, nia’> . hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldeniük Kéziratokat nem adónk vissza. ieptoii betenkiil háromszor: Wn csütörtSüSn ér rnSOm U Komárom, aug. 27. Prágában az éhbéren sínylődő nyugdíjasok tüntető felvonulást rendeztek. A nyomort kivitték az utcára és megmutatták az aranyos, százlornyu Prahának. A muzsikát az éhségtől korgó gyomrok zenéje szolgáltatta: ami a legszomorubb zene. Ez történt Prágában, ahol minden esztendőben hoznak egy törvényt a nyugdíjazásról és a köztársaság fennállása óta már egész csinos kis törvény-gyűjteménye van a nyugdíj különféle szabályozásának, csak az a kár, hogy egy részük nincsen végrehajtva és a papiroson maradt. Ez vonatkozik a régi nyugdíjasokra, azokra, akiket az államváltozás itt talált, és azokra, akiket az uj rezsim nyugalomba küldött. Mert az uj nyugdíjasok, akik most legutóbb élvezett, rendezett fizetésük után vonulnak nyugdíjba, azok tűrhető ellátásban részesülnek és panaszra nincsen okuk. A régi rendszerű nyugdíjasok a háború előtti fizetések után kapják a nyugdijaikat. Tudjuk, hogy az mennyi volt: éppen egy tizedrésze a háborúban a fokozódó drágaság folytán megnőtt illetményeknek. A régi nyugdíjasok tehát alig ötödrészét kapják annak a nyugdíjnak, amely őket megilletné, ha ma vonulnának nyugalomba. Szörnyű szociális igazságtalanságok történnek igy öreg emberekkel, akik az állam érdekében áldozták fel fiatalságukat és férfi koruk erejét, özvegyekkel, akik panaszkodni már nem is mernek és ártatlan árvákkal. Mindezen túltesz az, amit a forradalmi törvényhozás miveit a magyar hivatali alkalmazottakkal, a megyei tisztviselőkkel és a jegyzőkkel. A forradalmi törvényhozók ezekről olyan törvényt hoztak, hogy ezek a magyar rendszerű fizetéseik alapján — jól értsük meg — fizetéseik alapján, minden mellékjárandóság beszámítása nélkül nyugdijazandók. Ennek az embertelen intézkedésnek a nyomorultja ezer és ezer szegény 'magyar tisztviselő, jegyző és szolga, akiknek a puszta fizetés után kiszabott nyugdijuk egész esztendőre is sokkal, de sokkal kevesebb, mint az újonnan nyugdíjazott hasonló rangú állami alkalmazott egy havi nyugdija! Ezer és ezer családnak kell ma élűi évi ezer és kétezer korona nyugdíjból, ami lakbérre és száraz kenyérre sem elég, de van olyan nyugdíjas is, aki husz-harminc koronát kap, tanítók özvegye, csendőrök, pénzügyőrök. Szégyene a szociális törvényhozásnak ez a helyzet, amelyen öt év alatt nem tudtak segíteni Ezt kénytelenek konstatálni a kormány pártjainak a lapjai is. Mi csak arra a lehetetlen állapotra akarunk rámutatni, amely ebben a szociális berendezésű é3 demokratikusnak mondott köztársaságban fennáll. Egy pénzügyőr, vagy vámőr, vagy határőr, kereshet évente hatvanezer koronát, ennyi jövedelmet vall be akárhány adó alá, tehát nem túlzás, — egy csendőr megkeres hosszabb szolgálat után havi háromezer koronát. Egy nyugalmazott magyar pénzügyőr évi nyugdija nem haladja meg az évi kétezer koronát és egy nyugalmazott magyar csendőr sem kap többet havi kétszáz koronánál, ellenben egy frissen nyugalmazott vasúti bakter évi tizenkétezer korona nyugdíjjal vonul a magánéletbe. Mi nem ezt sokaljuk, legyen egy munkás életnek alkonyán gondnélküli élete minden dolgozónak, — de a havi harminc koronát keveseljük az özvegy tanítónőknek és a havi száz koronát keveseljük a magyar hivatalszolgának, aki a megyét szolgálta és a havi kétszáz ko rónát a négy-öt gyermekes özvegynek és családapának. Ez embertelenség, ezen segíteni kell. Hogy igen sok magyar testvérünk sínylődik ebben a sorban, azt jól tudjuk, ez is a magyar sorshoz tartozik, egy kis részecskéje annak a balsorsnak, mely nemzetünkre rászakadt, amely megfosztotta kenyerétől a munkabíró férfiakat, nyomorba taszította a tisztességben és becsületben megőszült aggastyánokat, könnyessé változtatta az özvegyek életét és éhséggel sújtja az ártatlan árvákat, akik szintén rendezhetnének tüntető felvonulásokat. De ezek hallgatnak és a néma vád hangosabban beszél a tüntetésnél. = A képviselőhöz összehívása. Végre a képviseiőház elnöksége intézkedett, hogy a nemzetgyűlés összt-üjön. A képviselőházat ugyanis szeptember 4 ik napjára, délután 4 ó<ára hívták össze. Az első iúéstn a szlovénszkói és rnszinszkói ipartörvény, valamint az állandó bizottság tagjainak megválasztása szerepel. Tárgyalni fognak ezenkívül több mentelmi ügyet is. = Az ünnepnapok szabályozása. Már a köztársaság megalakulása ehö érében fölmerült az üitneptupok új megállapításának kérdése, amely » gyes pártoknál nagy ellentáliásra talált. Mint Prágától jelentik, a kérdés aktuálissá válik az őszi ülésszakban, amikor előfogja a kormány terjeszteni a belügyminisztériumnak erre vonatkozó javaslatát. A javaslat szerint a vasárnapi muakaszüaet csakis vasárnapokon, jsn. 1-én, máj. lén, júl. 5 én, 6-án, ofct. 28-án és december 25-éa lesz érvényben. Az ünnep és vasárnapokra vonatkozó eddigi rendelkezések hatályukat vesztik s az új törvény már 1925. január 1 én fog életbe lépni. Az új törvényt a megokolás szerint az a körüiménv is siettette, bogy a kereskedelmi kamarák kérték a kormánytól az ünnepnapok egységes rendezését. A terv szerint a megállapított ünnepnapokon kívül minden vallásfelek z t úgy tanh .tja meg ünnepét, ahogy akarja. A kisebbségi kérdés. Komárom, aug. 27. A világháborút csak papiroson intézték el a békediktátumok, mert hiszen azok az okmányok, melyek egyoldalú tárgyalások korcsszüleményei, csak az áliig felfegyverzett „békét“ teremtették meg, a lelkek kiengesztelödóséröi azonban nem gondoskodtak. Az igaz, hogy a balfogások egész tömegét feltüntető békeszerződések külön rendelkeztek az u. n. nemzeti kisebbségekről, akiknek a háború alatt szinte demagóg jelszóként hangoztatott „függetlenségét és önrendelkezési jogát“ kívánták megvédeni e külön szerződésben. Hogy gyakorlatban mint festenek ezek a rendelkezések, azt százszor meg százszor megtanulhatta a világ azokból a számtalan panaszokból, melyek állandóan napirenden vannak és amelyek mindaddig nem némáinak el, valameddig oiyan nehéz és megalázott sorsak lesz a kisebbségeknek. A mostani in parlamentáris Unió előtt ismét napirendre került a kisebbségek ügye, az Unió főtitkára tett erről jelentést és ebben löbbek között úgy állította be a helyzetet, hogy a békeszerződések által teremtett helyzet a nemzeti kisebbségekre nézve kedvezőbb a háború előtti helyzetnél, mert ugyanazon faj szétválasztása már nem áll fenn. íme a nemzetközi fórum főtitkára is annyira tájékozatlan a valóságról, hogy jelentésében olyan dolgokat terjeszt a világ miaibn részéből öaszesereglett Modern JäjdalNilra és olcsó ~ TELEFON SZÁM 160. 22 PÁROVSK A 22. Állandó kiállítás kül- és belföldi bútorok' ban: Legmodernebb stylus ::: Díjtalan megtekinthető' i
