Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-08-23 / 102. szám

1824 awgasEtas Sä.

,Flo«aá?oíiH Lapok."

1 otéaí.

— Hm . . . km . .. hm, hát ez doktor Lencse szerint semmi ?

— Az Istea szerelméért, doktor űr, mondja me; minden teketóriázás nélkül az igazat Ugy-e maholnap meghalok? — hebegtem.

— Hja, ha idejekorán nem folyamodott volna szakorvoshoz, akkor. .. Most pedig utazzék Nanheimba. Teljesen egészséges ugyan aligha lesz újra, de ilyen sziveüsirosodással jó darabig elélhet az ember. Az ön szive kissé nagy s az egyik fele el van zsirosodva.

Elutaztam hát Nanheimba s ott rettenetesen agyongyötörtöm magamat fürdőkkel, diétát tartottam, megőszültem, lesoványodtam és boldogtalan voltam A szivem ugyan javult egy kissé, de úgy tetszett, mintha a gyomromba költözött volna a bántalons, A nanheimi fürdő-orvostól tanácsot kértem s ő fekete porokat adott, hogy megnyugodjam s azt mondta: lakik Bécsben egy specialfsta, a ki kitünően ért a gyomorbajokhoz.

A gyomorbajok kiváló szakorvosa azután, or időn fölkerestem, gummicsövet fúrt a gyomt >mba, kimosta a belsőmet, úgy hogy olyan üres lett, mint a diákgyerek bugyellárisa a hótrap végén, mintát vett a gyomrom nedvéből s azt ajánlotta, hogy két nap múlva keressem föl újra.

S midőn aztán harmadnapjára fölkerestem, kezdetben egy kukkot se szólt, csak sóhajtozott; csóválta a fejét és nagyon búnak adta.

— Remélem, nincs komolyabb bajom ? — mondtam én, miután német társalgási könyvecskémből olvastam, hogy a német orvoshoz így kell szólni: remélem,. .. hogy tiszteletdij iránti igényét csökkentsük, megpróbálván jelentéktelennek tüntetni fel az egész dolgot.

Erre azt felelte az orvos: talán még megmentheti az életemet, de ilyen tönkretett gyomrot még nem látott s engem szívbajos gyanánt gyógyítani a képzelhető leggyalázatosabb gyilkossági kísérlet.

— Mégis úgy éreztem, mintha fájna a szivem — mondám.

— Az a gyomor nyomása, melyet fölfelé a mellkassra gyakorol. Az ön szive nagyon kicsi és sovány s minden tekintetben kitünően működik — felelte.

Ez az orvos két hónapig gyógyított s ez alatt az idő alatt úgy tetszett, mintha egy cirkusz, meg két körhinta lett volna bennem, bár alig ehettem valamit.

Végre, midőn azt hittem, javultam egy kissé s a doktor azt mondotta, teljesen elmúlt a bajom — elutaztam.

Ekkor már annyira el voltam gyengülve, lesoványodva és tönkretéve, hogy hazámba való visszatértem után tanácsot kértem az elő SZOT utamba akadt orvostól Göteborgban. Az levetkőztetett, megmérte a hőmérsékletemet, tüzetesen megvizsgált s azt mondta: amennyire megállapíthatja, az egyes szerveknek nincs semmi bajuk, hanem az idegzetem van megtámadva.

— Ne vegye zokon, nem voltak kedélybetegek a családjában? — kérdezte végre.

— Nem, kivéve a nagynénémet, akit fiatal korában szerelmi bánat miatt gyógyitóintézetbe kellett zárni. De ma már ő is teljesen épelméjű és Bordásban iskolás gyermekeket tart kosztban — mondám a valóságnak megfelelően.

— Ez az, látjal Mindjárt gondoltam! Még nincs veszedelemben az elméje, de anynyira megbomlott az idegzete .. . hm!... nem maradhatna-e néhány hétig az intézetemben, hogy megláthatnék . ..

— Miféle intézet az?

— Hja . .. sajátképpen kedélybetegek gyógyintézete, de önnek természetesen csak megfigyelés alatt kellene itt lennie, ki- s bejárhatna kénye-kedve szerint s meglenne a külön szobája rendes ablakokkal.. .

Erre igazán azt hittem, hogy meg kell bolondulnom, de követtem a doktort, bár némikép szorongó szívvel, hogy végre még elmeorvoshoz is kellett folyamodnom.

Nála jól volt dolgom. S miután háromszáz koronát kivasalt belőlem s a tornácon rajtacsipett, amint megcsókoltam a húgát, aki a háztartást vezette az intézetben, azt mondta, hogy a nyugalom meg az orvosság immár annyira meggyógyított, hogy köztem mee egy közönséges épeszű ember közt nincsen lényeges különbség. Mindazáltal úgy vélte, meg kellene házasodnom s lehetőleg olyan nfit vennem feleségül, aki kissé jártas a kedélybetegek gondozásában, hogy ha ... hogy ha . ..

Majd egy tengeri fürdőben telepedtem f meg egy időre, de csak tartózkodva vettem részt a mulatságokban, hiszen annyi veszada- i lem fenyegette testemet, lelkemet. Egy este egy stockholmi kiváló fiatal orvos jelent meg a társalgó teremben, aki csak átutazott Bemutatkozván előhozta, hogy érdeklődéssel hallotta j betegségem egész sajátságos történetét. Én ; elbeszéltem neki mindent, megjegyezve, hogy régóta nem éreztem magamat ennyire jól. Erre fájdalmasan nevetve mormogta:

— Megint egyike azoknak a közbeeső stádiumoknak, melyek után még gonoszabbui kitör ... hm ... hm .. .

— Az ördögbe is, mit akar ezzel mondani, doktor ur?

— Hja, lássa — mondd — én az önmegtartóztatás szakorvosa vagyok 1 A nyomorult alkohol iszonyú pusztítást visz véghez

— Lehetetlen, doktor ur! Oly mértékletesen élek, akár . . .

— Most, talán most, amikor már ott lappang testében a méreg. De azelőtt, ifjú korában, tanulói pályáján mennyit ivott átlag napjában?

Meggyőződésem szerint nagyon szerény mennyiséget említettem.

— Ah! — csodálkozott hosszúra nyújtva a szót. — Megmondtam ugy-e potator.

Erre elsáppadva kérdem tőle: vájjon megmenthet-e? Teljesen bizonyosan nem Ígérhette meg, . de szakorvos ezen a téren és ha rábizom magamat, akkor . . .

Azután rettenetes kúrát csináltam végig, úgy hogy többizben visszaakartam térni az elmeorvoshoz, még annak a veszedelemnek is kitéve magamat, hogy áldozatul essem nyájas húgának.

Ebben a legbaígatabb nyomorúságomban értesültem róla, hogy üzletem a kereskedelmi világban beállott válság következtében otthon nehéz helyzetbe jutott. Rögtön haza utaztam s összeszedtem minden erőmet, Hogy megmentsem, ami még megmenthető. Sutba dobtam valamennyi diétát, dolgoztam, gyötörtem magamat, akár a kutya, sohse gondoltam se testemre, se ldkemre, derék gyámolóra leltem atyám öreg barátjában, beleszerettem a lányába s egy augusztusi estén az iszalaggal befutott lugasban keblemre záriam s éppen ki akartam vele magamat kihirdettetni, amidőn nagy hirtelenséggel megvillant az agyamban, hogy ni ni, elhanyagoltam valamennyi bajomat és teljesen egészséges vagyok. Egészen elfeledkeztem minden nyomorúságomról. Föltápászkodtana, megtapogattam a testem gépezetének valamennyi eresztékét és kapcsát. Egytől-egyig friss volt és egészséges, mint a makk. Többékevésbbé veszedelmes bajaim sorra megszűntek, mert nem hederitettem rájuk.

Szivbeli fájdalmat sem éreztem többé soha, csak akkor, midőn Évike sokáig távol volt tőlem. Gyomrom sem fájt, egész nap nem szorult táplálékra, beérte azzal, ha Évike mellettem ült, elcsevegett velem és a szemembe nézett. Ideges is csak egyetlen egyszer lettem, amikor egy ifjú báró meglátogatott bennünket és Évike iránt kelleténél udvariasabb volt. A mi pedig az elmémet illeti, Évike azt mondta s ma is vitatja, hogy én vagyok a világ legokosabb embere.

De hát mért is kezdtél el kisérletezni a testeddel, Petterson ? — kérdeztük tőle.

— Hja, ezt sokáig magam sem tudtam. De aztán a múlt évben találkoztam a falusi doktorral, akihez először fordultam segítségért s az azt mondta, hogy semmi bajom. Immár tudtam, hogy igaza volt s ezért tisztelettel teljesen köszöntem neki.

— Nini, Petterson — kiáltá. — Mindjárt azután, hogy engem fölkeresett szívdobogása miatt, amelynek okát kideriteni nem bírtam, egy beteg leányzót látogattam meg az ön nagybátyjánál s a felesége szives volt meghívni kávéra. Alig nyeltem le az első kortyot, félretoltam a csészét, mondván: Kedves Pettersonné asszony, biz ez nem kávé, hanem méreg. Mindig ilyen erősen issza e ön? — Mindig — erősítették, fcrre rögtön rájöttem: honnan ered az ön szívdobogása. Nemde meggyógyult, mihelyt megszabadult ettől a méregtől?

Azután elbeszéltem neki mindent s ő jelentéktelen emberfoltozó s hashajtószert rendelő falusi feleser létére mi rosszat sem akart mondaai hires kollégáiról, habár kénytelen veit beleharapni az esernyője fogantyújába, hogy halálra ne nevesse magát. Két szeme azonban hamiskásan ragyogott s azt hiszem, különös örömet szereztem neki.

— Annyit mondhatok — fejezte be elbeszélését Petterson — ha orvostól akartok tanácsot kérni, olyanhoz forduljatok, aki egyszerre orvoslás alá veszi az egész testet s őrizkedjetek a specialistáktól.

IRODALOM.

(*) Madame sans géné regénye. Szkalosné

Járossy Erzsébet, aki Madame sans géné írói néven küldi Rozsnyóból friss és hangulatos írásait, most egy hosszabb lélegzetű müvével készült el, Uj könyvét, első regényét, amelynek tiz nyomtatott ír a terjedelme, a magyar aszszonyokaak irta. A regénynek »Nélkületek?» a cime és asszonysors vjv benne életharcot szívós erős akarattal. A szlovénekéi magyar irodalom fejlMésének figyelői őszinte érdeklődéssel várják Madam» sans géné könyvének megjelenését, mely kétségkívül egy komoly teh-tségü és eredeti hanga asszonykának lesz reményteljes bemutatkozása. A könyv ára 12 korona lesz.

(*) Az angol irodaiam gyásza. A modern Anglia legtöbbet olvasott Írója s az angol préza legszebb művelője : Joseph Oonrád, ceoterburgi udvarházában, a naposban elhunyt. Joseph Conrad tulajdonképen lengyel származása és családi nova; Korzeniovsky és hossza küzdelmen ment át, raig iró lett. Krakkói gimnazista korában megszösö't hazulról s minden nyelvismeret nélkül ért 1874 ben Marseillesbe, ahol egy hajón fűtőként dolgozott, majd matróz lett és később hajóskapitány. Húsz évi matrózkodás» alatt beutazta az egész világot és megtanult franciául, angolul, az utóbbit olyannyira, hogy az utóbbi évek angol p ózajának ő volt a mestere. A matrózságot meguava, Angliában telepedett mag s negyven éves korában kezdett Írni, először matrózóimé >yeit, majd nagyobb regényeket, hűen követve mestere, Flaubert gondosságát. Legismertebb művei: A tenger tükre. — Az arany ék. — Nárcis. — A katona lelke. — Párbaj. — Andre Gide, a világhírű francia iró, hogy Conradot eredetiben olvashassa, megtanult angolul s minden munkáját lefordította fraaciára.

SZÍNHÁZ

(Komárom Újváros állandó színháza.) A

színház kérdést Komárom-Ujvárosnak sikerült megoldania. A háború után visszamaradt barakk épületek kínálkoztak erre a célra és Alapy Gáspár h. polgármester megszerezte azok tulaj? donjogát, valamint a színház átalakítására tetemes államsegélyt. így Komárom Újváros állandó színházhoz jut. melyben 300 néző elfér. A város a belügyminisztertől mozi engedélyt is kapott és a színház egyúttal mozgószinházul is szolgál, ha nem játszik & színtársulat. Ez a városnak tekintélyes bevételi forrást biztosit, íme: amit Komárom ötv#n év alatt nem tudott megoldani, azt Komárom Újváros könnyedén biztosítja. A mozgószinházzal is több szerencséje van, mint a régi városnak, ahol a városi mozgó mellé megcsinálta a kormány a légionárius mozgót, amely lassan, de biztosan lejáratja a város mozgóazinházát.

(Zitahy Lajos sikere.) Tadja a jó Isten, de Zilahy Lajost bizonyos tekintetben a magnókénak tartjuk, mintha itt született volna Komáromban, Ha Zilahy Lajos nem is itt született, de itt született meg a Múzsája, itt bontogatta ki szárnyait az 6 költői, írói tehetsége. A komáromi Rozmaring-utcáról, a csallóközi rónaságról, a komáromi Dunáról, az Erzsébet szigetről irt versei, tárcái ide forrasztották az ó magyar lelkét a Jóbaiak, Péczelyek, Beöthyek, Thalyak, Czuczorok megszentelt földjéhez. Szeretettel gondol ránk 8 is, mi is örülünk ha sikeréről irhatnnk. A pozsony—kassai magyar színtársulat losonci szezonjának befejezése előtt Zilahy Lajosnak, a legfrissebb magyar színpadi szerzőnek komoly értékű vígjátékét