Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-26 / 12. szám
iSM. január 26. •Komáromi Lapui.« 8. oldal. (Újabb házkutatás. — A véres szénametsző. — Ami a boncoló orvosokat zavarba hozta. — Se késszurás, se baltacsapás. — A hetényi jégvágók vallomása. — Mi az újság Baginy Uram? — Az áruló elszólás. — Csak a fiamat engedjék hazai) — Ssj&t tudósítónk jelentése. — Konaároffiszentpéter, 1924. jau. 23. Folyó hó 15-iki számunkban megírlak azt a kegyetlen gyilkosságot, mely Komáromsíentpéterea történt. Még ma sem tudj* senki, hogy valójában est örlökön, vagy pénteken történt-e a rett-netes bűntény, A gyanúsított szomszédot, Baginy Ignátzot és 19 éves fiát azóta a komáromi ügyészségi fogházban őrzik; még máig sem sikerűit őket vallomásra bírni. Folyó hó 18 án, d. u. a komáromi törvényszék ügyésze és vizsgálóbírója, az eddig s szorgalmasan nyomozó rendőrökkel kijöttek Ssentpéterre és a gyanúsított szomszédnál újabb házkutatást tartottak. A házkutatás meglepő eredményre vezetett. Ugyanis a kamrában egy szénametszőt talál ak, mely n vérnek nyomait lehetett látni és ez a szénavégó az első házkutatásnál nem volt ott. Valószínű, hogy a tett;» a széna vágói hirt-len a szénába dugta, mert a rendőri«.atya a szénához sokszor szaladt a nyomozáskor, de a széuametsző kiálló nyelét, akkor senki sem vette figyelembe. Későbben pedig Biginy felesége bevíhette a Vágót a kamrába, nehogy azt valaki onnan elvigye. Bár a vágó meg volt törölve, de a kovácsolt vas repedéseiben meglátszott a vér, amit a mikroszkóp és a vegyvizsgálat ma, pontosan kiderít. A metszőt elkobozták. E vizsgálatkor Baginy felesége nem volt odahaza, csak egy leánya. Boncolásnál a doktorok is csodálkoztak a gyilkos áital ejtett különös sebeken, melyek sem baltavágásboz, sem igazi késszuráshoz n m hasonlítottak, m>rt a késszuráshoz hasonló sebek nem voltak méy^k, a baltavágáshoz hasonló sebek p dig rövidek voltak s kissé köralakot matattak. Minthogy a szénametszönek két sarkas éle van, azzal csakugyan késszurásnyi mély sebet ejteni n»m lehet. Voltak tompa ütések is, melyek a szénavágó lábnyomó vasától eredhetlek. Az orvosok sem tudhattak hirtelen szénavágóra gondolni. Ezenkívül két jégvágó ember, kik az 5 gyertyatartó faggyuszálait de a vendég nem j engedte. A tűzhely fénye kedves, intim vilá- i gosságot árasztott a szobára, amelyek apró v ablakszemérs a háttérben elnyúló havasok, mint j óriási, fehér lepedőbe burkolt kísértetek bá- \ múltak be. Koccintottak s a házigazda szinte < lázas türelmetlenséggel folytatta: — Katonatiszt voltam. A jó családból ! való, de szegény s amellett hevesvérű, lobba- j nékony szivü hadnagyocskák sorsa ért utó!. \ Beleszerettem egy gazdag leányba, aki szép í volt, mint egy Madonna-kép, de akarata tőré- 1 kenyebb a iiliomszálnál. Szülei hallani sem akar- j tak rólam. A leány is szeretett, de sokkal gyöngébb volt, semhogy szülői ellenére kövessen engem. Egy elkeseredett pillanatban rálőttem. A leány fehér blúzát vér borította el. De engem megakadályoztak az öngyilkosság- í ban. Kidobtak a katonaságtól s mert áldozatom életben maradt, mindössze másfél esztendőt kaptam. A fogságban és azután is üldözött a vér. Szerencsémre a nénémtől örököltem ezt a havasi birtokot, ahol kedvemre olthattam vérszomjainat az erdők vadjain. A környékbeli mulatós urak eleinte fölkerestek. De egy viharos dáridó után, mivel nem akartak tovább maradni, önkívületemben a távozók kocsija után lőttem. Golyóm szerencsére célt tévesztett, föl sem jelentettek. Házamat azonban mindenki kerüli, mint a félelmes bestiáét. Jobb is igy, nincs semmi keresnivalóm véres kézzel, fogházbélyeggel a tiszta úri emberek között. A gyáros elérzékenyült megértéssel nyújtotta a kezét. — Vigasztalódjék, — mondotta gyöngéden — az én múltamban is van, ha nem is vörös, de fekete pont. Én is voltam könnyelmű ifjú, engem is kitagadott a családom az életkocsijára is vágják a jeget Hetőnyea, meglehetős terhelő vallóméit tettek Baginy ellen, ők pénteken reggel 7 óra tájban be akartak hozzá maani, hogy' jöjjön kocsival jégért, De az utca ajtó ba volt zárva ós leánya az udvaron a négy hidegben, mintha őr lett volna, kiút sétált és nem akarta őket az ajtón beereszteni. Azonbau ők, mint jó ismerősök, az ajtót kinyitották és ba akartak hatolni a szobába, melyben lámpavilág égett. Ámdi a leány az ajtóban állt és őket be nem engedte, mert, hogy atyja beteg, hanem beszélgetésre az ablakhoz utasította őket. Onnan szólt-k tehát be, hogy ,jöhet a kocsival, van jég vágva elég!“ Baginy ki kiáltott, hogy derékfájása van, 8 ig senkinek ba nem fog s miatha a lámpát lecsavaría volna egy kissé. S csakugyan 8 óra után ment Heíénybs. Amint Ebtéoybe ért, állítólag egy hetényi emberrel találkozott, aki mindjárt, mint id *géntől, szentpéteri újság után tudakozódott. Ő azt felelte volna, hogy nagy újság van, két szomszédja meggyilkolva, holtan fekszik a szobájukban, bo ott a falub&a csak péntek este 6 órakor tudtak a gyilkosságról. Es a tana azonban még nem jelentkezett. Érdeklődtünk a körüi-lakóktót, hogy milyen viselkedésű volt Baginy a mindennapi életben? Azt mondták, hogy büntetlen előéletű ugyan, de házsártos ember volt és nem egyszer k^rg itta be a szomszédokat a házukba baltával fenyegetve. Felesége is állítólag azt hajtogatja, hogy csak a fiát engedjék, mert az ártatlan. Remélhető, hogy ennyi gyanuok alapján mégis csak meg fog törni és meg fogja vallani rémes és szörnyö bűnét. A lakosságon félelem vett erót, azóta mindenki gondosan zárkózik, holott eddig utca ajtaját magyar szokás szerint majdnem mindenki nyitva tartotta. FUlöp Zsigmondi A Komáromi Dalegyesület történetéből. Kapható Komáromban Spitzer Sándor, Czike Dénes és Girch József könyvkereskedéseiben. Bolti ára 9 korona. bő!, csakhogy én egy másik éleibe fogtam, a szebbe, az igaziba, a munkáéba. Húsz év előtt külföldön, mint egyszerű munkás kezdettem s ma saját gyáram van. Családom is megbékült S legény öcsém kevéssel halála előtt nálam volt látogatóban asszonyával és viruló, bájos szép leányával, most én megyek meglátogatni az árván maradiakat. A gyáros észrevette szavai hatását s rábeszélően folytatta : — A fenyőszálakon túl olyan ragyogó, olyan pompás az élet. Gyors szárnyakon repül a kultúra. Minden esztendő a ma életében kettőt számit Halálos bűnt követ el, aki egy percet is elszalaszt az életből, annak verőfényes napsugarából. Az öreget valósággal visszahökkentették az utolsó szavak. Egész testében remegés fogta el, A felkínált élet varázsos képe olyan izgalomba hozta a vadon magányának szerelmesét, hogy szólani sem tudott. Csak valami különös melegséggel koccintott és kezet szoritott vendégével, mikor az indítványozta a pihenést. Reggel, mikor főiébredtek, igazi csoda történt. Az öreg csapzott szakálla, haja le volt nyírva Délceg alakján régi divatu, de tiszta magyaros ruha feszült és sugárzó jókedvvel szállott be az ördöngős gépkocsiba, amely óvatosan haladt a térképjelölte, de most vízmosásos utón. A\ falut elérve, szép urilak udvarára kanyarodtak be. Frissen ü tetett virággruppok díszítették a pázsitos kertet. A ragyogó, tavaszi nap az üveggömbökről a kerítésen ágáló pávakakas pompás tollaira táncolt. De lélek se mozdult a csinos, tiszta portán. A verandán került elő csak egy sunyiképű szobaleány. Kurtán előadta, hogy úrnője a városbin van Egy csillogó, sárga pénzdarab beszédesebbé lette. A gyáros halálrarémülten hallotta, hogy kis unokahuga megszökött a Komáromi leveleli. Kedves Barátnőm, helyesebben: a kedves Barátom, még kedvesebb nője, megkaptam könnyoitől agyonpettyegetetk levelét, auHyet amikor végigolvastam, a szomszédban a Kórodi Gyula, ez a jóuevű cigányprímás épm azt a nótát fejezte be, hogy De ki tudnám panaszkodni magamat, aztán nyomban ahb* a nótába kapott bele, hogy Sírok én is, siratom a l&nyságom. Kutya jó szimatja van nmek a Kórodinak, ez a két nóta éppen rápasszolt a maga panaszos levelére. Kedves Vanda! (Az igazi nevét nem írhatom ki, mart holnap az egész atcájok arról beszélne, hogy maguk összevesztek és maga levélben pgn*8zkodott a vén, öreg Faunnak. Hát p rsze, persze, ilyenkor jók vagyunk mi is vén Fauuok. Ilyenkor, amikor baj vau. Azaz, dehogy is van baj. Egy kis veszekedés az előfordul a legjobb családoknál is. Annát édesebb a kibékülés. Nem is veszem olyan nagyon komolyan az egész veszekedést, se azt a fenyegetését: Hogy visszamegyek a mamához I Ddhogy is megy maga vissza. Ezúttal levelének csak arra az általános kérdésére fel -lek, hogy miért is vannak veszekedések a házastársak között ? Llssa, ez egy közérdekű téma és nekem módfelett tetszik, hát beszédünk róla. Ez mindnyájunkat érdekel, akár még innen, akár már tűi vagyunk a házasságon, akár bsnne vagyunk még. A házastársak között a veszekedésre sokszor igazán lényegtelen dolog szolgáltat okot. Például sokszor egy hajszál, amelyet a féltékeny asszony talál az ura kabátján, a vállán, vagy a nyakkendője körül, ilyenkor aztán nehéz elhitetni a villogó szemű asszonykával, hogy véieíienségból a szél fújta oda és nem az odasimuló fejecske hagyta ott emlékül, A világtörténelem Tut An Kamen faraó dédanyjáig visszamenőleg nem tud egyetlen egy esetet se felmutatni, hogy az asszony elhitte volna a dadogó férjnek, hogy a szél hordta a kabátjára azt az áruló hajszálat. Lám a nőknek itt is könnyebb a helyzetük. Az ö vállukra, a keblükre odasimulhafc a férfi fej, az sohse hágy ott áruló hajszálat, hiszen ma már az áll alános kopaszság annyira divatos, hogy nem is férfi, aki nem kop .sz. A házasok közti veszekedések történetéfiatal erdésszel s most őket keresi a tekintetes asszony. — Jaj, kérem, — tette hozzá impertinens bizalmassággal a cselédleány — még vendégnek sem jó most a háznál lenni. A mióta a kisasszony eltűnt, a tekintetes asszony olyan ideges, hogy na I Pöröl megállás nélkül egész nap. A kezeügyébői meg éppen tanácsos menekülni. Máskor meg napokig sem lehet szavát hallani. Némán, kísérteiként bolyong köztünk. De jobb is erről nem beszélni. Majd kinyitom az uraknak a vendégszobát, 1—1 s ezzel már szaladt is előre. Az öreg medve éppen a port tisztogatta le magáról, midőn az udvarra robogó kocsiból kiszállt egy gyászrühás nő. Ijedt csodálkozással kiáltott föl. Kezét a szeméhez emelte s az alapos vizsgálat is arról győzte meg, hogy régi szerelme, akit véresre sebzett, jelent meg előtte. Ideje sem maradt indulatait rendezni. A szobaleány az asszonya elé sietett, de vesztére. Fúriaként rohant neki az asszony. Ütötte-verte, ahol csak érte. — Te cudar! Te rongy! Hát te voltál a keritő !? Megtudtam mindent, — rikácsolta fuldoklóan, — te hajtottad föl az én kis báránykámat — s azzal újra nekiesett a visító leánynak. Odafönn az ablakban, egy régen látott kép elevenedett meg az emlékeivel küzdő, megdöbbent öreg ember előtt. Látott egyszer egy nőstény medvét, amint véresre marcangolta a hajtót, aki boccsát a vadász fegyvere elé kerítette. És az öreg, vén űiedvének minden bátorsága elment a magzata vesztén dühöngő anyamedvével találkozni. Habozás nélkül kalapja után nyúlt. Leosont a hátsó lépcsőn a nyitott parkba. Onnan bevette magát a rengetegbe s dobogó léptekkel rohant az ő magányos, csöndes, szenvedelmektől mentes barlangja felé .. .
