Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-06-28 / 78. szám
4. oldal »Komáromi Lapok « 1924. június 28. Julius 5-én Kominek tánciskolájában Julius 5-én a Vigadóban 1888 nagyszabású táncbemutató előadással egybekötött TÁNCVIZSGAJ lesz este 8-től reggelig. Éjfélkor nagy zenés társasvacsora. U JAVA, BLUES, TANGÓ, SAMBA, FRANCIA VALCER,SHIMMY K be a költségvetésbe különböző cimü és rovata tételeket a kiadási oldalon, ha a bevételi hiány fedezetét a magasságos Egekre tadjuk csak bizni. A költségvetés tervezetünk pedig ma ilyen, a kiadásaink tele felesleges tételekkel valóságok, a bevétel pedig ott lóg a sok keserűséggel, nyomorral, reménytelenséggel teleitatott levegőben. {tg.) Íz dbiftaBA meiiDyitésÉl. A háború utáni idők egyik legsúlyosabb kinzó eszköze az útlevél- és vizumszerzés, amely különösen bénitólag nehezedik a kereskedő és iparosvilágra, amelynek egy külföldi utazás engedélyének megszerzése hetekig tartó kálváriajárás. De hiába minden panasz, minden kérelmezés, legfeljebb csak Ígéretek hangzanak el s legjobb esetben csak csip-csup módosítások történnek s marad a kínzás, marad a kálváriajárás. A legutóbbi vívmány, hogy a gazdasági természetű külföldi utazásnál méltányosságra utasították a pénzügyi hatóságokat. Jelentékeny könnyebbségeket ez a rendszer sem jelent, mert most is a pénzügyi tisztviselő viseli az ntlevél kiadásáért az anyagi és erkölcsi felelősséget, A különböző szlovenszkói érdekeltségek ezzel szemben az útlevélkiadás eljárását gyökeresen kívánják megváltóztatni. A kereskedelmi iparkamarákat állandóan foglalkoztatja a kérdés és az együttes fellépés eredményeként elérték, hogy a kamarák prágai központja külön bizottságot küldött ki az utlevélkérdé* rendezésére. A központ most hivatalosan értesítette a kamarákat a bizottság azon határozatáról, hogy indítványt tesz, miszerint az útlevelek és viznmok kérdését egyrészt a népszövetség őszi ülésén, másrészt a kamarák nemzetközi Brüsszelben tartandó kongresszusán tűzik napirendre. Ezenkívül a központ Ígéretet kapott arra nézve, hogy a minisztérium mindazon kedvezményekről, melyeket az utlevélkiadás terén eddig engedélyezett, külön rendeletet fog kibocsátani, amely irányadóul szolgál majd a pénzügyi hatóságok eljárásánál. mindenhol jó, de legjobb otthon. | (A csehszlovákiai magyar emigránsok is haza : kívánkoznak.) Van egy régi magyar drasztikus közmondás, amely azt mondja: „Jön még a kutyára dér !* Mindig ez jatott eszünkbe, valahányszor Komáromban és más szlovenszkói városban nraBkodó és a tnlsó oldalról főben járó bűnökért ideszalasztott és itt letelepült emigráns f arak a kitartott sajtóban, vagy a megrendelt j gyűléseken fenemód legénykedtek és valósággal j üvöltöttek Magyarország ellen, szidták, rágal- \ mázták azt az országot, hol soha jobb dolguk nem volt ezen a világon. Valahányszor ilyen megrugdosó cikket olvastunk, vagy köpködó beszédet hallottunk, mindig ez a parasztos közmondás jatott az eszünkbe, hogy: „Jön még a kutyára dér !“ Es ez a dér hamarább megjött, mint ezek az emigrációs vitézek gondolták volna. „A kémeket megfizetjük, de nem fogunk velük kezet, — mondja a francia. A hazaárnlókat megfizetik, de még szóba se szívesen állanak ▼elük. Jndás pénzt öntő bőségsaru azonban hamarább bedugult, mint hitték volna. A nagy vitézek tehát jövedelem nélkül állanak, vagy a még meglevő jövedelmük megszűnésétől rettegnek. Eddig a gerinces magyarság átnézett rajtuk, megvetette őket, most már a kitartó gazdáik is rájuk nntak és szeretnének tőlük megszabadulni. A bécsi csehszlovák emigrációnak titkos összeköttetéseik persze mindig megvoltak a magyarországi elvtársakkal. Most aztan, amikor megjött a kutyára a dér, ezeket a magyarországi elvbarátaikat mozgósították és minden követ megmozgatnak, hogy a hazájukat százszor meggyalázó emigránsok visczatérhessenek a megrugdosott Magyarországba, ahol távolról se sejtik, hogy mit vétettek ezek az arak az itt és a tnlsó oldalon élő magyarságnak. Odaát nem olvasták a bécsi és a szlovenszkói emigráns sajtó gyalázktos támadásait es nem hallották a gyűléseken elhangzott rágalmait az itteni gerinces magyarság és a túlsó oldali testvéreink ellen. Mi, az ntédállamok magyarsága azonban mindezt tudjuk és hallottuk és nekünk kissé furca, hogy még szó is lehet arról, hogy ezek az urak szépen hazamehessenek és senkise gondol odaát arra, hátha ugyanazok leszrek odaát is ezek az nrak, hazájuk elavulói és magrontói, az ellenség kémei, besúgói, hiszen a Judás pénzt el lehet odaát is jattatni, az emigráns urak kezeibe. Hiszen mindenki tudja, hogy Magyarország ellenségei rengeteg sok kémet pénzelnek odaát Magyarországon. Minden kávéházban, vendéglőben, vonaton, állomáson, hajón lebzsel belőlük, akik különösen arra vigyáznak, hogy az elszakadt területek magyarsága mit, kivel és hogyan beszél, ha Magyarországra ntazik. Nem mi vagyunk hivatva eldönteni, hogy okos dolog-e ezt a kém, ezt a spicli hadat még növelni a hazaengedett hazaárulókkal. Igaz, hogy vannak megtért bűnösök, de itt njra egy rusztikus közmondás tülekedik előre: „A kutyából nem lesz szalonna.“ Az is igaz, hogy mi magyarok olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosuak is meg kell boosájtani. Ezt a szép krisztusi szeretetra valló mondást már sokszor hallottuk és soksaor láttuk alkalmazni, de olyan kitétellel, hogy a hazaárnlónak is meg kell bocsátani, azt még so’se hallottak. Hiába! a magyar nemzet gavallér, kénynyenhivő, udvarias, jószivü és bár ez a sok jó tulajdonsága nem egyszer okozta vesztét, még mindig nem tanult. Mi tadjak legjobban, hogy akik itt sokat vétettek a magyarságnak, azok mint jó magyarok odaát vígan élik világukat. Szóval a bécsi emigránsok haza szálliugózása után, most a szlovenszkói emigránsok hazatelepitése is megindult és ez a hatalom által kitartott sajtóban nagy változásokat fog előidézni, mert Magyarországról, mint a brigantife, a Horthy hóhérok, az orgyilkosok, a tömeggyilkosok, a herélö bicsakok, a zsidó pogronok országáról ezentúl is fognak cikkek bizonyára megjelenni, de mivel az eddigi cikkírók kipró bált toliforgatói hazamennek Magyarországra, hát másokkal kell azokat pótolni, akik naponta és laponta egy-egy cikket helyeznek el a véreskezű, vérben gázoló, vértengeren hajózó Horthy föhóhér országáról, Magyarországról. És mivel a szlovenszkói emigránsok hazaszállítása gyors tempóban indult meg, a kitartott lapok szerkesztőségében hamarosan beállanak ezek a változások. De hát erőltessük meg magánkat és reméljük a legjobbat, hogy tényleg lesznek megtérő bűnösök és még hasznos polgárai lesznek hazájnknak. Es azt is fel kell tételeznünk, hogy az emigrációnak is vannak tagjaik, akik nem követtek el valami nagy bűnt, vétséget és reméljük, hogy első sorban ezok mehetnek haza. Erre vall legalább az, hogy dr. Györki, a debreceni kerület szoc dem. párti képviselője, aki az emigráció líguidálására most Szlovenszkóban jár, csak azok hazatérését segíti elő, akik ellen odahaza nincs bűnvádi eljárás folyamatban. Györki képviselő a Szlovenszköban élő emigránsok hazatéréséről igy nyilatkozott: — A magyar kormánytól azt az ígéretet kaptak, hogy minden hazatérő emigráes ügyét inaividn&lisan fogják elbírálni. Minden hazatérő emigráns köteles ennélfogva annál a hatóságnál, ahol esetleg ellene eljárás van folyamatban, kérvényt benyújtani, melyhez csatolnia kell ama hatóság legitimációját, melynek területén eddig élt. Ennek a legitimációnak tartalmaznia kell annak az igazolását, hogy hol élt az emigráció ideje alatt, mivel foglalkozott, nem vett-e részt a bolsevista mozgalomban és nem agitált é a magyar nemzet ellen. Mindenki, aki ezt igazolhatja é* aki ellen — előreláthatóan — nem hozna a bíróság öt évet meghsladó szabadságvesztési büntetést, szabadlábon várhatja be ügyének elbírálását. Alapos reménység vau azonban, hogy a bíróságok ezeket az ügyeket nem is fogják tárgyalni. Akinek tudomása vau róla, hogy ellene Magyarországon bűnvádi eljárás nincsen folyamatban, nyugodtan térjen vissza Magyarországba, mere információink szerint újabb eljárásokat régi cselekményekért megindítani nem fognak. A magyar bíróságok eddig mindössze két esetben hoztak ítéletet ily visszatért emigránsok felett. Mindkét esetben izgatás miatt 6—6 hónapi fogházat szabtak ki, azonban az 1919 ben elszenvedett szabadcágvesztéssel a büntetést kitöltöttnek vették. A magyar szociáldemokrata párt vezetőcége az emigráció likvidálásával engsm és Büchier titkárt bizta meg. — A legfőbb célunk mindenekelőtt azt megállapítani, vájjon van e az emigránsok ellen Magyarországon bűnvádi eljárás folyamatban? Ezt a legtöbb esetben magák az emigránsok sem tudják s mi azt a tapasztalatot szereztük, hogy aa esetek 80 százalékában nincs is eljárás folyamatba téve. Ausztriai akciónk eredményekép mintegy 30 emigráns tért vissza,— viszont Jugoszláviából csak kettee voltak hajlandók hazatérni. Ellenkezőleg : a jugoszláviai emigránsok arra kértek bennünket, interveniáljunk a jugoszláv kormánynál, hogy — mivel & hazatérési lehetőség megnyílt a számukra — ennek dacára Jugoszláviában máradhassanak és ne legynn-k onnan kiutasítva. A fenti nyilatkozatból az lünik ki, hogy Jugoszláviában a hatalom képviselőinek még szükségük van a magyar emigrációra. Olt még megélhetnek ebből a dicitelen foglalkozásból. „Európa tragédiája/1 Irta: Francesco Nitli, Olaszország volt miniszterelnöke. A múlt héten jeleni meg Nittinek, a pacifista olasz exminiszterelnöknek legújabb könyve: La Tragédia dell’Európa (Európa tragédiája) a turini Gobetti-cég kiadásában. Nitti a könyv megjelenése után hagyja csak el Olaszországot és költözik Svájcba, ahol bizonyára folytatni fogja bátor és nagyszerű harcát az európai szolidaritás érdekében. A könyv rendkívül érdekes előszavát a következőkben szószerinti fordításban ismertetjük. Miután Nitti részletesen leírja a versaillesi békeszerződés 1920 június 10-én történt aláírását és vázolja az akkori párisi hangulatot, rátért a maga álláspontjára és a következőket Írja : Mindig heves ellenfele voltam a német militarizmusn&k és a katonai erőn alapuló minden fajtája militarizmnsnak és nacionalizmusnak. Ha azok az olaszok, akik annak idején II, Vilmosért és & német imperializmusért lelkesedtek, ma a francia militarizmust dicsőítik, úgy én ezzel szemben ma is nyíltan hangsúlyozom idegenkedésemet ez ellen a rendszer ellen ós a demokratikus Franciaország hírének vallom magamat. Ami engem illet, úgy én egészen eddig azt hittem, hegy a népek harcáról van szó a német militarizmus ellen. Ezért helyeseltem azonnal Olaszország beavatkozását a háborúba abban a reményben, hogy igy könnyebben jutunk el az emberi igazsághoz ós a népek testvéri együttműködéséhez. Azonban nyomban a győzelem után észrevettem, hogy Olaszországban
