Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-06-28 / 78. szám
jiinius 28. ffKüüiárumi Lapok ‘ 5. o2uä% hétköznap este I MODERN MOZI KOMÁROMI vasár* is ünnepnap 1 és 9 orakBr. tiszti pavillon 5,7 bs 9 Mr IBSEN lepzebb drámája. Főszerepben: Olga Cseh ás Fritz Könfner Hétközi bibliás dráma: A regi törvény. „e^”pp„b"n«.B. is elterjedt az az őrület, amely igen veszélyes a békére és hogy olyan hangon kezdenek az emberek beszélni, amely igen különbözik attól a h ingtó!, amellyel annak idején igazolni kívántuk a háborúban való részvételünket. Azt gondoltam, az összes erőknek együtt kell mű ködniök az igaz és becsületes béke megteremtése érdekében és ezért azok a manifesztációk, amelyek előbb Franciaországban, majd Angliában es Olaszországban is bekövetkeztek, igen bántőlag hatottak rám. Tehát azért harcoltunk a háború ellen, hogy uj háborút csináljunk, azért prédikáltuk a militarizmu-i összezuzását, hogy egy uj, még rosszabb akaratú mi itarizmust teremtsünk ? Azt mondottuk, hogy a háborút a demokrácia és szabadság érdekében folytatjuk s mostan el akarjuk nyomni a szabadságot és a demokráciát? 1919 januárjának közepén kiléptem a kormányból. Súlyos lelkiismereti furdalásaim voltak és aggódva néztem a jövő elébe. A többi politikusok, akik a békeszerződést előkészítették és a tömegőrületben maguk is azt hitték, hogy végre tudják hajtani, később utáuatn átélték ugyanazt a krízist. Ezt követőleg Nitli érdekesen vázolja Lansieg volt amerikai külügyi államtitkár mentalitását, valamint a többi békeszerződésben részes áutánt államférfiak állásfoglalását. — Jellemző, hogy a franciákon kívül az összes többi államférfiak ellenezték a szigorú békefeltételeket, mégis aláírták a szerződést. Nitti ennek ismertetése után a következőképen folytatja: így gondolkoztak Lansing amerikai államtitkáron kívül szinte az összes jelen volt politikusok, akik a Versailles! szerződést aláirták és Franciaországon, valamint egy-két vazallus államon kivü! senki som volt, aki ne szégyenkezett volna az aláíráskor. Ez volt ez uj idők legnagyobb szabású büntette. Miután aláírtam a béke-, vagy jobban mondva a háborús szerződést, Paris nagy örömmámora mély gyászba kéuyszeritett engem. Sohasem lehet tartós az a békeszerződés, ameiy a legyőzött nagy népek és nemzetek leigázásán és feldulásán alapul. Az első közeledési kísérlet nem egyéb Atrida-végzetnél. Milyen forradalmak és háborúk fogják ezt követni? Egy valóban logikus béke nem kelti fei a tö • megek lelkesedésé , ellenkezőleg majd mird’g kritikákat és csalt dásokat von maga után. Az 1920 júniusában megtartott konferencia további lefolyása sokban hozzájárult gyászom növeléséhez. A többiek mind olyan dolgokat akartak, amelyeket elleneztem. Elekhez két olyan követelés járult, amelyek küiöuö-eu bántottak. Az első az a követelés volt, hogy Hol landia szolgáltassa ki ítélkezés céljából II Vilmos császárt, a második pedig az, hogy Némotorsa tg adjon ki többezer német tisztet, kiket kegyetlenkedéssel vádoltak. — Erélyesen szembeszálltam ezzel a két követeléssel, amelyek esztelenek és erkölcstelenek voltak, akárcsak az egész békeszerződés és minden erőmmel harcoltam ellenük. Mintha mi, az ellenség, bíráskodhatnánk II. Vilmos császár felett és mintha a szerződés, amely megállapítja a né met nép felelősségét, nem lenne a legkeményebb büntetés. Mintha feltahetnók azt a német népről, hogy kiszolgáltat többezer tisztet, hogy mi ítéljünk felettük! És hogyan itélkezhetnőnkl Vájjon a mi embereink nem köveitek e el ke gyetknsógeket a háború alatt? Végre annyit elértem, hogy Hollandiára nem gyakoroltak igazságtalan nyomást, hanem megelégedtek egy jegyzékkel, amelyről már előzőleg köztudomású volt, hogy eredmény nélkül marad. Sikerült kivívnom azt is, hogy a német tisztek felett német bírák ítélkezzenek Lipcsében. Szóba került, hogy vájjon nem deportálják-e II, Vilmos császárt az egészségtelen kli májú Curacao szigetére. Ez céltalan alávalóság lett volna és ezért ezt is elleneztem. Tévedés tévedést, hiba erőszakot idéz elő. Ha itt van már az első rossz, úgy még rosszabb dolgok következnek. Militaristák, becsvágyó államférfiak, szenzációkat hajhászó újságírók, üzletek után szaglászó bankárok mindig a nagy profitot kereső hadigazdagok egész Európában aláásták a felelősségérzetet és a po’ilikai erkölcsöket. Bár hogyan csoportosítsák is át a tényeket, bárhogyau háttérbe is szorítsák a valóságot, az igazsaguak titokzatos, hatalmas ereje van. Gazdi - sági leigázások, morális sértések előbb-ntóbb reakciót váltanak ki s mindezekért a francia imperializmus lesz felelős. Hangsúlyozni szeretném, hogy őszinte barátja vagyok Franciaországnak és a háború kezdete óta elkeseredett ellenfele a német imperializmusnak. Azt hiszem, őszintébben szeretem Franciaországot azoknál, akik az erőszakot prédikálják ás segítik a franciákat végzetes tévedéseikben. Én még azoknak az államférfiaknak csoportjába tartozom, akik szükségesnek tartják Franciaország és Németország becsületes kibékülését és testvéries együttműködését. Egyiküs sem tudja egzisztenciáját a másik elpusztítására alapítani. Vájjon nem lehetséges, hogy ez a két ország egymás javára megbéküljön? Ezért egyetlen erőszakosságot, egyetlen bűntettet sem kell feledni, elhallgatni. Németország nem hal meg, nem lehet elpusztítani, ezt a franciáknak is be kell látniok. Európa népeinek eppen ezért szembe kell szállniuk Franciaországgá1, mivel a kontinens rekonstrukcióját, a viszonyok javulását csak e két nagy nemzet megbékülése és a békeszerződések revíziója hozhatja meg. Megbuktam számtanból! (Szekundától a gyorsszámolókig.) Ilyenkor vizsgák és érettségik víg szomorú idején gyakran megesik, hogy a boldog családi fészekben egy szó nyilalik. keresztül, hogy Megbuktam! Óh ebben a röpke széban mennyi fájdalom. Vé?e a megálmodott szüueti boldogságnak. Az Erísébet szigeti idyüekuek, a sportegylafi fürdésnek, sütkérezésnek, tvezésuek és minden jónak. Vége a megígért utazásnak nyaralásnak, üóöert puskának és egyéb földi jónak. És mind ezt a sok végtelen nagy szenvedést egy röpke szó fejrzi ki, hogy — Megbuktam. Ezt & szenvedő alany mondja. Az apa már nem olyan fukar a szavakkal és szabatosabban fejezi ki magát: — Megbuktál, gazember?! Letöröm a derekadat. Persze ez a vége a csavargásnak. A család védő angyala szelídíti a bősz apát: — Ne bántsd szegénykét, hisz?u annyit tanult, de hát kissé nehéz felfogású, akárcsak te édos apuka. Hogy erre mit felel a két oldalról megsebzett apai oroszlán azt, jobb nem firtatni. A bukás veszedelme minden tantárgyból utolérheti az emberfiát, sőt több tantárgyból egysz&rra is. Vannak bukások azonban, amelyek nem szennyezik bs nagyou a diák lelkét, Ilyen a szépírás, a torna és ének. Ebből ugyanis nem kell pótvizsgát tenni, se ismételni nem kel! azok miatt. Mi most azokat vesszük pártfogásunkba, akik sápadt arccal ezt rebegik el a bizonyítvány kiosztásakor, hogy: — Megbuktam számtanból. Hogy miért éppen ővelük foglalkozom, hiszen buktak diákok másból is ? Hát egyszerűen szórt, mert a gyorszámolókról van a kezünk között egy érdekes cikk. Ezt akartuk bevezetni a fenti diák keserv leírásával. A számtanból megbukott, mint utolsó szalmaszáihoz, bizonyára é cikkünkbe is bele fog kapaszkodni és azt mondja, ha én is olyan számzseni volnék, mint amiről a Komáromi Lapok legutóbb irt, akkor persze, hogy uem buktam voiua m g. Most pedig lássuk a gyorsszámolókat. (Ha a nyomdában a szedők, a szerkesztőségben a korrektor és megint a nyomdában a korrigálok nem hagynak benne hibát, igen élvezetes dolgokat fognak még azok is olyAsni ebből a cikkből, akik nem buktak meg a szám tanból). íme: A gyermekeket, különösen Németországban, a nagy számokhoz dresszirozzák. Az öregeknél ez az átoriontálódás már nehezebben megy. Nemcsak a számok nagysága, hanem a különböző pénzfajtákba való átszámítások, a béreknek, fizetéseknek kiszámítása stb. nagyon sok időt vesz igénybe, mindenesetre jóval többet, mint régebben. Ilyenkor irigykedve gondolánk a gyorsszámoló művészekre, sajnos azonban, a virtuózitásra csak nagyon kevesen vihetik. Több számolócsudát ismerünk már, ezek a nyilvánosság előtt is produkálják magukat, művészetüket megbámuljak és megfizetjük. Azok a legendák azonban, amelyek esyas számo'ómüvészok teljesítményeiről keringenek, többnyire lulzás jk. Emberfeletti semniHSőír* sincs a mesterségükben. Nagyon egyszerű a magyarázata egy néhány évtizeddel ezelőtt Némstországbaa szereplő bizonyos dr. Farról trükkjének. Feldiktállak neki 100 számot, amelyeket ő 10 egymásaktti sorban — tehát tízesével — irt fel. Már az írás alatt szorgalmasan dolgozott agyával, hogy a sorrendet megjegyezze, mikor a sorrenddal elkészült, két páréig figyelte a táblát, amelynek hátat fordiíott és hibátlanul el mondta mind a 10 tisszámjegyű számot. Miad n két- és többjegjű számcsoportnak is azonnal meg tadta mondani a helyét. Módszere roppant egyszerű volt. Minden szám meg faiéi egy mássalhangzónak, pl. l=n, 4=r, a mássalhangzók közé m'gánlungzókat ikta ott már & számok 1. írása közben, vagyis a számokat szavakká alakította át. így & 14 ni k mogfílM a nur szócska. Munkája tehát abban állott, hogy gyorsan megalkosson és megjegyezzen 10 szót, ami némi gyakorlattal elsajátítható képesség. Forróinak nagyon érdekes módszere volt a tőbbsíámjegyü számok szorzására. Ha pl. ezt a két számot: 654 és 321 kellett megszoroznia, akkor a két számot egymás alá irta 654 321 éa fejben a következő rész szorzatokat képezte: 1 X 4 = 4; (1 X 5) + (2 X 4) = 13; (1 X 6) + (3 X 4) + (5 X 2) = 28; (3 X 5)-f (2 X 6) = 27; 3 X 6 = 18. Most a kapott eredményeket sorb , leírjak, csak arra kell így ennünk, hogy csak az egyeseket írjuk «gymás mellé, a tízeseket s a százasokat a következő részhez adjnk. Tehát a mi példánkon kezdjük 4-gyel, a 13 bői a 4-est a 4 es elé Írjuk, az egyest hozzáadjuk a következő számhoz, tehát 88 -j- 1 = 29, ebből leirak a 9 est, a 2 est hozzáadjak a 27 hez lesz 29, ebből leírjuk a 9 ét, végül 18 -f 2 = 20 Vagyis az eredmény 209 934. Hogyha az egyik szorzó kevesebb számjegyből áll, akkor a hiányzó számjegyet Ó va! pótoljuk, tehát 567 X 29, ezt így írjak fel 667 029 egyébként pedig a szorzást a fenti mintára végezzük. Ugyanezt a módszert íöbbszámjegytt
