Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-06-19 / 74. szám
GsütdrtSk, 1924. Junius 19, 74. szám» vmssmmm ■mi.j'n ........................... a» POLITIKAI 3P. Í«gfv«nSid^k évfolyam*» iliütilill if *«®is»a*!o«Äfe értétöes? Melybe* ja vidékre ptsitil tzéfklsldámh évre 8Ö E, félévre 40 1, aögyeáévre 20 1 Külföldöm 160 Ké. Egy©« »vám ára t <&© fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főss6®rk»8stő: GáÁL GYULA dr. Szerkesztő: 8ARANYAY I02SEF dr. Sserkentöiéi él kiadóhivaUl: Nádor-,. 20., hová agy * l»p izellemi részét illető közlemény«!:, ml«i • hirdetőiek, előfizetési éi hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik beteskiit taáromszar: kedd"! csOtörtőkön is iziBletloo Hátrányos gazdasági szerződések. Komárom,, — junius IS. Az a szinte szenvedéllyé fokozódott buzgóság, amellyel Benes külügyminiszter az utolsó időben a sok politikai és gazdasági szerződést kötötte, nem bizonyult valami nagyon eredményesnek, sőt még csak azt sem lehet mondani, hogy a szerződések csak részben is kielégítenék az érdekelt köröket. Maga az ország a koalíció kormányzása alatt, amelyet azonban bátran lehetne a külügyminiszter kormányának nevezni, — tulajdonképen a kísérleti nyúl szerepére van kárhoztatva, amelyen a sok kezdő és dilettáns politikus kénye-kedve szerint próbálja ki minden előkészületet, sőt a legtöbbször rátermettséget is nélkülöző diplomáciai tudását. A kormányzatban még ma sem jutott szerephez a biztos, egyenesvonalú politika, mert még a nacionalista centralizációban sem érvényesülhet egyelőre más, csak a reakció szelleme. Nincs olyan állam, amellyel a köztársaság ne kötött volna valamiféle szerződést vagy egyezményt és nem hisszük, hogy volna még egy állama Európának, amely annyi felé és oly sok irányban kötelezte le volna magát, mint ifjú republikánk, mely abban a ritka szerencsés helyzetben van, hogy az ilyen ügyletek megkötésére külön politikai eljárót tarthat. Más kérdés azonban az, hogy ezek a szerződések meg felelnek-e az állam érdekeinek. A véd-és dac,-politikai, védelmi, gazdasági és egyéb szerződések eddig is kihívták a kritikát, politikai és katonai szerződéseink hiányosságairól és tendenciózus voltukról a köztársaság közvéleménye már ismételten és elég érthető formában hallatta megjegyzéseit, most azonban a gazdasági szerződésekre kerül a sor, amelyek nemcsak az ellenzéki kritikát nem bírják el, de még a koalíció érdekelt pártjának ellentállását is előidézték. A kormány a különböző gazdasági szerződéseket a képviselőház elé terjesztette ratifikálás céljából. Az első frakció, melyet a Dániával kötött kereskedelmi szerződés magával szemben talált, az agráriusok pártja volt, mely egyszerűen megtagadta a ratifikáláshoz való hozzájárulást. Hogy Benes pártja, a szocialisták, ezt nem nézték jő szemmel, azt várni lehetett és lapjaikban nem is kímélték cseh agrárius társaikat, noha a szent koalíciónak ők is alkotó elemét képezik. Nem lehet csodálkozni, hogy az agráriusok néhány heti hallgatás után válaszoltak a sok támadásra és hivatalos lapjukban leszedik a keresztvizet a dán kereskedelmi szerződésről, melyet Csehszlovákiára nézve hátrányosnak tartanak. Mert amig Anglia elzárta határait a dán termékek elől, addig Csehszlovákia különös vámkedvezmények adására kötelezte magát a dán vaj, tej, vágómarha stb. számára. Az agráristák orgánuma a szerződést támadja éles kritikában, azonban ez a bírálat pálcát tör Benes külügyminiszter felett is, sőt valószínűleg neki is szánták, aki nem valami nagy örömmel fogadhatja az érdekeltek attakját, mert ebből az állásfoglalásból bizton következtethet a többi, ratifikálásra még elő nem terjesztett, de jóváhagyásra váró gazdasági szerződések sorsára nézve. Az bizonyos, hogy a kormány vámpolitikája nem elégíti ki a gazdasági köröket, mert abban is a dilettáns járatlansága, bizonytalansága és szárnypróbálgatásai mutatkoznak. Úgy, mint az ifjú állam egész kormánypolitikáján, mely a kísérletezések bélyegét viseli magán minden megnyilatkozásában, amellyel még maguk a kormányt támogató pártok sincsenek megelégedve. = Ellenzéki képviselők kiadása. A nemzetgyűlés keddi ülése zajos jeleneteknek volt ismét színhelye. A ház több mentelmi ügyet tárgyalt le és azok során Htinka Andrásnak, a szlovák néppárt vezérének ügyével is foglalkozott, aki a „Slovák“-ban egy Hrom&dka Ferenc nevű egyént megsértett. Az előadó Hlinka kiadatását javasolta, amire erős és éles vita indalt meg. Kabis (szlovák néppárti) Kontcy előadónak azon eljárását leplezte le, amely szerint a mentelmi bizottságban két képviselő javaslatára azt sjániotta, hogy 15 mentelmi esetet a büntetőjegyzökönyvbe való betekintés nélkül tárgyaljanak és azokat a képviselőket, akikre ezek ez ügyek vonatkoznak, azonnal szolgáltassák ki, mert, mint megjegyezte, csak ellenzéki képviselőkről volt szó. Erre az egész ellenzéken nagy lárma kerekedett, ami az egész vita alatt tartott. A szavazás eredménye pedig az lett, hogy Hlinkát 64 szóval, 61 ellenében kiadták. Utána Tsusik kommunista képviselő mentelmi jogát függesztették föl a köztársaság védelméről hozott törvény bírálata közben tett egyik kijelentése miatt. A képviselők mentelmi ügyénél ezek szerint a mentelmi bizottság pártpolitikai szempontokat követ, ami nem matatja azt, hogy ez a bizottság hivatása magaslatán állna. = Az új sajtótörvény. A sajtó teljes megbénítására alkotott sajtónovella végrehajtási rendeletét már elkészítették az igazságügyminisztérinmban és a legközelebbi napokban közzé fogják tenni. Még a hét folyamán aláírja M&8aryk elnök a törvényt. Ezzel egyidöben fog megjelenni a végrehajtási rendelet, valamint az igszBágügyminiszternek az alsóbbfokn bíróságokhoz és hatóságokhoz intézett külön rendelete is. = Németország és az uj francia kormány. A világ nagy érdeklődéssel várja, hogy az uj Francia kormány milyen álláspontot fog alkalmazni Németországgal szemben, nevezetesen a Euhr kérdésben és az ezzel szoros összefüggésben levő jóv&tételi kérdésre nézve. A radikális párti miniszterelnök; Herriot egyik nyilatkozata nem igon enged arra következtetni, begy az eddigi íraneia politikában e tekintetben változás volna várható. Az a felfogás kezd máris a francia külpelitikában meggyökeresedni, hogy Németországgal szemben továbbra is az eddigi politika tartandó fenn, az aj francia kormány csők a belügyi téren változtat az eddigi rendszeren. Mindzazonáltal Herriot újabban maga jelentette ki, hogy kormánya a kisngssztelődés politikáját akarja folytatni és hogy Németországgal a normális viszony helyreállítását igyekszik előmozdítani. Ezt szolgálja azon rendelkezése, amely szerint Nollet tábornokot megbízta, hogy a megszállóit területen elitéit németek megkegyelmezését az elkövetett büntettek minősége szerint haladéktalanul vizsgálja meg és hajtsa végre. Ezenkívül Herriot állást foglal Németországnak a Népszövetségbe leendő mielőbbi fölvétele mellett. A sok ellentétes hírek dacára mindezek olyan jelek, melyekből a politikai atmoszféra tisztulására lehet következtetni. A szent koalíció. Komárom, — junius 18. Kramar, a koalíció apja avatta szentté gyermekét, mikor arról volt szó, hogy az a példás egyetértés, amely a „szent“ koalícióban dühöng, szétrngta ennek a legújabb prágai gélemnek a cserépbordáit. Recsegett, ropogott is a gélem, azután Svehla egyet súgott a fülébe s a toporzékoló góléin azóta csendesen lépeget, nem fiókándozik. Ez a szó: a választás. Ettől lecsendesedtek az agrárvámok ellen övöltó szocialisták, pedig már lefelé is kiadták a hangot és körülhordozták a véreskardot & harc jeléül. A választás szele végigborzongott ezen a párton és elcsendesedett. A harci bárdot régi indián szokás szerint a földbeásták és megtömték a békepipát, készen arra, hogy a szent koalíció törzsfönökei közül egyik meggyujtsa s az körbe járjon a béke megkötésének zálogául. Pedig már tüntetőleg szavazgattak az ipari vámok ellen, tréfásan jelezve a szocialista-kapitalista világnézet és gazdasági felfogás külömbségét az agráriusoknak és a nemzeti demokratapárt jól táplált gyárosainak. Az öreg Kramar kiadta a jelszót: a koalíció szent, azt megbolygatni nem szabad és hazaárulás. A fétis hatott és a koalíció megint egészséges és viruló jó szint mntat kifelé. Egy kicsit le is van sülve, jót tesz neki a nyári napsugár. Legközelebb vidékre küldik, Karlsbaába — illetve stílszerűen Karlovy- Vary-fea, — hogy egy kicsit rendbehezza a belsőséget, a gyomrot, amely nehezen emészt meg mindent, amit beadnak neki. A világ legdrágább és legmunkaképtelenebb parlamentje pedig eloszlik és hazamegy a nyári vakációra azzal a jelszóval, hogy a semmittevés ntán édes a nyugalom. A szociális biztosítás, az agrárvámok, az ipari vámok, amelyek a petka .tarsolyában úgy ficánkoltak egymás mellett, egyelőre hazamentek a kompromisszumhoz címzett vendégfogadóba, miután Svthla bebiztositotta a várható robbanás balesete ellenében. Ez a mi alkotmányos életünk. Demokratikusnak nevezett köztársaság vagyunk, amelynek polgárai hét nyelven beszélnek. Valami összekötő kapocsra volna tehát szükség. Az alaptörvények és a békeszerződés csapongó ígéretei szerint ez volna a demokrácia. Igen ám, de akkor az ígéreteket is be kellene váltani, németeknek, magyaroknak. Akkor kaptak meg a demokrácia helyett a
