Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-06-14 / 72. szám

t*24. jünias 14. „Komaromi JL&pok a, oldal. védték. Szüntessétek meg kínszenvedéseiket. Enyhítsétek fájdalmaikat. Szabadítsátok ki őket a börtönökből. Segítsetek rajtuk. Adakozzatok most. Minden dollár egy-egy emberéletet menthet meg-Minden adomány a következő címre kül­dendő; Ai amerikai munkáspárt segély bizottsága 33 First Street New York, N. Y. * Eddig a kiáltvány. Aki ezt Amerikában olvassa, az azt a meggyőződést merítheti belőle, hogy Magyar­­országon a munkásság, melynek 25 képviselője ni a nemzetgyűlésben, drótsövényes internáló táborokban van elzárva. Holott ennek az el­lenkezője igaz: a magyarországi munkássággal egyik sztrájkot a másik ntán rendezted a két­színű magyar szociáldemokrácia, amelynek egyik arca állandóan Moszkva felé néz. A zalaegerszegi internáló tábor, amely­ben árdrágítókat és lánekereskedóket helyez­tek el, amelyben alig volt politikai bűntettes, már fel van oszlatva. Hajmáskor és a többi táborokról nem tud senki Magyarországon. Ez a hazaárnló munka jellemzi a magyar szociáldemokrácia egész működését, amely az ország kisebbítésével akart érvényt szerezni a rombolás teljes szabadságának, amelybe az októberi forradalom idején belekóstolt és a proletárdiktatúra alatt azután kedve szerint valósított meg. De SzamullyveJ, Klein Korvin­­nat és a terrorcsapatokkal, az ártatlanul le­gyilkolt parasztok és polgárok ezreivel nem dicsekszik ez a propaganda a külföldön. Az emigráns urak most hazatérnek öt évi önkéntes száműzetés után. Az októbrizmns tehát ismét felvirágozhatik némi kis hangfogó­val. Nem az internáló táborba mennek haza ötévi nemzetgyalázáa után a hazaárulásnak e szomorú desperádói, de a közélet kellős köze­pébe és a sajtóba, amely kivetette őket ma­gából. Mégis csak furcsa kis ország az a Ma­gyarország__________________ I bM wibwMH iiabatója Műd. Füssy Kálmán a véderötörveny vitájában. A képviselóház csütörtökön tartott ülésén foglalkozott a hadsereg létszámának leszállí­tásáról szóló kormányjavaslattal. A javaslat szerint három fázisa lesz a katonai szolgálat­nak: október 1 töl november 30 ig a létszám mérsékelten meghaladja a 150000 es létszámot, „ véleményének, bár sokszor csak erős disputák után . .. Annak, hogy Marianszky szó nélkül elosont a tegnapi főpróba után, kétségrelenül óriási jelentősége van. Ezt még sohse csele­kedte meg. Hátra volt még egy lehetőség és pedig az, hogy Marianszky nagyban és egész­ben meg volt elégedve barátjával, apróbb dol­­gókkal pedig nem akarta a nagy művészt zak­latni. Ebben aztán egy kissé mngnyugodott és éppen be akarta csöngetni a szolgát, hogy telefonáljon Marianszkyékhoz és kérdezze meg, hogy vájjon az ur hazaérkezett-e már, amikor a folyosóról gyors léptek zaját hallotta, mely éppen az ő öltözőjénnk ajtaja előtt megszűnt. Erős kopogás az ajtón. Szembrich odaugrott és kinyitotta. Marianszky állt előtte, Az építész oly erővel lökte be a félig nyitott ajtót, hogy művészt szinte eltaszitotta utjából. Azzal beron­tott, egy karszékbe vetette magát, kezébe te­mette arcát és hallgatott. A művész ijedten megszólalt : — Oktáv, az isten szerelmére, mi bajod? Odalépett hozzá és gyengéden elvonta arcáról a tenyerét. Marianszky sápadt volt és egész testében remegett. — Mi történt veled, Oktáv ? Most megszólalt Marinszky halkan és re­kedten : — Búcsúzni jöttem, sohse látlak többé. Isten veled, édes jó fiam és legkedvesebb ba­rátom .. . — Megőrültél? Marinszky révedező szemekkel nézett maga elé és lassan beszélni kezdett: — Ezelőtt negyven perccel a világ leg­boldogabb embere voltam . . . akkor megnyílt előttem az örvény és én a paradicsomból a pokolba hullottam... a pokol kénköves örök­december 1-tól április 1-ig 168000 lesz él április 1-től szeptember 30-ig mintegy 86000. A javaslat felett megindult vitában réizt­­vett Füssy Kálmán, az országos magyar kis­gazda, főldmiyes és kisiparos párt nemzetgy. képviselője is, aki beszédében követelte azok­nak a kedvezményeknek a megadását, amelye­ket a törvény a gazdák számára a mezei munkák tartamára biztosit. Füssy Kálmán nagy figyelemmel hallga­tott beszédében kifejtette, hogy & ház előtt lévő javaslat tulajdonképpen a katonai szol­gálati időt rövidíti meg, ez a szolgálati idS megrövidítése azonban nem elegendő. Éppen a világháború idején tapasztalhattuk, hogy tel­jesen elegendő az 1—2 havi kiképzés is, a kormánynak tehát arra kell törekednie, hogy a békeidőben legföljebb 6 hónapig tartson a katonai szolgálat, mivel ez teljesen elegendő a kiképzésre. A továbbiakban tiltakozik a fegyvergyakorlati idők beosztása ellen. A had­­vezetőségnek úgy kell beosztania a fegyver­­gyakorlatokat, hogy a földműveseket ne vonja el hivatásuktól éppen a legnagyobb mezőgaz­dasági munkák idején, hanem oly időben tar­tassanak a hadgyakorlatok, amikor a mezőgaz­dasági munkák szünetelnek. A szónok végül követeli azt, hogy a tényleges szolgálatot végző földművesek — amennyiben indokolt kérvényt nyújtanak be — minden formalitás és hosszadalmas eljárás nélkül kapják meg a mezőgazdasági szabadságot, mivel ez nemcsak az illetőnek érdeke, hanem elsőrangú nemzet­­gazdasági követelmény, hogy & földek ne maradjanak megmunkálatlanul. (Taps az ellen­zéki oldalon.) Trenőíanské Teplice (SIOVBDSKfl) természetes forróságu (42° C) kénes hőviz és iszapfürdők. Csúz, köszvény, ischias — — stb. ellen. — — Cgészéui üzem. Alpesi kiima. fysikai gyógyintézet. Ilapi kiadások: liakás, fürdő, ellátás 45 Kc-tól feljebb. Mindennemű felvilágosítások és prospektusok 196 a fiirdőigazgatóságnél. | füzébe, a szabadulás legkisebb reménye nélkül. . Eltakarta arcát és sirt. Szembrich odatér­delt eléje és átölelte. — Térj magadhoz, édes jó fiam ! Mi tör­tént veled ? — Hedvig, a feleségem! — Meghalt ? — Sokkal rosszabb annál. Ott találtam nála a szeretőjét ... Ne nyúlj hozzám, gyilkos vagyok ! Ezzel eltaszitotta magától barátját és úgy esett össze a nagy karosszékben, mint egy odavetett darab rongy. — Megölte az asszonyt ? — kiáltott ré­mülten Sembrich. — Nem, kikergettem az éjszakába ... a csábítót öltem meg ... a tulajdon kardjával vertem agyon, a csizmámmal rugdostam ki be­lőle a nyomorult lelkét . . . — Hedvig! Hedvig ! Rettenetes ! A két jóbarát egymás nyakába borult és most mér mind a ketten sírtak. Marianszky za­varos tekintetét körülhordozta a szobéban, mi­közben teljes erejével belekapaszkodott a barát­jába, mintha ezzel is kérni akarná őt, hogy ne hagyja el. Mjnd a ketten ijedten összerezzentek, mert e pillanatban éles berregéssel megszólalt az ajtó fölött a villamos csengő, amivel a ren­dező jelentette, hogy félhetet ütött az óra és mindenki legyen készen. Szembrich az ajtóhoz ugrott és becsukta. Aztán barátjához sietett, egy karszékhez vezette, leültette, fejét megsi­mogatta, homlokát megcsókolta és igy szólt: — Itt jó helyen vagy, öregem, itt senki sem fog keresni, akár fölfedezték a te bosszú­­művedet, akár nem. Az asszony bizonyosan az édesanyjához szaladt. Te azalatt át fogsz itt öltözködni egy másik ruhába, van itt nekem Intelem az anyáknak! {Óvjuk a gyermekeket a lúgkdtől.) Irta: dr. Lipseher Mór kórházi igazgató, főorvos. A Jugkömérgezések száma az utóbbi évek­ben ijesztő módon szaporodik. Az elmúlt év folyamán a komáromi városi közkórházba 20 mérgezett lett beszállítva, holott előbb évente csak 1—2 eset fordult elő. Ez idő szerint is a kórházban 3 és a betegsegélyző pénztárban 2 gyermek részesül orvosi gyógykezelésben és néhány hónappal ezelőtt 8 lugmérgezett egyén, nagyobbrészt gyermek, állott egy időben ke­zelés alatt. Ezen mérgezéseknél csak elenyésző cse­kély százalékban szerepel az öngyilkossági szándék, mint ok. Az eseteknek túlnyomóan nagy számában gondatlanság az oka és felette elszomorító, hogy nagyobbrészt ártatlan, sem­mit nem sejtő gyermekek esnek áldozatul ama gondatlanságnak és vétkes könnyelműségnek, amellyel a házi asszonyok ezen méreggel bán­nak. Az elmnlt héten is 3 napi időközben egy komáromi 2 éves kis fin és egy perbetei 5 éves leányka halt meg a kórházban ezen mér­gezés következtében rövid, de igen kinos be­tegség után; az egyik saját anyjának, a másik a szomszédnő hanyagságából, — és 6 héttel ez­előtt is meghalt egy 3 éves kis lány Ingmér­gezés következtében. Hogy mi az oka a lugkőmérgezésekaek ezen feltűnő és mindenütt észlelhető szaporo­dásának, arra nehéz & felelet! Véleményem szerint azon körülményben kell keresni az okot, bogy a szsppan drágasága és a rossz kereseti viszonyok miatt a Ingkő használata, minthogy olcsóbb tisztitó- és mosószer a szap­pannál, nagy mértékben elterjedt. Minden kony­hában állandóan alkalmazzák mosásra és sú­rolásra még falu helyen is, ahol előbb csak szappanfőzésre használták. Ezen mindennapi használat gondatlanná és könnyelművé teszi az asszonyokat és háziasszonyokat, nem gondol­nak arra, hogy gyermekük, vagy a szomszéd gyermeke hozzáférhet a lúghoz. Nem hiszem, hogy az általános demoralizálódás, vagy azon lelki állapot, mely a háború alatt fejlődött ki, de még most is észlelhető és amely az emberi életet oly kevéssé értékeli, szerepet játszana az okok között, amint azt egyesek állítják. Mert hiszen az anya még mindig szereti gyer­mekét és csak a még meg nem született mag­zattól szeret szabadulni. De bármi is legyen az oka, tény az egy egész csomó, előadás után át foglak masz­kírozni, úgy, hogy senki sem ismer reád és éjjel a varsói gyorsvonattal zavartalanul elutaz­­hatol. . . igyál ebből a konyakból! Szent Isten és nekem ilyen körülmények közt játszanom kell! Borzasztó, hogy a Végzet folytonosan lesben áll és az ember nem is sejti, hogy a balsors minden pillanatban lecsaphat reá. Most összekarolt egy jócsomó ruhát, me­lyet ezalatt a nagy szekrényből kiválogatott, átadta barátjának és betuszkolta őt egy szom­széd fülkébe, ahol észrevétlenül és kényelmesen átöltözködhetett. Egy szürke utiruhát válasz­tottak ki a menekülő számára. —- Csak egészen nyugodtan drága jó fiacskám, én most becsöngetem öreg öltözte­­tőmet aki távol tart innen mindenkit és segít megőrizni szörnyű titkunkat. No eredj, nekem is öltözködnöm kell! De barátja nem eresztette. — Bocsáss meg, Kazikám, de igy nem lesz jó. Nevezz pipogyának, elasszonyosodott fráternek, de ha téged nem látlak, vagy a han­godat nem hallom, engem minden erőm elhagy és nem tudom, mit csinálok. Van egy eszmém. Ügy tudom, hogy a színpadon van a számodra egy rejtett kis zug, ahonnan a darabot nézni szoktad, mikor a színpadon nincs jeleneted. Dugj el engem ebbe a kis zugba, hadd néz­zem én onnan végig az előadást. Ez fogja fen­­tartani bennem a lelket. Ha itt maradok egye­dül, nem állok jót magamért. — Jól van, édes öregem, — felelt a művész gyengéden — úgy lesz, ahogy akarod. És igy rendezték a dolgot. * A dráma sikere ótiási volt és percről­­percre emelkedett. Soha még Sembrich Kát.

Next

/
Thumbnails
Contents