Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-06-14 / 72. szám

i. oldal

»Komáromi Lapok«

1924, junine 14.

bogy a vigyázatlanság okozta lngmérgezések »zárna feltüaöen és ugrásszerűen megnövekedőit. Ha ezen mérgezések közelebbi körülményeit kntatjnk, azt tapasztalhatjuk, hogy rendszerint pohárban vagy bögrében oldják fel a háziasszonyok a Ingkövet és ez edényeket a konyha asztalán hagyják. A gyermekek, néha a szomszéd lakásból valók, de a felnőttek is víznek tartják a lngköoldatot és isznak belőle, mert oly edényben van, melyet rendszerint ivásra használnak. Sokszor üres befótfces üvegben oldják fel a lugkővet, az oldat, ha tömény, sűrű és sárgás szinü, a torkos gyermek befőtt gyümölcs nedvének tartja és vesztére nagyot hörpiat belőle. A lugköoldat, mint minden maró szer, nemcsak a szájban, hanem a bárzsingban és gyomorban is mély és kiterjedt égési, marási sebeket okoz. Ha az oldat tömény volt és ha üres gyomorba kerül, nagyfokú gyomorgyuladást okoz, melynek a szegény gyermek 2—3 napi kínlódás mán áldozul esik.

De ha az óidat nem is volt tömény, vagy ha a gyermek csak keveset nyelt belőle és a heveny mérgezés tüneteit ki is heveri, még nincs meggyógyulva, mert a nyelőcső a iúg okozta égési, jobban mondva marási sebek következtében, midőn ezek már gyógyuló félben vannak és azt hisszük, hogy a gyermek tál van minden bajon, szűkülni kezd. A bárzsing ezen szűkülése jóformán törvényszerű szabályszerűséggel, kivétel nélkül majdaem minden egyes esetben be szokott következni és első tünetei rendszerint 3 héttel a mérgezés megtörténte után szoktak jelentkezni oly módon, hogy a gyermek a keményebb és szárazabb ételt, például a kenyeret nem tadja lenyelni és néhány hót alatt, ha kellő orvosi kezeiéiben nem részesül, bárzsingja annyira szükül, hogy már a vizet sem képes lenyelni.

A bárzsingszükület gyógykezelése felette hosszadalmas, hónapokig, sőt néha 1—2 évig is eltart, a betegnek sok kint, az orvosnak sok vesződséget okoz. Némely, szerencsére csak ritka esetben, a nyelöcsösztikület leküzdése nem sikerül, és a szerencsétlen gyermeket csak egy, a gyomor falán készített nyíláson és az ebbe illesztett gnmmicsövön keresztül való táplálással lehet az éhhaláltól megmenteni. Egy ilyen kis fin már közel egy év óta áll gyógykezelésben a kórházban.

Minden túlzás nélkül, da az igazságnak megfelelően vázoltam a Ingkővel mérgezettek sorsát, azon reményben, hogy az elmondottak a házi asszonyokat és anyákat nagyobb óvatosságra fogja serkenteni. Mindazok, akik lúgkőoüatoí használnak, ne felejtsék el egy pillanatig sem, hogy nagy méreg, melyet soha nem szabad őrizet nélkül hagyni, ép agy nem, mint a töltött fegyvert. A halál mindenkor és mindenütt lesben áll 1

Járási tanügyi kiállítás.

Megmozdult a fain és elindult a város felé. Jöttek a tanítók a faluról és elhozták a gyermekeiknek keze munkáját; a csipkéket és varrásokat, a kötéseket és horgolásokat, a faragott és festett, az agyagból alakított, vesszőből kötött, kenderből sodrott, gipszből öntött, papírból hajtogatott munkákat Elhozták eszük munkáját: a fogalmazásokat, a számtandolgozatokat, nyelvi gyakorlatokat.

Mindeme »kincsek“, s gyermekkezek munkája számára hajlékot adott a Jókai-Egyesület, melynek nagytermében asztalokra rakottan, állványokra tűzdelten várják a különböző falvak gyermekmunkái, várják a városi közönséget, várják a falvak elöljáróságait, iskolaszékeit, hogy ha vasárnap nem, hát legalább hétfőn hetivásár napján bejöjjenek a kiállítás megtekintésére.

A kultarpalota nagyterme nem volt elégséges az anyag befogadására: Seimő, Kamocsa, Megyeres, Nagykeszi, Érsekiéi, Violin-puszta és a helybeli nyolc iskola a polgári fiúiskola termeiben találtak otthonra.

A kiállítást az iskolaügyi R-,ferátus kiküldött bizottsága is megfogja látogatni és az együttlóvő anyagból ki fogja válogatni azokat a darabokat, amelyeket az iskolák a Pozsonyban tartandó és jdnius végén megnyíló országos tanügyi kiállításra küldenek fel.

Már a helyi kiállításon is itt volt Jelűnek Károly megyei fötanfeiügyelő pünkösd hétfőjén. Több, mint három órán át tartózkodott a kiállítás területén, a szakember szemével tekintett az iskolák munkálkodásának lényegébe, hogy milyen érdekes az, hogy különösen a leányiskolák írásbeli dolgozatai milyen tiszták, csinosak, szépek.

A járási kiállítás június 15.-én vasárnap d. e. 10 órakor nyílik meg mind a kultúrpalotában, mind a polgári fiúiskolában. Belépődíj nincsen, de mindkét helyen egy-egy urna várja a bejáratnál az adakozni óhajtó közönséget.

A kiállítás tartama, mint ezt a szétküldött meghívók is jelezték, három nap: június 15., 16. és 17. napja, hétfő, kedd, szerda. A megnyitás napját kivéve 8—12-ig, d. u. 2—7-ig áll nyitva.

mér a művészetét ennyire nem ragyogtatta. Minden jelenete egy hatalmas lökéssel vitte őt magasabbra a legnagyobb művészek régiói felé. Soha a tehetségét ily irtóztató erővel megnyilatkozni nem látták. Abban a jelenetében, mikor a felesége hűtlenségét megtudta, megrendítő volt. A csábitó megölése és az asszony elkergetése oly rendkívüli hatást tett, hogy majdnem szétrombolták a színházat. Ez már a darabnak a legvégén volt s az előadás el is akadt, mert az asszonyok felugráltak s minden virágjukat a színpadra dobták, a diákok pedig keresztültörtek a zenekaron, felmásztak a szinpadra és a művészt vállukra kapva, körűlhurcolták a színpadon.

És az orkán közepette ott állt a nagy művész, kábult fejjel, káprázó szemmel, nem látva és nem hallva semmit, de úgy érezve, mintha a tengerár törne keresztül rajta ... Ott állott boldogan, remegve minden porcikájában, mert tudta, hogy ezek a dicsőség ragyogó pillanatai és semmi mást nem érzett, csak azt, hogy most hatalmas szárnycsapásokkal repül a halhatatlanság csarnoka felé.

Ebben a deliriumos percben azt érezte, hogy valaki megragadja a két vállát és jól megrázza, mintha azt akarná, hogy felébredjen. Megfordult és... szent Isten, erről is teljesen megfeledkezett... az az érzése volt, hogy valami durva démon, durva kézzel egyszerre visszarántja őt a dicsőség egéből... Mi ez? Marianszky állt ott és mellette a felesége, a drága kis Hedvig és mind a kettőjüknek az arcán az üdvözültek mosolya ragyog... mi mi történt itt? Marianszky barátja nyakába borult, ölelgette, csókolgatta ahol csak érte, miközben mint a bolond, folyton kiabált: Óriási diadal, öregein, ez az amit akartam és

célomat fényesen elértem! Éreztem már a főpróbán, hogy erőtelen vagy, valami hiányzik belőled.

A művész értelmetlenül tekintett lármás barátjára és szólt:

— Nem értelek, Oktáv, mit beszélsz ? Gyere, gyere hamar, e perctől kezdve neked szentelem magamat.

— Ne izgasd magad fiacskám, minden rendben van. Ide hallgass. Az én édes asszonyom nem lett hűtlenné, én nem öltem meg senkit, az egész csak komédia volt.

— Komédia? — hebegett a művész — mi célból ?

— Ide figyelj. Mar a főpróbán láttam, hogy a sikered meg lesz, de ez neked kevés, hogy emelkedésről beszélhessünk, neked egy mindeet eltipró diadalra van szükséged. Azt is láttam rögtön, hogy ezt a diadalt te ebből a darabból ki tudod hozni csak éppen az volt a baj, hogy a legnagyobb, a leghatásosabb jelenetekben, vagy jelenetekhez nem volt meg benned a közvetlenség, az igazság, mert ott olyan iduiatokról volt szó, melyek te benned sohasem voltak, amelyek előtted ismeretlenek, így okoskodtam: ha igazán a legjobb barátom vagy és meg van benned irántam az igazi baráti szeretet, akkor a rajtam megesett véres eset épp úgy feldúlja a te lelkedet, mint a enyémet. És a rajtam esett sérelem a te telkedben ®PP úgy megtorlásért kiált, mint az enyémben. És számításom fényesen bevált. Neked megszerezte a mindent eltipró diadalt, nekem pedig azt az édes bizonyságot, hogy a legjobb barátom vagy a világon.

A két jóbarát forrón összeölelkezett és szemükben könny csillogott.

Az iskolák növendékei tanítóik vezetése alatt fogják hétköznapokon a kiállítást meglátogatni, hogy gyönyörködjenek benne, mit tadnak kis társaik produkálni és okuljanak rajta, tanulják megbecsülni mások munkásságát, szorgalmát, ipariodását.

233

Várad! igazgató »Tátra gyermekotthon«, a rektínvaíöS2C.n8-, vérszegény, testileg gyenge, ideges, üdülésre szoruló gyermekek részére kíséret nélkül. Hízó- es fekvökura. Sportjáték,gyógytorna

Kitűnő szakpedag. felügyelet. Zene, idegen nyelvek. Pausálár havi 1100 Kő. Gyógyfürdő és klimatikus gyógyhely, 860 m. a tenger felett. Természetes szénsavas és giíubersös források es vizgyógyintézet Szív-, véredény, gyomor-, máj-, cukor- és idegbajosok számára. Teljes napipenzió az elő-és atóidényben 35, a főidényben 40 Kő-tói. Kérjen prospektust.

Ffirdóigazgatósag

Az emigráció kudarca.

Mindenhol jó, de legjobb a megrugdosott, legyalázott otthonban. — A nagy vitézek kis legények lettek. — Amikor a kitartó gazdáik már nem hajlandók többet áldozni.

Komárom utcáin már régóta elhallgatott az & rikkancs kiáltás, hogy „Bécsi Magyar Újság“ és mind kevesebben lettek azok, akik nem szégyeniették ezért a magyarságot piszkeié sajtótermékért is pénzt adni és azzal támogatni egy olyan vállalkozást, amelyet a magyarság elleuségei egyenesen a magyarság befaketitésére és ártására tartottak ki és áldoztak rá nehéz pénzeket. Az utalsó kávéházi politizáló is tudta, hogy a bécsi magyar emigráció lapokat hónáét támogatják és irányítják.

Hogy egyesek magyarnak merték magukat vallani és mégis a bécsi magyart olvasták, szomorú jelensége ennek a romlott kornak.

De végre is rájött a kutyára is a dér. Az emigrációt pénzzel kitartott körök rájöttek arra, hogy a magyarság lelkét ezekkel a szeuylapokkal nem lehet megfertőzni és egyszer csak ebszijjal kötötték be az erszényüket és az emigráció nagy vitézei apró kis legánykék lettek. Elestek a zsíros falattól, a jó konctól, hát elkezdtek hízelegni a százszor megtagadott, megköpdösött, megrugdosott édes anyjuknak, Magyarországnak, hogy jó gyermesek lesznek ezentúl, csak most az egyszer bocsássanak meg nekik. Odiát kezdik elfelejteni velük szemben a legnagyobb bűnt, a hazaárulást és hogy a békés hangulatnak látható jelét is mutassák, az emigráció fene nagy vitézei egyenkint kapnak amnesztiát és egyenkint szállingóznak haza.

Nem a mi hivatásunk elbírálni, hogy okos dolog'e ezeket & mindenre kapható lovagokat visszaengedni ás hogy nem keil-e attól tartani, hogy az eddigi kitartó gazdáiknak lesznek továbbra is a kémeik, ágenseik és izgatóik? Ezt nem a mi hivatásunk eldönteni. Magyarország bizonyára kettőzött figyelemmel kiséri majd ezen urak minden lépését.

Az emigráció mérsékeltebb elemeinek likvidálása egyre határozottabb kontúrokat ölt. A Budapestre visszatért Weltner Jakab és a napokban hazautazó Kondor Barnát mán Lovászy Márton és Bnchinger Manó fognak következni. Vasárnap és hétfőn Paidl Gyula ismét Bőmben tartózkodott és ebben az irányban megbeszéléseket folytatott. Ezek alapjan bizonyosra vehető, hogy ebben a hónapban több száz munkái és a vezérek közül Lovászy és Bnchinger, valamint esetleg Hatvány Lajos báró is amnesztiában részesülnek. Jászt Oszkár, aki szintén Bécsben tartózkodik, ellenzi ugyan a likvidálást, azonban ennek sikerét aligha tadja befolyásolni.

Érdekes, hogy Fényes László is elitéli az emigráció durva hangját és egy bécsi lapban azt írja: — Odahaza már konszolidáltak az állapotok. Az emigráció működéséről nem vagyok még informálva, annyit azonban tudok már most is, hogy bizonyos, a közéletben