Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-06-12 / 70-71. szám

EtíSmíétí ár értékben;: Kei’v&M ét ítéékre posU' ezéikkidéttK: j e$>%» érre SO X, fékére 40 K, aegyedévré SO X» s EtlfUdSs 1«0 Ed. Kyye* ssubct árt i 89 fill&r. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. fö&2«rk«8ztő; GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BABANYAY JÓZSEF dr. Sierkentóiég és kiadóhivatal: Náder-u 20., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mim a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldeniük Kéziratokat nem adunk vissza. Mnplenü! hetmkist háromszor: k*Mn tsfiJörtSkin is uuutlm A francia elnökválság. Komárom, —Junius 11. A fraacia képviselőválasztások végső eredménye bekövetkezett. A többségre ke­rült baloldal Poincaré után lemondásra kénysaeritetíe Miilerand-t is, a köztársaság elnökét, akinek erőfeszítései a francia ieg­­főbb kormányfői méltóság megtartására, végre is összeomlottak a képviselőbáz határozott állásfoglalásán. Millerand meg­bukott, még mielőtt elnöki mandátuma lejárt volna s a francia kormány máris megtette a szükséges intézkedéseket Fran­ciaország uj elnökének ntiegváiaaBtására. Millerand békása közvetlen annak tulajdonítható, hogy teljes egészében ra­gaszkodott iPoincaré politikájához, mely sem belpolitika, sem külpolitika tekinte­tében nem volt már a francia köztársa­ság többségének politikája. Hogy Poincaré lemondása után még továbbra is meg­kísérelte az ország többsége által meg­pecsételt politika fűn tartását, csak siettette az ő bukását is, aminek be kellett követ­keznie, mihelyt üzenetével a kamarához fordult. Nemcsak Franciaország, mely első­sorban érdekelt az elnökválság kérdésé­ben, de az egész világ nagy érdeklődéssel te­kint a következő események elé, melyek az elnökválasztó kongresszus összehívásával gyorsan fognak kifejlődni és nemcsak a francia kormány külső képét, de remél­hetőleg a francia politikát is meg fogják változtatni. Igen nagy horderővel bir az uj elnökválasztás a külpolitikára nézve, mert a mostani feszültségnek enyhülését és egészségesebb atmoszféra megteremté­sét várják az uj rezsimtől. Franciaország belpolitikai helyzete a baloldali többség állal alkotott kormány­nyal meg fog szilárdulni és külpolitika tekintetében is tisztázódni fog a proble­matikus szituáció. A jóvátétel kérdése a szakértők ismeretes döntése szerint ren­deződni fog és az erőszak politikája meg­szűnik, hogy közvetlen maga után vonja a Ruhr-vidék kiürítését. Nehéz lidércnyo­mástól kell megszabadítania az uj francia kormánynak egész Európát, melynek biztosítani kell végre-valahára a zavar­talan, biztos életet, hogy az általános gazdasági válságot a konszolidáció váltsa föl. A reakció és erőszak politikája öt és fél éven át mit sem hozott a béke után vágyakozó népeknek, izgalom és nyugta­lanság volt csak eddig osztályrésze, mely általános lezülléshez vezetett. A reális valósággal és a lehetőségek pozitívumával kell számolni a világháború rettenetes csapásai folytán az egész vonalon s az uj francia többség vezéreinek nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy Francia­<wszág uj politikájában ezek az elvek kí­vánnak érvényesülni. És ha tényleg a nagyemberi felfogások válnak irányitó el­véül a bekövetkezendő francia politikának, akkor nemcsak a francia nép, de az egész világ elismerése fogja, kisérni fej­lődést biztositó munkájában. == Nagy és ssent dolog a koalíció. A koaiieio főpátronusa Kramár dr., aki mellesleg a cseh nemzeti demekratapárt koronázatlan ve­zére, elmefnttatást irt a »Nár. Listy“ c. cseh újságban a koa!iciórót Kramár szerint a kor­mány -hatalmas támaszának nem szabad meg­buknia és ha netalán mégis megtalálna bukni, akkor «ev újabb koalíciónak kell uralomra kerülnie. De ennek az újabb koalíciónak is ki­záróan cseh pártokból szabad alakulnia. A koalíció nagy és szent dolog, érdekében háttérbe kell szominia roiüden pártérdeknek és párt­­ezempontnak, mivel a koalíció nélkül nem állhat fönn a csehszlovák állam. Kramár dr. úr, úgy látszik, még mindig nem vette tudomásul, hogy a köztársaság másik alkotórészében milyen kicsivé zsugorodott össze a koalíció a múlt évi őszi választásokon, amelyek ki keli, hogy ábrán­dítsák a koalíció örőkéletüségónek hitéből még a legsoviuisziább cseh politikusokat Í3. Vagy ha olyan biztosak a koalíció tartósságában, rendel­jék el az általános választásokat és kérdezzék meg a választókat, hogy olyan nagy és szent dolog-e az a koalíció, melynek sérthetetlenségét Kramár dr. oly rendületlenül hirdeti. = A epirituszalapból nagy összegeket fordítottak a kormány pártjainak különböző szervezeteire, amelyek ebépen mind btRkerül­­íek a szeazpanamába. A cseh kommunista új­ság szerint 1923 év végéig1 csekély 32 230.000 koronát osztottak szét a spiiituszalaphól, amöy­­böl az rgyes politikai szervezetek 17.444 0Ő0 koronában részesültek. Ebből az összegből kapott a cseh agrárpárt, a cieh szociáldemok­rata párt, a cseh nemzeti szocialista párt, a nemzeti demokrata párt, a e*eh néppárt éa még a szlovák néppárt is. A Rude Právó szám szerint is megjelöli az e/yes pártok ré­szesedését és a cseh néppárti Cech is hasonló­képen leplezi le a spiritusz alappal való gaz­dálkodást. A szeszpanama miatt a kommunista sajtó és a koalíciós kormánysajté között na­gyon is kiélesedett a helyzet, a Kramár-párti sajtóorgánum, a Nar. Listy szerint, a cseh mmzeti demokratapárt sajtóprrt fog indítania kommunista lap ellen, amelynek nem lehet megbocsátani, hogy olyan könnyelműen kezel­jen ily?n komoly ügyet. Nagy keresztényszociálista népgyűlés Jókán. — Jabloniczlcy János dr. nemzetgyűlési kép­viselő beszéde. — — Kiküldött tudósítónktól. — Ügy méreteiben, mint lefolyásában, nagy­szabású uépgyülése volt sz országos kérész­­téDyszociálista pártnak Jóka községben, hol pünkösd másodnapján Jabloniezky János dr. nemzetgyűlési képviselő mondott feltűnést keltő és a mai pojitikai rendszer bírálatát tartalmazó beszédet. A gyűlésről a következőket jelenti tudó­sítónk : Délután 3 órakor többszáz főnyi hallga­tóság várakozott a templomtéren, melyben Jóka és a környékbeli községek: Nagyfádé* nyes, Kis- és Nagymegyer, Nemes Kossuth, Királyrév stb. lakói közül is számosán voltak képviselve. A helyi kér. szociálista párt elnökének üdvődő szavai után első szónok Álapy Gyula dr., az országos kér. szocialista párt komáromi járási elnöke vezette ba a népgyülést, felsora­koztatva a magyar nemzeti kisebbség sérel­meit és a nspi politika kikapcsolásával köz­jogi, kulturális és gazdasági téren uralkodó állapotokat tatte bírálat tárgyává. Nagy ha­tást keltett beszédének az a része, melyben az illetőség és állampolgárság elismerése kö­rül emüii a közigazgatási hatóságok eljárását. Mígdöbbentő esetek fal m késével igazolta mindsn egyes állítását. A centralizáció meg­bénító hatását széles áttekintéssel bizonyította ; a közigazgatás minden fokán, főleg a nagy­­! mtgyék áruyékautonómiájábaD. Majd a hulturá­­| lis téren megnyilvánuló elnemzeíietlenitö cél­zatot fejtegette az iskolák államosítása és a magyar anyanyelvű gyermekeknek szlovák iskolákba kényszerítése utján. Foglalkozott az igazságtalan adórendszerrel, mely a kiabirto­­kot aránytalanul sújtja, a kisipar lehetetlen helyzetével, a ezlovenszkói munkanélküliség­gel, a bankok túltengő uralmával, a hitelügy szervezetlenségével ia a közélet többi fájó kinövéseivel. Beszédét a nagyszámú hallgató­ság lelkes tapsokkal fogadta. Utána Jabloniczlcy János dr. nemzetgyű­lési képviselő emelkedett szólásra és nagy­szabású beszédet mondott az általános politi­kai helyzetről. Baszédét azzal kezdte, hogy útközben alkalma nyílt gondolkozni. A vidék szemlélete közben azon gondolkodott, hogy vagyunk ma és hogyan voltunk azelőtt. Az összehasonlítás révén igen étdekes következtetésekre jutunk. A világháborúban az u. n. áatánt hatalmak azzal küzdöttek ellenünk, hogy az Európa békéjének akadályául jelentkező militarismust kell ártalmatlanná tenni, mely Németország és a monarchia részéről fenyegeti a bőkét. „Ne legyetek áldozatai az átkos milita­­rizmusnak!“ ez a szózat hullott a küzdő front­­cápátokra az ellenséges repülőgépek röpcédu­láin. Mindnyájan azt hittük, hogy megszűnvén a háború, megszűnik a katonai uralom és a b4ke áldásai vesznek körül. Ámde mit látunk? Mig az 50 milliós monarkiának 400000 kato­nája volt, addig a 13 milliós Csehszlovák ádam 150000 katonát vall be papíron, hogy nincs e esetleg több, azt n9m merem állítani. Az arány a 400000 katona után lehetne 80 ezer, de a militarizmn* nem szűnt meg, hanem f jlődik tovább. Adózunk a katonaság fejlesz­tése céljaira, mely az állami bevételek legna­gyobb részét elnyeli. De legalább nem lehet panaszkodnom a demokráciára, a háboraban felvittem a kapitányságig, most pedig a cseh­szlovák haderő közembere vagyok. (Zajos de­rültség.) A demokrácia azt jelentené, hogy a nép uralkodik, az ország és állam ügyének inté­zésében képviseletével résztvesz és semmi más nrm történhetik, mint amit a nép akar. Négy és fél évi harctéri szolgálat után hazatérve, majdnem én ia bedőltem a demokrácia gondo­latának, mert azt hittem, megvalósítják mind­azt, amit ígértek. Hat év keserű tapasztalatai meggyőzhettek mindenkit ennek az ellenkező­jéről. Megkérdeztek-e valakit, hogy mi történ­jék velünk? Néhány ember, néhány ezer főbb hivatalnok intézi sorsunkat minden megkérde­zésünk és meghallgatásunk nélkül. A jelszó: hallgass és fizess! A régi osztrák iskola viv-

Next

/
Thumbnails
Contents