Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-06-12 / 70-71. szám

2. oldal. »Komáromi Lapok« 1924. jnnins 12. Hiánya ez a demokrácia, mely a hallgass és fizess elveihez igazodik. A demokráciát csak Ígérték, de beváltásával adósak maradtak. Majd a szónok a rendtörvényröl beszél. Tan földbirtok-rendtőrvény, sajtó-randtörvény és az általános rendtörvény, amelynek egy szóban foglalható össze a célzata: hallgass! A sajtótörvény reformját hálásan lehetne üd­vözölni, ha az a köz- és magántisztesség vé­delme szempontjából nyújtana garanciákat, de a sajtónovelia megfojtja & sajtószabadságot és a gondolatot é3 bókókkal nyűgözi la az Írói lelkiismeretet. Ezek az aggodalmak éltek a szenátusban is, mely nem akarta törvénnyé emelni ezt a törvényt, de a hatalom súlya alatt a szenátus többsége is kénytelen volt félretenni lelkiismereti aggályait. A rendtörvéay célja általában eihallgat­­tatni minden nyilvános kritikát. Az embereket rá kell szoktatni a hallgatásra, ez a kormány programra ja, ne merjenek kritizálni semmit, ezért az embereket meg kell félemliteni. Egy törvény nem készült még el: a pana­mákról szóló. Ez, úgy látszik csak egyes beava­tott emberek kiváltsága. Holott a demokratikus egyenlőség elvei szerint nekünk is, mindegyi­künknek joga volna egy kis panamához. Erre azonban azt hiszem, nem hoznak törvényt. (Nagy derültség.) Szemünkre lobbantják lép* ten-nyomon, hogy nem alkotunk, nem építünk, csak meddő kritikával rombolunk, irredenták vagyunk- De hát mit is kellene tulajdonképen esinálnnnk? Illetőség elismerése iránt beadott kérvényeink, az adó helyesbítésére irányuló felszólalásaink elintézetlenek maradnak, vagy ha elintézik, nincs benne köszönet, ha egyetlen katona fiát reklamálja valaki, hogy megáll a gazdasága, ha el nem eresztik, nincsen foga­natja. Hát mit csináljunk? Ha mást teszünk, ott a rendtörvéDy, ránk olvassák. K»yra sér­tenek bennűüket, tehát egyre panaszkodunk. Da ezen is lehet segíteni, ha a hivatalokat arra utasítják, hogy azok is tiszteljék a tör­vényt és azt egyenlően hajtsák végre és egy­formán bánjanak mindenkivel. Da ezt nem akarják megcsinálni. Bűnül róják föl, hogy panaszainkat & külföldre visszük. Da hiszen erre egyenesen rákényszeritenek bennünket. Mert hiába megyünk a miniszterhez, a kor­mányhoz, hiába adjak elő a parlamentben : el­intézve nincsen. Kormányozni kellene elfogu­latlansággal, pártatlanul és ügyeinket elintézni, akkor minden automatikusan szűnnék meg, de ügyeinket egyáltalán nem intézik el A földreform iránt kezdetben sókan lelke­sedtek, mert való tény, hogy a fö'd nincsen jól elosztva. A földreform végrehajtásánál azonban a közgazdasági tudomány leszűrt igaz­ságainak kellene érvényesülnie. A mai alakjá­ban Azonban a célja az, hogy megszüntesse a mai földbirtokosokat. A törvényt, mely az igénylésből nem zár ki senkit, nem hajtják végre, a helyi magyar földigénylő nem kap földet. A földreformnál a legnagyobb igazság­talanságok történtek. Alkalma volt aktába be­letekinteni egy 3700 holdas uradalom felosz­tásánál, amelyből a cseh légionáriusok kaptak 748 katasztrális holdat, holdankint 500 K ár­ban ; árvamegyei tótok 1000 holdat, holdanként 1000 K-val, 2000 holdat magyar középbirtoko­­sok 4000 K-val. Esenkivüi a magyarok fizettek holdanként 300 K közvetítési dijat, átírási dijat, illetékeket, úgy, hogy ezeknek egy hold föld belijött 4700—4900 K-ba. És mégis a legionisták futnak onnét és a magyar földmi­­vés veszi meg otthagyott birtokaikat. Egyes telepek teljesen tönkremennek, ezt már kor­­mányhfi cseh lapok is feszegetik. Nagyban és egészben & földreform nem sikerül. A földhi­vatal mai eljárása és gyakorlata ellen minde­nütt a leghangosabban kell tiltakozni. Ahol földosztás készül, tartsanak népgyűléseket, fog­lalkozzék vele a képviselő testület, vegyenek róla tudomást a képviselők, a miniszterek, mert sajnos, de agy van, hogy itt csak az tad valami jogot kiverekedni, aki a száját kinyitja. A magyar népnek is joga van a földhöz, a törvény rendeli ezt el, ez nem kegy és jogait erőteljesen érvényesítse a magyar népi (Nagy helyeslés) Az adók oly terhesek, hogy nem bírjak mir viselni. De az adózás terén is óriási eltérések vannak. így vagyunk a hadiköl­­esönökkel is. A szegény magyar nyugdíjas kispolgár ebbe fektette bele a vagyonát, mig a csehek megszabadultak tőle. A hadikölcsönt nem akarja a kormány elismerni. Furcsa örökös, aki a hagyatékból csak a vagyont vál­lalja, a jogot, de a terhet, a kötelezettségeket nem akarja vállalni. Ami a külpolitikát illeti, Benes sokkal többet van külföldön, mint idehaza, derűre borúra köti a külföldi sztrződéseket. Őizintén megvallva, a külföldi szerződésekre semmit se lehet adni. Olaszország és Románia megmu­tatták a háborúban ezt. A kis&atant létét úgy magyarázza meg, hogy Csehszlovákia, Románia, Jügoszlávie, szövetkezett a legyengített Ma gyarország ellen, hogy megtartsák a tőle el­vett területeket. Da érdekeik ellentétesek és ha bekövetkeznék egy háború, akkor azok az emberek, akiknek van mit veszteniük, ebben lélekkel vesznak részt, de akiknek nincs vesz­tési valójuk, azokat a háború sorsa nem iz­gatja. Az ilyen háborút el kell veszteni. A külföldi szerződésekre miért is van szükség, hiszen vannak „igazságos és megvál­toztathatatlan békeszerződések?“ N»m akar­ják és sem marik bevallani, hogy ezek a szerződések rosszak, mart tönkretették egész Európa gazdasági életét, amelyet évtizedek céltudatos munkája foglalt egységes gazdasági rendszerbe. A szerződó felek végül összevesz­tek egymás között: Anglia Franciaországgal, Lengyelország Csehszlovákiával. Ha olyan jó a szerződés, akkor nincsen háború, hi a szer­ződés nem jó, akkor azt nehezen lehet elke­rülni. A magán ember jogvitájában a bíróság ítélkezik, aki a part elveszti, azt végrehajt­ják. Az államoknál azonban nem igy van, a vita elintézésében az államok tönkre mennek. Az angolok nem azért akarják a békeszerző­dések megváltéztatásáf, mert a Bématsk iránt valami nagy rokonszeav vezértelné őket, de azért, mert azt gazdasági szükségesség kívánja, és nem akarnak még egy háborút. A szerző­dések kötése csak arra való, hogy a békeszer­ződéseket foltozgassák. Ami a határkérdéseket illeti mi, is agy vagyunk, mint a csehek voltak Ausztriával. Panaszkodtak, jajgattak, hogy einémetesitik őket, kultarájukat elnyomják. Ezért igyekez­tek Ausztriától szabadulni. Mi nagyon meg­lennénk elégedve, ha olyan helyzetünk lenne, mint & cseheknek Ausztriában volt. (Zajos helyeslés). A fala életév?,! foglalkozva összehason­lítást tesz, hogy 1920 bau szocialista csopor­­tok járták a falakat és elkápráztatták ígére­tekkel. Négy évig lőtt volna ebből idejük va­lamit beváltani, de amíg ök gazdagok lettek, addig a nép elszegényedett. Most a Csánki­­párt kolomposai járják a falvakat és Ígérnek földet, adóelengedést és minden földi jót. Hát álljon elő egy ember csak aki ezektől földet kapott. Pádig a mérnököket is kivitték és azok lánccal mérték fel a határokat. A kér. szoci­alista párt nem ígér senkinek — a máséból de elismeri mindenkinek az élethez, a munká­hoz és a boldoguláshoz való jogát. MindeD boldogulásnak az alapja a munka. Az állam adjon alkalmat mindenkinek a munkára. Mi tiszteljük a munkás embert, kizsákmányolását bűnnek tartjuk, de a munka tisztelete és a munkás megbecsülése előfeltételéül a mnnkára­­való készséget és szeretetet állítjuk fel. Követeléseinket abban foglalja össze, hogy a törvényeket egyformán alkalmazzák mindenkivel szemben és nemzetiségi külömb- Bégeket ne tegyenek az állampolgárok közt, akik híven teljesítik kötelességeiket az állam­mal szemben. A kisebhségi jogokat becsülete­sen hajtsák végre és szolgáltassák ki. A föld­reformot igazságosan vigyék keresztül. Beszédét igy végzi: Isten áldd meg a magyart 1 (Hosszan tartó, lelkes éljenzé3 és taps.) Jabloniczky dr. hatalmas beszéde után Méhes Gáspár, az Orsz. Keresztény Gazda­szövetség elnöke, utána pedig Gtregorovics Lipöt jókai plébános szóltak nagy hatással a néphez. A gyűlés 6 óráig tartott és a hallgatóság tel­jes rendben oszlott szét. Kifutó fiuk felvétetnek. Cím a kiadóhivatalban-Dickinson állítólagos nyilatko­zatai a magyar sérelmekről. (ESŐ) A Caskoslovenska Republika „Dick­inson a magyar sérelmek ellen“ cimen egy rövid közleményben tévesen jelentette azt, hogy Sir Dickinson a nemzetközi jóbaráíság egyházi világszövetségének Csehszlovákiára, Ausztriára, és Magyarországra vonatkozó pozsonyi osztály­­gyűlésén megnyitó beszédében a csehszlovákiai magyarság elnyomása tárgyában előterjesztett panaszok alaptalanságát bebizonyitottnak ta­lálta. * Ezzel szemben megállapítjuk azt, hogy Sir Dickinson az osztályülésen megnyitó be­szédet nem tartott. A konferencia tőle ily kijelentést nem hallott. E neki tulajdonított kijelentés a Csehszlovák sajtóirodának azon jelentéséből született, amely Kállay miniszter­nél történt udvariassági látogatásáról adatott ki. Ez a hivatalos jelentés teljesen egyoldalú­­lag (a sajtóiroda részéről) számol be a vorld Alliance alelnőkének szlovenszkői tapasztala­tairól és csakis igy állítja azt, hogy a* magyar kisebbségnek Szlovenszkó déli részén egyálta­lában nincs alapos oka a panaszra. A Cäskosiovenszka Republik» még e hi­vatalos jelentést is saját tetszése szerint meg­toldva adta tovább. Vele szemben, valamint minden egyéb hasonló irányú kísérletezéssel szemben a po­zsonyi gyűlésről kiadott hivatalos rozolueió alapján megállapítani kívánjuk a kővetkezőket: 1. Miért mondja a rezolució, hogy „a béke előmozdítására kívánatosnak és tanácsos­nak tartja azt, hogy a faji és vallási kisebbsé­geket érintő kérdések lehető sürgősen megoldas­sanak ?“ 2. Miért volt szükséges kimondani, hogy „a megjelent kiküldöttek magukra vállalják azt, hogy a mostani konferencián előadott és saját hazájuk kisebbségeire vonatkozó kérdé­seket a saját nemzeti osztályaik tanácsa elé terjesztik“? 3. Miért vállalták a rezolucióban, hogy „ugyanezt fogják tenni mindazon hasonló ese­tekben, amelyeket a konferencia tagjai a jövő­ben oly célból fognak tudomásukra hozni, hogy az illető osztály tanácsa a saját hazájában megtegyen minden alkalmasnak tartott intéz­kedést a szóbanforgö és fentebb említett kér­dések kielégítő megoldására“? A rezolució szövagénól egyebet, sem többet, sem kevesebbet senki nem mondhat. Tiltja ezt a lefolytatott tárgyalások bizalmas volta. Felszólítunk mindenkit, aki az ily irány­ban kezdeményezett utón egyéni, egyházi, vagy nemzeti sérelmét orvosoltatui óhajtja, hogy annak pontos és tárgyilagos leírását küldje be Szilassy Béla magyar delegátus cí­mére Losoncra (Fü!eki-u. 12), aki a bejelenté­sek továbbítását az osztály elnöksége és tit­kársága számára szives készséggel elvállalta. TMMit az állimpoMnil. Ismeretes, hogy az állampolgárság kérdés bizonytalanságának végleges rendezése céljá­ból a kommunista párt törvényjavaslatot nyúj­tott be. Az ellenzéki pártok közös értekezlete kimondotta, hogy e törvényjavaslatot, mint közérdekű dolgot támogatni fogja teljes ere­jével és más törvényjavaslatot nem nyújt be. A kiutasítások rendszere ngyan már meg­szűnt, mert a szomszédos államok hatóságai nem veszik át azokat, akik odavaló állampol­gárságukat hitelesen bizonyítani nem tndják, deportáló szigetünk pedig nincs, ahová a hon­talanokat letelepíteni lehetne, az álkultúra és álhumanizmus mai korában az ókori példát, a népek fizikai kiirtását sem lehat követni, ezért tehát minden eszközökkel: a politikai jogok megvonásával igyekeznek bizonyos körök át­látszó céljait elérni, Soviniszta nézőpont, gaz­dasági okok: egy csomó nyugdíjast, árvát és rokkantat megfosztani az élet lehetőségétől és politikai okok a motívumai ennek a rendszer­nek, amely magát hivalkodva nevezi demok­ratikusnak. A jogtalanok sok-sok tízezrének a hely­zete már teljességgel elviselhetetlen s ezért természetesnek tartják, hogy ez a kérdés most már a közérdeklődés homlokterébe kertit, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents