Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-05-31 / 66. szám
Komáromi Lapok. ä. oldal. 1924 májas «11. az állampolgársági ügyek egész komplexumát nemzetközi döntésekkel rendezni kell, mert addig nem lehet rend és nyugalom Európában, inig emberek százezreit itt és ott hon talanoknak minősítik és igy txisztenciájnkban veszélyeztetik. A frstcia lapokban hosszabb vita fejlődött a kérdésről és az az indítvány merült fel, hogy a külfö’dieket kéuyszeriteni kell a francia állampolgárság megszerzésére. Ennek a felfogásnak intenciója az, hogy az idegen, aki Franciaországon él és keres, ne vonhassa ki magát az állampolgársági kötelességek teljesítése alól A mährisch-ostraui Morgenzeitung helyes okfejtéssel matat rá a francia és a csehszlovák felfogásban mutatkozó kü’önbségre. Itt nem az a tendencia, hogy mieden hasznos munkát üzö és állandóan itt élő b alföldit csehszlovák állam, polgároknak megnyerjenek, ellenkezőleg minden ilyen kérést elutasítanak és azoknak a százezreit is külföldi állampolgároknak tekintik, akiknek már a nagyatyjuk is ezen a területen élt és alkotott. A francia alkotmánytörvénynek van egy határozmáDya, hogy minden olyan egyén, aki Franciaországban született, ha atyja külfö'di is ▼olt, nagykorúságával optálhat a francia állampolgárságért. Ez a batározmány mutatja a legjobban az éles küönbséget a francia és csehszlovák felfogás közűit. Csehszlovákiában minden ilyen egyénnek állampolgárság iránti kérvényét visszautasítják, történetesen még akkor is, ha az már a legfőbb állampolgári kötelességet, a katonai szolgálütot teljesítette is. Itt Kínálunk kormány, közigazgatás és parlament nagyoD sokban ntáDozza a francia pó’dát, utánozza elsősorban a miiitarizmusban. Ez a példa a demokrácia példája, ezt kellene utánozni. De itt ugyanezt az elvet követik, mint a hadikölcsönnél. Átvettek egy csomó aktívát, de a passzívákat nem akarják vállalni. Átvettek nagy területeket, de az azokon élő lakosság jó részének nem akarnak polgárjogot adni. Pedig a megoldásnak csak egy lehetősége van: azok, akik itt laktak az átvétel pillanatában, ipso facto csehszlovák állampolgárok. A francia állásfoglalás örvendetes és nagy jelentőségű, mert abban a pillanatban, amikor ez a kérdés nemzetközi fórumok elé kerül, a francia princípiumoknak érvényesülni kell. Soha nem lankadó buzgalommal kell tehát felszínen elrendelte. Mindenkinek minden forintnyi adó után tsz verebet és egy varjut, vagy szarkát, avagy más efféle madarat kellett beszolgáltatni. (1745) Fehérmeg-yének 1745 ben kiadott rendeleté szerint a verebek és a farkasok igen elszaporodván, nagy károkat okoznak. Más meyék példájára tehát ki kell őket irtani. Aki a i vetett számot be nem szolgáltatja, öt ven botütést kap. Más megyék; példájára, 1747-ben Veszpréminegye is kimondotta a verebek kiirtását. Ugyanez évben Pozsonymegye minden emberre évenkint húsz verébfej beszolgáltatását rendelte el. Doboka vármegye 1759-ben ezt a statútumot adta ki: minden faluszeriben lakó individuum Sarlósboldogasszony-napig 50—50 verébfőt, vagy verébtojást szerezzen; aki be nem szolgáltatja, arra tizenkét pálcát ütnek. Mondanunk sem kell, hogy a megyék és a városok az ilyetén rendeleteket többször megújították- S ha olykor véletlenül megfeledkeztek róluk, a verebek nagy örömére, senki sem madarászott. Somogy megye például 1771- ben azt irta, hogy a mióta a verébfogást elmulasztották, a vetésekben okozott kár igen nagy. Ezután tehát minden dica (rovás) után tizenöt verébfejet kell beszolgáltatni. Ha a falu bírája — mondja a rendelet — nem szedi be a verébfőket, 25 botot verjenek rá. Ennyi botütést kap az is, aki a verébfogást elmulasztja. Komáromra egyének 1774 ben kiadott statútuma szerint a verebek iszonyúan szaporodnak. Ezért minden ülés (sessio) után 20 verébfejet kell beszolgáltatni. Mindenkire annyit ütnek, amennyivel kevesebb verébfejet hoz. A verébirtás még a következő században is folyt. Csongrádmegye például 1807-ben és 1813-ban is elrendelte a verébirtást. A statutaríanuDk az állampolgárság ügyót, mint a kisebbségi kérdósek komplexumának legfontosabbikát. Cseh lap az állampolgárságról. Régi dolog és szomorú tapasztalataink vannak arra nézve, hogy a csehországi lapok általában süketek a szlovénekéi magyarság panaszai iránt. Így mindezideig azt sem tudják, hogy van illetőségi és állampolgársági probléma is a világon. Nem tudják, hány tízezer exisztenciát gáncsoltak el könyörtelen rendeletéin kel. A »Lidové Noviny« szentelt elsőként vezércikket ennek a kérdésnek, de sajnos, ebből sincs sok örömünk. A lap előbb leszögezi, hogy az állampolgári kérdés most élénk figyelemben részesül, majd az általános eljárási szabályok ismertetése után úgy találja, hogy a fordulat után túlságosan sokan kaptak itt illetőséget. Ezt Írja: »Minthogy Szlovenszkón a szlovák községek jelentékeny része is aránylag sokáig volt magyar kezekben, a községi elöljáróságok nem csináltak semmiféle akadályt; számos magyar község pedig egyenesen hírhedt volt arról, mily jóakaratnan ajándékozták a községi illetőséget. Ilyen módon a höztársaság igen sok polgárt szerzett, közöttük olyanokat is, akik azt tartották és azt tartják ma is, hogy a köztársaság liberális berendezkedését annak fennmaradási elleni munkára kell felhasználni. Ismeretes Tobler volt képviselő, Papp ungvári püspök, néhány magyar határmentí evangélikus és kálvinista lelkész, a magyar keresztényszocialisták é3 kommunisták vezetőinek viselkedése.« Ezután leírja a legfelsőbb közigazgatási bíróság ismert határozatát és igy folytatja: »E döntés ellen most a magyar ellenzéki és kommunista párt tiltakozó akciót iuditottak meg, mert e döntés éppen az ő egészen ólen álló embereit sújtja. Mindkét párt fél, hogy a köztársaság kormánya élni fog jogával, hogy tőlük, mint alkalmatlan idegenektől, megszabaduljon, mert a gyakorlatban a politikailag magukat nem exponáló polgárokkal szemben igen jóakaratnan (?) járnak el . . . A kérdésbe beleszólt a magyar közigazgatási bíróság elnöke Wlassics is és megleckéztette a mi legfelsőbb bíróságunkat, hogy döntését az előbbi magyar akták ismerete nélkül hozta meg... Amint látható, a mi ellenzéki pártjaink akcióikhoz a külföldön mindjárt elegendő segítséget (I) kapnak. Szemmel láthatóan abban bizakodóak, hogy ez igen hathatós segitség>a mi aggodalmaskooásnnk miatt, bármibe is belefogni, amit ellenünk való rágalmakra lehetne felhasználni és igy megfogják tűm szerint minden embernek minden forintnyi adó után két varjufejet és négy verébfejet vagy ugyanannyi tojást kellett beszolgáltatni. Bár ez a szám a régihez képest már elég kicsiny volt, mégis például Hódmezővásárhelynek 59.216 verebet és 29.608 varjut kellett fognia! Szentesre 30 660 verebet és 15 330 varjut, Csöng, rádra 23 916 verebet és 11.958 varjut, Minaszentre 10.236 verebet és 5118 varjut vetettek ki. Ezenkívül a kertészeknek még külön 8724 verebet és 4362 varjut kellett beszolgáltatniok. Csongrádmegyében tehát 1813 ban csupán kilenc községnek százötvenezernyolcszázhatvanhárom verebet és ötvenkilencezerháromszázkilencvennyolc varjut kellett beszolgáltatni „Minthogy ezen kártevő madarak — irja a megye — ebben az üdőben költenek, ezen intézetek azonnal munkába vétetni és folyamatba eresztetni rendeltetnek, egyszersmind pedig a szomszéd vármegyéknek, úgy nemes szabad királyi Szeged városának tudtokra adatnak az közegyetértés végett és hasonló intézetek megtevéseért.“ Számszerint nem tudjuk, hogy mennyi verebet irtottak ki nálunk egy század alatt. Sok nem igen lehetett, mert a megyék folytonosan emlegetik a verebek mód nélkül való szaporodását. A legérdekesebb jelenség, hogy a verebek irtásával kevesebb lön ugyan a vetésekben való kár, de ezzel szemben a kártékony rovarok mód nélkül elszaporodtak. Amit tehát a mieink a réven nyertek, azt elvesztették a vámon. A verebek ugyanis — amint tudjuk — költéskor rengeteg kártékony rovart elpusztítanak. Ezért sokan a verebeket a hasznos madarak közé 'sorozzák. S abban az időszakban, mikor nálunk irtóháborut indítottak ellenük, oly gyarmati országokban is megtelepitették őket, ahol eddig hírüket sem hallották. akadályozni azt, hogy még csak ne is védekezhessünk olyan elemek ellen, akik egyenesen ellenünk dolgoznak. Amint nem lehetett teljesíteni azt a magyar követelést, hogy az összes volt magyar hivatalnokokat együttnsen átvegyük a köztársaság szolgálatába, úgy ebben as ügyben is csak individuális esetekben lehet jóakarata eljárást megengedni.» Ebbői az informálatlan é3 ferde beállítású cikkből ik látszik, hogy az állampolgársági kérdés nehéz küzdelmét esak a magunk erejével és munkájával vívhatjuk meg sikeresen, ha még a haladottabb szellemű cseh lapok is ilyen zagyvaságokat Írnak a fontos ügyről. STUB NI AN S K E-TEPL1CE Silovenszké STUBN Y AFÜRDŰ Szlevenaské Vasúti | Prat fővonal: 1 Prat Kénsavai h ia—Brünn-Bratislüva—Buttkü ia—Oderberg—Ruttki--------iő ihna is isiül ellen. A fürdőéttermet újból özv. Braun Árminná saját kezelésébe vette át. — Teljes penzió naponta 35 Kő-tOl feljebb. Fürdiíoazgatáeifl. 159 A reformátusok papnevelőt és tanítóképzőt akarnak felállítani. A letnvent bizottság kassai értekezlete. — Számítanak a reformátusok áldozatkészségére. Az ez év január nyolcadikén Kassán megtartóit református Konvent leszögezte, hogy dacára a sok kérésnek, sürgetésnek, az állam nem állít fel a magyar kisebbség részére tanítóképzőt és ref. papnevelő intézetet, amelynek követke} ményei már a legközelebbi időkben erősen érezhetők lesznek, mert a magyar iskolák tauitó, a református egyházak lelkészek nélkül maradnak. A Konvent egy tizenöt tagú bizottságot küldött ki, hogy dolgozzon ki egy tervezetet arra nézve, mikép lenne elérhető, hogy mindkét intézet még ebben az évben faiáilitt&ssék és megkezdhesse működését. A kiküldött bizottság e hó 27 én ült össze Kassán Bartók Béla püspök és Szilassy Béla egyházkerület! főgonduok elröklete alatt. A bizottság egyházi és világi tagjai közti megjelentek: Patay Károly, Idrányi Barna, Polchy István, Kovács László dr., Kovács Sándor, Péter Mihály, SérösBél?, Paleskey Sándor, Vas« Ádám és Vargha Sándor. A bizottság kijelentette, hogy feltétlenül szükségesnek tartja mindkét intézetnek egyszerre való felállítását, azért is, mert a nyugdíjtörvény rendezése és életbeléptetése után a ma még meglevő magyar tanítók nagyrésze nyugalomba lép s a lelkészi kar is lassankint részint munkaképtelenné lesz részint kidől az élők sorából. , A bizottság, mint legsürgősebbet elhatározta, hogy kérvénnyel fordul a belügyminiszterhez az irányban, engedélyezzen nyilvános gyűjtést egész Szlovenszkón és Rnszinszkóu. A népesebb ref. gyülekezettel biró városok máris — a gyűjtés megkezdése előtt — szinte versenyeznek a szükséges épületek felajánlásával és egyszersmindenkori, vagy évenkénti adományok hozzájárulásával. Vezetnek az áldozatkészségben Losonc, Léva, Beregszász és Komárom városok. De egyes egyháztagok is már eddig is tekintély'8 összeget ajánlottak fel. A bizottság kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy minden reformálás ember megérti és magáévá teszi, hogy a református egyházat s annak intézményeit, miként a múltban, úgy a jövőben is csak a reformátusok építhetik és tarthatják meg s minden egyes egyháztag meghozza a maga legnagyobb áldozatát. A konventi bizottság az ügy sikeresebb és gyorsabb intézése végett kisebb bizottságokat küld ki. Végrehajtó-bizottságot, lelkészképző-bizottságot és tanítóképző bizottságot, mindeniket határozott prozrammal s a teendők sürgős végzésére való buzdítással és remélik, hogy munkásságukat siker fogja koronázni és a két intézetet még ez év folyamán megnyithatják.
