Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-05-10 / 57. szám
1924. május 10. Komáromi Lapok4* 7. oiáai. I «I M W.H. o s « & a g ■8« OS ■O* Qü Szombat és vasárnap, május 10. és 11-én L rész. Kedden és szerdán, május 13- és 14-én 11 rész. A saison legnagyobb kalandorfilmje! Dr. MABUSE Szigorú korrajz, tökéletes technika, le/ magasabb színészi teljesítmény. Aud Egede Nissen Huszár Károly (Pufi) Bemutatja a Modern Mozi! Az előadások kezdete hétköznap fél 7 és 9; 202 vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor N 3» QQ M ~t M n> 2 3 o-ÉrO =r o: spt 5.» régebben olyan mistert állítottak elő, amely önmaga termelte vegyi áramátal, — az eddigi kísérletek szerint — 28 méternyi távolságból félperzsel minden szerves anyagot. A feltalálók erősen bizakodnak abban, hogy pépük nagyságé* aak fokozásával előállítják, a hábornkat lehetetlenné tevő viiágpusztitó sugarat. Mint általában a magyar feltalálók, úgy a titokzatos sugarak kutatói is, az anyagiak hiánya miatt csak nehezen haladnak előre munkájukban. A találmány most már a közeljövőben illetékes fórum elé kerül. A József-Miegyetem technikai kísérleti intézete kiszáll Szegedre, hogy meggyőződjék a találmány komolyságáról. A feltalálók teljesen biztosra veszik a sikert, mert találmányukat már számtalan esetben kipróbálták. — A cigánypurdék, mint nyomozók. Párkányon Horváth Gyöigy cigány, 3000 koronáért cigánytársanak, Lakatos Gyulának eladott sárga lovat, még ugyanaznap éjjelén visszalopta és újból el akarta adni egy gazdának. A megkárosítót cigány azonban nem hagyta annyiban a dolgot, hanem purdóival együtt, mint a vizsla, követte a nyomokat, mig az ellopott lovat meg nem találta. A rendőrség később a tolvajt is elfogta, aki a lopást nem bánta meg, de azt szörnyen restelte, hogy cigánytársát károsította —meg és így a ciganybecsület csorbát szenvedett. — Megszúrták. Az elmúlt héten Ondró János kéméndi legény egy Sibrik József nevű barátjával ment hazafalé, miközken szóváltásba keveredtek a háza kapujában álló Bartók Imrével és ennek 13 éves fiával. A vitát nemsokára ütlegek is tarkították, később pedig az indulatba jött Bertók késével megssurta Ondró Jánost. — Algebra és Geometria. Hézagpótló mű hsgyta el a napokban a sajtét. Az országosan ismert Zsoldos Tanintézet kiadásában megjelent a középiskola algebrai és geometriai tananyaga világos, egyszerű és mindenki számára érthető feldolgozásban. A mű mindenképen alkalmas arra, hogy abból a középiskola maíhematikai tananyaga közvetlen magyarázatok nélkül is megtanulható legyeD, mert bőséges útbaigazításokkal és lépésről-lépésre kidolgozott példákkal van ellátva. Valószínű, hogy a tsnulnivágyók éppoly örömmel fogják üdvözölni a Zsoldos tanintézetnek ezen újabb kiadványát, mint a középiskola alsó négy osztályának tananyagát két kötetben tartalmazó Összefoglaló tankönyv című mű megjelenését. A Zsoldos Tanintézet kiadványai megrendelhetők az intézetnél: Budapest, VII, Dohány-utca 84. — A komáromi koicsönkönyvtár a kultúrpalota emeletén hetenhint háromszor (hétfőn d. e. 9—12, szerdán és pénteken d. u. 2—-5-ig) van nyitva és sok-sok ezer kötet olvasni való áll a közönség rendelkezésére. Negyedévenkiut csekély 10 K olvasó dijat kell csak fizetni és ez alacsony dij ellenében hetenkint háromszor válthat nj könyvet az olvasó. Iratkozzék be lmindenki a kölcsönkönyvtárba, aki szereti a szép, tanulságos olvasnivalókat. A Jókai Egyesület tagjai az olvasó dij felét fizetik. IRODALOM. (*) lókai centennárium. A komáromi Jókai Egyesület által kiküldött Jókai eentínnáriumi bizottság Erdélyi Pál dr. elnöklésével tartott vasárnapi ülésén a Jókai emlékünnepély részleteiről beható tanácskozást folytatott. A nagyszabású irodalmi ünnepély rendező bizottságába beválasztották Sziklay Ferenc dr. kassai kultnrreferenset is, akit a legközelebbi ülésre meghívnak. A végrehajtó bizottság elhatározta, hogy az ünnepélyen előadandó Jókait méltató költemény megírására pályázatot hirdet károm díjjal: I. dij 300 K, II. dij 200 K, III. dij 100 E. Ugyancsak a centennárium alkalmából egy nyolc—tiz ívre terjedő Jókai élet és jellemrajz megírására is pályázatot hirdet 1000 K pályadijjal. Úgy az alkalmi költeményre, mint a Jókai jellemrajzra szánt pályázati müvek határidejét 1924 október hó 31 napjára tűzték ki. a végrehajtó bizottság a certennárinmkor tartandó díszközgyűlésre a rendezendő irodalmi és művészi előadások több pontjára nézve megállapodást ért e). A pályázat közelebbi feltételeit a napokban teszi közzé a Jókai Egyesület elnöksége. (*) Beöthy Zsolt emlékezete. A Magyar Tadományos Akadémia vasárnap, folyó hó lí-én tartandó ünnepi közülésében áldoz Beöthy Zsolt emlékének. A délelőtt tartandó kö/ülés programúja a következő: 1. Concha Győző másod elnök megnyitó beszéde (Az uj nemzetközi jog). 2. Balogh Jenő főtitkár jelentése. 3, Négyessy László rendes tag megemlékezése Beöthy Zsoltról. 4 József kir. hercsg igazgatósági és ti&z teleti tag fölolvasása: Kárpáti véres virágok. • (*) Melyik könyv jelent meg a legnagyobb pél d any szám ban ? Erre a kérdésre megfelel az »Umschau«, amenyibea közli, hogy legnagyobb a khinai hivatalos almanach érte el, amely a pekingi államnyomdában jelenik meg. A hivatalos kiadvány példátlan tekintélynek örvend s bár 6 millió példányban jelenik meg, évről évre az utolsó példányig kiárusítják. MŰVÉSZET. I _ Művész-anekdoták. i Szemelvények Karl Bossier „A festékes láda* í című müvéből. Fordította: Osváth Kálmán. I ( | „Az ösztönző erő.“ Kokoschka Becsben j lévén látogatóba«, elbeszélte, hogy Bíriinben nem tetszik neki. S mikor megkérdezték uj művészi terv**i Mől, igyszólt: Először is vissza beli térnem B Cinbe s ott befejeznem a Tilla Dumur arcképét, mert a pénztáros váltig a nyakamon ül. Hogy miért nem fejezem be itt ezt a képet? No, no, dös kann i do net; valakinek a fotográfiáját csakis abban a szobában „üthetem nyélbe“, melyben él. Nam kell éppen jelen lennie, hiszen festés közben ú*y sem legeltetem raji’ a szememet. Da azért jobb, ha ott van, ám tetszése szarint járhat föl és alá a szobában. Mégis legjobban szeretem, ha hátam mögött áll, mikor festem. Tétszik tudni: éreznem kell a „bűvös illatát.“ Fessen számomra valamit — szólt egyszer a Maecenas M i Oppenheimsrhez, aki újra eljutott — ki tudja: már hányadszor? — anyagi kálváriájának szinte szédületes csúcsára. — Da valami különöst. Nem holmi meg\ szokott dolgát. Valami előttem ismeretlent. — ! No jó — találta a művész fején a szöget — ! majd lefestem az — áldozatkészségét. Egy berlini képzőművészeti akadémiai 1 tanárról — a nevét elhallgatván — azt mondta Schadow: Hát persze, az csak úgy szokta meg a festést, mint a kis kutya az ugatást. A mükritikusok — véli Lieb.rmann — csak arra valók, hogy holtunk után bebizonyítsák a silány képeinkről, hogy — hamisítványok. „A művészet ellensége.“ Bécsben kiállítani semmi kedvem — dohogott Kokoschka, mikor rá akarták venni néhány képének ott kiállítására. — De ha már minden áron ki kell állítanom, legszívesebben hentesboltban rendeznék kiállítást, nem a Secessionban, sem a Hagebundban, még csak a Művészek Képtárában sem ... Magam körül nem tűrök művészetet. „A szerénység.* Erik Charell, a jeles táucmüvé-z, aki néhány napot töltött Kokosehkával Drezdában, lelkesülten beszéli el, hogy e kiváló festő kép i jelentőség dolgában ugyanazok a jelen korra, mint a Michelangelo remekművei a renaissaneara aézvp. S midőn megkérdezték tőle, honnan mariti e rendületlen meggyőződését, nyomatékosan felelte: magától az ifjú művésztől hallottam. S mikor megjegyezte valaki, hogy ez mégis csak némi öshittségre vall: egyáltalán nem — vetette ellen Charell — Kokoschka egész szerényen mondotta. Hekusaái. Kókuszéinál, a világhírű japán művésznél, képet rendelt meg egy mtbarát. E^y kakast. A kép olyan csigalassúsággal készült, akár a Lueaszéko. A műbarát hát szemrehányással illette a művész — Fslvius Cunctatort. Erre Hokuszái a Maeeeaása szeme láttára pár perc alatt p (pirosra vetette a kakas képét. Aztán bevezette megbízóját egy szobába, melynek mennyezetén csakúgy „hemzsegtek“ e kép varázslatai ... A néhány perc alatt megrajzolt kép az évekig tartott fáradozás gyümölcs? volt. „A nie Jer szövétneke.“ Michelangelónak volt, mit epritani a tejbe, da azért koldus módra tengődött. Még akkor is, mikor már a dicsőség magaslatán állott, annyit dolgozott, mint aki a kezdst nehézségeivel küzd. Csak néhány rövid órát szentelt ez alvásra s reggel korán keit. És még késő éjszaka is fény szűrődött ki műterme ablakán. Különös szövésnek volt az. A mester koponyája búbján állott, »kár a Simeon hegye. Michelangelónak ide-oda kellett a gyertyáját munkaközben rakosgatnia s még igy ii gyakorta hátráltatta dolgában a kőre, meg a kezére eső saját árnyéka. Egyszer aztán megunta a folytonos veszödséget a gyertyával. Sapkát csináltatott hát kemény posztóból s jukat a közepére. Ettől fogva így dolgozott zavartalanul: a szövőinek lángja büszkén lobogott a koponyája búbján, akár hajdan a pünkösdi tüzes nyelvek az apostolok feje fölött. „A különbség.“ Sgy ismert bécsi nagykereskedő megegyezett Max Oppanheimerrel egy kép árában. Ha tetszik neki a kép, ezer koronával megszerzi a kikötött tiszteletdijat. Mikor a kép elkészült, a megbízó, meg a festő véleménye nagyon is eltért egymástó'. Mopp mesésnek ítélte a müvét s méltónak az ezer korona külön tisztelafdijra, a nagykereskedő ellenben nem értett egyet „az előtte szóló véleményével“ s hallani sem akart az ezer korona kifizetéséről. S vitatkozás támadt közöttük. — Oppenheimer ur — bökte ki végül a megbízó fölfortyauva — lehet bármilyen véleménnyel a saját munkájáról, de azért még ugyancsak távol áll Míchelangelotól. — Fején találta a szöget — hagyta rá Mopp — de legyen szabad egyet megjegyeznem. A különbség köztem, meg Michelangelo között távolról sincs akkora, mint Ön közt meg II. Julius római pápa közölt.
