Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-05-10 / 57. szám

Komaromi Lapok«

3. oíd&i.

«r

h

««24 május 10.

■mi »Magyar helyesírási szótár

mind a nagyközönség, mind a tanulóifjúság részére.

összeállította: Bíró Lucián főgimn. tanár; kiadta: Spitzer Sándor könyvkereskedése Komárom, Nádor-tt. 29. sz.

Ára 9 Ke. Kapható úgy a kiadó cégnél, valamint a szlovenszkói könyvkereskedésekben.

tttzőrségben való részvétel, a községi pásztor, kanász, révész fizetéséhez vagy béréhez való hozzájárulás, városokon a házi cselédek után fizetett községi adó, a házbérfillér, vizdij, csatornadíj, községi fogyasztási adó, felekezeti iskolaadó stb. egy Ízben való lerovása elegendő volt az illetőség megszerzéséhez a megkívánt négy évi egy helyben lakás mellett. Szükséges volt ez a kiterjesztő magyarázat abból a szempontból is, mivel sok olyan község volt és van, amely elegendő vagyonnal rendelkezik és nincs községi adó kivetésére rászorulva.

Állami alkalmazottak a községi és útadó fizetése alól fel voltak mentve, ezek az említett adózási címek valamelyikén szerezhették meg az illetőséget, a munkások nemkülönben, valamint az útadó fizetés vagy a közmunka kötelezettség teljesítése által.

A községi alkalmazottak (jegyzők, más hivatalnokok), úgyszintén a városi alkalmazottak is, valamint a községi tanítók és lelkészek ezen minőségükben, illetve alkalmazásukban kifejtett szolgálatát minősítette a birói gyakorlat olyannak, mintha azzal a községi terbekhez hozzájárultak volna.

A magyar közigazgatási bíróság egyik döntésében kimondotta a következőket: „Azon érvetés, hogy az illetőség megszerzéséhez a 4 évi folytonos lakás mellett a közterhekhez való folytonos hozzájárulás is szükséges, az 1886. évi XXII. t.-c. 10. § a szószerinti szövegének és értelmének nem fele! meg, mert e törvényszakasz szerint az illetőség megszerzéséhez az kívántatik meg, hogy az illető a községben 4 évig folytonosan lakjék és a község íerheihez járuljon, de a terhekhez való folytonos járulás kötelezettsége abban kimondva nincs."1)

Egy másik döntés szerint a gazda a cselédje után fizetett I. ősz. kereseti adó után kirótt községi pőtadő megfizetésével is megszerzi az illetőséget, mert az adó a cseiédtartóra van

’) Grill- féle Döntvénytár X. k. 280. 1. 1897/1897. nárc. 9. k. sz.

és tudtam biztosan, hogy én nyerem meg a fogadást.

Miklóska az órát nézte. Hat óra volt. A vonat még nem jött. Hallgattunk egy kicsit s én arra gondoltam, (ó, Éva!) hogy mit is kívánhatna tőlem Miklóska? Valami nagyon nagyot gondolt. Mert nagyon ijesztgetett, hogy megbánom.

A vonat nem jön.

— A vonat csakugyan hétkor jön — mondta kis idő múlva Miklóska. — Elvesztettem a fogadást. Pedig nagyon szerettem volna megnyerni.

— Nagyon szerette volna? Hát akkor Miklóska, én a fogadást megnyertem, igy parancsolhatok. Ezennel azt parancsolom, hogy maga Miklóska parancsolja azt nekem, arait abban az esetben parancsol, ha megnyeri a fogadást.

Miklóska rám nézett. Ijedten, furcsán, félszegen.

— Igen, igen Miklóska. Lemondok a jogomról a maga javára. Hét óráig gondolkozhat, azután azonban visszaszáll reám a paranecolási jog. (O Éva!)

Miklóska idegesen babrált kabátja gombjaival. Lassan ereszkedtünk le a hegyoldalról s már a házak közé értünk. Bementünk mi hozzánk. Beszélgettünk és elfeledkeztünk a fogadásról

A nagy fali óra komolyan, lassan elverte a hetet.

összenéztünk Miklóskával. Elpirult. Én nevettem.

— A fogadás visszaszáilott reám, Miklóska, — mondtam ünnepiesen.

— Pedig . . . én . . . szerettem volna. De igy . . . még sem volt jogom. Nem volt... ugye?

Nagyon fölényes voltam. Ereztem, hogy görnyed semmivé előttem Miklóska. Sápadt,

kivetve, ő tartozik befizetni, rajta hajtják be, tehát az ő terhét képezi s igy ö járul a közteherviseléshez, ami részére az illetőség megszerzését biztosítja.2)

A községi alkalmazottaknál, mondja egy későbbi döntés „a községi tehernek az illetőség megszerzéséhez az 1886. évi XXII. t.-c. 10 § a szerint megkívánt viselése a község szolgálatában jelentkezik.“3)

Hogy az automatikus illetőségszerzés a joggyakorlatban teljesen meghonosult, azt igazolja a magyar közig, bíróságnak egy kiskorú illetősége ügyében hozott döntése, amely szerint a kiskorú, aki 4 éven át lakott egy helyen és ezen idő alatt a községi terhekhez járul nagykorúsága elérésével a törvény 10. §-a alapján megszerzi az illetőséget.4)

Kétségtelen tehát az a tény, hogy a magyar birói gyakorlat is három évtized alatt mindig az automatikus iiletőségszerzés alapján állott és ma is azon áll. Ezen joggyakorlat alapján tiz és százezrek szereztek illetőséget, igy tehát a szerzett jogokkal áll szemben a közigazgatás, amelyet törvényes alapon egyszerűen konfiskálni mindaddig nem lehet, míg a törvényhozás ebben a kérdésben nem intézkedik.

IV. A csehszlovák 1920. évi 236. sz* * illetőségi törvény.

A békeszerződések határozni ányaiban a legfontosabb annak a kérdésnek a szabályozása, hogy megállapittassék pontosan, ki melyik állam kötelékébe tartozik. Tehát az állampolgárság kérdését kellett a békeszerződések törvénybe iktatásával egyidejűleg rendezni.

A csehszlovák törvényhozásban az illetőség és állampolgárság megállapításáról az 1920. ápril. 9 kelt 236. sz. törvény intézkedik. Az illetőségre nézve elég szűkszavú a törvény (13—15. §.) és intézkedésének lényege Szlo*) U. o. X. k; 281. 1. 1032/1897. okt. 19. K.

s) U. o. XIX. k. 1912. 23-24. 1. 7796/910. K. sz.

*) U. o. XVIII. k. 1911. 38. 1. 3367/1910. K. sz.

kedves arcocskája riadt, szégyenlős volt. Beesett mellén ráncosán lógott a kabát. Sohasem láttam ilyen gyürtnek, betegnek, ártatlannak. Szegény gyermek! A kalapját a kezében forgatta.

— Nem baj, Miklóska. Tehát én parancsolom — s fürkésző, nevető mosollyal néztem a szemébe — igen, Miklóska, parancsolom, hogy . . . maga . . . most . . . csókoljon . . . — kezet (Ó, Éva!)

Miklóska rémülten meredt rám, de mikor a végszót kímondtam, megkönnyebbülten sóhajtotta ki visszafojtott lélekzetét és kezet csókolt.

De nagyon, nagyon gonosz voltam én! (Éva!) Minden szót külön, lassan, céltudatosan váratva s kínozva Miklóskát, ejtettem ki. És még nem elégedtem meg az előbbiekkel, de azután megkérdeztem azt is :

— Mondja Miklóska : mi lett volna, ha nem teszem oda azt a szót, hogy — kezet ?!

— Hát — megtettem volna! — felelte

Miklóska hősen, bátran, keményen.

*

Eljöttem onnan. Otthagytam a Tárcát, a Fekete hegyet, az alkonyati csoda várakat és Miklóskát is. Miklóska akkoriban már nagy lázakkal küzdött s majdnem mindig ágyban feküdt.

Áprilisban gyászjelentést hozott a posta. Hat napig jött a Tarca partjáról.

Miklóska meghalt. Hosszas szenvedés után. A halotti szentségek ájtatos felvétele után. Huszonhat éves korában . . .

Szép keskeny, piros szája örökre összezárva. Hideg. Sápadt. Ernyedő.

És Miklóska soha, soha nem csókolt leányszájat. Soha. Én tudom, hogy nem, mert mondta. És Miklóska soha sem hazudott. Soha.

venszkó és Ruszinszkóra nézve az, hogy fentarlja az eddigi törvényes rendelkezéseket (1886 XXII. t. c.) a községi kötelékbe való felvételre vonatkozólag pedig életbelépteti az osztrák birodalmi 1896. évi dec. 5. kelt 222. sz. törvényt.

Kétségtelen tény, hogy az illetőség terén ezen intézkedés következtében nagy jogbizonytalanság állott be. Mert a 236. sz. törvényből az 1886 XXII. t. c. alkalmazására vonatkozólag különböző rendelkezések fo'ynak és igy az állampolgárság és illetőség elbírálására nézve két, illetve három időpont is mértékadó.

Az első időpont a csehszlovák köztársaság keletkezése (1918 okt. 28). Minden ezen időpontnál korábban szerzett illetőség jogcíme az 1886. XXII. t. c. alapján bírálandó el.

A második időpont 1910 január 1. A 236. sz. törvény azokat ismeri e! állampolgárokul, akik 1910. január 1 előtt az illetőséget megszerezték a csehszlovák köztársaság területén levő valamely községben. Akiknek illetősége 1910 január I-től 1918 okt. 28 ig terjedő időközben nyílt meg, azoknak 1921 december

31-ig állampolgárságért kellett folyamodniok (opció). Ezek illetősége szintén az 1886. XXH. t. c. alapján bírálandó el.

A harmadik időpoat 1920 július 16. Ezen a napon lépett életbe a bekeszerződéseket becikkelyező alkotmánytörvény, életbelépett továbbá az osztrák birodalmi 1896 évi 222. sz. törvény, amelynek rendelkezései a községi kötelékbe való felvételt szabályozzák. Ezen törvény alapján az 1886. XXII. t c.-nek a községi kötelékbe való felvételre vonatkozó 12, 14, 15 és 16 §-ai 1918 október 28-tól kezdve érvényüket vesztették.

Kétségtelen az előadottakból, hogy a 236. sz. állampolgársági és illetőségi törvény nem teremtett világos helyzetet az illetőség lesén, mert azt ez idő szerint nem egy,* de négy törvény szabályozza Szlovenszkó ésRuszinszkő területén (a történelmi országokban az 1863 évi 105. sz. osztrák birodalmi törvény is érvényben van.)

V. Az új törvény a gyakorlatban.

Az 1920. évi 236. sz. törvény, mely az 1886. XXII. t.-c. érvényét az illetőség szerzésére vonatkozólag a községi kötelékbe való felvétel kivételével fenntartotta, gyakorlati alkalmazásában a községeket az illetőségi jog terén a legszűkebb korlátok közé szorította. Mig azelőtt a képviselőtestület autonom hatáskörében határozhatott az illetőség elismeréséről és megtagadásáról a törvény keretein belül, most ez a közigazgatás államosítása után a községek állami szerveinek, a jegyzőknek kezébe ment át és igen kevés olyan község vagy város van, ahol a képviselőtestület illetőségi ügyekben az állami közegek ellenére határozna. De az is illuzórius, mivel e határozatokkal szemben az állami jegyzők kivétel nélkül vétó jogukkal élnek.

A törvény végrehajtása előtt, az 1919— 1920. években a régi keretek közt, az 1886. XXII. t.-c. és a kialakult magyar birói gyakorlat alapján történt az illetőségek megállapítása és az illetőségi bizonyítványok kiállítása. Ezt az 1920. május 20. kelt 5377 sz. körrendelettel szabályozta a szlovenszkói miniszter.

Egy évvel utóbb, 1921. okt. 19-én Tájékoztatód adott ki az alárendelt hivatalokhoz abból az alkalomból, hogy a nyugdijakat revízió alá vették. A Tájékoztató az állampolgárság, a honi illetőség és az illetőség elvesztése körüli eljárásra nézve tartalmaz rendelkezéseket.

Az állampolgárságra nézve elrendeli, hogy aki 1918. okt. 28 án nem volt csehszlovák állampolgár, annak illetőséget a köztársaság egy községe sem adhat; tehát elsősorban az állampolgárság vizsgálandó meg az illetőség megállapításánál. Különös figyelem fordítandó a

* Az illetőséget az 1920 évi 236 s*., az 1886. XXII. t. e., az 1896 évi 222 sz. osztrák t. c. az állampolgárságot az 1879 ávi L, magyar t. c.

I