Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-05-10 / 57. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok 19?4. májas 10. az egyes államok közti gazdasági forgalom rendkívül megnehezült, aj reakció és militarizmus lépett a régi helyére és ha a jelenlegi állapotok tovább tartanak, Európa egész biztosan tönkremegy ... Ezt megakadályozni minden nemesen gondolkozó ember kötelessége» ... = Olasz-magyar barátság. A budapesti „Az Újság" napilap munkatársát Mussolini olasz miniszterelnök kihallgatáson fogadta, akinek hosszabb nyilatkozatot tett Olaszország és Magyarország barátságos viszonyáról és a kölcsön kilátásáról. Mussolini kijelentette, hogy Olaszország jelentősen ki akarja venni részét a magyar kölcsönből. Olaszország minden lehetőt megtesz Magyarország újjáépítése érdekében, mert hő óhaja, hogy Magyarország viszszanyerje gazdasági erejét. Épp^n Olaszország, amely fő jóvátételi hitelezője Magyarországnak, volt az, amely készséggel hozzájárult a jóvátételi fizetések húsz évvel való meghosszabbításához. A Magyarországgal megkötött olasz egyezmények is magúkon hordják annak a rokonszenvnek a jelét, amellyel Olaszország Magyarország iránt viseltetik. Az olasz—magyar viszonynak a jövőben is a legjobbnak kell lennie. Végül abbeli meggyőződésének adott kifejezést az olasz miniszterelnök, hogy az olasz—jugoszláv megegyezésből Magyarországnak is haszna lesz. (I* ozsony) rVIély-Tzt. Elsőrangú diagnosztikus, diétás, fizikoterápiás intézet ideg- és belbetegeknek. Sebészet, szülészet, nőgyógyászat, testegyenészet, szem-, orr-, fül- és bőrgyógyászat. Rontgenkezelés. Vegyi laboratórium. Napi pausál-ár 55 Kc-tól. Szülési pausál-ár (8 nap) 1100—1800 Ke ig. Szabad orvosválasztás, 31 fi magyar pártok tömörülése. Irta: dr. Weisz Miksa, a komáromi zsidópárt elnöke. Immár három cikk jelent meg egymás után a keresztényszocialista, a kisgazda-ki«, iparos és jogpárt vezető férfiéitól e lapokban, kik mindannyian a Szlovenszkóbsn élő magyarság egy pártba való tömörülését óhajtják. Bár ez csak egyesek óhaja és eső után köpönyeg, de azért még mindig nem késő. Éo, mint a komáromi zsidó párt elnöke, szivem egész melegével csatlakozom ezen mozgalomhoz és bár pártom megbízása nélkül, mégis merem állítani, hogy amely percben az eddigi magyar pártok válaszfalai lehnllanak, a komá romi zsidópárt megszűnik létezni és beleolvad a vallás és foglalkozásra való tekintet nélkül minden magyart felölelő egy pártba, nevezzük azt kisebbségi vagy őslakók pártjának. Ha már megpendítettük az egyesülés eszméjét, engedtessék meg nekem, hogy a komáromi zsidópárt megalakulásának magyarázatát adjam. Nem kutatom mélyebben, hogy helyes volt-e speciell Komáromban a zsidópárt megalakulása. Tény azonban, hogy a zsiáópárt, mint politikai párt megalakulásának jogát a csehszlovák állam megadta, hogy azért-e, hogy a magyarság gyöngüljön, vagy azért-e, mert a békekötés feltételei erre kötelezték, nem tudom, azonban úgy vélem, hogy a zsidópárt, mint kisebbségi párt megalakulásának célja az, hogy & zsidóknak kisebbségi jogaknái fogva jogok legyen netáni sérelmeiket is a Népszövetség (frivol nyelven: „Sóhivatal*) elé vinni, mert ha a zsidókat meghagyják magyarnak, szlováknak vagy bármi más nemzetiség keretében, úgy azon sérelmeket, melyeket mint zsidók szenvednek, nem panaszolhatják el a Népszövetség előtt. Bár szerintem a nemzetiségem meghatározása a saját legszemélyesebb lelkiismereti ügyem, ha mégis megalakait a komáromi zsidópárt, úgy, eltekintve attól, hogy keresztényszocialista párt, tehát vallási alapon álló párt volt, annak főindoka az volt, hogy Deák Ferenc örökké igaz azon kijelentésének, hogy »egy jogról lemondani nem szabad, mert azt visszaszerezni nehéz*, logikus folyománya az : „ba adnak jogot, úgy azt el kell fogadni*. A csehszlovák állam megadta a jogot, hogy zsidópárt alakuljon, azt elfogadni kötelességnek Miklóska. Irta : Tartallyné S. Ilona. MiklÓ3kának nagyon fehér kezei voltak. Igaz, ő nem dolgozott semmit, kinézett az ablakon és a havat nézte, ha tél volt, ha nyár volt, akkor a napra feküdt és a kezeire keztyűt húzott. Én tudom, hogy ezt Miklóska nem hiúságból tette, hanem csak azért, hogy nézhesse a kezeit, mint a pólyásbabák és gondolhassa : ni, milyen fehér a kezem és kékeres és abban vér van, piros vér. Élek. Még élek. És meg fogok halni. És tudják az emberek, mind tudják, akik rám néznek, hogy fehér a kezem és meg fogok halni. Ostoba vagyok 1 Mit törődöm vele? Ezt még mindenki kibírta, — nevetett Miklóska — ezt még mindenki kibírta, a meghalást. És vállat vont Miklóska. Egészen jól meg voltak ők ketten: Miklóska és a Halál. A Halál fenyegetődzött, Miklóska nevette. De csak úgy nevette, hogy ne mondhassa magáról azt: gyáva, féli Mert Miklóska azért szerette az életet és a napot. Nem is beszélt a halálról soha, inkább hallgatott^ 0 az én jóbarátom volt. Tébécés. Ezt mondták rá a doktorok és én mégsem féltem tőle, hanem leültünk egymás mellé és nagy könyvekben lapoztunk, nevettünk és beszélgettünk. Nem jutott eszünkbe soha, hogy megfogjuk egymás kezét, vagy hogy meglássuk egymást, úgy, hogy: asszony és férfi vagyunk. Két ember. Egy beteg és egy egészséges. De még ezt sem nagyon vettük észre. Csak egyszerűen mindig együtt voltunk, mert az jó volt. — Ma sétálni megyünk, Miklóska! — mondtam és ő mosolygott, örült. Igaz, azt nem is mondtam, hogy szép, keskeny szája volt Miklóskának és piros s kék szeme, nagy, meleg nézésű. Azután, hogy Miklóska okos volt. Nagyon okos. Mindenről tudott s éppen azért keveselte, amit tud. A haja. Igen, ez is szép szőke volt. Hamvasszőke, hullámos, dús. Elég ennyi? Sétálni mentünk. — Látja, Miklóska, milyen érdekes az a Fekete-hegy. Nagy, lapos és minden felieget a hátára szed. Mint egy fiahordó. A fellegek tűz-szegélyezte várkastélyok, opálkőből épült panoráma változatosságu drága paloták. Nagyszerű repülőgépállomás lenne ott, Miklóska. —1 igazán, — felelte Miklóska — miért is nincsenek még? — Lesznek. — Tudom, hogy lesznek. Minden lesz. Csak ... én nem . Nem feleltem rá. Elnevettem magam és a vizre mutattam, mert közben odaértünk. A Tarca áradt, tavasz volt és csúf, piszkos viz futott benne vad, csobogó zajjal s giz-gazt, szálfákat, kócot, rongyot sodort magával. — Nézze, Miklóska 1 Emberfej 1 Hogy vigyorog. A viz ide-odavetette, feldobta és átbukott rajta: olyan alakú valami volt csakugyan, mint egy főkötős, vénasszony-fej, mely a fogát csikorgatja. Egy darab fa volt. Nevettünk és megborzongtunk. A viz messze sodorta már, de még mindig láttuk. Leültünk a parton és néztük a vizet, a napnyugtát s a félrecsapott bus hegylábat, melyből a vonatjárás helyének levágtak egy darabot, hogy úgy mehessen tovább Galicia felé az ember. Valami hirtelen az eszembe ötlött. Hogy úgy ültünk ott ketten, mindenkitől távol, előttünk a viz, a hegyek, a nyugvó nap; eszembe ötlött, hogy ketten vagyunk: férfi és nő. És nem beszélünk soha semmiről, amiről a férfi és a nő beszélni szokott. Felötlött bennem a gúny is önmagámmal szembe: Évái No! így | tartottam, mert rajtam malik, hogy mily tartalmat akarok ennek a pártnak adni, miként akarok ezen joggal élni. Azt hiszem, eddig a magyar pártok egyike sem állíthatja, hogy a zsidópárt Komáromban a magyarság sorait megbontotta. Visszatérve a tömörülés szükségességére, a zsidópárt annál szívesebben csatlakozik mindig a kisebbségekhez, az elnyomottak pártjához, mert hisz mi zsidók a szenvedést már megszoktak mindenhol és minden időben, hogy agy mondjam, minket, soha a jólét, a de szenvedés tömörilett mindig és jelszavunk nekünk is az volt: „mi neked fáj, nekünk is fáj". Élőre hát, teremtsük meg az egységes magyar pártot vallás és foglalkozásra való tekintet nélkül és egyesüljünk az ötlakók vártjában. Il íllÉíj Ilii. Irta: dr. Alapy Gyula. — Második közlemény. — III. Az Illetőségi jog gyakorlati alkalmazása 1886 után 1918-ig. Az 1886. XXII. t c.-ben szabályozott illetőségi jog önjogú: tehát település, kvalifikált lakás és adózás, vagy községi kötelékbe való felvétel utján való megszerzésére három évtizedet meghaladó joggyakorlat áll rendelkezésünkre ; a törvény magyarázatára első ízben a 10. § adott alkalmat. Ez a szakasz az illetőségnek kvalifikált lakással való megszerzésére vonatkozik hallgatólag, automatikus módon ez ehhez négy évig egy községben való lakást és a községi terhekhez való járulást követelik meg. A községi terhekhez való járulás időtartamát nem szabályozta a törvény félre nem érthető világossággal. A (örvény magyarázására hivatott közigazgatási bíróság a „községi terhekhez való járulás" tekintetében állandóan azt az álláspontot foglalta el, hogy a négy évi lakás alatt elegendőnek tartotta a községi terhekhez egy ízben bármily csekély összeggel való hozzájárulást és ezzel a törvénymagyarázattal a törvényt jogkiterjesztő hatállyal értelmezte. Az a községi teher, melyet legalább egyszer viselni kellett négy éven belül, s amely a községi illetőséget biztosította, lehetett a községi pótadón kívül bármilyen más szolgáltatás, tehát: útadó, vagy községi közmunka, falun a aztán meg is bocsátottam magamnak: nem is bűn, amit teszek. Megkérdezem. — Miklóska, nem haragszik, ha kérdezek valamit ? — Nem. Hogy haragudnék! — Azt . • . hogy . . . megcsókolt már maga valakit? — Valakit? — Igen — folytattam merészen — mondjuk egy nőt. Egy leányt. . . Miklóska elpirult. Lehajtotta a fejét és én is elpirultam. Azonnal mégis szégyeltem ezt a merész kérdést! Mikióskától! Ilyet kérdezni 1 — Nem, — felelte ő. — Soha. — Soha. Érdekes 1 Miklóska féloldalt pislantva rám nézett. A tavasz alkonyba fűlt és fátyolt szövögetett a hegyekre. A hegyek kékek voltak és fátylukat a nap lilára színezte. A fekete hegy tűzszinüvé vált és nem látszottak körvonalai. — Még a vonat nem jön — mondtam én — ugye ? — Hatkor jön. — Téved, Miklóska, hétkor. — Fogadjunk, nagyságos asszony, hogy hatkor! Olyan komikus volt. Olyan gyerekes. — Hát fogadjunk. De . . . miben ? Miklóska vállat vont. Nekem kell kitalálni. — Jól van 1 Aki elveszti a fogadást, annak a másik azt parancsolhat, amit akar. Persze a lehetőség határain belül. Miklósnak felcsillant a szeme: — Meg fogom nyerni! És akkor . . . akkori Nem fél, nagyságos asszony, hogy valami nehéz kivánságom lesz?! Már tudom, hogy mit fogok akarni, már tudom 1 Mert én fogom megnyerni. Megnyerem I Belepirosodott a nagy örömbe s gyorsabban mentünk végig a hegygerincen, mert I már akkor elindultunk a falu felé. Én nevettem
