Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-04-19 / 48. szám

1824. április 19. tőből, Ceylonba érkezve, Kólóm bóban kötött M. 1920. szeptember 16.-án egy 22 tagú, job­bára mérnökök és pedagógusokból álló társa­ság indult el innét Anuradhapura, a sziget kö­zepén fekvő és századok óta romokban heverő szingaléz főváros meglátogatására. A hajón levő magyarok közül engem éri a szerencse, hogy reszt vehettem ezen a kiránduláson. Vasúton 8 órát utaztunk. Délután 1*30-tói 9'30 ig. Utunk különböző megmunkálási stádi­umban levő rizsföldek között vitt el. Az egyik táblán éppen aratták, a másik akkor kezdett zöMelni, harmadiknak csak tarlóját láttuk, ame­lyen bivalyok legelésztek, nagy lelki nyuga- \ 'lommal, nem törődvén a különböző rovarok kellemetlenkedéseivel; ismét másutt óriási terü­letek feküdtek viz asatt, amelyeket a vizi mada- ; rak ezrei népesítettek be. Néhol, a pálmaiige- \ tek alatt eldugott falukban, agyagból vert szé­rűkön, bivalyokkal nyomtatták a termést, avagy szeleiték a kinyomtatott rizst. A sziget külön­ben, mintha rizstermelésre volna teremive. A központtól sugaras irányban, mindenütt folyók hálózzák be, amelyeknek vizét csatornák veze- j tik a kívánt helyre. A térkép, a 63000 km* nyi ] területen több, mint 70 kisebb nagyobb folyót ! tűmet fel, amely közvetlenül a tengerbe ömlik; nem számítva azokat, amelyek a sziget belse- i jében levő tavakat táplálják. Vegyük ehhez még a kedvező éghajlati és talajviszonyokat 1 A rizsföldeken túl, a vasútvonaltól jobbra- i balra 3—4 km.-riyi távolságban pálmaligetekkel i díszített szelíd halmok és dombsorok emelked­nek, amelyeknek zöldjéből gyakran csodálatos alakú, vörös sziklacsoportok, vizmosta hegyhá­tak és meredek c&úcsok tűnnek elő. A vasú.vonalat mindenütt épített és jól ápolt kocáiutak keresztezik, amelyeken az egy­­éa keifogatos buiokszekereken kivül lovaskocsi­kat, autókat, sói teherhordó elefántokat is lát­hatni. A vasúthoz közelebb emelkedő dombok pálmái alatt szerényen húzódik meg egy-egy rizstermelő szingaléz falu, amelynek 18—20 háza között ott rálátjuk a szelíős iskolát, a csak épen tető alá hozott bognár, kovács, fazekas siö. műhelyeket és a téglaégető telepet. A há­zak vagy téglalap alakú, vert vályogfalu, — hellyel-közzel kőből emelt — vagy méhkas alakú épületek. Előbbieknél leggyakoribb a pálmaiéval tető, de láthatni égetett cserép, sőt Dádogfedöt is. Lapos tetejű házat nem láttam. Valószínűleg az esőzések miatt kerülik ezt, a különben keleten annyira szokásos építkezési múdot. A vonat gyorsasága és kényelme körül­belül egyenlő a mi vicinálisainkéval. Az utasok, hivatalnokok és a kezelőszemélyzet, mind szí­nes. Feher embert alig látni az egész vonalon. Az, állomásokon a nép kiváncsiam tolongott felénk. A frissítöárusokat és a baksiskérő gye­rekeket nem győztük lerázni magunkról Rajzo­lóink és fotográfusaink sok felvételt csináltak. A körkiáliók minden ceruzavonást, a fényké­pészek minden mozdulatát feszült figyelemmel kísérték. Nőt nagyon keveset láttunk. Öltözetük a férfiaknál, úgy mint a nőknél, egy vászon­­daiab, a derék körül csavarva. A nők ezen kivül a felső testükön is viselnek egy fátyol­­szerű kendőt. Ezt többnyire vállra vetve hord­ták, de közeledőnkre eltakarták vele keblüket. Kirándulásunk első napja, az Anuradha­­purába, este 9 óra 30 perckor való megérke­zéssel és a szállóban elköltött ízletes, angolos vacsorával végződött. Anuradhapura városa, amely ma romjai­ban fekszik, nevét a szingalézek egyik legna­gyobb hadvezérétől, Anuradhátóí kapta. Hogy a következő két napon bejárt helyek emlékeit kellőképen ismertethessem, több mint 2000 évet kell visszafelé lapoznunk a világtörténe­lemben. E romok minden köve szoros össze­függésben áll a sziget legelső hódítóinak, a szmgalézeknek történetével, akik ma a sziget lakosságának kétharmadát teszik. Számuk 2 és tél millió. Történelmük a buddha-vallás elfogadásá­val kezdődik, Kr. e. 300 évvel. Tissa nevű királyuk vadászat közben találkozik Buddha követével Mihindáva!, akinek rábeszélésére ei­­fogadja a buddha-vallást. A papok számára földet adományoz, kolostorokat alapit és tem­plomokat építtet. A királyságot azonban nagyon sok, Indiából jövő bréhmaista támadás érte, amelyeknek az, évszázadokon keresztül, vitézül eilentállott. Az eilenséget számtalanszor vissza­verték. Királyaik a nagyobb győzelmek emlé­„KoEBártHBai li&jjefc* 13. »trial kére Anuradhapurát mindannyiszor gyönyörű a Kiváló helyet érdemel az emlékek felsoro­­épületekkel díszítették és egy-egy buddhaem- lásában a „Kutampokna" királyi fürdő, amely­­leket, úgynevezett „dágabát* emeltek. Azonban nek 2 téglaalakú, körös- körül lépcsőzetes me­később a támadás mindinkább erősödött, s a szingaléz buddhaizmus kénytelen volt székhe­lyét Kandyba helyezni. A régi főváros mindin­kább elhanyagolódott és omlásnak indult. Ugy­­annyira, hogy a hajdan 4 □ mértföldnyi te­rületet elfoglaló virágzó város 1000 év óta ro­mokban hever. Helyét teljesen eiboritotta a dzsungel. A paloták helyén vadállatok, kígyók, gyiaok tanyáznak, de a kolostorokat és tem­plomokat őrzi nehány pap és a szent helyeket most is buzgón látogatják a zarándokok, teli­holdas éjszakákon. Egy falu húzódik meg a romok között, a hajdani fény árnyékában. Az angolok újabb időben tervszerűen szabadítják meg a nevezetesebb helyeket a vadontól, amiben nagy segítségükre van a budhista papság. A vasút fejlődésével a láto­gatottság állandóan nő; az idegenforgalom fejlődik, a várvsban európai stilü hotelek és múzeumok épülnek. A régi nagyságnak legépebben fenmaradt tanúi a „dágaba“-áknak nevezett budhaemlékek. Ezek rendszerint valamely hegynek a tetejére emelt, csonkakűp alakú tömör tagiaépitmények, amelynek a teteje gránitlapokkal van kirakva. Ezen kirakott körlap közepén áll egy magas, harangalakú gránittömb, amelynek tetején van elhelyezve Búdba valamely testrészét (fog, láb­ujj, stb) tartó bronz, vagy egyéb fémedény. Valóban csodálatos hatást gyakorolhatott a teíihoid fényénél a bronzedeny körül miszti­kus szertartásokat végző pap, az alant, gránit­lapokon térdeplő népre. Hogy miiy hatalmas művek ezek a dágabák, fogalmat nyújthat az, hogy az egyikbe, a Ruauveii dágabába 10 miilió tégia van beleépítve. Minden dágaba mellett van egy-e^y buddhakápolna, ütő puddhaszoborral, amelynek kicsiben való utánzatait a papok árulják. A tömör sziklából emelt, sőt néha sziklába vájt i épületeket kivül donibor- és féldotnborrnüvek, ! belül pedig falfestmények disziiik. E diszitése­­! ken a bejáratná! pl. gyakori a füstölőt és pálma­­| ágat tarló alak. A lépcső oldalgálja rendszerint í stilizált elefántorrmány. A lépcsők előtt félkör­­\ alakú, kőlap elefánt-, oroszán-, madár- és * emberalakokital. Bent, a templom falfestményei ■ rendszerint valamely jelenetet ábrázolnak. A I Ruauveii dagába egyik kápolnájának falát pl. \ Suddläarta herceg születését, élettörténetét és I működését ábrázoló képek diszitik, E képek | újabb keletűek. A szemlélőnek önkéntelenül a ■ mi bibliai képeink jutnak az eszébe. Egy másik | kápolna falfestményei az alkohol hatását szem- 1 íéltetik. Pl. törvényszéki tárgyalás, jegyzőkkel, | a vádlott ketrecbe van zárva; férfi- és nő, j emberek- és állatok közötti perverz jelenetek; ! ifjú a juhot szopja; pokoijelenet stb. Láthatók j még: kártyázás, kocsizás, horgászás, mészáros í munkában, majom és krokodil különböző hely­­j zetben, valamint gyakran elég intim családi ; jelenetek. I A templomok bejáratánál ott állanak az áldozati olaj elégetésére szánt vésett kőkockák, valamint a virágáidozatok részére a kőasztalok. Az oltár előtt és a szertárakban se szeri, se száma a sok füstölőnek, mécsesnek, csenge­­j tyűnek, gyertyatartónak, legyezőnek, karperee­­j nek, főggőnek és gyűrűnek. Persze, mindeze­ket a látogató jó pénzért megkapja. Érdekesek a szent fatemplomok. Ezeknek j a közepén áll egy egy élő fa, amelynek ágai 5 az ablakon és tálakon keresztül kinőve, be­­í árnyékozzák az egész temlomot. E fákról leve­­] let leszakítani nem szabad.A papoka lehullott. Í! levelekkel ajándékozzák meg a látogatót. Az egyik ilyen templomban találtunk kétszárnyu, tömör bronzajtót, hieroglif szerű vésésekkel. A köveken is gyakori az ily vésés. Nagyon gyakoriak Anuradhapurán az oszlopcsarnok maradványok. Ezek olyan négy­­zetalaku területet foglalnak el, amelynek egyik oldala 60 méter. Ezen területen egymástól méternyi távolságra 3 méter magas, négyzet­­alapú gránitoszlopok állnak. Vezetőnk állítása szerint ezen oszloperdők fémfedéllel beborított tetején, lépcsőzetesen, kisebb területű oszlop-I emeletek állottak, amelyek fölött egy-egy főpap lakása emelkedett. Ma, e hatalmas oszlopcsar­nokok leégett erdőhöz hasonlítanak, amelyből csak a tönkök maradtak meg. dercéjét ma pocsolyák éktelenitik. A papi für­dők ehez hasonlók voltak, kisebb méretekkel. Az egyik oldalán valamennyinek látható egy sziklába vájt mélyedés, amely valószinfileg a fürdés utáni pihenőre szolgált. A királyi pa oták és a hozzájuk tartozó helyiségek szerint hatalmas, (néha 6 méter hosszú) faragott kőlapokból, csapolással és vakolattal összeállított, többnyire oszlopcsar­nokkal körülvett épületek, amelyeknek díszíté­sein gyakoriak az előbb már említett elemek; azonkívül zenélő és táncoló alakok. Az egyik tere*ben 4 kőoszlopra helyezett emelvényt (való­színűleg trón) taláitnnk. Persze, ma mindezek­nek csak kővázai láthatók. Megemlithelő még néhány, az útfélen, a mi kőszentjeinkhez hasonlóan felállított gránit Buddha szobor; azután az egyik kolostor, ud­varán levő rengeteg hosszú kővályű, amely állítólag a zarándokoknak rizzsel való meg­­vendégelésére szolgált; és végül a Jetavaranama dágaba közelében látható kőkocka, Buddha lábnyomával. Müvelődéstörténetileg érdekes az egyik szikla oldalára karcolt szingaléz világtérkép, amely 24 csiliagképst számlál, középpontjában a Földel. Főitünteti a Napot, Holdat, 4 fény­­változatával, a Marsot, Jupitert, stb. Ugyanitt láttuk kőbe vésve a szingaléz abc* ét is. * Tanulmányútoknak kiegészítő része, az Anuradhapurától 8 km nyíre levő Mihintaleba való kirándulás. Az utat 18-án reggel, autón tettük meg. A kiváló karban tartott müúttől jobbra balra, a dzsungel vadonja terül el. Az út mellett az erdő ritkított és gondozott, de 4—5 lépésnyire beljebb már a kúszónövények és bokrok szövevénye teszi lehetet’enné az át- i hatolást. A sűrűséget csak itt-ott szakítja meg ! egy-egy csapás. A fákon különböző nagyságú ! majmok, mókusfajták, kaméleonok, pompás j tollazatú madarak voltak láthatók már közvet­­; lenül az út szélén is, amelyek az autó zajára természetesen hanyatt-homlok menekültek. A I levegőben a legtarkább pillangók kergetőzíek. ' Mihintale a buddhisták szent hegye, ahol I Tissa király találkozott Mihindával, Buddha j követével. A király a hegyet a találkozás em­­j lékére a buddhaszerzeíeseknek ajándékozta me­­í nedékhelyü! az esős évszakra. A hegy tetején, ahova csaknem 2000 fokos, széles gránitlépcső vezet föl, pálmaliget közepén, buddhaíemplom áll, amelynek udva­rán van eltemetve Mihinda apostol. Síremléké­vel szemben áll Tissa király Kőszobra, Az ud­vart környező sziklában, vájt nyílások nyomai láthatók. A templom bejárata előtt két hatalmas kőlábla áll, szingaléz írással. Ugyan e hegyen látható egy sziklába vájt fürdő, a köveken kigyődiszitéssel. Alább a hegy i oldalán pedig egy kiszáradt kút. A viz egy j ágoskodó oroszlán szájából folyt. A lépcsők ; melletti diszités, korsót tartó, stilizált elefánt­orrmány. Anuradhapurába visszatérve, délután még meglátogattuk a múzeumot, amelynek van ás­ványtani és régészeti osztálya. Az utóbbiban talált bronz- és vaseszközök, égetett tégla és ; cseréptárgyak, épületmaradványok és kőtáblák, ' a már említett díszítéseket viselték. Kirándulásunk egyik epizódjaként meg­említem egy szingaléz iskolában tett látogatá­sunkat. Az iskola egy hajdani palotának a romjai között épült, tágas, árnyas udvaron, kü­lön tanitólakással. Maga a tanterem téglaalakű, egyetlen szobából álló szelíős épület. Az oldal­falak csak egy méter magasak; a tetőt a négy sarkon egy-egy oszlop tartja, a fal fölött, még mintegy másfél méternyi magasságban. Az iskola egyetlen tantermében 2 tanító tanított 22 gyermeket. Látogatásunkkor éppen kint voltak a gyermekek az udvaron és az egyik tanító svédtorna szerű gyakorlatokat vé­geztetett velük. Majd bementek a terembe és ott, a körben álló padoknál helyet foglaltak. A fölszerelés nagyon egyszerű. A hosszanti falak melleit padok; úgy hogy a tanító a gyermekek mögé kerülhet és ellenőrizheti a munkát. Az egyik harántfal mellett a falitábla, a másik előtt a katedrául szolgáló asztal; rajta ébresztő­óra és a szingaléz nyelvre fordított angol biblia. A gyermekeknél olvasóköny, palatábla és néhány

Next

/
Thumbnails
Contents