Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-04-19 / 48. szám

1824. április 19.

tőből, Ceylonba érkezve, Kólóm bóban kötött

M. 1920. szeptember 16.-án egy 22 tagú, jobbára mérnökök és pedagógusokból álló társaság indult el innét Anuradhapura, a sziget közepén fekvő és századok óta romokban heverő szingaléz főváros meglátogatására. A hajón levő magyarok közül engem éri a szerencse, hogy reszt vehettem ezen a kiránduláson.

Vasúton 8 órát utaztunk. Délután 1*30-tói 9'30 ig. Utunk különböző megmunkálási stádiumban levő rizsföldek között vitt el. Az egyik táblán éppen aratták, a másik akkor kezdett zöMelni, harmadiknak csak tarlóját láttuk, amelyen bivalyok legelésztek, nagy lelki nyuga- \ 'lommal, nem törődvén a különböző rovarok kellemetlenkedéseivel; ismét másutt óriási területek feküdtek viz asatt, amelyeket a vizi mada- ; rak ezrei népesítettek be. Néhol, a pálmaiige- \ tek alatt eldugott falukban, agyagból vert szérűkön, bivalyokkal nyomtatták a termést, avagy szeleiték a kinyomtatott rizst. A sziget különben, mintha rizstermelésre volna teremive. A központtól sugaras irányban, mindenütt folyók hálózzák be, amelyeknek vizét csatornák veze- j tik a kívánt helyre. A térkép, a 63000 km* nyi ] területen több, mint 70 kisebb nagyobb folyót ! tűmet fel, amely közvetlenül a tengerbe ömlik; nem számítva azokat, amelyek a sziget belse- i jében levő tavakat táplálják. Vegyük ehhez még a kedvező éghajlati és talajviszonyokat 1

A rizsföldeken túl, a vasútvonaltól jobbra- i balra 3—4 km.-riyi távolságban pálmaligetekkel i díszített szelíd halmok és dombsorok emelkednek, amelyeknek zöldjéből gyakran csodálatos alakú, vörös sziklacsoportok, vizmosta hegyhátak és meredek c&úcsok tűnnek elő.

A vasú.vonalat mindenütt épített és jól ápolt kocáiutak keresztezik, amelyeken az egyéa keifogatos buiokszekereken kivül lovaskocsikat, autókat, sói teherhordó elefántokat is láthatni. A vasúthoz közelebb emelkedő dombok pálmái alatt szerényen húzódik meg egy-egy rizstermelő szingaléz falu, amelynek 18—20 háza között ott rálátjuk a szelíős iskolát, a csak épen tető alá hozott bognár, kovács, fazekas siö. műhelyeket és a téglaégető telepet. A házak vagy téglalap alakú, vert vályogfalu, — hellyel-közzel kőből emelt — vagy méhkas alakú épületek. Előbbieknél leggyakoribb a pálmaiéval tető, de láthatni égetett cserép, sőt Dádogfedöt is. Lapos tetejű házat nem láttam. Valószínűleg az esőzések miatt kerülik ezt, a különben keleten annyira szokásos építkezési múdot. A vonat gyorsasága és kényelme körülbelül egyenlő a mi vicinálisainkéval. Az utasok, hivatalnokok és a kezelőszemélyzet, mind színes. Feher embert alig látni az egész vonalon. Az, állomásokon a nép kiváncsiam tolongott felénk. A frissítöárusokat és a baksiskérő gyerekeket nem győztük lerázni magunkról Rajzolóink és fotográfusaink sok felvételt csináltak. A körkiáliók minden ceruzavonást, a fényképészek minden mozdulatát feszült figyelemmel kísérték. Nőt nagyon keveset láttunk. Öltözetük a férfiaknál, úgy mint a nőknél, egy vászondaiab, a derék körül csavarva. A nők ezen kivül a felső testükön is viselnek egy fátyolszerű kendőt. Ezt többnyire vállra vetve hordták, de közeledőnkre eltakarták vele keblüket.

Kirándulásunk első napja, az Anuradhapurába, este 9 óra 30 perckor való megérkezéssel és a szállóban elköltött ízletes, angolos vacsorával végződött.

Anuradhapura városa, amely ma romjaiban fekszik, nevét a szingalézek egyik legnagyobb hadvezérétől, Anuradhátóí kapta. Hogy a következő két napon bejárt helyek emlékeit kellőképen ismertethessem, több mint 2000 évet kell visszafelé lapoznunk a világtörténelemben. E romok minden köve szoros összefüggésben áll a sziget legelső hódítóinak, a szmgalézeknek történetével, akik ma a sziget lakosságának kétharmadát teszik. Számuk 2 és tél millió.

Történelmük a buddha-vallás elfogadásával kezdődik, Kr. e. 300 évvel. Tissa nevű királyuk vadászat közben találkozik Buddha követével Mihindáva!, akinek rábeszélésére eifogadja a buddha-vallást. A papok számára földet adományoz, kolostorokat alapit és templomokat építtet. A királyságot azonban nagyon sok, Indiából jövő bréhmaista támadás érte, amelyeknek az, évszázadokon keresztül, vitézül eilentállott. Az eilenséget számtalanszor visszaverték. Királyaik a nagyobb győzelmek emlé„KoEBártHBai li&jjefc*

13. »trial

kére Anuradhapurát mindannyiszor gyönyörű a Kiváló helyet érdemel az emlékek felsoroépületekkel díszítették és egy-egy buddhaem- lásában a „Kutampokna" királyi fürdő, amelyleket, úgynevezett „dágabát* emeltek. Azonban nek 2 téglaalakú, körös- körül lépcsőzetes mekésőbb a támadás mindinkább erősödött, s a szingaléz buddhaizmus kénytelen volt székhelyét Kandyba helyezni. A régi főváros mindinkább elhanyagolódott és omlásnak indult. Ugyannyira, hogy a hajdan 4 □ mértföldnyi területet elfoglaló virágzó város 1000 év óta romokban hever. Helyét teljesen eiboritotta a dzsungel. A paloták helyén vadállatok, kígyók, gyiaok tanyáznak, de a kolostorokat és templomokat őrzi nehány pap és a szent helyeket most is buzgón látogatják a zarándokok, teliholdas éjszakákon. Egy falu húzódik meg a romok között, a hajdani fény árnyékában.

Az angolok újabb időben tervszerűen szabadítják meg a nevezetesebb helyeket a vadontól, amiben nagy segítségükre van a budhista papság. A vasút fejlődésével a látogatottság állandóan nő; az idegenforgalom fejlődik, a várvsban európai stilü hotelek és múzeumok épülnek.

A régi nagyságnak legépebben fenmaradt tanúi a „dágaba“-áknak nevezett budhaemlékek. Ezek rendszerint valamely hegynek a tetejére emelt, csonkakűp alakú tömör tagiaépitmények, amelynek a teteje gránitlapokkal van kirakva. Ezen kirakott körlap közepén áll egy magas, harangalakú gránittömb, amelynek tetején van elhelyezve Búdba valamely testrészét (fog, lábujj, stb) tartó bronz, vagy egyéb fémedény.

Valóban csodálatos hatást gyakorolhatott a teíihoid fényénél a bronzedeny körül misztikus szertartásokat végző pap, az alant, gránitlapokon térdeplő népre. Hogy miiy hatalmas művek ezek a dágabák, fogalmat nyújthat az, hogy az egyikbe, a Ruauveii dágabába 10 miilió tégia van beleépítve.

Minden dágaba mellett van egy-e^y buddhakápolna, ütő puddhaszoborral, amelynek kicsiben való utánzatait a papok árulják. A tömör sziklából emelt, sőt néha sziklába vájt i épületeket kivül donibor- és féldotnborrnüvek,

! belül pedig falfestmények disziiik. E diszitése! ken a bejáratná! pl. gyakori a füstölőt és pálma| ágat tarló alak. A lépcső oldalgálja rendszerint í stilizált elefántorrmány. A lépcsők előtt félkör\ alakú, kőlap elefánt-, oroszán-, madár- és * emberalakokital. Bent, a templom falfestményei

■ rendszerint valamely jelenetet ábrázolnak. A I Ruauveii dagába egyik kápolnájának falát pl.

\ Suddläarta herceg születését, élettörténetét és I működését ábrázoló képek diszitik, E képek | újabb keletűek. A szemlélőnek önkéntelenül a

■ mi bibliai képeink jutnak az eszébe. Egy másik | kápolna falfestményei az alkohol hatását szem- 1 íéltetik. Pl. törvényszéki tárgyalás, jegyzőkkel,

| a vádlott ketrecbe van zárva; férfi- és nő, j emberek- és állatok közötti perverz jelenetek;

! ifjú a juhot szopja; pokoijelenet stb. Láthatók j még: kártyázás, kocsizás, horgászás, mészáros í munkában, majom és krokodil különböző helyj zetben, valamint gyakran elég intim családi ; jelenetek.

I A templomok bejáratánál ott állanak az áldozati olaj elégetésére szánt vésett kőkockák, valamint a virágáidozatok részére a kőasztalok. Az oltár előtt és a szertárakban se szeri, se száma a sok füstölőnek, mécsesnek, csengej tyűnek, gyertyatartónak, legyezőnek, karpereej nek, főggőnek és gyűrűnek. Persze, mindezeket a látogató jó pénzért megkapja.

Érdekesek a szent fatemplomok. Ezeknek j a közepén áll egy egy élő fa, amelynek ágai 5 az ablakon és tálakon keresztül kinőve, beí árnyékozzák az egész temlomot. E fákról leve] let leszakítani nem szabad.A papoka lehullott.

Í! levelekkel ajándékozzák meg a látogatót. Az egyik ilyen templomban találtunk kétszárnyu, tömör bronzajtót, hieroglif szerű vésésekkel. A köveken is gyakori az ily vésés.

Nagyon gyakoriak Anuradhapurán az oszlopcsarnok maradványok. Ezek olyan négyzetalaku területet foglalnak el, amelynek egyik oldala 60 méter. Ezen területen egymástól méternyi távolságra 3 méter magas, négyzetalapú gránitoszlopok állnak. Vezetőnk állítása szerint ezen oszloperdők fémfedéllel beborított tetején, lépcsőzetesen, kisebb területű oszlop-I emeletek állottak, amelyek fölött egy-egy főpap lakása emelkedett. Ma, e hatalmas oszlopcsarnokok leégett erdőhöz hasonlítanak, amelyből csak a tönkök maradtak meg.

dercéjét ma pocsolyák éktelenitik. A papi fürdők ehez hasonlók voltak, kisebb méretekkel. Az egyik oldalán valamennyinek látható egy sziklába vájt mélyedés, amely valószinfileg a fürdés utáni pihenőre szolgált.

A királyi pa oták és a hozzájuk tartozó helyiségek szerint hatalmas, (néha 6 méter hosszú) faragott kőlapokból, csapolással és vakolattal összeállított, többnyire oszlopcsarnokkal körülvett épületek, amelyeknek díszítésein gyakoriak az előbb már említett elemek; azonkívül zenélő és táncoló alakok. Az egyik tere*ben 4 kőoszlopra helyezett emelvényt (valószínűleg trón) taláitnnk. Persze, ma mindezeknek csak kővázai láthatók.

Megemlithelő még néhány, az útfélen, a mi kőszentjeinkhez hasonlóan felállított gránit Buddha szobor; azután az egyik kolostor, udvarán levő rengeteg hosszú kővályű, amely állítólag a zarándokoknak rizzsel való megvendégelésére szolgált; és végül a Jetavaranama dágaba közelében látható kőkocka, Buddha lábnyomával.

Müvelődéstörténetileg érdekes az egyik szikla oldalára karcolt szingaléz világtérkép, amely 24 csiliagképst számlál, középpontjában a Földel. Főitünteti a Napot, Holdat, 4 fényváltozatával, a Marsot, Jupitert, stb. Ugyanitt láttuk kőbe vésve a szingaléz abc* ét is.

*

Tanulmányútoknak kiegészítő része, az Anuradhapurától 8 km nyíre levő Mihintaleba való kirándulás. Az utat 18-án reggel, autón tettük meg. A kiváló karban tartott müúttől jobbra balra, a dzsungel vadonja terül el. Az út mellett az erdő ritkított és gondozott, de 4—5 lépésnyire beljebb már a kúszónövények és bokrok szövevénye teszi lehetet’enné az át- i hatolást. A sűrűséget csak itt-ott szakítja meg ! egy-egy csapás. A fákon különböző nagyságú ! majmok, mókusfajták, kaméleonok, pompás j tollazatú madarak voltak láthatók már közvet; lenül az út szélén is, amelyek az autó zajára természetesen hanyatt-homlok menekültek. A I levegőben a legtarkább pillangók kergetőzíek.

' Mihintale a buddhisták szent hegye, ahol I Tissa király találkozott Mihindával, Buddha j követével. A király a hegyet a találkozás emj lékére a buddhaszerzeíeseknek ajándékozta meí nedékhelyü! az esős évszakra.

A hegy tetején, ahova csaknem 2000 fokos, széles gránitlépcső vezet föl, pálmaliget közepén, buddhaíemplom áll, amelynek udvarán van eltemetve Mihinda apostol. Síremlékével szemben áll Tissa király Kőszobra, Az udvart környező sziklában, vájt nyílások nyomai láthatók. A templom bejárata előtt két hatalmas kőlábla áll, szingaléz írással.

Ugyan e hegyen látható egy sziklába vájt fürdő, a köveken kigyődiszitéssel. Alább a hegy i oldalán pedig egy kiszáradt kút. A viz egy j ágoskodó oroszlán szájából folyt. A lépcsők ; melletti diszités, korsót tartó, stilizált elefántorrmány.

Anuradhapurába visszatérve, délután még meglátogattuk a múzeumot, amelynek van ásványtani és régészeti osztálya. Az utóbbiban talált bronz- és vaseszközök, égetett tégla és ; cseréptárgyak, épületmaradványok és kőtáblák,

' a már említett díszítéseket viselték.

Kirándulásunk egyik epizódjaként megemlítem egy szingaléz iskolában tett látogatásunkat. Az iskola egy hajdani palotának a romjai között épült, tágas, árnyas udvaron, külön tanitólakással. Maga a tanterem téglaalakű, egyetlen szobából álló szelíős épület. Az oldalfalak csak egy méter magasak; a tetőt a négy sarkon egy-egy oszlop tartja, a fal fölött, még mintegy másfél méternyi magasságban.

Az iskola egyetlen tantermében 2 tanító tanított 22 gyermeket. Látogatásunkkor éppen kint voltak a gyermekek az udvaron és az egyik tanító svédtorna szerű gyakorlatokat végeztetett velük. Majd bementek a terembe és ott, a körben álló padoknál helyet foglaltak. A fölszerelés nagyon egyszerű. A hosszanti falak melleit padok; úgy hogy a tanító a gyermekek mögé kerülhet és ellenőrizheti a munkát. Az egyik harántfal mellett a falitábla, a másik előtt a katedrául szolgáló asztal; rajta ébresztőóra és a szingaléz nyelvre fordított angol biblia. A gyermekeknél olvasóköny, palatábla és néhány