Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-01-12 / 6. szám
í. «ié l 1824, január 12. ■■■ 1 1 1 .......* T ■" «Komára.t*i Lapost désben Duka külügyminiszter következőképen nyilatkozott: Románia nem adott senkinek sem fölhatalmazást arra, hogy akár közvetlenül, akár közvetve az ő nevében bármiféle megegyezést kössön, de arra sem, hogy Párisban bárkivel is tanácskozásokat folytasson. Ha Románia tárgyalni akar, úgy azt közvetlenül teszi és közvetítőkre nincsen szüksége. Ez a nyilatkozat igen nagy" feltűnést kelt és érthető érdeklődéssel tekintenek a belgrádi tanácskozás elé, melyen a kérdés tisztázásra vár. Szociális gondoskodás. A keresztény világnézet sarkalatos dogmája a „szeresd felebarátodat, mint tenmaga dal" elvének hirdetése és gy&korláza. A világforradalmak minden jelszava, minden — és akárhány fejezetből, alcímekből álló — Programm] a abban az „egy* parancsban van ősz szesüritve és felölei minden kérdést, amely a világ sok ezeréves folyásában az emberi tár aadalmat érdekelte, érintette s melyek megoldásán szfinetlen fáradozott. Az emberi önzés, a hatalomvágy, a hir, dicsőség után való hajsza hevületében sokszor feledkezett meg az embe riség a szociális parancsról és hosszú időn át az egész emberiség a hatalmat, gazdagságot, jólétet élvezők uralmát természetes világberend zésn -k is tartotta. Letagadhatatlan az, hogy a békés viszonyok állapotában a szegénység is megtalálta gazdasági elhelyezkedését, lévén a nagytöm«gek tőfoglalkozása a főidmi vetés, amelynek keretein b-diil — ha alacsony életnívó mellett is — a létfenntartás elsődleges szükségletei számára minden körülmények kő zött is biztosítva voltak. A munkásmozgalmak nem is indultak ki a gazdasággal foglalkozók sorából, illetve nem azok közül a gazdálkodók közül, akik szorgalmas munkájukkal az életfenntartásaira szükségesek elöt- remtéséhez nem sajnálták a maguk erejüket, a maguk igyekezetüket, ig-n gyakran a magukon érzett áldozathozatalt és takarékosságot latba vetni. A t ermészet meg nem előz hető csapásainak enyhítésére a régi társadalom mindig megtalálta módot és utat és a sors sújtottjainak, generációiknak fsnmaradáaát nem más biztosította, csak a humanizmus, amely elveket nem kért kő csőn a jakobinusoktól. A szociális gondoskodás, ahogyan azt az emberiség eddig gyakorolta és gyakorolja, nem formálódhatik egy társadalmi osztály forradalmi ideológiája szerint, mert a történelem erről az átformálódásról eddig igen véres fejezetekben számolt csak be, s tulajdonképpen csak hazug köpönyegnek szerepét töltené be, amely egy osztály önző célját szolgálná, d) nem az emberiségét. K^zd teljesen beleivódni az en berek gondolkodásába az a kategori/álás, am-ly a társadalom egy ^gy részét munkás illetve burzsoá osztályba sorolja. Ez az osztályozás az egyébként eszközeiben nem válogatós és ügyes-n taktikázó forradalmi gen-rálstábn*k a szótárából került forgalomba. Pádig akkor, amikor mindenkinek dolgoznia kell, hogy egzisztenciáját biztosítani tudja, ez az osztályozás helyt álló nem lehet, m-Tt a d fimciója a munkáról kizárólag a kézmives foglalkozás gyűrűjén túl nem akar terjedni és tagadásba veszi a termelés másik és a szorosan vett fizikai munkával legkevésbbé sem másodrendű faktorainak: a szellemi munkának és & töké nek szerepét és értékét. Az osztálytársnak forradalmi jellegét éppen az adja, hogy a fejlődés, tehát & vagyonosodás és ezzel járó magasabb élntigények, a ku'tnrálódás útját mígakarj i rövidíteni a munkával, szorgalommal, takarékossággal összegyűjtött és aj munkaalkalmakat teremtő vagyonosabb rétegek megsemmisítésével. Gyakorlatban ez a politika pedig azt jelenti, hogy az eddig dolgozók helyét újakkal, eddig nem dolgozókkal, vagy legalább is a fizikai munkával foglalkozni nem akarókkal töltse be, hogy ennek az elvnek keresztülvitele után uj proletáriátust teremt, azzal számolni nem látszik és éppen ez a leplezetlenül is bevallott célja és a cél elérésére toborzott tömegek barebaállitésa élezi ki a többi munkás társadalmi réteggel szemben gyakorolt küzdelmüket. A termelés békés formáihoz, a nyugalomhoz ragaszkodó munkás társadalmi rétegek, hogy ezzel a vehemens támadással szemben vé telmezik magukat, az természetes, ösztönből fakadó és az emberiség évezredes kultúrája nak fenntartását célzó igyekezet. Bármily erőszakos legyen is a két fél közötti küzdelem, az emberiségnek józanabb, humánusabban gondolkodó fele & sorscsapások alatt nyögő embertársaik védelmére mindig megtalálták a módot és akár önkéntes jótékonysággal az emberek millióinak létf^ntartását biztosították. A szociális gondoskodásnak száz és százféle igényei kielégülést nyertek az emberszeretö és nem osztályozó társad dóm buzgalmából, áldozatkészségéből. A jel-n társadalmi és gazdasági bajok megelőzési és orvoslási politikájának megvalósítása nem is a szükségelt pénzesskö zök megtagadásában vagy előteremtésük lehetetlen voltában, hanem a közigazgatási ismeret hiányában és & közigazgatási szervezet elégtelenségében rejlik. A szociális gondoskodásnak közigazgatási szervezése azonban nem lehet politikai fegyver és eszköz egy társadalmi osztály számára sem. Hangsúlyozottan kell ezt kijelentenünk különös a ma, midőn minden mozgalom, mind in téaykedéa a politika szemüvegén keresztül figyattatik, s eredményeit is a politika szempon jából várják. Tár- Bad*lmi reform nem biztosith té z*jjal, partalakítással éi forradalommal, hanem gondolatok ébresztés« és eszmék haladása által. Az u. n. munkásosztálynak nincs ideje arra, hogy valamit kigondolhasson életkörülményei megváltoztatása vagy aj szociális rend megteremtése céljából, s csak helyzetük, javítására kieszelt jó vagy rossz terv kritika nélkül való elfogadása között választhat. A helyes ut ismerete nélkül, osztálypoliLkával terhelten megindítani egy társadalmi javító munkát a cél szem elől tévesztését jelentené, márt a helyi u. n. muakásazorvaztnekask sem lehet ambíciója kis szervezetükkel és a mai, még fennálló és a világ forgalmát biztosító gazdasági rendszer feiboriiásávní ezrek pusztulását jel-ntö oly aj rendszer fölépíteni akarás», mely épületnek felépítéséhez a téglát csak az emberek ősszesógo adhatja. A szociális gondoskodás a mai nyom.ezió sors enyhítését célozhatja csak és ezt a nyomasztó helyzetet nemcsak az u. n. munkásosztály, hanem a társadalom minden rétege egyformán érzi. A szociális gondoskodás tervszerű kiépítésé egyformán érd ke a vagyonosabb osztálynak if, közös có kitűzéssel és a gondoskodás gyakorlati kivitelénél csakis az egyetemes emberi érdek respektálásának, az irányításban a rátermettségnek, tudományos képzettségnek, nem pedig osztályok előtérbe tolásának és egyéni érdekek legyezgetésénak, hanem az emberi szeretetnek keli előtérben álla ni. SORSJEGYEK 1 az első húzásra már kaphatók. Ára: egy egész . . Kcs. 52’— nyo!c%d . . . Kcs. 6’50 Rendelje meg azonnal: Gaspíerik & Bohác bankházában. A £d. őse tályserajáték elárusító helye w Bratislava »Városháza. Apponyi ház. gj— Tolefon szám: 192Ű. — Lázas éjszakák. Örök titokzatos vagy, mint a tenger, s mint röpke fény egy szebb világ egén: Csak egyszer, óh csak egyszer egy pillanatra légy enyém. Öröklétűik örökre halhatatlan édes meséjét kell megértened: Egy röpke pillanatban akár egy ezredév lehet. Egész lelkem világát érted adtam, íe légy a célom és a végzetem: Egy röpke pillanatban egész világot adj nekem . . . Nem baj, ha szenvedélyem átka megver, s érted halok az életút felén: Csak egyszer, óh csak egyszer egy pillanatra légy enyém . . ! _______ Németh Ferenc. A borravaló. Irta: Illy János. A társaság hangos jókedvét esilingelő leánykacagás szakította meg. Bányai a csoport végén haladt, udvariasan a mamának nyújtva karját. A szivén hirtelen sebet ütött a kacagás: Vájjon, mit mondhat most neki Szőke, akivel •gyütt, egymásba karolva, ott viháncolnak elöl • friss havon, amely mint drága, finom szőnyeg, Euhán nyelte el a lépteket. Hiába! ö, úgy ítszik, le fog maradni ebben a versenyben. Szőke, az ő tréfálkozó természetével, amely mindig tartogat valami kedves bohóságot a leáayszivek számára, mégis csak le fogja gyűrni az ő komolyságát, amely könyvbuváréletét messzire elvetette mindattól, amit ifjúságnak, rózsás, boldog ifjúságnak neveznek az emberek. Szőke talán feleségül is veszi és a lány... bizonyára habozás nélkül nyújtja neki szép, finom, fehér kezét . .. anélkül, hogy egy percig is gondolkoznék rajta . .. Szép, magas szál gyerek Szőke, akiben van életkedv, humor . .. és egy fiatal leánysziv hamar megszédül! . . . De hátha mégsem ilyen a leány 1 Hátha rejtve ott él benne a komolyság iránt való szeretet... és csak játszik ezzel a bolond nagy gyerekkel, ezzel a Szőkével... és titokban, ki tudja, talán mégis csak ... Eh! De minek gondolni erre 1 Uh, ha egyszer bátorsága volna, kitárni előtte . . . hogy minden képmutatáson, viccelődő jókedven keresztül, amely az iíju lány életét körülveszi holmi Szőke-féle urakkal, igazgyöngyként csillog át az ő komoly nagy szerelmei Ha ehhez bátorsága volna, elmondaná neki forró, szent szavakkal!. .. Igaz, ma egy kicsit többet ivott a kelleténél! Talán holnap, a józan napfényen már nem igy gondolkozik . .. Hiszen még nem is ismeri annak a lánynak a lelkét . . . már pedig ő a lelkét akarja megismerni 1... Dőre kívánság, az igaz, amibe már «ok férfi életének az egyensúlya veszett bele ... de hát mégis meg kellene kísérelni... csak azután határozni ... és azután, ha kell, verekedni érte 1 .. . Egy kis külvárosi kávéház előtt egyszerre megállt a társaság. — Gyerünk be egy feketére! — rikoltotta valaki. Bányai fölkapta fejét s a kávéház izzadt ablakára meredt. Az utcán is szétnézett egy pillantásra, majd ijedten csattant föl belőle a kérdés: — Kérem . . .’ ne menjünk ide ! Ide . . . ne, kérem, igazán nagyon kérem önöket, hölgyeim és uraim . .. ide tisztességes úriember nem teszi be a lábát I .. . — Annál jobb 1 sivitott vissza elől Szőke a lány karján. — Muszáj az embernek mindig olyan helyre járni, ahol csak tisztességes úriemberek fordulnak meg! Maga mit szól hozzá, EUácska ? A leány vidám hangja vísszacsengett. Tisztán hangzott nevető szava a havas éjszaka csöndjében: — Menjünk be, úgy szeretnék bemenni! Bányai a sor végéről könyörgőn kiáltott előre: — De Ellái . . A mama dörmögve mozdult meg Bányai karján: — Hát menjünk be, elvégre férfiakkal vágyónk, mi bajunk történhet... Itt vannak a lovagok, majd csak megvédenék! A társaság eleje már benn is volt a kávéházban. Nagy üresség tátongott feléjük. Alig egy-két vendég lézengett az üres helyiségben. A cigányok bóbiskolva üldögéltek a sarokban. Mikor a társaság belépett, úgy rázta fel a prímás egyenként a banda tagjait. Oda is suttogta a fülükbe. — No, aló, urak gyüttek I A társaság letelepedett két összetolt asztal köré. Egy pincér odasuttyant eléjük. Feketét kértek. Ella most a két vetéljrtárs közé került. Odahajolt Bányai füléhez: — Csacsi ember, hiszen nincs itt senki! Miért reszketett annyira ? Maga ... éppen maga, akiről biztosan tudom, hogy nem szokott megfordulni olyan helyeken, ahová úriemberek nem
