Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-04-19 / 48. szám
* K.emäremilÄW*« :m. április It áldozatokat hozott. Felépítette a községi iskolát, amelyben az állnmi polgri leányiskolát is elhelyezte, épületet emelt a polgári fiúiskolának ét a főgimnáziumnak. Ezek az utóbbi iskolapaloták élénken bizonyítják a városnak kulturális áldozatkészségét, de egyúttal a városnak í ▼árosjellegét is ezek adják meg és hiába süiyesxti az állam a várost le falasorba, vagy nyilvánítja esetleg kisközséggé, vagy pusztává: Komárom mégis csak város fog maradni, mert olyan kulturális intézményei és berendezései vannak amelyek még igen sok nagyobb vá- \ rosból is hiányzanak. Az állami polgári leányiskola uj épületének létesítésénél tehát számolunk az állam jóindulatával, nyugodtan rábízzuk ezt az ügyet abban a reményben, hogy a magyar kultúra, mely integráns és le nem kicsinyelhető része a köz- \ társaság egyetemes kultúrájának, nemcsak az j állam törvényei szerint részesítendő a állami í költségvetésben ilyen célokra előirányzott ősz- í szegekből aránylagosan a magyar nemzeti \ kisebbség számarányához mérten, de a kor- j mány méltányolni fogja az itteni adott helyze- - tét, amely az állami teljes támogatást sokszo- ? rosan megokolttá teszi. A harmadik levél, amelyet a város kapott,.; körülbelül ultimátumszerű és annak teljesítése 1 elől kitérni aligha lehet: ez a közvágóhíd kibő- j vitése sertések vágására. Ezt törvény rendeli és már korábban is létesült volna, ha a háború \ ebben meg nem akadályozza a város vezető- . ségét. A közegészségügy és higiénia követel- j ményei mellett a hentes iparnak fellendülése is szükségessé teszi a sertésvágások központo- \ sitását, ami jóformán minden nagyobb községben megvan már. Ez a kérdés tehát körülbelül a folyó évben megoldandó lesz, ha a fedezet í kérdését tisztázni lehet. A közegészségügynek másik fontos köve- ' telménye közkórházunknak a kibővítése. Ez az ügy már teljesen elő van készítve, a tervek a kormány előtt feküsznek és csak a jóváhagyást várják. Természetesen állami támogatás nélkül ez sem valósítható meg, ez azonban olyan for- i mában is megoldható volna, ha a kormány az ápolási dijak mérsékelt emeléséhez hozzájárulna, amely az erre a célra fordítandó tőkebefektetés törlesztésére szolgálhatna. Mi ezt a két középitkezést látjuk olyannak, amely elkerülhetetlen. Úgy a sertésvágóhíd megvalósítása, mint a közkórház kibővítése súlyos közérdek. A sertésvágások higiénikus megoldása a közegészségügynek és a közélelmezésnek fontos érdeke s a lakosságnak régi kívánsága, de érdeke az iparnak is, mert a közvágóhíd berendezései a munkát gyorsabbá és olosóbbá teszik, idő és munka megtakarítást jelentenek. A közkórháznak elmeosztály és fertőző osztállyal való kibővítése nem szorul különösebb megokolásra. A fertőző megbetegedések esetén teljesen tehetetlenül állunk, mert a legtöbb lakásban az elkülönítést keresztülvinni nem lehet. Ez tehát olyan életbevágó ügy, amelyet tovább elodázni már nem lehet. Szívesen építenénk, ha tudnánk, iskolát is. Tudjuk, hogy az a leghasznosabb beruházás, amelyet kultúránk fejlesztésére fordítunk. Kórház és iskola nélkül nem lehet el város, ha város akar maradni és a korral lépést kíván tartani. Az építési költségek fedezete fog nagy Í;ondot okozni a város tanácsának és képviseőtestületének. Mig a mű t évben nagy lendülettel létesített munkáslakások építésére ott állott fedezetül a hajógyár telkéért kapót 880 ezer korona, amelynek háromnegyedrészét felemésztette a negyven munkáslakás felépítése, — addig, sajnos, ezekre a fontos közcélokra már alig mutatkozik fedezet. Igaz, hogy az államtól a munkáslakások építéséhez még várjuk a hozzájárulást, amely az arra fordított 660000 K költségnek 50—60 százalékát teheti és ebben az esetben a hajógyár telkének vételárából fennmaradó 220000 j K-vai együtt mintegy félmillió korona állana rendelkezésre, ami talán elég lenne a közvágó- : hid kibővítésére. De az építészek támogatásáról szóló tör- i vény a múlt év végén megszűnt A penzimisták az ügy elhúzódásától nem sok eredményt jósol- ■ nak. Mi ezt nem akarjuk feltenni a kormányról, hogy kibújni akarna egy törvényes kötelezettség teljesitéac alól Igaz ugyan, hogy az 1919. évi ■ kiséri közmunkákra fordított 550000 K összegből az állam csak 40000 K összegei ismert ei és térített meg és Komárom anyagi ügyei ettől kezdve indultak el a lejtőn. Az államnak be kellene látnia, hogy a szociális célokra fordított kiadások az államnak gyümölcsöznek első sorban, mert annak konszo • lidációját, a közrendet, békét, nyugalmat szilárdítják meg és a lakosságot megelégedettekké teszik, ami az államnak is elsőrangú érdeke. Trenőianské Teplice (SlQVSDSkO) természetes forróságu (42* C) kénes hőviz és iszapfürdők. Csúz, köszvény, ischias — — stb. ellen. — — Egészéin Özem. Alpesi kiima. fgsikai gyógyintézet, llapi kiadások: hakás, fürdő, ellátás 45 Kc-tói feljebb. Mindennemű felvilágosítások és prospektusok 196 a fflrdőigazgatóságnál. Mézeskalács. Kedves húsvéti meglepetésben lesz része a komáromi szinpártoló közönségnek. Husvét- Hétfőn este, a Kath. Legényegyesületben újra premier lesz. Mennyi nagy siker, mennyi forró este emléke fűződik eddig is az egyesület nevéhez. Most a Mézeskalács, Ernőd Tamás és Szirmai Albert daljátéka kerül színre. Ez a kedves darab Budapesten, a Király Színházban száz előadásnál többet megért. A kritika egyhangú elragadtatással fogadta. A Mézeskalács a magyar népmesék világát viszi a színpadra. Érdekesés egyúttal fájó, hogy librettó Íróink csak az idegen mintákat hajszolták. Nem is gondoltak arra, mennyi kincs, mennyi szépség van a magyar népmesékben. Az utolsó évek operette irodalma minden volt, csak nem magyar. A „János vitéznek“ nem akadt követője. Ernőd Tamás most irt egy magyar operettet. Gyerekkorunk színes mesevilága elevenedik meg előttünk. A régi mese az egyszeri legényről, akibe beleszeret a királykisasszony, elviszi magával a kacsalábon forgó királyi palotába, tejbe vajba füröszti, de végre kénytelen lemondani róla. A legény egyre csak haza vágyódik, a kis falujába, a szivbéli mátkájához, oda ahol egy kutgém látszik, jegenyefa tetejével tanyai szél játszik, a barázdán a mezei pacsirta bujdosik. „Eressz el, eressz el, királyné, kegyesen, van nékem, aki vár, gyűrűsöm, jegyesem.“ Ezt a gondolatot aztán gazdagon, színesen, sokoldalúan bontja szét a szerző. Nagy szerepe van egy kis mézeskalács szívnek Belészövi az iró a világháború halottjainak emlékét. Különösen a második felvonás bővelkedik a szebbnél szebb jelenelekben. Kár, hogy a darab hangja néhol mégis rikító, nyers, nem igaz. Szimbóluma ez az egyszerű emberek igaz, még a halálon is diadalmaskodó szerelmének. A Mézeskalács nagy feladatot ró a szereplőkre. B. Moly Margit játsza a főszerepet, a bujdosó katona kedvesét. Hallottuk, mennyire szereti a szerepét. Biztosan tudjuk, hogy csupa szépség, csupa szin és átérzés lesz a játéka. SenMr Annus lesz a királykisasszony. Hisszük, hogy életre fogja kelteni gyerekkorunk legszebb álomképét. A bujdosó katona Kiss Endre lesz. Rá vár a f ladat, hogy megteremtse az igazi magyar legény alakját. Igen szép szerep jutott KaubeJt Károlynak, ki az udvari bolondot játsza. Csupa szeretet és jóság lesz öreg Jóskáné szerepében Kaubek Valéria. Újból látjuk a színpadon Biszdorfer Macát és Blahő Lajost. A díszletek (a nekeresdi vásár, a mesebeli királyi palota) nagyon szépek lesznek. Balogh Miklós a mesterük. A ruhákról is sokat hallottunk már. Király József rendező és a szereplők mindnyájan szívvel, lélekkel dolgoznak az est sikerén. Hisszük, hogy a komáromi közönség hálás lesz és szívesen veszi, amit a dal, zene, szavak szárnyán „a szív küld a szívnek szivesen*. —h. I— Igazmondások. I Háború utál. j Sűrűn fakadtak a táras a holtak, A hollók és a varjak éhasek voltak; Jöttek soványan, szerényen, Távoztak lomhán, kövéren, Csak a sok csorgat hagyva a téren. Ifikor már egy madár se’ károg, Jöttak az olyan, ilyen s amilyen Forradalmárok — S a mi még agy-agy csonton rajt maradt, Azt is lerágták e jómadarak. Pedagógia. A méh bedöngi a hatart 8 csak snrg, csak hord, csak gyűjt, csak gyárt. Méz ha gyűlt: meg azt mi esszük ; Ha viasz : hasznát mi vesszük. Döng a kis méh ... mit döng ? ... hallgass ! »Gyermek, gyermek, légy szorgalmas 1» Mi régiek ezt így tanítják, Mily nagy sikerrel, nem is gyanítják: Minden modern kis gyermek todja már, Hogy ez a kis.méh nagy szamár. Rskiámhsjhásznak. Ha az magasra vívó gerjedelmed, í Hogy neved’ mindig mindenütt megleljed: Nyiss cipőkrém kereskedést. ; De hagyd el a hiú reklámot, Ha méltó becävagygyal kívánod, Hogy neved’ emlékünkbe vesd. Relativitás, Hölgy, ne tagadj le korodból tiz évet, Mert éppen akkor látónk koravénnek. Korodhoz inkább még tiz évet adj ; Mert akkor zengjük meglepetten : Korodhoz képest, szinte hihetetlen, Mily fiatal, mily szép, mily üde vagy. Az Örök Biró előtt. Az Örök Biró előtt, remegve, A lelkek egyet jajongDak egyre : «Uram, bocsáss meg énnekem, Éq elhibáztam az életem’!« S felel a Biró, hol ennek, hol annak: »Csak elhibázott életek vannak.« Kozm i Andor. Az „ideges“ gyermek. Irta : Dr. Kalvariseky Jenő, a berlini Charieté gyermekklinika orvosa. Bizonyára még ma is sok ember akad, aki a fenti cim olvasásakor mosolyogni fog, de 20—30 évvel ezelőtt teljes bizonyossággal kinevették volna azt, aki mondjuk egy csecsemőre azt mondotta volna, hogy: „ez a gyerek ideges“. Sőt 30 évvel ezelőtt még maga az orvostudomány sem igen beszélt a gyermek idegességéről. És meg kell mindjárt jegyeznünk azt is, hogy ha ma úgy állanak a dolgok, hogy a gyermek testi és lelki bajaival foglalkozó szülő, nevelő és orvos nem nélkülözheti többé ezt a diagnózist, úgy ezért a „dicsőség“ nem anynyira az orvostudomány fejlődésének, mint inkább a folyton idegessé váló emberiségnek jár ki. Természetesen ez nem annyit jelent, hogy azóta egy uj betegség keletkezett, vagy van keletkezőben, de az egyébként legalább ugyanolyan jó megfigyelő képességgel rendelkező régibb orvosok előtt ezen betegség tünetei korántsem jelentkeztek oly tömegesen és olyan színesen, mint ma. Sajnos, az emberi haladás, az inteligencia fejlődése és a szellemi raffinéria aligha talál most és még kevésbé fog találni a jövőben jobb mértékjelzőt, mint az emberek idegességét. Hiszen ma már egészen természetesnek találjuk azt, hogy minden intelligens ember kicsit ideges is, sőt tovább menve bátran mondhatjuk azt is, hogy az „idegesség" legváltozatosabb képét éppen az az embercsoport nyújtja, amely a szellemi munka és művészet köpenyében dolgozik. De nem szabad elhanyagolnunk az idegesség fejlődésében egy másik fontos faktort sem és ez az életküzdelmekkel járó tülekedés, gond, egyszóval az életért való küzdelem, vagy — lesz, akinek ez a kifejezés jobban meg fog felein — az Miéi való küzdelem maga. í .♦