Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-04-12 / 45. szám

18Í4. április 12. »Komáromi Lapok« 3. O'tíal kákaál ki nem hagyható nervus rerumnak egy erőforrásba gyűjtése kétszerannyi munkatelje­sítményre képesítésé a közös pártirodákat, me­lyek a magyarság kebelében megteremtenék az összhangot, részben a helyzet nem isme­réséből, részben rosszakaratból ellenségeink körében vigyorgó kárörömet keltő látszólagos ellentéteket előznék meg, s minden egyéni ki­lengést megakadályoznának. Az egységes párt­ban rejlő erkölcsi erő nyomós súllyal kerülne a kormányzás serpenyőjébe, s a külfölddel szemben az elszakított magyarság történelmé­hez ha egységet hirdetné. Ha az okok, amelyek az egységes front kiépítése gondolatának nj­­rafelvételére vezettek, súlyosak, ha az elérhető előnyök a sorsunk javulásának reményével ke­csegtetnek, kár lenne elaludni hagyni a törek­vést, vagy eialtatni a jószándékot, mert a mi történelmünk századokon keresztül túlontúl sok szomorú következményű példával szolgált arra, hogy végre okuljunk belőlük. SZÁMITtf. ■<? (Pozsony) Mély-nt. Elsőrangú diagnosztikus, diétás, fizi­koterápiás intézet ideg- és bel­­betegeknek. Sebészet, szülészet, nőgyógyászat, testegyenészet, szem-, orr-, fül- és bőrgyógyászat. Rontgenkezelés. Vegyi laboratórium. Napi pausál-áp 55 Kc-tól. Szülési pausál-ár (8 nap) 1100-1800 Ke ifl. Szabad orvosválasztás* Hég mindig Dem mozog a kikötő! Komárom, — ápril 11-Most már kerek három esztendeje annak, hogy a városi közgyűlés azalatt a jelszó alatt, hogy : közmunkát a munkanélkülieknek! eladta az aliamuaá a Dunapartot és az egész Kisduna medrét potom két és fél millió koronáért, bizva az ígéretekben, amelyek szerint itt évtizedekre nagy munkaalkalmak lesznek és a kikötőben pezsgő élei, nagy forgalom fog uralkodni. Harmadik éve ... Ez alatt a narom év alatt, nem tudjak, hányszor kellett arról Írni: hogy mi is lesz a kikötői munkával? Miért késik az ilyen sokáig? Hova lettek a gyönyörű ígéretek? Egyszer a minisztérium sajtó osztálya is megsokalta, hogy mindig csak erről írunk és egy mérges cáfola­­tott küldött, amelyben kimutatta, hogy az ál­lami költségvetésben Komárom milyen súlyos milliókkal szerepel! Mi azonban ezeket a milliókat nem láttak, nem volt szerencsénk a snlyos milliókhoz és csak azt tudjuk, hogy két raktár épült, a vasúti sínpár van lerakva a gőzhajó állomásig és a rakpart fel van töltve, a sáncárok beiszapolva. Ez azonban még mindig nem kikötő, hanem csak a kikötő helye. Mi a gőzdarukat, a mozdonyokat, a kira­kodó vaggonokat, a megrakodó hajók kémé­nyeinek füstjét szeretnénk már látni, mert azt hisszük, ez a kikötő. Gondoljuk, hogy jó sok viz lefolyik az öreg Danán, még mindehhez szerencsénk lesz. Da hát mi makacsai várjak az Ígéretek beváltását. Itt a tavasz, — irta e lapok utolsó szá­mában — és a munka nem indul meg, a ki­kötő is csendes. Ez a csend a szörnyű úgy ne­künk, mint főképpen a munkanélküliek százai­nak. A tavasz kezdetén pedig elvártuk volna, hogy a munka is elkezdődjék. Mert ha az ál­lami költségvetésben csakugyan elő vannak irányozva a komáromi kikötő mnnkálatai: úgy mi állja az útját annak, hogy az épitéa elkez­dődjék ? Egy városi képviselőtestületi tag indítványt adott be, hogy a város ismét sürgesse a mun­kálatok megkezdését. Ami jnbiláris — negyed­századik — sürgetés leend. Nagyon kívánatos volna, ha ezt a sürgetést a munkanélküliek kül­döttsége vinné fel Prágába, hogy meglágyítaná az illetékes körök szivét. Egyébként azt hisszük, hogy az ígéretek aprópénzével kifizetni mindenkit ki lehet. De egyszer azt szeretnénk látni, hogy azt a sok aprópénzt, amit már kaptunk, a tettek nagy­bankójával váltanák be egyszer. Mert a mun­kásság is eleget mozgott ebben az ügyben és kapott is biztatásokat, Ígéreteket, de ebből, sajnos nem lehet megélni. A munkásságnak arra volna szüksége, hogy a munkákat azonnal kiírják és a vállalkozók megkezdjék. Sőt még egyre volna feltétlen szüksége, arra, hogy ennél a munkánál csak a komáromi munkanélküliek vehessenek részt, tekintet nélkül arra, hogy itten vagy odaát születtek-e és ke­nyérhez jutnának illetőségük igazolása nélkül is. A kikötő munka sürgős megkezdése olyan közérdek, amelynél hasznosabbat és sürgőseb. gondoskodom. Az a fő, hog-y Oigfának tetszel. Az életet akkor kell megmarkolni, mikor feléd tár mindent, ifjúságot, szépséget, vagyont. A többi magától jön : pozíció, a munka terrénuma. Ez a mostani felfordult világ a pillanat kihasz­nálását követeli, ragadd meg tehát. Okulj az én példámon: előbb megrokkantam s csak az­után kóstoltam bele a jóba, Úgy ment minden, mint a karikacsapás, mint a világ teremtése : hat nap alatt készült el a házasságom, három hét múlva megvolt az esküvő. Oh, ha rágondolok, sírni szeretnék Olyan szép volt, mint valami élő mese. Megfeledkezni mindenről, elvágni a gond, a realitás gyöke reit, melyek a földhöz rögzítenek, repülni földi súly nélkül a szerelem egébe. Enyém az az édes, drága, csintalan nő, egészen enyém, mint a drága szép könyveim és bélyegeim. A kis diákból király lett, aki boldogságában nem akarta tudói, hogy a királyoknak is vannak kötelességeik, hogyne feledkezett volna meg az egyetemről. Az élet pillanatnyilag kínálkozó javait meg kell markolni — zsongott bennem apósom filozófiája és lelkiismeretfurdalás nélkül mulasztottam el februárban a beiratkozást. Ak­kor Béesben voltunk, ott ért a kommün s ott vártuk meg a vihar elmúlását is. Azután a Margitszigetre költöztünk, mert lakást nem kaptunk. Gyönyörű ősz volt és egyben az én tobzódó szerelmem ősze is. Olga megváltozott. Mikor a nő minden eilen a divatos, de volta­­képen megmagyarázhatatlan idegességgel véde­kezik — már nem szeret. Mért ideges, mikor az én társaságomban van és mért nem ideges a másokéban? Még egy hónap tele a szenve­dély küzdésével a szenvedélytelenség ellen és a szerelem ballonja közeledik a földhöz, kiöm­lik az üres gáz, ami eddig fenntartotta Egy októberi napon Olga összecsomagolt és elbú­csúzott : — Én haza költözködöm! — És én?... kérdeztem megdöbbenve. — Maga azt csinál, amit akar. Rohantam az apósomhoz: — Nézd kérlek — mondta — én ma is nagyon szeretlek, tetszel nekem s sajnállak, mint típusát az ifjúnak, akinek pályáját keresz­tülgázolta a háború. De mit tegyek ? Mikor hozzád adtam a lányomat, Olga akart, most meg nem akar. Ne erőszakoljuk. Jobb, ha most váltok el. Fiatalok vagytok, amit a háború vétett ellenetek, majd rendbehozza a béke. Mit mondhattam erre. Hiába fájt, bele kellett nyugodnom. — Ha mind a ketten el akarnak válni — szólt közbe az ügyvéd — akkor könnyű és sima lefolyású lesz a per. — De nekem nem elég a válás — vála­szolta haragosan a fiú — én be akarom perelni a feleségemet kártérítésért is. — Hogy gondolja öcsém? Felbontott házasságért kártérítés ? Ez nonsens ! — Miért volna az? mikor az igazság nonsens ellenére is igazság. Nekem most már nagyon drágák a fiatal éveim. Egy részét a háború vitte el. Olga pedig kiragadott az Alma Mater kebeléből. Ha a női szeszélynek úgy tetszett, hogy kifordítson az életem utjából, akkor ne hagyjon ott a sárban. Kézit csóko­lom, én be akarok iratkozni az egyetemre ■ a legjobb akarat mellett sem számíthatják be az én két házassági félévemet. bet nem ismerünk. Jól tenné tehát ezért a vá­ros vezetősége, ha ebben az ügyben sürgősen képviselőtestületi ülést tartana. A munkásság pedig népgyülésen sürgetné a munkálatok meg­kezdését. Adatok 3 Uni MpMigyi Mézet Unta- 8! [sení Gondozd és Tanéisaéé flsztdMoak 1923. éli MködéséH. Három éve múlt immár, hogy a legszebb és legnemesebb célt szolgáló intézmény, az Anya és Csecsemő Gondozó és Tanácsadó In­tézet városunkban meg* lakúit. A világháború viharja feldúlta a gazdasági élet normális vi­szonyait, megbontotta a társadalmi élet egyen­súlyát s olyan egyenlőtlen eltolódásokat szült, melyeknek nyomán a nyomor hatványozva mutatkozott. A társadalomra hárult tehát a nemes fela­dat, hogy a nagy világégés üszkd közül se­gélyt kiállóknak testvéri segítő jobbját nyújtsa s felemelje azokat, akiknek testét és lelkét a háború ádáz dühe teljesen megrendítette s aki­ket a viszonyok abnormális alakulása koldu­sokká és éhezőkké tett. A bekövetkezett általános romlás azonban talán senkit sem sújtott annyira, mint a sze­gény anyákat es csecsemőket. A családapa a harctéren maradt, vagy talán nyomorék testtel tért vissza otthonába, ahol a nélkülözés és éh­ség ütött tanyát. Dolgozni nem tnd, mert munka nincs. Honnan s mit adjon a hideg szo­bában rongyokba póiyázott csecsemőnek? Hon­nan s mit adjon az éhező anyának, hogy öt magát s gyermekét táplálni tudja? Panaszos sóhajok, kínzó aggodalmak és elfaló zokogások enyhítésére alakúit meg In­tézetünk, hogy a gyötrő nincstelenséget pótolja, enyhítse a mardosó aggodalmakat s letörölje a panaszló könnyeket s általában, hogy gyámo* iitsa az anyákat és csecsemőket, akik az ép és egészséges generáció hordozói. A negyedik éve már, hogy Gondozónk korlátolt anyagi tehetsége szerint kimért kere­tein belül ezen ideálisan szép és nemes műkö­dését gyakorolja. N m beszéltet magáról, nem fitogtatja humánas munkájának különböző meg­nyilvánulásait, az erdő ibolyájának módjára szerényen meghúzódik s dolgozik áldásosán, hogy célját s feladatát a lehetőséghez képest betöltse. Sok kitartásra és áldozatra van szüksé­günk, hogy az anyákkal és csecsemőkkel szem­ben meglehessük mindazt, amely az államnak és társadalomnak egyaránt morális kötelessége volna. A legkisebb áldozat és a szerető meg­értés legkisebb megnyilatkozása is közelebb viszi Intézetünket hivatásának intenzív teljesí­téséhez. A felajánlott filléreken tüzet tudunk gyújtani a perifériák hideg lakásaiban, ahol mindenkitől elhagyatott anyák és csecsemők dideregnek. A nemes adományokkal segíteni, védeni és táplálni tudjuk védettjeinket, akik­től a mostoha sors mindent elvont, csak a köny­­nyeket bagyta meg, melyeket felszántani s kétségbeesésüket eloszlatni legszentebb köte­lességünk. Az elmúlt 192*. évben kifejtett munká­nak illusztrálására ide iktatjuk az alábbi ada­tokat, hogy mindenek helyett beszéljenek a számok: Törzskönyvezett egyének száma 569, házasságon belül született 222 fin, 217 lány, házasságon kívül született 25 fin, 9 leány, szü­letett összesen 247 fin és 226 lány. Hilvaszü­­letett 30, meghalt törvényes gyermek 40, meg­halt törvény télén gyermek 5, gondozásra szo­rult 341, a heti ambuiantián megjelentek száma 8412, védőnői látogatások száma 2229. A ván­dorkosár igénybe vétetett 71 szer, egy évesnél idősebb lett 857, vidékre költözött 48, gravida 96. A házasságon belül születettek halandó­sága; 9'8 %, A házasságon kivül születettek halandósága: 14 7 %, cea 2 hónapig tartó ka-

Next

/
Thumbnails
Contents