Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-04-05 / 42. szám

4. oldal.

»Komáromi Lapok«

1924. április 5.

ség gondoskodni öteles saját munka tehetetlen szegényeiről, szükség szabatosan meghatározni, ‘ kogy a honpolgár melyik községhez tartozik, í s amennyiben ilyen ellátásra szorul, az ellátás j költségei melyik község által viselendők.*

Tehát a községi illetőség csak a szegé- Ü nyék hatósági ellátása és a fizetni nem tudó •' betegek kórházi ápolási dijak ki által való > viselésének eldöntésére szorítkozott.

A magyar képriselöháznak u. n. központi í bizottsága, mely az osztályok előadóiból ala- \ knlt, vette tárgyalás alá a javaslatot és annak j az illetőségről szóló sovány és hézagos rendel- j kezéseit a törvényjavaslat 7 szakaszát még \ Il'd toldotta meg s azok számát 18 ra emelte. 5 Ekkor került bele először a magyar törvény- I tárba az illetőség, a település és a felvétel, \ mely az illetőség szerzésnek későbbi jogfor- j rásává vált. Királyi Pál előadó 1870 dec. 6 án j terjesztette be a központi bizottság jelentését, i

Az 1871. évi XVIII. te. kardinális ren- \ d ilkezései, hogy mindenki abban a községben j bir illetőséggel, ahol a törvény kihirdetésekor | é't (7. §); a honpolgár azon községhez tartó- * zik, amelyben legalább két év óta állandóan \ lakik és adót fizet (10 §.); azokra, akik a j községből távoztak auélkül, hogy más község j kötelékébe felvétetett volna, a szülök illetve ; az anya községi illetősége határoz (13. §)

A törvény nem maradt sokáig életben, j Tisza Kálmán belügyminiszter kormányra jutá- j Bának egyik első ténye volt a községek rendezéséről szóló 1871. XVIII. te. megváltóztatása, \ melynek (a későbbi 1876. V. te) indokolásán ' ban rámutatott arra, hogy a törvénynek csak ; azt a részét kívánja módosítani és kiegésziteni, • amelyet az élet követelményei s a szerzett \ tapasztalatok sürgőssé, majdnem tarthatatlanná ; tesznek. Majd igy folytatja az indokolást: t „Mindenekelőtt szükségesnek matatkozik pótolni azon hiányokat, melyek az 1871. évi , XVIII. tc.-nek a községi illetőségre vonatkozó [ határozmányaib&n észleltettek és szükséges [ kiegésziteni az idézett törvényt oly rendelke- ; zésekkel, melyek alapján a községi illetőség ; minden körülmények közt megállapítható le- j gyen.*

Csakugyan lényeges halsdást és fejlődést f jelent az 1876. V. t.-c. elődéhez viszonyítva, = mert szabályozza a községi kötelékbe való tar- jj tozá8 időpontját, az őrökbe fogadott gyermek, az özvegy nő, az elvált nő illetőségét, de két- i ségtelen legfontosaabb az a rendelkezése, mely j az illetőségnek önjogu megszerzését szabályozza, j Nagyon érdekes és tanulságos az indokolás ezen része, amelyet fontosnak találok közölni a prágai közigazgatási bíróságnak az illetőség történeti fejlődésével kapcsolatos megállapításaival szemben:

„New tartom kielégítőnek a törvény (t. i. az 1871. XVIII. t e) azon intézkedését, mely szerint & település — bármily hosszú időtartamra is terjedjen az — az előbbi községi köteléket csak akkor bontja fel, ha a települt azon község kötelékébe, melybe áttelepedett, forma szerint fel is vétetett.*

Ezeket Írja Tisza Kálmán belügyminiszter 1875 október 30. kelt törvény megokolásában. Tehát mi a törvényalkotó kétségtelen szándéka ? Az illetőség ezérzésnek megkönnyítése és elejtése annak, hogy az illetőség csak községi kötelékbe való felvétel utján szerezhető ' meg.

„Nézetem szerint, — folytatja az indokolást — az igazság és méltányosság követelményeinek az általam javasolt azon intézkedés felel meg leginkább, mely szerint azon honpolgár, aki az aj községben négy évig folytonosan lakott 8 annak községi terheihez járult, amennyiben ellene a törvényben felsorolt kifogások nem érvényesítettek és azon községben,

‘ amelyből áttelepült, a községi terhekhez ezen idő alatt folytonosan hozzá nem járult, az uj ‘ község kötelékébe tartozónak s az előbbi községi kötelékből kilépettnek tekintetik.

Hogy a 6 § ezen intézkedés3 által különösen a gyakrabban költözködő egyének köz ségi illetőségének megállapítása tetemesen megkőnnyittetik, bővebb magyarázatra nem szorul.“

Ugyebár oz eléggé élesen.világítja meg & törvényhozó akaratát és szándékát, aki nem tartja szükségesnek a települtnek a községi kötelékbe való forma szerinti felvételét, amelyet a prágai közigazgatási bíróság az illetőlégszerzés konstitutiv és elengedhetlen mozzanatának tekint.

Tisza kodifikációját elfogadja a térvényhozás és az 1876. évi Y. t. c. szabályozza az illetőséget további tiz évig. A lényege az illetőség szerzésnek tehát szabályozva van és arról konstatálhatjuk, hogy az nem is változott meg.

Történtek ellenne kifogások; de ezek a kifogások a kifejlődött joggyakorlatot meg nem akasztották és elmondhatjuk, hogy az 1876 óta kifejlődött joggyakorlat és jogszokás nem ismerte egyszerűbb módját a községi illetőség megszerzésének a 4 évi egy helyben lakás és a községi terhskhez járulásnál (6. §.)

A birói gyakorlat a községi terhekhez való járulást beérte azzal, ha a települt négy éven át csak egy Ízben járult a község terheihez.

Tiz évi idő múlt el az 1886. XXII. t-c. megalkotásáig. Ennek a törvénynek megokolásában is ugyanazokat az irányelveket látjuk kidomborodni, mint az 1876. évi Y. t-c. indokolásában.

Az illetőség ipso facto megszerzését biztosítja a törvéayjavaslat 10, § a, teljesen automatikus utóm

Indokolás az 1886. XXII. t. e. 10. §-ához:

„Az 1876. évi V. t. c. 6. § ának határozmánya, mely szerint 4 éven át folytatott községi teherviseléssel, illetve községi adó és egyébb terhekkel 4 éven át való megrovatás* sál kapcsolatos ugyanannyi idei folytonos lakás következtében az azelőtt bírt illetőség megszűntnek s az nj községi illetőség tényleg megnyertnek tekintendő, gyakori felszólalás és megtámadás tárgyává tétetett; felhozatott, hogy az állami közegek által előirt államadó a községi adólajstromok közlése után rovatván ki, möly adó gyakran be ssm hajtható és törlendő, ezen eljárás mellett az adózó személyes viszonyait nyilvántartani avógből, hogy tartózkodása ellen a törvény által engedett kifogásokat megtenni lehsssen, sok nehézségbe ütközik; és hogy ezen megadóztatási tény nem igazolván azt, miszerint azon egyén községi illetőséggel ajándékoztassék meg, a község pedig érzékeny megterheltetésnek tétetnék ki; kifogásoltatok nevezetesen az is, hogy a 4 évi teherviselés számba vétetik azon esetben íb ha az illető teiepedési szándékot be nem jelentett.

Az ügy természeténél fogva az ilyetén panaszok leginkább népesebb városokban és főleg a fővárosban találnak alapot, hol a kereset után indult sok idegen közt a keresetből kiesők és a közsegélyre szorulók száma is nagy lehet.

Ezen körülményt szem eJött tartva és felemlítve azt, hogy az 1876. Y. t. c. 6. § ának eddigi alkalmazása a gyakorlatban jó hatásúnak bizonyult, az illetőségnek ez utón hallgatag módon elnyerhetéséröl szóló törvényi rendelkezést továbbra is fentartandónak és a mennyiben arra nézve, vájjon 4 évi megadóztatás csak bejelentő települtnek számit, vagy másnak is, kétely merülvén fel, az ezen kételyt eloszlató záradékot felveendőnek ajánlom, mert az állami és községi adó csekélysége és gyakori behajthatatlanságából merített érvelés alapja nagyrészt megszűnt a napszámosok adómentességének kimondása folytán (1884. X.), másrészt pedig azon anyagi előny, mely az idegenek tömeges beköltözködéso és állandó tartózkodásából az érdekeit város javára származik, akkora, hogy az őzen népesedési hullámzással járó veszteségekét elbírja és megfelelhet azon méltó követelménynek, hogy a 4 éven át ott lakott és adó alá vett egyéntől az illetőséggel járó jogok meg ne tagadhassanak s az illetőségből származó terhek ne utaltassanak oly, többnyire szegény községre, melynek kebeléből az illető régen elköltözött,“

Tisza Kálmán, belügyminiszter-miniszterelnök ezt az indokolást 1886, november 21 én nyújtotta be a községekről szóló törvényjavaslattal együtt a magyar képviselőházhoz..

A javaslatban érvényesült a törvényalkotó akarata. A törvényhozás tehát & hallgatólag, automatics megszerezhető iíletöségszerzést kodifikálta a 10 § ban. ,

Természetes, hogy ezek után a meg nem cáfolható tények után, amelyek az illetőségi jog történeti fejlődését világosan tüntetik fal, a prágai közigazgatási bíróság jogi tévedése

egész nyilvánvaló. Ezek után a bíróságnak csak az a feladata lehet, hogy 1923. okt. 6 án kelt döntését hatálytalanítsa összes ülésében; a 8zlovákországi miniszter pedig ezek alapján járuljon hozzá a döntvény joghatályának felfüggesztéséhez és erre alantas közegeit utasítsa.

így követeli ezt a jog, törvéay és igazság.

^ SZANAfy«V.

X?

(Pozsony)

X

f

Mély-nt.

Elsőrangú diagnosztikus, diétás, fizikoterápiás intézet ideg- és belbetegeknek. Sebészet, szülészet, nőgyógyászat, testegyenészet, szem-, orr-, fül- és bőrgyógyászat. Röntgenkezelés. Vegyi laboratórium.

Napi pausál-áp 55 Kc-tól.

Szülési pausál-ár (8 nap) 1100—1800 Kő ig. Szabad orvosválasztás.

31

Levél, amely eemtsek a címzettnek szól.

Nagyságos

Roda Roda úrnak humorista

Münchín.

Kedves Gólya Gólya Bács !

Falun lakom, távol a világ zajától. Horatius „Be&tus ille, qui procul negotiís* stb. régi ujjmutatását követve, a természet lágy ölén éldegélek, akár az Ön aranyos ajándékai, a kis babák az anyukájuk, vagy a felsőbb körökben — a rohamosan terj«dő demokrácia nagyobb dicsőségére — a dadájuk áldástól nem mindig dnzzadó kebelén. Az istenekkel eddigelé élénk sajnálatomra, nem sikerült rokonságba keverednem. Még csak a Mázsa is elfelejtett ringó bölcsömben homlokon csókolni, (pedig nem került volna nagy megerőltetésébe) Legföllebb Pánnal vagyok rokon, de vele is csupán szegrői-végre a nem minden feltűnés nélkül lezajlott mezőgazdasági sztrájk idejéből, mikor kabátomat (a cifra szűr már régen divatját múlta) jó nevelésű bojtárként panyókára vetve s fűzte,-sípot fajva ballagtam legelésző sovány ökreim után. Ne csodálkozzék hát, kérem, rajta, hogy imádom a természetet s vele együtt kedves Gólya Gólya bácsit is.

Mióta csak tudom az eszemet, pedig Isten kegyelméből immár hossza ötvenkét esztendeje, váltig hálával gondolok Önre, hogy gyöngéd szeretettel letévén a rózsabokorba, szives volt megajándékozni velem a kedves mamámat meg papámat. Utca porában játszó öklömnyi gyerekkoromban is mindig az Öo becses nevét hordoztam parányi eperajkamon (megtoldva egy röpke kifejezéssel, hogy a költészeten se essék csorba) a „gólya, gólya, gilice“ meg a „szójjük a vábznat, amennyi lesz, annyi lesz“ és hasonló bájos gyermekversikék dndorászása mellett készülvén jövendő hivatásomra, ama nehéz időkre, mikor majd a messzeföldön hires cigányprímás: az Élet nótájára kell táncolnom nem az én, hanem az ő akarata szerint.

Később pedig, midőn mérhetetlen tudományszomjam kielégítésére már az iskola padjait faragtam, volt egy gólyám, (A katolikus atyafiak egyszer Nagypénteken, mikor a harangjuk úgy csúffá tette őket, hogy elment Hómába, be akarván bizonyítani, hogy minden üt — még a harangoké is — csakugyan odavezet, szerették volna örök áron megvenni tőlem, de á harang Szerencsésen visszaérkezett az alkudozások befejezése elölt.) Az én gólyám még j repülni is tudott. Ám kissé elnyirtam a szárnyát, hogy fokozzam hozzám való ragaszkodását. Ez, elismerem, kegyetlenség volt tőlem, de szolgáljon mentségemre, hogy bőven kárpótoltam az őt ért veszteségért,'mert a költői hangzású „Juci“ névvel ruháztam fel és finomabbnál finomabb nyalánkságokkal halmoztam el. Ü3 meg is érdemelte. Mert Juci — elhiheti