Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-04-05 / 42. szám
*924. április 5 »Komaromi Lapok* 8. oldal. gyelkérdés, a Balkánnak a horvát, dalmát kérdés, Ausztriának a azláv éa olasz kórdós stb. A különböző nemzetiségek nem csináltak titkot törekvéseikből, melyek elsősorban teljes Önkormányzatra, de végső céljukban teljes függetlenségre irányultak akár az országok határain belül, akár azokon kívül. Ezen célkitűzés fűtötte lelkűket és találta meg a külföldön élő más országbeli fajtestvéreikhez az utat, akik természetesen minden erejükkel és anyagi áldozattal támogatták őket. A nemzetiségi kérdés gyujtóanyaga volt a világháborúnak is, melynek hosszára nyúlásánál nagy szerepet játszott. A hangzatos „kis nemzetek függatfehitése és felszabadítása“ jelszóval nyerték meg a szövetséges hatalmak a különbőzé nemzetiségeket maguknak és a háború befejezésével a nyert zsákmányból Ígéretükhöz képest bőségesen részesítették őket. Nemcsak hogy felszabadították a nemzetiségeket, de részükre a feldarabolt és megcsonkított közép európai szövetséges államok területeiből soka nem álmodott kiterjedésben uj országokat teremtettek, amelyekben a hegemóniát kezükbe helyezték. Hogy ez az uj államalkotási láz a nagyantant hatalmasságait nem annyira a felszabadított népek, mint saját érdekükben fogta el akkor, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy amidőn a felosztók az ellenség nemzetiségi kérdését szerintük bölcsen megoldották, uj nemzetiségi problémákat teremtettek, a nemzeti kisebbségek problémáját, amelyet szerződésbe foglalt különböző statútumokkal Véltek megoldani, Hogy mennyire oldották meg, a mai állapotok eléggé igazolják. Tekintsünk csak körül az uj országokban, amelyekben a boldog megelégedésnek és nyu gaiomnak kellene uralkodni, hogy a békés fejlődés biztosítva legyen. Az utódállamok politikai válságai mindennél ékesebben igazolják, hogy mindenről lehet inkább beszélni, csak nem nyugalomról és békéről. Jugoszláviának a legkritikusabb kérdése a horyátok önállóságra törekvése, akik magasabb kultúrájuknál fogva fölötte állanak a hegemóniát gyakorló szerbeknek, akik iránt, a népességnek kétharmadát kitevő egyéb nemzetiségek a legteljesebb ellenszenvvel viseltetnek. Vagy mit szóljunk Romániáról, amelynek besszarábiai orosz lakossága népszavazást követel, hogy visszacsatolják Oroszországhoz? De maradjunk itt a köztársaságban. Állithatja-e valaki, hogy a esehsz'ovák köztársaságban a szlovákok testvéri egyetértő szerutetben élnek a kormányon levő csehekkel, akik egyébként fiiét sem képezik a Csehszlovákia területén élő különböző népsklóhajtó ostort a huszárkarddal és a legénykori büszkeségével újból fellázadozta magát is ott esett el a harcmezőn — Úgy van bizony az, Kati néni, — szól közbe kedvesen csicsergő hangján Gizi kisasszony — hogy szegény Gyuri bá’ is fönt lovagol már az égi huszároknál. No, de jó az Isten és mi is jók leszünk magához és az öt árva gyermekéhez. Gizi szeméből egy nagy könnycsepp esett bele a kékitővizbe Kati né’ pedig erősen szepegetí. Julis néma lett egyszerre, mint a liget csalogánya, amikor két fekete felhő összemordul a találkozás pillanatában. Jó néhány percig suttogtak igy hangtalanul a megtépázott szivek. Sötét, kietlen, bonis érzelmek marakodtak odabent, mintha csak osztozkodnának azon, hogy melyikük ottan az ur. Az egyiknél szerelmek édes-bus keserve, másiknál csókok és ölelések egybeforrasztó vágya, a harmadiknál pedig a reménytelenség őszének kietlen zizegése volt, a szivek mélyén tévelygő érzemény. Már esteledett is, a haboskávé vaníliás illata érzett még csak verbénával vegyest a hűvös, kis lányszoba fehér légkörében. A konyha felől paprikáscsirke sercegése áramlott elő, az ajtó előtt pedig recés zöld salátát öblögetett egy virágos cseréptálvizben a szakácsnő. A nap lemenőben, mintegy kimerültén hanyatlott a dél felé elúszott bárányfelhők nyomán. A barnagerendás gabonás eresze körül már egy egy megtévelyedett kis denevér is röpköd, de a még mindig visszanéző nap erősen zavarja szemét és ezért menedék-zugoly ■tán kalandoz. A tisztáló- és kékitővizek már ott folynék. Hiszen ebbeD az államban a szlovákokat is úgy kezelik, mint a más nemzetiségeket, a németet, magyart, rnihéut, akiknek nemzeti kisebbségi jogsit csak papiroson őrzik mind a három utódállamban. A nemzetiségi problémák ma éppen ügy megvannak, mint voltak a háború előtt. Sőt j merjük állítani, hogy sokkal súlyosabb stádiumban. Mert a mig avilágháboiú előtt különös nemzetközi rendelkezések nem állottak fenn a nemzetiségek részére, addig a mostani kisebbségek jogait külön szerződés és törvény biztosítja, gyülekezési, vallás és sajtóBzabadságjogát, kulturális szabadságát különös rendelkezésekbe foglalták és ha e jogok teljes érvényükben eleven testet öltenének, lehetne beszélni változásról. Azonban a helyzet egészen másképen fest. A lépten-nyomon érezhető sérelmek, a fájdalmas panaszok nem azt igazolják, hogy változás, vagy pláne fejlődés állott volna be a nemzetiségek helyzetében, hanem arról tanúskodnak, hogy a nemzeti kisebbségek törvényben biztosított jogai nem nyernek szankciót a különböző kormányok antidemokratikus rendszerében, mely nem az egyenlő jogok és egyenlő teljesítmények elvén alapszik, hanem a legelfogultabb sovinizmust engedi tombolni minden más nemzetiséggel szemben. Lehet e ilyen viszonyok között közeledésről, megértésről beszélni, amikor a centralizmusnak minden vonalon leendő megvalósítása következtében egyetlenegy nemzetiségnek tartanak fenn minden jogot, mig a többiekre csak a súlyos kötelességek teljesítését hárítják? Okos és az államraisou szempontjából célrav-z-tő-e, ha a kisebbségek mint másodrendű polgárok kezeltetnek s jogaiknak elismerése be y-!tt ellenséges érzülettel, sőt a legtöbbször gyűlölettel intézik dolgaikat ? Bekövetkezhetik-e ilyen körülmények között az az idő, hogy az új államok népe megelégedett lesz? A mai viszonyok mellett aligha. Pedig az utódállamoknak jövője, sorsa, sőt fönnállása függ attól, hogy az nj nemzetiségi problémákat kielégítően megoldják. Ez nemcsak az egyes államok fontos kérdése, de alapfeltétele egész Európa konszolidációjának. Az, ami most Európa államaiban forr, még nem a tisztulás folyamata, mely ha egyszer megindulhatna, a békét teremtené meg. Az elhamarkodott békeszerződések lehetetlen rendelkezéseinek érvényesülési kísérlete, az a történelmi fejlődés igazságával szemben, mely megdönthetetlenül szegül ellene azon törekvésnek, mely rövidlátásból, emberi roszindaiatból, gyü'öletböl és erőszakból származik. A mig as emberi rosszindulatot föl nak a kissé lejtős udvaron lefelé, a patolyatfehérnemü hosszú, kifeszitett spárgákon terjeszkedik a bivalyfuszulykás kertben. Finom csipkézetü, lányingeket gyöngéden meglengeti az esthajnali zefir és mintha vizparti nimfáknak érzéki szép dalát sejtetné a távolban világosságot előre terjesztő holdnak kék, éjjeli miszticizmusa. Megejtő, rózsás álmok után elérkezett a várva-várt időnek viszontlátási napja. A háború vége felé jártunk: imitt-amott folyt is a leszerelés, az invalidusoknál. Szomorú menetek folytak be a hadigondozóba és az addig elárvult kúriák megrokkant urai is hazabicegtek, támolyogtak. Alkonyodóban volt és a kertek alól, a Maros partján lustálkodó kutyák fölvikkanása kiséri egy bekanyarodó kis kocsi durrogását. Nem négy ló, nem parádés eéza . .. Két remegőlábu, fujtatós oldalú, barna, hegyescsipőjü ló, rozoga kis kocsi előtt kocog mérsékelt ügetésben. A szemük fölvillanásából lehet csak következtetni a röpke múltra, de a láb, a tüdő, az acélos izmok — sehol... A kocsis megkopott katonabluzban, balkézzel rángatja a gyeplőt. Nem piros, hanem valamely szegényes szürke sapkával a fején, fényes „nagy ezüst“-tel a mellén. Az ur, a János urfi pedig sportruhában, balszemében fekete szemüveget szorongat. A fogat megáll a kúria előtt. Gizi szivrepesve rohan a vőlegény elé ... Forró, édes ölelés, örömkönnyek zápora, de a fekete szemüveg alatt egy kihalt világ . .. Julis derekát csak egy balkar öleli... Kati néni vigasztal... nem váltja & megértés és kotuQjy megfontolás, Addig a nemzetiségek problémáját sem fogják megoldani r izaMoktatáti alfadís a lultimalotában 1824. Évi április Mi-in U. G órakor az alábbi másánál: 1. Dr. Borka Géza; Kiss József és költészete: 2. Politzar Baby szavalata (A perzsa Kiss Józseftől). 3. Darvas Andor szaval (Simon Judit Kiss Józseftől). 4. Rauscher Ferenc szaval (Tüzek Kiss József költeménye). 5. Dr. Bognár Cecil: A kultúráról (záróbeszéd). A gazdag műsorú évadzáró előadásra belépődíj nincs, csak minden látogatótól tetszés szerinti adományt kér kiadásai fedezésére a Jókai Egyesület. Illetőség és állampolgárság. Irta: dr. Alapy Gyula. Komárom, — április 4. Hányadszor írjak fel ezeket a címszavakat cikkeink fölé, mi, akik a magyar nemzeti kisebbségek jogaiért kötelességszerüen folytatjuk küzdelmeinkét? Illetőség és állampolgárság, ettől fáj ma mindenkinek a feje SziovenszKóban. Ezt az ideges főfájást és nyugtalanságot a prágai közigazgatási bíróságnak ismertetett döntése hozta az 1886. XXII te. 10. § ának a magyarázata körűi, amely szakasz igy hangzik: „Aki azon községből, melynek kötelékében volt, más község kötelékébe költözik át, ez által a régi kötelékből még nem lép ki; ha azonban az uj községben négy évig folytonosan lakik, ennek kö/aégi terhihez járul és ezen község ellene a 9. § a), b), c) pontjaiban megállapított kifogásokat ezen idő alatt nem érvényesíti, ezen község kötelékébe tartozónak s az előbbi község kötelékéből kilépettnek tekintetik még azon esetben is, ha tehpülési szándékát be nem jelentette; kivévén, ha azon községben, amelyből átköltözött, a községi terhekhez ezen idő alatt is folytonosan hozzájárult, vagy ha ily hozzájárulás nélkül is ő maga előbbi községi illetőségét ugyanezen község beleegyezése mellett fentartani akarja.“ így szól a hires 10. §. a szerzett illetőségről. A törvény szövege oly világos, hogy az első pillanatra az a kérdés jut eszünkbe: minek ezt a szakaszt magyarázni? Mivel a közigazgatási bíróság a történeti jogfejlődésre hivatkozott a törvény szellemén kívül, megvizsgáltak mind a két forrását, a történeti fejlődést az illetőség törvényhozási tárgyalásain kisértük végig 1870 tői, a törvénynek szellemét pedig a törvényalkotó munkája és a törvényhozó akarata tünteti vissza a leghívebben. Lássak tehát a törvénymagyarázat mennyiben helytálló és megállhat-e aggodalom nélkül? Az illetőségnek első kodifikálását a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. t.-c. nyújtja, amely a községi illetőségről első tervezetében elég szűkén intézk* dik. Korábban a községi illetőséget állami (kormány) szabályrendeletek pótolták. Az 1871. évi XVIII. t.-c. cikket 1870. április 27 én nyújtotta be Rajner Pál magyar belügyminiszter. Ebben csak az örökölt illetőség felől találunk határozmánypkat és a községbe településről. A miniszter indokolásában nem helyez nagyobb súlyt a illetőség szabályozására, mikor ezeket a szavakat mondja: „Nem bir agyán az illetőség kérdése legkisebb jelentőséggel sem a polgári és politikai jogok ..gyakorlására, de amennyiben a törvényjavaslat világosan kimondja, hogy minden köz-
