Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-04-05 / 42. szám

2. «M»l. «KoiBäromi Lapok« 1224. április 5. demokrácia alapján áll-e, amely tudvale­vőleg állampolgár és állampolgár közt nem tesz külömbséget, vagy továbbra is osztályozni kivan bennünket és minket magyarokat, akik az adózásban és a vér­adóban elsők vagyunk, utolsó helyre ültet-e a jog asztalánál ? A köztársaság elnökéhez fordulunk, akit kérünk, hogy ezt a lépésünket úgy tekintse, mintha a szlovenszkói magyar­ság egyetemes egésze járulna elé, mely ősei földjén, hol neki egy évezreden át megélhetése és munkája nyílott, tovább akarja élni nemzeti életét. Íme, teljes lojalitással az állam iránt, törvényes utón kívánjuk jogainkat orvo­solni. Senki nekünk síemrehányást ne tegyen, hogy külön utakon járunk. Mi a törvények által kijelölt utakon haladunk és amint ezt tőlünk teljes joggal megkö­vetelik, úgy mi is a legteljesebb határo­zottsággal és nyíltsággal azt követeljük, hogy a törvényeket velünk szemben is tartsák meg és úgy hajtsák végre, hogy abból nemzetünkre joghátrány és vesze­delem ne származzék és ezt a földet, őseink földjét ne csak átmeneti lakásnak, hanem igazi otthonunknak és hazánknak is tekintsük. = A magyar postatakarékpénztár! köve­telések. A képviseiőház csütörtöki ülésén a külügyi bizottság előadója beterjesztette a bi­zottság jelentését a magyar postatakarékpénz­tárral Budapesten 1922. év őszén kötött egyez­ményről. Ezzel kapcsolatosan jelentést tett az egyezmény végrehajtásáról szóló törvényjavas­latról. A magyar postatakarékpénztárral szem­ben fennálló követelések bejelentés szerint & prágai postacsekk-hivat&lnál, mint átvételi helyen vehetők át és a végrehajtási javaslat rendelkezik mindama teendőkről, melyek az ide tartozó ügyek lebonyolítására vonatkoznak. = A korrupció megfékezése és a sajtó aegrendszabáiyozása. Egymás mellé kell állí­tanunk ezt a két óimét, mert a csehszlovák köztársaság panamáktól és botrányoktól gazdag közélete mind a kettőt egyidőben vetette föl­­szinre. A kormány ugyanis két törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, amelyeket úgy A hold árnyéka. Jártál-e már a kertben éjjel, Mikor a tél ezüstfehérrei Díszíti fel a néma fákat ? S a holdfényt megcsillanni láttad ? — Ó, mennyi pompa, mennyi szin ! A hó, a drága hermelin : — Palást királynő vállain —. Virraszt a rózsák álmain És dús prémjének hattyuhátán A hold árnyéka halkan, árván Remegve kúszva imbolyog... Ilyenkor arra gondolok: A messzi-fénylő égitesten — Magáról holtig-elfeledten Nem lakik-e valódi énem, Akit árnyékként kell kisérnem Nekem is itt, egy életen, Túl perceken s túl éveken ? A nappalok tán álmok voltak S árnyéka vagyok csak a holdnak. Mely szürke sátorán az égnek — Mikor a csillagok kiégnek —. Mint titokzatos idegen, Eltűnik halkan, hidegen ... Forbáth Sándor. Pasztell. Irta: Pálffy Gyula Nyári délután van, olyan hideg habos­kávét óhajtó forró délután. A szitakötők még vígan átesuszkálnak a forró levegőláván, mig más rovarok is vigan lejtik a pokoli hőségnek . keresitül-kasul áramló, zümmögő zenétől han­gos táncát. látszik nem képes elválasztani, pedig a kettő egymással szöges ellentétben áll. Az egyik tör­vényjavaslat a korrupció megszüntetését célozza, mely összeférhetetlennek mondja a képviselő mandátumát olyan vállalattal való részvétellel, amely az állammal valami összeköttetésben van. Rendjén van, erre a törvényre nagy szükség van és reméljük, hogy még nem jött későn,— noha a német képviselők már a parlament megnyitása óta sürgették az összeférhetetlenségi törvény megteremtését. A másik törvényjavas lat azonban a sajtóra, helyesebben szólva, az ellenzéki sajtórarak szájkosarat, amellyel a kor­mány egyszerűen agyonüti az előbbi törvény­javaslatát, mert a közéletnek egyik olyan fakto­rát fosztja meg szabadságától, mely a korrupció felfedezésében legfőbb segítségére van a kor­mánynak. Ez a törvény, mely április 4 ig visz­­szameuőieg hatállyal bírna, a sajtó utján elkö­vetett rágalmazást és becsületsértést kiveszi az esküdtbiróságok hatásköréből és a tarsasbiró­­ságokra ruházza át, a büntetéseket pedig jelen­tékenyen fölemeli. A felelősség súlyát a felelős szerkesztőre és a szerzőre korlátozza és a fe­lelősszerkesztőnek enyhítéseket biztosit, ha a szerzőt kiadja. Ismételt elítélés esetén a laptól megvonják a póstai szállítás jogát és a lap be­szüntetését is kilátásba helyezik. Ezzel a tör­vénnyel az ellenzéki lapok ellenőrző munkás ságát akarják megbénítani és az ntóbbi időkben felburjánzott panamak és botrányok leleplezését szeretnék lehetetlenné tenni. Hogy a sajtó meg­­rendszabályozása mennyiben felel meg a han­goztatott demokráciának, annak megítélése azokra tartozik, akik a köztársaságot a közszabadságsk őrének és támaszának szokták feltüntetni. — Lemond vagy nem mond le? A köz­társaság főidmiveléaügyi miniszteréről, Hodza Milán dr.-ról van szó, akinek lemondását egy-két cseh lap megírta, A cseh agrárpárt ez egyik legharciasabb vezére ugyanis a rnszinszkói fé­nyes győzelmü választások lezajlása ntán sza­badságra ment és ebből arra következtettek, hogy nem tér vissza többé a földmivelésügyi minisztériumba. A cseh lapokban megjelent hírekre a kormány hivatalos cáfolatot adott ki és ezszerint a levitézlett Csánki Neumann párt­vezér legfőbb protektnsa csak üdülési szabad­ságra távozott. Nyilván azért, hogy a ruszinszkói választások után nagy fáradalmait kipihenje. Hát csak pihenjen babőrain 1 = A hivatalos nyelv jogának megsértése. Az állam hivatalos nyelvének kötelező haszná­latát minden vonalon bevezették, ami ellen sen­kinek sincs kifogása, de azt nein lehet oly hatá­rozottan állítani, hogy a törvénybe iktatott A kerek udvar körkörösen immár eliiiá­­zott orgonabokraival zölden tikkadozik, csak egy-egy árnyas területén élhet valamelyes lény. Egy macskamama a libahuros pázsiton szop­tatja kis, vékonyhangu cíeácskáit. A majorság fel-felborzolgatja tollazatát a sövények aljában; a kopasznyaku tyuk port ráz ki fodros toaleí­­jéből és ügyet sem vet a lomhán lépdelő vö­­röstaraju kakas-ur felé, mert az is el van lan­kadva — úgy véli — a melegtől és igy nem fog rá a bolondság. A kacsáknak a kút felől folydogál egy kis kékes erecske, abban libbe­­getik magukat, jobbára csak szimbolizálva a fürdést, a fogyatékos viz miatt. Nem messze van ide a kút, az eperfa mellett. A fa nagyterjedelmü öreg ernyő, sürü, élénkzöld gályáivá! homályosra beárnyékolja azt a jókora területet, hol ruhát tisztáinak a fehérnépek. Jó szürkébe vegyült hajú Kati néni, a hajtóné vezeti a ruhatisztító ügymenetet. Julis, a gömbölyű és formás termetű szolgáló kerek, nagy szemei a siklódi cseresznyét juttatja eszünkbe s hamis tréfákat csevegő ajkai olyan édes csengéssel ejtik ki a Jancsi nevét, akit bátran beleképzelhetünk egy feszes huszár­nadrágba, amint förgetegesen bozontos sörényű pai ipáján vágtatva üldözte az orosz puszták végtelenjén a zöldkaftános, csattogtató fogú kozákot. Gizi kisasszony is a szőkehaju, kedves házileány szintén segít tisztálni, meg facsarni és öblögetni a csipkés, habfehér kombinékat. Égszínkék szoknyácskáját az azt fedő hókötény­­kével együtt gondosan becsipteti két lábával szoros feszülésre, hogy ne érhessen bele a nagy teknőbe. Erősen domborodó combjain látszik, hogy a tennisz meg lovaglás sportjá­kisebbsógi nyelvhasználat minden a számára biz­tositett helyes érvényesülhetne. A hivatalos nyelv ellen az kéret el sérelmet, aki a törvény sze­rinti rendelkezéseket nem tartja be, vagyis aki ott, ahol a térvény megköveteli, nem használja a hivatalos nyelvet, — feltéve, hogy azt már elsajátította. Érdekes azonban, hogy egyes ható­ságok mi mindent ki nem találnak a hivatalos nyelv sérelmének. A nemzetgyűlésből íme kiadni kérték Ltlley Jenő ár. keresztényszosialista kép­viselőt, aki a hivatalos nyelv jogát sértette meg azial, hegy ac aranyosmaróti járásbírósághoz az állam nyelvén beadott keresetre magyar nyelvű bélyegzőt alkalmazott. A nemzetgyűlés a kia­dási kérelemnek nem adott helyet és Leileyt nem adta ki a bíróságnak bizonyara azért, mert felesleges zaklatást látott fennforogni ebben az esetben. = A keresztónyazocialista párt népgyS- lésil. A nyitramegyei választások előtt a kér. szocialista párt az udvardi járásban sorozatos népgyüléseket rendezett. Pcrbttén szerdán, ked­vezőtlen időben közel ezer ember jelent meg a gyűlésen, KoltAn és Jász falun is több száz föDyi hallgatóság előtt mondtak figyelemmel hallgatott beszédeket dr. Alapi Gyula körzeti elnök és Yizy Károly kér. titkár. Ma szomba­ton Izsáa, Knrtakeszin és Marcelházán lesznek népgyüiések. Nemzetiségek problémája. Komárom, — április 4, Majdnem minden európai államnak meg­volt a világháború előtt a maga belpolitikai problémája, melynek kezelése, de méginkább megoldása igen súlyos gondot okozott a leg­több kormánynak. Ez a probléma a nemzetiségi kérdés volt, amit a különböző államok saját berendezkedésük keretében akként kezeltek, amint azt legfőbb érdekük megkívánta. Hogy e probléma megoldásánál, úgyszólván vala­mennyien nemzeti szempontokat vettek első­sorban figyelembe, érthető, mert hisz a világ­háború előtt egész Európa politikai rendszere a nacionalizmus elvén ép üt föl s tette hatal­massá és virágzóvá az erős faji összetarto­­zandóság által naggyá teremtett birodalmakat. Ez magyarázza meg aztán azt, hogy a hegemóniát gyakorló nemzetek mellett élő ki­sebb nemzetiségek faji fennmaradásuk biztosí­tása céljából a tapasztaltak láttára hasonló nemzeti öntudatra ébredtek és természetes ér­zéseik szerint önállóságra kívántak szert tenni. Évszázadok megoldatlan problémája volt An­gliának az írkérdés, Németországnak a len­nak hódol, hogy egészséges, a testet plasz­tikus irányban formáló tornászatokkal acélo­­sitja izmait. Gömbölyű keblének vakitó havára a levelek között bekandikál egy megtévedt napsugár-nyaláb, szőke hajtincsében aranyszá­lakat fon, hajnaiodó teintje pedig egy édes menyországnak levegőegét juttatja eszünkbe. Halkan, valamely titkos illúziókat rejte­gető melódiákat döngicséi, nem úgy, mint a Julis, ki bátran, csengő hangon, hangszálainak erős megfeszítésével visszhangra serkenti a nagy, kerek udvart: Ellőtték a kis angyalom balkarját... A munka pedig folyik egyforma kitar­tással, buzgó törekvéssel, hiszen holnapra meg kel! száradnia a sok fehérneműnek a bevasa­­láshoz. Nagy vendégség lesz szombaton a kúrián, haza jött a János urfi a harctérről szerencsé­sen, hozza majd a Jancsi, aki szintén vele táncolta végig a kietlen orosz sivatagok harci zene-bonáitól hangos haláltáncát. — Eljön a János urfi, — mondja Julis Kati néninek — elhozza a Jancsi, büszkén parádézva a bakon. Tudja, Kati néném, milyen büszkén bontotta Jancsi a négyes ostort, mikor az urfival együtt bevonultak a huszárokhoz. Emlékszik, ugy-e, hogy én, mint a kis pelyhes liba fiú, sírva menekültem akkor az asztag mellé prünnyögni ? A felső udvarbeli öreg nagysága ájultan rogyott össze, amikor egyet­len fián rezgett a fekete lószőr a huszár csákó hegyén ? — Emlékszem fiam mindenre, bár ne kellene még mindég emlékeznem. Lásd, én alig sirattam az én öregemet, amikor elvitték, hogy „csak fuvaros“ lesz néhány hétig. És ime, őt is kitörte a székely hősnyavalya, fölcserétte a

Next

/
Thumbnails
Contents