Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-25 / 37. szám
iaSfvmWjik ST. ss«n. Kedd, 19X4. mér eins 29» POLITIKAI LAP. ElMistM If ca*h««lo<rák órttkbs* t Hetybas és vidékre pasi*.! íiéSküldéosel: tepsim évre 80 Ä, félévre 40 K, .ae^yedévre 30 K. KfllfSUoa ISO Xő. ■■£&/** »«aura ár» t 80 ffllAr. 1 rá ktmiHile a mait héten három napig ülésezett és aj szabályrendeleteket tárgyalt, amelyek, sajnos, új közterheket jelentenek a közterhek súlyától amúgy is roskadozó polgárság vállaira. Ezek a szabályrendeletek csaknem kivétel nélkül uj terheket rónak reánk és a képviselőtestület annyira belejött a »progresszív« adóemelésekbe, amelyek a lakosságnak egy rétegét sújtják, hogy gondolkozóba kell esnünk azon, jniből is fogja ezeket eme bizonyos réteg 'kiizzadni ? Ez az a réteg, mely hallatlan közterheinket viseli, amelynek ipara, kereskedelme haldoklik, házai elértéktelenedve, belefektetett tőkéjüknek egy százalékát sem hozza meg. Ez a bizonyos, valamikor úgynevezett »vagyonos osztály« az, amely a társadalmi jótékonysági adókat is szinte kizárólagosan viseli és szolgáltatja. Le a vagyonos osztállyal! hangzott el évekkel ezelőtt a csatakiáltás, amely utóbb szállóige gyanánt a humor birodalmába csúszott át. Nos elérkeztünk ide is. A vagyonos osztály csakugyan lenn van, lejebb már nem is lehet. Az acsarkodó és a vagyon ellen dörgő tömegek vezetői most már láthatják, hogy a vagyon lenn van az enyészet ölében, eltűnt és nincsen. De azt is látniok kell, hogy ez nem hozta meg boldogulását azoknak, akik a vagyon romlását oly ádázul kívánták. A vagyonos osztály is, a nem vagyonos is képtelen ezeket a terheket elbírni. Hogyan lesz például ingatlanforgalom, ha az eladó az értéknövekedés után az ingatlan értékének egy negytdrészét kénytelen nemzeti ajándék gyanánt leadni a város kongó kasszájába! Hiszen ez a vagyondézsmának intézményes állandósítását jelenti. Vagy a vigalmi adó, amely tiz korona belépő díjig harminc, azon felül negyven és húsz koronán túl ötven százalékát viszi el a bruttó bevételeknek. Ésszerűnek lehet-e az ilyen szabályrendeleteket venni, amelyeken még változtatni se lehet, mert »országos« szabályrendelet. És a többi is, ahol az amúgy is méregdrága lakájokat megadóztatják s aki négy szobában kénytelen nagy családdal lakni, az adót köteles fizetni utána, mert ez már fény űzési lakás. Fényűzés az autó, amelynek megadóztatása ellen semmi kifogásunk sincsen; fényűzés a bor, a sör, a pálinka és a pezsgő: ezt ám tessék megadóztatni, semmi szavunk ellene. De amúgy is nyomorúságos életünket még drágábbá tenni, nem valami szép és okos, sem pedig szociális gondolat. Igen ám: de a város kasszája üres ALAPÍTOTTA: TUBA JÄN9S. ifőszerkesistő: G.&.ÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNYAY JÓZSEF ár. és nincs jövedelme. A pozitív jövedelmek, az adók, az állampénztárba vándorolnak és ottan telelnek és nyaralnak. A város nem tud legális jövedelmeihez hozzájutni és nem tudja alkalmazottait fizetni. És akkor itt arról szaval nekünk a zsupántól lefelé minden kisebbnagyobb potentát, hogy örüljünk, mert ez demokratikus berendezés, ez nagy haladás a múlthoz, mert akkor csak tisztviselők intézték a város sorsát, most pedig a nép intézi választott képviselete utján. Mit érünk mi ezzel a demokráciával, amely úgy van, mint a szárazra került hal, nincs meg az eleme. Megvan a demokráciánk, de nincs hozzá jövedelmünk. Az állam demokráciát ád, ámde a kormány elszedi a jövedelmeinket, megfoszt a megélhetés lehetőségétől és szabályrendeletekkel ajándékom meg bennünket, amelyek adózó lakosságunkból még inkább kiszivattyúzzák a megélhetés lehetőségét. Lassankint az is elfogy, kapkodni fogunk utána, mint az a bizonyos hal, de lesz demokráciánk. Uj magyar középosztály. (Rákosi Jenő beszéde a Cobden-Szöveiségben.) A budapesti Cubchn Szövetség a gazdasági szabadságért folyó világáramlatn&k magyarországi intézménye, tudományos és társadalmi kimivelöje. A haladó polgári élet értelmisége ebben a szövetségben talál szellemének mind njabb és mind fejíödőbb látókört. Bizonyos világnézetet is jelent Lilát a Golden- Szövetség, de legföképen nagy, európai vonatkozásokra való Osszeköttetésbeli és gondolati készséget. Alig pár esztendős működése alatt tekintélyes, nagysulyu központja lett Magyarország társadalmi életének. Pár nappal ezelőtt tartott ülésen a régi magyar konzervatív társadalom vezető publicistája, Rákosi Jenő mondott előadást ebben a szövetségben. Eákosi J-nö egyénisége a Cobdsn Szövetség környezetében; ez eleinte agy hangzik, mintha ellentétek csoportosultak volna. D« tényleg Eákosi előadása magtalálta nemcsak a taktikai, hanem a léhkbeli kiegyenlítést is, mikor a szövetségben a magyar középosztály problémájáról szólott. Az előadás után az olyan progresszív lap is, mint amilyen a Yilág, Eákosi Jenőt, az egykor konzervatív publicistát agy üdvözli, mint akinek a lelki éleslátása legméltóbbá teszi öt arra, hogy a magyar középosztály frontjának a vezére lehessen. A történelem és társadalom mélységei. Lelkes ováció közben kezdte meg Eákosi Jenő az előadást. Hivatkozott rá, hogy betegsége, mely szemeit támadta meg, elzárta a forrásmunkák használatának a lehetőségétől. Tisztán belső szemléletei és életének tapasztalatai azok, amikből a magyar középosztály mai helyzetét és jövőjének kialakulását ismertetni tudja. — Hogy mennyire nehéz ez a probléma — mondotta — és milyen széles rétegeket mozgat meg, azt matatja az a körülmény is, kogy nemrégiben a német fővárosban is gyűlést tartottak a német középosztály rekonstrukciójáról és a berlini gyűlésen arra az elhatározásra jutottak, hogy a német középosztály Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-» W hová agy a lap saellemi részét illető közleményeik, asíat a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb kftldantfk Kéziratokat nem adunk vissza. atpteafli tolmklri towmar. kkfrn. tsStfetikűn it amhati rekonstrukciójának meg kell történnie, mert anélkül Németország tönkremegy. Ezután azt fejtegette Rikosi, hogy Magyarországon csak társadalmi rétegek vannak s amellett az osztályok nagy széttagolódása, de egységes középosztályról, mely kiegyenlítő hatá*u tadna lenni, sajnos, nem lehet beszélni. — Fejtegette a történelmi középosztály életfolyását, a nemesség prr domináns szerepét és azt a helyzetét, hogy tulajdonképpen maga a nemesség vö t az állam. A városuk sokáig nem számítottak semmit, ezek csak kezdő alakulatai voltak a polgári réteg biképződésének. Mi szorította le pozíciójukat ? Az osztrák uralom. Rikosi történelmi vázlatozással kifejtette az erőszaknak, azután a Mária Terézia féle szép szavaknak a nemességrontó hatását, majd a XIX. század elején kezdődő önmentő küzdelmeket. Dobjuk él magunktól a neveket. Ez a küzdelem abban tetöződött be, hogy a nemesség a negyvennyolcas idők jöttével átengedte helyét a polgárságnak. Etiöl az időtől kezdve találtak egymásra a polgári elemek és a köznemesség, hogy a kettőből kialakulhasson a magyar középosztály. Ha ez az egyesülés meg is történt társadalmilag, az élkövetkezett súlyos idők intézményesen nem engedték biztosítani a magyar középosztály társadalmi kikristályosodását. Ez az oka annak, hogy ma is csak elemoi vannak meg az uj magyar középosztálynak, ds a voltaképeni végleges egybeforrás még nem következettbe. Közbejött a háború és a forradalom. — Mit kell tehát tenui — folytatta Rákosi —, hogy ez a középosztály, a nemzet gerince, egészségesen és c-elekvöen alakulhasson ki. M nd«nekelőit dobjuk el magunktól a neveket. Ne igyekezzünk különbözni egymástól a nevek varázsával, — ez már nem a mai világba való. Neküuk apostolokra van szükségünk, akik segítsenek megtenni azt, amit a háború előtti idíabt-n elmulasztottunk. H. máskép nem lehet, akkor a n pból kell ellopnunk a lángokat, vagy a pokolból elhoznunk a tüzet a lombik alá, — melyben a nagy egybeforrnak végül is meg keli történnie. A magyar középosztály helyében meg kell jelennie a magyar érte miségnt-k, a magyar nemzet értelmiségének. Ennek az eszmének a szolgálatába kell, hogy álljon az iskola, az előadóterem, minden gyűlés, színház és akadémia, minden társadalmi intézmény, a tudománynak és művelődésnek minden eszköze. Erőszakkal és széthúzással segíteni nem lehet. — Erőszakkal és széthúzással segíteni nem lehet. A nagy láncot csak azok fűzhetik egybe, a nagy egyesülést csak azok hozhatják létr*, akik megbocsájtással és megértéssel és szivükben sok szeretettel dolgoznak ezen a hatalmas munkán. — A nemzeteket folyóhoz szokás hasonlítani, de én agy látom, hogy egész folyamrendszer egy nemzet, melybe különböző folyók torkoljanak. Ezek a különböző rétegek a kereskedők, gazdák, iparosok, az értelmi foglalkozásúak és a művészetek szabad művelői. Ók valamennyien bele folynak a nsgy folyamba. Ha egy az ütjük és egy irányban haladnak valamennyien, miért törnének hát tgymás ellen, mikor egymást segítve, egymást erősítik éa mind&nnyiuk boldogulását mozdítják csak elő ? Két partot kell mosnia ennek a nagy folyamnak, mosnia állandó, szakadatlan kitartással és végzetes erővel. Az egyik párt a tudatlanság, a másik — a veszélyesebb — a hitványság.
