Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-22 / 36. szám
1W4. n&rans 12. Komáromi Lapot* A demokrácia jegyéhe* megszületett csehmdoTék kbUtniág természetesen eltörölte az Miéget, a nemességet, de azért nem szűnt Mg az ősök keresése, a esal&dfa megszerkesztése sokkal messzebb visszamenőleg, mint mi* kfr valaki a kamarást knlcsot akarta meg* szerezni. Most ez a fiúról az apára, az apáról •vnagy-, déd- és ükapára va 6 visszamenés arra kell egyes tabnzgó bivatzlfónőknek, kogy hol lehet a- kellemetlen magyar illetőségébe bele kapaszkodni és aztán a kamarás! ■éltóság helyett ntilapnt kötni a talpára. yos hi ratal fÓDökök valósággal magyar tirvénytudésokká képezik ki maenkat és különősen nekifekűsznek az 1886 XXII. községi törvénynek és annak hézagait, hiányait keresik Valóságos mikroskoppsl és kéjes örömet éreznek, ha a törvény hézaga, hiányossága alkalmas arra, hogy a magyarok illetőségét meglehet támadni, ingatni. Az ősök kutatása arra szükséges, hogy ha randb-n van & te illetőséged, akkor itt nem állanak meg, hanem keresik az apádét, ka az apád már ezelőtt 50—80—100 évvel elyan elővigyázatos volt, hogy ezen a területen szíveskedett születni, látnoki szemmel megérezvén az elkövetkezendőket, akkor nem elég az apád illetősége, hanem a dédapád foroghat a sírjában, ha véletlenül olyan könnyelmű volt és nem gondolt az unokáira és a túlsó oldalon látta meg először a napvilágot. Drab szenátor nyílt levelét mi is leközöltük, mint általános érdekűt, hiszen éppen a szinmagysr területeken vannak ezr n és ezren, akik illetősége, állampolgársága lóg a levegőben. Drab szenátor nagy szenzációt fölvert levele azonban egy dolgot elfelejtett felemlíteni, ami sok-sok ezer lakos helyzetét még kétségbeejtöbbé teszi, akiknél a kiutasítás nem olyan egyszerű dolog. Sok jegyző, tanító, tanár és egyéb tisztviselő, iparos és mindazok, akik továbbra is «Sen a területen akartak élni, ds illetőségüket a hatóságok nem találtak rendbenlevőnek, folyamodtak a csehszlovák állampolgárság kötevaló felvételre. Etekre a kérvényekre az a válasz jött vissza, hogy a kérvények hiányosan vannak fölszerelve, tessék pótolni. Tessék előbb a magyar állampolgárság Vincze Zoltánt fiatalsága ellenére erős itélőképességü, gyors elhatározásu jogásznak ismerték kartársai, mint a ki a legfonákabb helyzetből is diadalmasan vágja ki magát. Ez egyszer azonban cserbenhagyták kitűnő kvalitásai, annyira kihozta sodrából ennek a boszorkányos asszonynak ingerkedése. Képtelen volt igen, vagy nemet mondani, de egész viselkedése elárulta, hogy legtitkosabb gondolatait fürkészte ki ez az asszony, a ki most már tréfás komolysággal leckéztette a szoruló fiatal urat; — Vince, Vince, magát ugyan szép kis esődbe vitte „megállapodott* filozófiája, „kemény* logikája. Ha-ha-ha I . .. Bátran becsukhatja a boltot. Nem az én uram, hanem maga kedves barátom, az édesen naiv ember. Az az irodai) üvegfal mellett görnyedő, pápaszemes kereskedő ismeri igazán nemcsak a saját feleségét, hanem általában az asszony természetrajzát. Az élet tanította meg, hogy nem mindig a társaságban csöndes, szemlesütő, urát becéző asszony az ideális hitves és nem minden vidám, mulatni szerető, mondjuk kacér asszony szarvazza fel az urát. Az alügyész egy hitetlen kicsinylő mozdulattal próbált a helyzet urává lenni, az aszszony azonban lefogta a kezét— Maga persze, nem ismeri a Nyegrus Béla esetét. Ha meghallgatja, bizonyára másképp ítéli meg a társasélet szende és kacér asszonyainak otthoni értékét. Vince Zoltán impertinens mosollyal vette elő cigarettatárcáját s mig rágyújtott, gúnyos fejbólintássai jelezte: hogy halljuk a tanulságos mesét: Az asszonyt nem hozta ki sodrából, előre érezte, hogy a diadalmas fél csak ő maradhat. — Nyegrus Béla — kezdte igazi mesélő hangos — sok éven át vezette a férjem üzletét, Becsületes, szolid, törekvő fiatalember volt. Miután hozzájutott örökségéhez, önállósította «■•gát és megházasodott. Valami távoli rokonát vette el. Igénytelen, csendes, vérszegény S «Idái kötelékéből kilépni ét a magyar belügyminisztertől elboesátáti bizonyítványt felmutatni. Egyszerre nem leket valakinek két basája. Erre megindult a kétségbeesett hajsza, levelezés, t&viratozás utján, mert személyesen nem járhattak utána, mert még mint magyar állampolgárnak nem adtak csehszlovák útlevelet. Végre meg volt a bizonyítvány is, hogy a magyar állami hatóságok törölték as állampolgárok sorából, az illető megs sünt magyar állampolgár lenni. Ezeket a bizonyítványokat aztán csatolták a csehszlovák állampolgárságot kérő folyamodványhoz. Es mi történik most ? Egymásután érkeznek vissza a kérvények, a hatóság elutasítja őket, nem adja meg a csehszlovák állampolgárságot azoknak, akik már nem is magyar állampolgárok, akiket már a magyar állam . be nem fogad■, mert hisz megtagadták a magyar államhoz tartozásukat és törölték a polgárok sorából. Szóval két haza helyett egyet se kaptak. A regiről lemondatták őket, az nj hazába pedig nem fogadják be. Mi lesz ezekkel ? Hová fogják ezeket kitoloneoltatni a csehszlovák területről, amikor egyik szomszédos állam kötelékébe se tartoznak? Hiszen erről hivatalos Írások vannak. Pozsony ligetfalunál a magyar, osztrák és cseh zlovók hármas határ érintkezésénél van egy kisebb terület, am*ly egyik állam jogara alá se tartozik. Eddig agy volt, hogy ha innét egy magyart kiutasítottak és mondjak, a komáromi hídon át akarták őt toloncolni a magyar oldalra, de a magyar hatóságok mint általuk már csehszlovák állampolgárnak tartott egyént, nem vettek át és ha ez többszöri kísérlet után se sikerült, akkor az illetöb elvitték Pozsony liget falura, ott átkisértéka fentebb említett gazdátlan területre, ott közvetlenül nem kellett átadni a mi gyár hatóságoknak, mert közbe esik az a kis n mzetközi terület. Az erre a területre kisért egyén aztán benne volt a csapdában. Ha odaszaladt a magyal őrséihez, az nem volt hajlandó beereszteni, ast mondták neki, menjen vissza a csehszlovák sorompóhoz Itt aionbaa azintén fegyvtBres örök állták ntjáC é» vissza mér nem-engedték. Végre is az éhség* elöl a magyar őrséghez ment könyörögni s ott aztán megszánták és beengedték. De ezek a szánalomra épített beengedések esek azokkal szemben történhettek meg, akiknek az illetősége vitás volt, de mi lesz azokkal, akik már lemondtak magyar állampolgárságukról, kiknél még vitatkozni sem lehet arról,, hogy az illető magyar állampolgár é vagy sem ? Drab szenátor leveléből, ezek a hazátlanok sorsára való figyelem felhívás hiányzott még. fiz nem olyan kérdés, amely felett könnyen elsikl&ni lehet, sz bizonyos. A nemzetek közti békét, a békés állapotokra való visszatérést esek az esetek nem fogják elősegíteni. Azok, akikkel megtagadtatták régi hazájukat és nj faszát, nem adtak nekik, a nemzetközi jog olyan se kint, se bent levő páriái lettek,-amelyek előbb-utóbb kihívják magák mellett a világ közvéleményét és nagyon rövidlátó politika az, amely azt hiszi, -hagy ezzel a hazátlanokká való degredálással nem a bolondok köve esik bele abba a mély kútba, amelyet aztán száz okosnak is nehéz lesz onnan kihalászni. Színesen vetített képekkel kísért elffadás a kultúrpalotában. 1924. március 23-án vasárnap délután 6 órakor, amikor is Dr, JANKOVICH MARCEL a pozsonyi Toldi kör elnöke $VEJe ÉS AZ ALPOK címen tart felette érdekes előadást sok-sok száz vetített színes képpel illusztrálva. — A mindvégig iebi'incselő előadásra BELÉPŐDÍJ nincs csak tetszés szerinti adományokat kér a kiadásai fedezésére a Jókai Egyesület. teremtés volt az asszony. A társaságban szavát sem lehetett hallani, még a kérdésekre is alig válaszolt. Fekete, örökösen borongó szemével mindig az urát falta. Ha közelébe jutott, elkapta a kezét, két tenyere közt simogatta, sőt, ha a férj nem vigyázott eléggé, meg is csókolta Vince türelmetlenül szólott közbe : — Pardon, nagyságos asszonyom, ez az Ízléstelen nyárspolgári tipus kissé szokatlan kulcs a raffinált asszonyi lelkek problémáinak a megoldásához. Harmathné észrevétlenül engedte el a füle mellett a megjegyzést és zavartalanul mesélt tovább. — Az ismerős társaságokban közmondásszerű volt az ő családi boldogságuk. Bár sokaknak feltűnt, hogy az egykor életvidám, jókedvű Nyegrus egyre kedvetlenebb, hallgatagabb lett. Ötévi házasság után meghalt a betegeskedő asszony, két kicsiny gyermeket hagyva anyátalanul. Az egész világ azt hitte, hogy a rettenetesen sújtott férj szivében az első áldott asszonynak helyét más asszony sohasem foglalhatja el s mindenki természetesnek találta, hogy az otthon rendbentartására és a gyermekek gondozására házvezetőnőt fogad. Kissé ugyan fiatal és túlságosan szép volt az uj házvezetőnő, de egy angyali jóságu hitvest gyászoló férj senki előtt sem jöhetett gyanúba. — Ahál ... itt jön a tanulságos fordulat, — próbált epéskedni Vince. Az asszony fölkapta és tovább szőtte a megjegyzést: — Valóban a tanulságos fordulat most következik. Még a gyászesztendő sem telt el s általános meglepetésre, sőt megbotránkozásra, Nyegrus egész csöndben feleségül vette házvezetőnőjét- A korholó, csipős beszédeket számba sem vette, régi legénykori jókedve visszatért s úgyszólván fütyülve, dalolva ment üzletébe és sietett onnan haza. Az alügyész mindjobban türelmetlenkedni kezdett. — A végit, a csattanót és az erkölcs tanulságot kérem — Azt az uram szűrte le, — mosolygott az asszony. — Egy nyári estén — mindketten szalmaözvegyek voltak — együtt vacsorázott Nyegrussal. Valamivel több bort ittak a rendesnél s az uram a régi, bizalmas viszonyuk alapján érdeklődött a feltűnést keltő házasság története iránt. Nyegrus meglepően gyónt. Elmondta, hogy az ő látszólag szelíd, galamblelkű asszonya az otthon befüggönyözött ablakai mögött ideges, házsártos, gonosz hárpia volt. Gyűlölte a saját gyermekeit is és minden igyekezete abban merül ki, hogy a családi életet pokollá tegye. E mellett — ami a legszörnyü — az urát rendszeresen csalta egyik siheder alkalmazottjukkal Holta után denilt ki egy félig elégetett levél foszlányaiból. Öt évi kálvária után jött a szegény emberre a megváltás, s beköltözött házába a derű, a nyugalom, a rend és a tisztaság. Ekkor látta, hogy mi a különbbség asszony és asszony között s előbbretéve egy élet boldogságát a világ előítéleténél, habozás nélkül nőül vette a jóságos, vidám, kedves teremtést. Vincze Zoltán nem adta be a derekát s cinikusan kérdezte: — De mi lesz a történet másik felével, amely a nagyvilágban kacér, de odahaza szzrető, gyengéd hitvesről szól? Remélem ezt már a rácson belül mondja el — és lázas mohósággal megragadta az asszony kezét. A villa kapuja előtt állottak Az asszony kiszabadította magát s szokatlan szelidséggel mondta: — Azt kérdezze meg majd az uramtól, aki, amint a bőröndjéről látom, váratlanul meglepett. De ne ma, mert most igazán belesebb dolgaink lesznek a mesélésnél. . . Feleletet sem várva, kezet nyújtott s btecsapva az ajtót maga mögött, boldog ujjongással szaladt föl a lépcsőkön, a verandán megjelenő férj kitárt karjába .. .
