Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-03-22 / 36. szám

» Komáromi Lapok«

Ilii. márom 22.

I met sníljezÉ».

Komárom, — márt. 21.

A komáromi vallásfelekezetek állandó segélyezésben részesültek eddi«: a város részé* ről. Ezt a segélyezést a mindenkori kegyúri kiadások mérvében szabták meg, amelyre a vár»« régi szerződések és kiváltságlevelek alapján kötelezve van. A hitfelekezetek aszal á kéréssel fordultak a város képviseletéhez, hogy 1918. évig visszamenőleg az időközben Jelemelt kegyúri kiadások arányában részesül- í jenek segélyezésben. A város tanácsa és jog- ' Ügyi bizottsága ez ügyben elutasító határozatot hozott, mert anyagi helyzete a visszame- \ aőleg kért negyedmillió korona összeget kifi* ’ zetai nem engedi.

így került az ügy a városi képviselőtestület elé. A képviselőtestület többsége arra az ! álláspontra helyezkedett, hogy a felekezetek ’ segélyezését továbbra is viseli sőt azt anyagi í érijéhez képest fel is emeli; erre nézve ja- í vaalatot vár a vároú tanácstól, amelynek .az ' ágyét visszaadta. A javaslattal szemben a kommunista párt foglalt ismeretes elvi álláspontjánál fogva állást, hogy a vallás magán- \ tgy és akinek papra van szüksége, az fizesse { azt. Mivel ez az álláspont egy politikai párt- 1 nak az álláspontja, amely a tisztes vallások ! ellen foglal igy állást, a kérdés olyan, hogy a hozzáíúzödő közérdeknél fogva feltétlen foglal- j kozni kell vele.

A vallásfelekezetek mnnkáját ismeri a j viros minden lakosa, az erkölcsi munka, leg- ' féltettebb kincseinket, gyermekeinket oktatják a vallástan elemeire és az erkölcstan szabá* Jyaira. Hogy a templom milyen munkát végez, azt ítélje meg kinek kinek a lelkiismerete. De a templom és iskola erkölcsi nevelésének lét- j jóját tagadni annyit tesz, mint lábaink alól az erkölcsi alapot kirágni. A város lakosságának nemcsak a többsége, de az egész nézne na* J gjot, ha ez a nevelés megszűnnék, ha az iskola és templom nem teljesítené magasztos hivatását.

így tehát a kommunista deklaráció, hogy & papot fizesse az, akinek arra szüksége van olyan puffanó frázis, mint a többi, amelyet azzal adnak be a tömegnek, hogy a papnak van, de a szegény embernek igy meg amúgy nincsen. Minden felekezet lelkésze munkát végez, annál nagyobbat, minél számosabban vannak a hívei. A fizetését munkájáért kapja, a jövedelem is munkának az eredmény». A városi segélyezés annak a munkának az ellenértéke, amelyet a város helyett teljesítenek a felekezetek a gyermek hitoktatásával, amelyhez talán a kommunisták nem, de annál nagyobb erővel ragaszkodik az őslakosság, amely nem akarja azt, hogy gyermeke a polgári erkölcstan sovány emlőin nevelkedjék fel.

A vallásfelekezetek tehát nemcsak évtizedes jogszokás és gyakorlat alapján tarthatnak igényt a segélyezésre, amelyet az 1868. évi XXIII. te. is biztosit, amely törvény életben van, hanem a valóban teljesített munkájuk után is. Da ez még nem minden. A pap, a szószék, a templom missziót teljesít, hitet, hitének tanításait hirdeti, de egyúttal az erkölcsi felfogást, az erkölcsnek minden téren ▼aló létjogát és alkalmazását tanítja az élet minden viszonylatában. Ez nem látható eredményeket produkál, csak a kőztudatból mutatható ki. Ellentéte világítja meg ennek a tevékenységnek teljes értékét.

Mi lenne akkor, ha sz emberek templomba nem járnának és erkölcsi tanításban nem részesülnének, vagy ott is azt hallanák, hogy tulajdon ninesen, minden közös, a tóke kizsákmányol bennünket, akinek nincsen, annak joga van azéhoz, akinek van. Ugyebár a közállapotok teljes lezüllése, jogbizonytalanság. A Tárosnak mint ilyennek is fontos érdeke az, hogy a lakosság lelki nyugalma egyenletes legyen és azt lehetőleg s»mmi meg ne zaTarja; mindenki dolgozzék és igy keresse boldogulá sát és munkájából éljen meg. Ezen munkálkodnak az egyházak az ó nagy publicitásukkal és a telkekre yaló befolyásuk révén.

Nekünk tehát a vallás éppen nem magánügy, sót a lehető legfontosabb közügy. A vallásfelekezetek munkájára szükségünk van, mert annak erkölesi és kulturális értékét ismerjük és megbecsüljük. Az, hogy az állam kormányzatban érvényesülő politikai befolyás a felekeietek ellen dolgozik, nem vezet bennünket tévútra. Mi ennek a befolyásnak is vétőt kiáltunk ás nem türjük el semmi vallásellenes megnyilatkozását, mert ez tételes törvényekbe ütközik.

Sijnosan látják, hogy a kormányzat lép • ten nyomou letér az igazság ösvényéről, egyes felekezetikkel szemben. Ezzel a kormányzat azonban nem szolgálja az állam érdekét, amely ■em leint mát, mint polgárainak érdeke. A lépten nyomon megnyilatkozó vallásellenes állásfoglalás hatóságok részéről, legerélyesebb visszautasításunkkal fog találkozni, sőt törvényes ellenállásunkkal találja magát szemben. A destrukcióval, melyet ez az iráayiat szolid mind inkor szembenézünk, mert az egyházak alkotó munkát végeznek, amelyet mi megvédeni fognak, a destrukció, a vallásellenessé; ellenben csak rombol, értékeket és erkölcsi javakat tesz semmivé, amelyeket felépíteni újra nem képes.

A vallásfelekezetek munkája előtt tisztelettel hajinak meg. E?t a mnnkát a városnak is kell honorálnia anyagi helyzete szerint. Nehéz napjaiukban nekünk más vigaszunk és mentsvárunk nincsen, mint hitünk, amelyet minden templom ébren tart bennünk és tőlünk senki el uem vehet. De kincsünk az iskola is, az az iskola, mely erkölcsi nevelést nynjt gyermekeinknek vallásértölesi alapon. Etért ragaszkodnak & felekezetek támogatásához.

Az összes elmondottaktól eltekintve magának az államnak az érdeke is megköveteli az egyházak támogatását; mtrt azok, akik valláserkölesi alapon élnek és a templomokat látogatják, megtartják nemcsak az egyház, de az állam törvényeit is. Ezek nincsenek az állam terhére és nem népesítik be az állam fogházait. Ellenben azok, akik iskola és templom nélkül nőttek fel, vagy akik a templomtól elfordulnak, azok soraiból találkoznak és kerülnek ki azok, akik a törvényekkel is összeütköznek és az államra éppen úgy, mint a társadalmi rendre veszedelmesekké válnak.

A korszak divatos betegsége ma az, hogy a vallás ellen lázadoznak azok, akik abban hatalmi kérdést látnak, hogy a vallásnak és az egyházaknak a telkekre befolyása van. Hatalmi kérdésnek nevezhetjük ezt, mert rendszerint olyan oldalról érik ezek a támadások az egyházakat, ahol a hatalmat a lelkek és a tömegek felett kizárólagosan akarják gyakorolni.

Konszolidált társadalmakban ez nem lehatséges. A csehszlovák köztársaság törvényeiben azt az alapelvet fekteti le, hogy a vallás szabad gyakorlatát nem háborítja és megvédi. A vallás gyakorlatát és szabadságát eddig azok a támogatások is biztosították, a melyeket a községek részéröl nyert. Nekünk semmi oknak nincsen arra, hogy erről az ösvényről letérjünk. Mi akkor volnánk a legboldogabbak, ha egyházainkat és iskoláinkat minél nagyobb mértékben támogathatnék. Mert mind a kettő fontos és szükséges nevelő munkát végez.

Az egyházak anyagi támogatása tehát felebaráti érdek, amelyet elő kell mozdítanunk, hogy a tömegekre való befolyásunkat ezzel is megerősítsük és ezzel a valláserkölcsi alapot, amely a társadalmi rend, békés munka előfeltétele, megszilárdítsak.

(a -j- b)

— Harmadik nap. —

Két milliós kölcsön. — Munkabérek fölemelése. — Különböző szabályrendeletek — Illetőségi ügyek.

Végre március 19 én befejezték a képviselő testület közgyűlését, mely három délutánt vett igénybe. A harmadik napon a város jövedelmeit biztosító különbőzé szabályrendeleteket tárgyalta a közgyűlés, egyik-másiknál vita is fejlődött ki, de különben a legnagyobb részénél a szakbizottságok vagy a tanács javaslatát érintetlenül fogadták el.

Cmmazia György városbiró megnyitván a folytatólagos közgyűlést, a képviselőtestület rátért Steiner Gábor indítványára: a két milliós konvertálási bö csőn felvétele és a városi napszámosok mnnkadijának fölemelése iránt A közgyűlés a város adósságainak konvertálása céljából fölveendő 2000.000 kor. kölcsönt megszavazta és utasította a város vezetőségét, hogy a kölesön megszerzéséhez a szükséges

lépéseket tegye meg. A mi a városi utcaseprők ' és napszámosok munkabérének fölemelését illeti, a tanács caak az utcaseprők diját javasolta fölemelni, a pénzügyi bizottság azonban Steiner indítványát tette magáévá. A közgyűlés egy szótöbbséggel a pénzügyi bizottság javaslatát fogadta el és ennek értelmében az utcaseprők napibérét 12-röl 15 K ra, a napszámosokét pedig 17 röl 20 K ra emelték.

A különböző szabályrendeletek közül az illetőségi jog adományozásáról ét kilátásba helyezéséről, valamint a húsadóról szóló szabályrendeleteket a javaslatok szerint elfogadta a közgyűlés. Az italadónál Alapi Gyula dr. javasolta a pezsgöuekS.ßOE val való megadóztatását, amit Boldoghy Gyu'a 10 K ra kért fölemelni. A közgyűlés elvben egyhangúan hozzájárult a pezsgő megadóztatásához, de nehogy a módosítás folytán az egész szabályrendelet jóváhagyása halasztást szenvedjen, agy határozott, hogy a pezsgő megadóztatásáról egy pótszabályrendeletet alkot, melyet külön terjeszt föl jóváhagyás végett.

Nagyobb vita keletkezett a lakások bérösszege és a használt helyiségek után szedendő adóról szóló szabályrendeletnél. Ez az adó fogja helyettesíteni a megszűnő házbérfillért és azért a városnak számolni kell azzal, hogy olyan kulcsot állapítson meg, amely a megszűnő adóból befolyó jövedelem összegét továbbra is biztosítsa. A tanács 6% ban javasolta megállapítani ezt az adót, a közgyűlés azonban ráhelyezkedett a progresszív adóztatás elvéra és ilyen értelemben határozott. Ivánfy Géza biztosítani kívánta a házbérfillérbői befolyt évi 160000 K-t, mert a város kiadásainak fedezésétől gondoskodni kell. Előzetes számításai alapján egy progresszív adókulcsot ajául, amely 400 K-nál kezdődnék 3%-kal és 4000 K-ig emelkedne 10% ra. Szabó Gyula szintén progresszív adózást óhajt és javasolja, hogy az adózás 600 K házbérnél kezdődjék 4% kai és 10000 K-i? terjedjen 12% kai. Kamrás József dr. ez utóbbi javaslat ellen szólal fel, mert azt sem arányosnak, sem igazságosnak nem tartja, mert az emelkedés nem felel meg a létező helyzetnek, mellyel számolni kell. Steiner GáboreSzabó javaslatát támogatja, Fülöp Zdgmond szerint ezt az adót csakis a progresszivitás alapján szabad kivetni, mert csak igy lehet elérni az igazságos tehermegosztást és ezt, a helyi viszonyokat tekintve, Ivánfy javaslata biztosítja, azért annak elfogadását ajánlja.

Végül az elnöklő városbiró a két progresszív javaslatot egybevetve, «gy áthidaló javaslatot tett, amelyet azután a közgyűlés elfogadott. Ez szerint a lakbérek után járó adó kulcsát a következőképen állapították meg: 400 K bérösszegtől 600 K-ig 2%, 600—1200-ig 4%, 1200—2000-ig 6% 2000 —3000-jg 8% és 3000 tői kezdve 10% issz fizetendő.

Az átmeneti szállások után szedendő adókat és a motorhajtásu szállítóeszközök utáni adóról szóló javasatokat elfogadta a közgyűlés, mely az ebadó tételeit a tanács és pénzügyi bizottság javaslatainak a Polony Béla dr. által a vadászebek után fizetendő adóra tett módosításával akkép-n állapította meg, hogy házőrző kutyák után drbként 20 kor., vadászeb után 50 kor. és laxnskutyák ntán 100 kor. fizetendő. A fény űzési lakások, a tutajok kikötése, husvágás és közvágóhíd, járdák készítése és fsntartásáról szóló szabályrendeleteket elfogadták. A telekértékadók kivetésénél a szabályrendelet akként nyert módosítást, hogy ezen adó a jelenlegi értékek és felbecsülések alapján fog kivettetni. Ásvány és szódavíz ntáni adókról szóló szabályrendelet elfogadása alán megállapították a városi gázmű üzleti szabályzatát, a lakbérleti szabályrendeletet, a gyepmester teendőit és dijait, a városi zeneiskola, a városi faiskola, a tűzrendészet szabályrendeleteit. A közfogyasztásra szánt sertések leölése és a forgalomba hozott bus egészségügyi ellenőrzése, a danái fürdők és uszodák újra szabályoztattak, a piac rendtartásról, a helypénz szedéséről és a magánhirdetmények kifüggesztéséről szőlő szabályrendeleteket az előterjesztett javaslat szerint elfogadták.

Ezek után számos illetőségi és községi kötelékbe való felvételi ügyet intézett el a