Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-03-08 / 30. szám

I. ttMUO.

UM Mir««« t

a közbekiáltások egész özönét indították feléje. A miaiäzterelnök beszéde alatt ez ellenléken állandó lárma uralkodott.

= Bizalom szállítás a kirminyaak. A

járási választmányok mostanában tartják üléseiket, amelyeknek a járási főnökük különös jelentőséget kívánnak adni az által, hogy a kormány részére bizalmi nyilatkozatot, illetve amint ők mondják, üdvözlő feliratot szavaztatnak meg. A bizalmi nyilatkozatok megszavazása azonban nem mindenütt megy simán, sőt egyes helyeken egyáltalán nem sikerül azt keresztülvinni. A járási választmánynak ugyanis nem szabad politikával foglalkozni, de a járási főnökök ezzel roitsem törődnek akkor, amikor fölfelé kínálkoznak és bizalmat akarnak kierőszakolni a kormánynak. A kormány nem is sejti, hogy milyen nehéz ezeknek a járási főnököknek helyzete. Lám, még olyan járási székhelyen is, mint Zsolna, előfordul, hogy a bizottság tagjai nem kívánják üdvözölni a kormányt, melynek működése iránt nincsenek bizalommal. Hogy ez nem az első eset, azt a bizalmi nyilatkozatok elenyésző kis számából is könnyen meg lehet állapítani.

= A sajtó utján elkfivatatt rágalmazások ollen. A nemzetgyűlés tavaszi ülésszakát megnyitó gyűlésen a ko&liciós pártok elnökei interpellációt intéztek a miniszterelnökhöz, melyben felszólították arra, hogy terjesszen elő oly értelmű jsvaslatot, msly a sajtó utján elkövetett becsülftsér!és és rágalmazás ügyét kivonja az esküdt bíróságok hatásköréből ás a rendes bíróságok hoz utalja. Erre az antidemokratikus szellemű interpellációra Syehla miniszterelnök azonnal válaszolt ét kijelentette, hogy azokat az intenciókat, amelyek az interpellálók&t vezették a kérdés fölvetésében, magáévá teszi és törvényjavaslatot fog beterjeszteni, amely a sajtó Htján elkövetett rágalmazásokat kivonja az esktdtbiróság hatásköre alól, Ett a javaslatot a miniszterelnök szerint teljesen megokolj ák a legutóbbi napok eseményei, melyek bebizonyították, hogy a cseh lapok kifejezéseik megválogatásában nem eléggé elővigyázatosak. A tervezett javaslat a sajtó újabb megrendszabályozására irányul, amit a koalíciós pártok azért látnak szükségesnek kereszt ül vinni, hogy az ősz óta napirenden levő botrányoknak a lapokban való szellőztetésével felkavart közvéleményt valamiképen megnyugtassák. Hogy az a módszar a hátrányokat is megszünteti-e, az más kérdés.

Város és tanítói.

Komárom, — mára. t.

A város két kieségi iskalájáiak, a kisséfi elemi és polgári fiaisttolának taaitéi ássál a kérelemmel ferdiltak a váraihoz, miat isko* lafontartóhez, hagy részükre a boszűatotett úgynevezett „szlorenszkói" segélyeket visszamenőleg 1921 év január 1-tii, a beszüntető* időpontjától utalványozza. A kérelmet a városi tanács azzal a megokolással, hagy a város közismerten szomorú anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé, elutasította.

A tanítóság ebbe nem nyugodott bele és a határozat elKn falebbezé&t nyújtott be, amely most kerti a képviselőtestület döntése elé. A kommunista párt felhasználta ezt a kinálkozé alkalmat és indítványt tett a kizségi iskolák államosítás* tárgyában. A taniiék mozgalma így szélesebb érd-klódéira tar lkat számot és mintegy országos jelem őségre tesz azért, mert a tanítók igy eszközeivé válnak egy olyan törekvésnek, amely a magyarság egyetemes kulturális érdekeivel áll szöges ellentétben.

A községi tanítóságnak ez a mozgalma nem rokonszenves elöttftak, d* nem talál rokonszenvre a magyar laaosaág körében sem, mart köztudomású dolog, hogy a tanítóság fi zetéáe oly színvonalon mozog, amely megélhetésüket anyagi gondtk nélkül képes biztosítani.

Ennek illusztrálására felhozzak, hogy az idősebb tanítók éri 28—80000 K illetményt kapnak, a legfiatalabb tanúénak kezdő fizetése nincsen a 10000 K-n alnl. E mondhatjuk, hogy a megélhetésnek ez eiyau alapja, amelyre & dolgozó társadalom többi rétegei ma alig számíthatnak, beleértve a tisztviselőket is.

Az érem másik oldala pedig azt matatja, hogy az iskolafentartó város háztartása teljesen ingadozóvá vált. Mióta községi sorba fokozódott le, bevételeinek igen jelentékeny része megszűnt. így megszűnt jelentékeny államsegélye és számos jövedelmi forrására az állam tette rá a kezét Tudott dolog az is, hogy a város minden jövedelme az állampénztárba folyik be: községi pótadó, házbérfillér, amely a háztartásnak eddig az alapvető kereteit alkotta. Az állampénztár a befolyt pénzekből csak igen vékony előlegeket adogat viasza és sokszor, mint a jelen pillanatban is, ezeket visszatartja a „majd eszközlendó leszámolásig" és a város vezetösógénők nem áll módjában kényszeríteni az

álUmpéiztárt kötelezel tiég éaek teljesítésére, kenem ki ven szolgáltatva a legnagyobb ftuetési zavaroknak minden jogorvoslat nélkül.

így áll u helyi-I u városnál, amely miideuker igyekezett anyagi ueljx«te uzeriat tankéinak ti kelő megáik tést biztosítani. Csodálatos éu érthetetlen dolog, hegy erről hölsági tanítóink asm vett-k tudomást, holott ezt a város lakossága általában is* <ri és a város szóméra pénzügyi helyzete bonne vau a hőstidatbm.

Mi tidfttibau vagyaik annak, hogy ei

az illetmény a taiiióku«k jogszerű járauéósága és ezt nem is tesszük vitássá. Csak aut vitatjuk, hogy helyes e, idösz rtt « és okos delog-e ezt a kérdést ma az élere állítani. Süov nszké más városaiaaa és községeiben ia vannak községi és felekezeti iskolák, vau például Komáromban is r. kát. felekezeti iskola, ügy tudjuk, hogy ezek istolafentartójukiól nem követelték eddig a „szlovenszkoi“ segélyt, mivel nem a rideg pénzügyi álláspontra keljeikvdtek, hanem a belátás álláspouijára iskolaíeatartójakkal szemben, mert tadják, hogy ex csak az iskola&dé emoléiével voiua kérész ülvihető, ezt pedig a lakosság eib.rni nem tatja.

Da kát nem azonos a helyzet a községi iskolák tanitóival szemben is? Lehetne ezt a követelőtöket más nton, miat pótadó f-demeléssel fedezni ? Alig hisszük. M rt a kö tségvetés tételeiben a redukció oly mértékben val keresztülhajtva, a létszámcsökkentés még nincsen befejezve, sőt a nyugdíj-k aránylagos leszállításával foglalkozik a városi tanács.

Lyon helyzetben, amikor a város szolgálatából alkalmazottakat és munkásokat kénytelen elbocsátani és nyugdíjasain** csekély javadalmait megnyirbálni, erkölcsi lehetetlenség más oldalról a fizetéseket emelni, m irt ennek a közvélemény kiállja oda erős vétóját.

Egész objektiv helyzetképe ez a tanítóság ügyének, amelyhez most az iskola államosításának kérdése kapcsolódik. Ebben & mi álláspontunk eléggé ismeretes és világos. Ezt mi a magyar nemzeti kisebbség mii helyzetében, mikor knttnrális jogait ki nem szolgáltatja a kormány, halyrchozbatian bűnnek találnék.

Ismerjük azokat a rngókat, amelyek eit a kérdést erre a vágányra terelték, de mivel ezek politikai természetűek, ezekkel most nem foglalkoznak. A kormányra nézve erős sakkhuzást jelentene éppen a komáromi magyar iskolák államosítása a magyar nemzeti kisebh-Amig a tenger alszik.

Az ég ma roppant alagnt,

Belészakadt a tenger,

Drágám, a tenger elaludt, Oroszlánszivo nem ver.

Halott vermében feketén Kiséri tengernyi titka,

S a parton felmeredek én,

Sziklák között a szikla.

Host láthatsz, most nem bánt a hab Meghábornlt szeszéllyel,

Még sosem voltam szabadabb Es tisztább mint ma éjjel.

Ma nyaljon két gyermekkarod E pálmás sziklapartig,

Mert hófehér és nagy vagyok,

Amig a tenger alszik.

O néha őrült itt az éj,

Vihar jön Afrikból,

Hispániából kél a síéi.

Provánsz esője páhol,

Angol hajón nyöszőrg a lat,

Villám vet szörnyű dicsfényt És elragad az áradat És megpörget kavicsként.

Kavicssorsát ma nem nyögi Fehérlő sziklalényem,

Hangom nem fal el ördögi, Gyűlölködő zenében.

Nem dalják véres karnagyok Almát a hangszereknek,

S most suttogom : magyar vagyok! S most sattogom: szeretlek.

Megszólalok, akár a szfinx,

8 nem isten szói belőlem,

A táj varázshatalma sincs

A zengő, árda kőben,

Tócsák partján volt sziklafok,

De most tengerbe íveli,

8 itt is csak régi bánatot Dobog mély szik lasziv vei.

Ordítanék, de nem merek,

Mert a tenger felébred,

S mint ifjn, győztes hadsereg Kürtjébe faj az élet,

S míg küzd a viz, s a szikla is,

Hangom halódva reng el,

Éa eltűnők, a magyar kavics,

Mert elborít a tenger.

(Genova). Ztoli Bfa

Kedves professzor.. •

Irta: Tartaliyné S. Ilona.

— Itt van, kis leányom, a kék selyemxubbonyod .. . Azután tudnod kell, hogyan viselkedik egy Sárándy-lány egy idegennel.

— Igenis, anyácskám.

— Nem szabad nevetgélni, csintalannak lenni, de egészen komolyan ülni. A professzor nagyon komoly ember.

— Honnan tudod, anyácskám?

— Hallottam. Biztos forrásból értesültem ...

— Én nem tudom, hol van az a biztos forrás, anyácskám, ahonnan te mindenről értesülsz! Én inkább egy biztos pénzforrást szeretnék már, nem egy értesülési forrást. ..

— Klára! Öltözz és hallgass!

A parancs elég világos volt ahhoz, hogy Klára kisasszony szerinte tegyen. Rántott egyet a borzas haján s egy „rettenetesen" jó „frizura1 lett belőle, amelyhez a kék selyemzubbony is pompásan állott. Bókolt egy párat a tükör előtt, azután kiment.

Falusi telefonközéppont volt a másik szobájuk, meg postahivatal. A telefont most szerelték föl és Sárándy postamester ur a kis leányát kívánta kezelőnőnek betanittatni, erre a célra jött, azaz jön ma a direkcióból egy postatiszt, aki mint a telefon tanára szerepei. Sárándy Klára kisasszony eddig semmiféle komoly munkára nem volt alkalmas, de most talán mégis beválik. Különben is: az eset, hogy Klára nem komoly, nem is lehet olyan, mert még csupán tizenhat esztendős.

A professzor reggel nyolckor pontosan megérkezett.

— Jaj, de magas — gondolta Klárika — anyácska elfárad, mig végignéz rajta. És csakugyan rettenetesen komoly. Elegáns. Szőke. Nyírott bajuszu. Cvikkeres- Kezei keskenyek* fehérek. És az arca fehér rózsaszínű, mint a leányoké. Sárándy papa tisztelettel fogadta, miat mindenkit, aki a direkcióból leereszkedik az ő kis irodájába. Klárika ott állott a gépnél és várt.

— Kemény Ágoston — mutatkozott be, mig Klárika halkan és pirulva mondta: vau szerencsém. A papa azután megmondotta, hogy minden telefontudományt a kis Klárával kell megértetni.

Klárika összecsukott szájjal ült a helyén, a professzor előszedte könyveit s mellé ült. A gép kapcsolóit, induktorát, gombjait, a rövidzárlat okait stb. magyarázta és rá is alig nézett Klárikára:

— Érti, kérem?

— Értem. — Holott Klárika oda sem figyelt, de azon gondolkozott, hogy egy fiatalember miért beszél gépről egy leánnyal, mikor annyi más téma van ... például... De én nem akarom Klárikát elárulni, hogy ő mire gondolt, mert ő sem árulta el, hsnera egy naiv kérdéssel oldaltámadást intézett a komolyság szilárd fegyverével felszerelt professzor ellen;