Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-03-01 / 27. szám
, Komáromi Lapok. 3. oldal. 1024. márcins 1. gek hirdető táblái» kiragasztandó hirdetmények ttján. Mézsáros Károly bizottsági tag hozzászólása u án agy határoztak, hogy a határosatokat hirdetmény utján teszik közzé, de egyes általános, közérdekű határozatokat esetésként a helyi sajtóban is közzé teszik. Erről esetről esetre határoz a bizottság. Minthogy a tárgysorozat kim rült, az elnök az ülést bezárta. Molnár János. 1850—1919. Hazakivánbozott és tegnap óta a komáromi katolikus temető kis kápolnájában álmodik ; ö építtette, 5 kéregette össze ezt is. E ről a nagymergiájn emberről, kiváló papról és fanatikm bit& politikairól és kivételes egyénisé géról mondok el néhány szót, érdekelni fogja a közönséget, főképpen komáromi híveit, akik az alatt a két évtized alatt, amelyet a komá romi plébánián eltöltött, rajongó szeretettel vették körül, hatalmas egyéniségének ellenállhatatlanul szuggssztiy hatása alatt. * Molnár János 1850. májas 6 én született ¥áton, E'ztergommegyében. Iskoláit a szomszédos Esztergomban végezte, a teológiai tanulmányait is az esztergomi szemináriumban hallgatta. Simor János prímás szentelte áldozó pappá 1872. szept, 21 én és első állomása Esztergomban volt a vízivárosi plébánián. Nyo e év múlva 1880. juh 21-én a hercegprímás vízivárosi plebauossá nevezte ki a fiatal papot, akit két évvel utóbb, 1882. január 25-én a Ko márom szab. kir. város kegjnrasági képviselete Választott meg Oláh Miklós jóköi pl bánossal szemben Dagy löbbséggel. Első miséjét Komáromban 1882. február 12 én ajánlotta fel az farnak és ekkor is tartotta meg szégfoglaló beszédét. Az alig 32 éves fiatal lelkipásztor kiváló egyházi szónok hírében állott és a hir igazat mondott. Nagynevű elődje, Meszlényi Gyula ntán, aki esztergomi kanonok és a szeminárium rektora lett, igen ne néz volt azt a népsz-iü séget elnyerni, amely elődjét környezte. Nem is lehet mondani róla, hogy a népszerűséget hajhá-zta volna, neki más programja volt, amelyet vas energiával igyekezett érvényesíteni. E.'V év malva m -gas krüntetés éri, a király 1883. május elsején a Mindenszentekről rettböl, amelyikben Ena-na játszotta azt az apróka szerepet. A bácsi persze újra kezdte a leveleiből már untig ismert nótát. Becsmérelte az újság- Írást szörnyű mód. Haszontalan pálya, semmiházi embernek való, aki nem szeret dolgozni, ■en olyannak mint nekem, akinek vagyona, birtoka van Én csak hallgattam nyugodtan és dehogy is törtem valami okos, kérlelő válaszon a fejemet. Majd csak lesz valami, gondoltam édes nembánoinsággai. A bácsi végre k kijött a béketürésből Nagyot csapott súlyos •kiével a kopott redakciós asztalra — De aki lelked van, szólj már valamit ? Ebben a percben megszólalt a telefon, hosszan csilingelő, szinte vészesen kérlelve. Lekaptam a kagylót. Egy női hang siránkozott bele a készülékbe. A bácsi arcán a kíváncsiság egy röpke villanása szökött el. Valahogy bele akart kukkantani az én fránya mesterségembe, hát odanyomta a másik hallgatót a füléhez. — Kérem, — siránkozott a nő — én utolsó tanácsért a szerkesztőséghez fordulok 1 Egy életét megunt nő beszél most önökkel, könyörüljenek rajtam és adjanak tanácsot . . . én el akarom dobni magamtól az életet, azt mondják rólam, hogy fiatal és szép vagyok .. . és én mégis üresnek és céltalannak érzem az életet... és nincs senki, aki meg tudna nyugtatni ... aki meg tudná nekem magyarázni, hogy élni érdemes .. . A nagybácsi rámhördült: Szólj már valamit neki, mond, hogy ne bolondozzon! Én nyugodt flegmával néztem bele a bácsi arcába, mint akinek igazán semmi köze • dologhoz. — ön hallgat? — siránkozott tovább a •5i hang a telefonban. —• Hát önök, a köz lelkének ismerői ilyen szívtelen elzárkózott embenevezett apáttá nevezte ki. A komáromi plébánosok mindenkor magasabb papi kitüntető Beket, préposti, apáti címeket viseltek. Mint hires egyházi szónok 1884. augusztus 20 án, Szent István ünnepén a bad vári Nagyboldog asszonyról neTezett (Mátyás) templomban tartott szentbeszédet. Előzőén termékeny Írói munkásságot fejtett ki az Uj Magyar Sión, Krtholikus Szemle, Magyar Állam, Jézus Szent Szivének Hírnöke lapokban és Esztergomban szerkesztett egy sgyházi szónoki-tok havi folyóiratot is (Isten Igéje 1881—1883.) Mint fiatal pap beutazta Angliát, B iginmot és Ho’laudiát. Járt Német és O aszorazáíf ban, több nyelven irt és beszélt és európai müvelt>égre és láiókörra tett szert. Komáromban a hitélet mélyítése terén működött sikerrel. Nem mondliamók, hogy a hívei kedvét kereste volna, az sem szegte a kedvét, hoey az intelligencia nagy része hűvösen vis ik< d tt vele szemben: a nép viszont annyira m*llé állott hogy beszéd-i alatt zsu tolásig telt msg mindig a hatalmas Szent András templom. Férfikorának legszebb idejét (öltötte ebben a városban, m«Iy tettváíjának alig nyithatott volna nagyobb teret. Az ecclesia militans nak volt ő küzdő katonája és a küzdelem ideje is elérkezett. A szabadelvű kormányokkal szemben ellenzéki állást foglalt el, de politikai téren csak 1890 óla szerepelt. E ben az évben jelent meg a C-áky Albin-fé-e n. n. elkereszteli rendelet, mely az egyházpolitikai reformoknak volt a bevezetése. Ezt a rendeletet Molnár és a katolikus lelkészk'dő papság nagy része törvénytelennek tartotta és nem hajtotta végre. E ső ízben Pap Gábor komáromi ref. püspök jelentette fel kihágásért a járásbiióéágou, amdy el is Ítélte; az ügy felebbezés lolyián a törvényszék elé került, majd az Ítélő táblához, amely egy havi fogházra és hivatalvesztésre ítélte 1892-b^n. Huszonhat esetben volt vádolva eikeívszteléssel és b-j döntette, hogy a kirótt pénzbüntetést megfizetni nem fogja és a fogházi üit-tést elszenvedi és oda teljes papi ornátmában vonul be. Az ügy foglalkoztatta a képviselöházat is 1890. ősíéa, a főrendiházban is szóba ke rült, sőt a püspöki konferencia is foglalkozott vele. 1891 ben p dg magának a királyaik is tudomáséra jutott az ellene folytatott eljárás, felség folyamodványa folytán, melyet & kabinetirodához küldött. A kúria moudta ki az rek, önök, akik arra vannak hivatva, hogy a ! gyöng embert vezessék az Írás hatalmával az I élet utjain . , . Uram, itt van a kezemben egy csillogó, kis gyilkos revolver . .. E: itt fog eldurranni az ön füle hallatára, — keserű neve- \ tés csapott bele a telefonba — ilyen nagyszerű ; riport még sohasem született meg, kedves szer- ! kesztő ur, ugy-e, mert hiszen önnek az egész I eset nem egyéb, mint egy riport, ön talán nem í is akarja, hogy én életben maradjak, mert igy { sokkal érdekesebb . . . Hogy is tudtam egy per- í cig is arra gondolni, hogy egy csöppnyi viga- : szért azokhoz forduljak, akik emberi lélek búvá- I raiként tolták fő! magukat a köz tudatában, ha i ilyen hitvány emberek vannak közöttük, akik j szívtelenül hallgatnak, amikor egy nő végső I kétségbeesésében . . . A nagybácsi megint rámhördült: Mond j neki, hogy tegye le azt a revolvert. . . Hallod-e, I mond már, nyisd ki a szád öcskös . . . Letakartam a beszélőt és rámeredtem a i bácsira: Miért mondjam neki, hát mi vagyok én, egy rongyos semmiházi újságíró 1 Mit akar tőlem !. . Én felőlem akár hatvanszor is .. . — De ezt már nem engedem 1 — szisszent föl a bácsi és a szeme most már szinte sirókönyörgőn tapadt rám. Újra levettem a kezemet a beszélőről és beszélni kezdtem Kenetesen, szépen, akár csak egy pap a prédikáló széken. Megmagyaráztam a nőnek, hogy az élet szép, hogy élni minden csalódás keserűségén át is érdemes . . . Egy sereg közhelyet rebegtem még bele e telefonba. A végén a nő hálásan sikoltott bele a kagylóba: — Köszönöm . .. köszönöm, drága szerkesztő ur, ezt vártam, ezt a vigaszt a sajtó tói... tudtam, hogy csak önökhöz kell fordulnom és önök a szó erejével ki fogják csavarni a gyilkoló szerszámot a kezemből . köszönöm, mégegyszer nagyon köszönöm uram I utolsó szót 1893. évben ez ügyben, amely a tábla Ítéletét megváltoztatva, a törvényszék ítéletét (200 forint pénzbüntetés) hagyta jóvá. Emikor már folyamatban voltak az egyházpolitikai reformok és Molnár János apát a politikai élet sodrába került. Az egyházpolitikai reformoknak nagy ellenzéke támadt a főrendiházban, a katolikus pü-pöki kar és a főrendek körében. Ekkor született meg a néppárt alapításának terve és ennek Molnár apát egy befolyásos és tekintélyes mágnást, Zichy Nándor grófot nyerte meg, aki a párt élére állott. Komáromban a liberalizmus hívei Toltak túlsúlyban a kilencvenes években. Az egész intelligencia — csekély kivétellel — a nagyszámú hivatalnoki kar ezen a párton állott és itt Molnár spátnak reménytelen küzdelemre volt kilátása. Népszerűségét ezekben a körökben teljesen elvesztette, de a nép körében m semmit sem csökkent, mert a néphangnlaton biztos kézzel uralkodott. 1893. évt>en, eddig viselt városi bizottsági tagságáról lemondva, Gú án választották meg meeyebizottsági taggá és ezóta a imgyegyüléseken mérkőzött meg a liberális kormánypárttal néha izgalmas szócsatákban. A közelgő választások alatt nagy politikai agitáeiót f jt ki a néppárt megszervezése érdekében, amely az egyházpolitikái törvények reformját vallotta fő progranam-követ» lésének. Sopronnpgy« rábaközi része, a Felvidéken Nyílra- és Trenesénmegyékben hódított az uj párt kerületeket és Molnár apát is mandátumot ny-rt az eszterházai kerületben, Sopronmegyében. 1896 ban pápai prelátnssá nevezi ki a rómri kúria. A következő 1896—1900. években székhelyétől gyakran van távol és helyettes utján vés?zi lelkészt teendőit, mint általában a pap képviselők szokták. Ilyen helyettese vo t két évig gróf Majláth Gusztáv, később Erdély püspöke is, továbbá utódai,, Kutsckera József. Helyi ellenfelei ezt igyekeznek kihasználni vele sz-mben és a városi kegyurasAgi képviselet 1898-ban ebben az ügyb-n a her- C“gpri»náshoz fordul, előléptetését kéri, hogy a plébániáról lemondjon. Két év múlva plebánosi állásáról csakugyan lemond és 1900 augusztus 26 án búcsúzott komá omi hivdtöl, akik rendkívüli közgyűlés keretében vettek bucsnt tőle, ahol impozáus tüntetés nyilvánult m -g személye mellett. Énben az évben az érseki töegyhftz Letettük a kagylót. Én megtörültem a homlokomat. Egy darabig némán jártam végig a szűk kis redakciószobát. A bácsi tágrameredt szemmel bámult rám. Pár percnyi kínos c önd után remegve akadozott föl belőle a szó : Aztán mond csak, gyakran jönnek hozzátok ilyen . , . ilyen életuntak ? — Hogy gyakran-e? — csattantam föl diadalmasan. — Majdnem minden napra esik egy ilyen eltévelyedett, akit nekünk kell viszszavezérelnünk az élet útjára I . . . Öt perc múlva megjelent a nő is Az arca dúlt volt, a haja zilált, de a könnyein át hálásan mosolygott rám. Emma volt . . . Ahogy rám nézett és elém borult, átkuícsolva a térdeimet, a hangja remegett: Köszönöm, mégegyszer nagyon köszönöm ! . .. A bácsival együtt mind a ketten megindultan néztük a jelenetet Az én szemembe is könnyeket csalt Emma De nem a részvét könynyeit, hanem a boldogságét, a kettős boldogságét. Egy ragyogó színésznő bontakozott ki itt előttem, akit még sohasem láttam ilyen hatalmas őszinteséggel vergődni egy hazug fájdalomban . . és egy hűséges barátnő, aki föláldozta értem, az én megmentésemért mindazt, ami birtokában volt . .. Az ő bimbózó nagy művészetét I .. . És ahogy ott állottam előtte, átsuhant a lelkemen a gondolatok súlyos fehérszárnyu galambja, az én első kritikám, amely mélységesen gyökerezett meg bennem, elfeledhetetienül, élesen . . . úgyhogy azóta is mértékül szolgái előttem a legnagyobbak fölméréséhez! . . . A művésznő aranyszőke feje most már hálásan simult oda a hófehér plasztronra: — Nekem pedig... az volt az első . .. legnagyobb szerepem . .. mert magát mentettem meg vele ennek a mai gyönyörű estének 1..•
