Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-02-14 / 20. szám

JP O JU I T I K A I 1-. A Ír*.

Öétsvíási ár «a«ií-asl®^ák értéfete«« %

Helyim is vicékre peetal szitkaidé»*«): íSgéfta évre 88 &, félévre 40 K} Begyedévre 20 K« ; Külföldön 160 Ki.

Egy©s ssása sásra í 80 fflldár.

Kultúránk

állapotáról hangzott el tartalmas jelentés az ótátrafüredi értekezleten, a magyar kultúráéról, amely oly sokat elvesztett a történelmi változások folytán, talán mindent, és mindenkinél többet. A jelentés hangsúlyozta, hogy az elnerazetietlenités nemcsak erőszakos hatalmi intézkedésekkel történik, hanem az iskola uj tantervének célzatos és magyarellenes megállapításával, a gyalázatos tankönyvekkel, amelyeknek nemcsak összefércelt tartalma, hanem főképpen tendenciája az, amely megmételyezi a magyar tanuló ifjúságot.

Mig az iskolakönyvek széles alapon tanítják Janosik hőstetteit, aki a gazdagoktól elvette a vagyonukat és odaadta a szegényeknek, mely legendából a kommunizmus előfutárja szól a gyermeki lélek felé, — addig elhallgatják Hunyadi Jánost, aki a törökkel szemben az európai civilizációt és kultúrát védte, elhallgatják a gyönyörű magyar renesszánszot, az Anjouk dicsőséges uralkodását és Hunyadi Mátyást, s a magyar nemzet nagyjait: Széchenyit, Kossuthot és Deákot.

Micsoda silányságok vannak a földrajz tanításban és a magyar nyelvnek oly nagy garral hirdetett oktatásában. Az ol vasókönyvek kis meséiben megannyi magyarellenes tendencia homályositja el a kis magyar gyermekek tisztánlátását, akik megtanulják a teljesen ismeretlen szlovák költők születési helyeit, de nem hallanak Petőfiről, Madáchról és Jókairól, akiket az egész világ ismer és minden művelt nemzet olvas.

Ezek a veszedelmek sokkal nagyobbak, mint gondoljuk; a családra vár a feladat, hogy az iskola hiányait pótolja és a gyermekeket megtanítsa a magyarok igazi történetére és kezébe adja a magyar költők műveit Az iskolán kívüli oktatás megszervezése, a szabadoktatási előadások mellett a könyvtárakra vár nagy feladat, hogy a magyar ifjúságot kimivelje és az iskola tendenciózus munkáját ellensúlyozza.

A magyar iskolákból hiányzik a magyar nemzeti lélek és a fajszeretet ébrentartása, mert első sorban ezt szorítják ki onnét a kormány tanügyi emberei. A fajhoz való ragaszkodást, a magyar nemzeti lélek felismerését és a magyar géniusz csodás alkotásai iránti rajongást a családnak kell beleoltani a zsenge magyar telkekbe hogy azok korán megtanulják életük hivatását és végső céljait. Sziveikbe kell vésnünk, hogy a magyar sohase vetkőzheti le nemzeti jellegét, mert akkor elpusztul, és meg kell tanítanunk arra gyermekeinket, hogy dicsőséges múltúnk után jövő sorsunkat nekünk kell magunknak kivívnunk a saját erőnkből: csak jó sorsot, semmi mást!

ALAPÍTOTTA: TUBA JAKOS.

Főszerkesztő; GAÁL GYULA dr.

Szerkesztő: SARANYAY JÓZSEF dr.

SzitfkeszíSség és sdadéhivntal: íiáder-u. 28 ,

hová agy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem »dank vissza.

i Megjelenik beteekint károaiszor: toP»! csQtdrtákBa is nwklli

— A szenátus elnökjelölije. A szenátus elnökének a cseh agrárius párt első helyen Do* náth szenátort, a klub eluökét jelölte. Ennek megválasztása esetén a klub elnökévé Praseket fogják megválasztani.

== Radios pártja a szkupstinában. A horvát Eadics-párt konferenciát tartott, melyen el határozták, hogy résztvesznek a szkupstiaa ülésein. A párt olyan számban jelenik meg a képviseiőházban, hogy az elegendő le-az a kormány megbuktatására. Azért a kormány bukása után nem kiván rósztvenni az aj kormányban, a megjelenésének időpontja a politikai helyzettől függ.

= Jugoszlávia uj követe a magyar kormányiénál. Szombaton nyújtotta át Jugoszlávia j nj budapesti követe Popovics Tihamér megbízó levelét Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának. A követ szokatlan melegséggel és rendkívül készséggel ajánlotta és előlegezte kormánya jóakaratát, amely méltán feltűnést keltett. Popovies követ többek között a kővetkezőket mondotta:

— Amikor megbízólevelemet Iegíiszteletteljesebb hódolatom nyilvánítása mellett Főmóltóságodnak átadom, megragadom az alkalmat, hogy Magyarországgal, a magyar nép lovagiaa szellemével, életerejével és hazafisdgdval szemben érzett rokonérzésemnek és bámulatomnak kifejezést adjak, Magyarország virágzásával és jólétével szemben táplált legjobb kívánságoktól indítva, előre is biztosíthatom Főméltóságodat és kormányát arról a jóakaratról és arról a készségről, a melyet részemről minden adódó alkalommal tapasztalhatni fog. Feltétlenül szükséges, hogy a népek, főleg azok, amelyek — mint a mi eselüakben — közvetetleu szomszédságban vannak egymással, a normális viszony és a jó egyetértés utján haladjanak, azon az utón, a melyre számos kölcsönös érdekük épp úgy vezeti őket, mint az a kétségtelen tudat, hogy a nagy nemzetközi közösségnek valamennyi nemzet tagja,

= Szovjetoroszország elismerése. Amilyen ellenséges érzület nyilvánult meg még nemrégiben is Oroszország ellen, most hirtelen szinte vetekednek ez államok, hogy az elátkozott, gyűlölt Szovjetköztársaságot elismerjék. Anglia munkapárti kormánya már elismerte Oroszországot, Olaszország és a Szovjetköztársaság között már erős gazdasági kapcsolat áll fenn, Franciaország is megtette a lépéseket, hogy az elismerés feltételeit megállapítsa, a Vatikán is tárgyal ilyen irányban és Ausztria a közeljövőben de jure elfogja ismerni Oroszországot. Érdekes dolog, hogy ezelőtt négy évvel a nagy antant hallani sem akart Oroszországról, a fehér seregek százezreit küldte a bolsevikok ellen, Denikir, Kolcsak, WrangeJ, Judenics tábornokok hadseregeit francia pénzen indították a szovjet uralom ellen s ma Amerika kivételével, minden állam siet elismerni az orosz kormányt. Mennyire megváltozott a politika Európában, mely a gyűlöletből hirtelen megértésre fordult! A helyzet kényszerítő hatalma azt diktálja, hogy Oroszországot belekapcsolják az európai politikába és újra megszerezzék aktivitását Európa számára. A politikai okokon kivül azonban legelsősorban gazdasági okek kényszerítik Európát, hogy Oroszországgal szóba álljon. Az európai államoknak nagy szükségük van a természeti kincsekben gazdag országra és az elfeledteti velük azt a sok vért és erőszakot, mely a szovjeturalom öt esztendejét oly példátlanul rémessé és őrökre emlékezetessé teszi.

A magyar iskolaügy

nemzeti kiseboaé^ünk egyik égető sebe, mely ott sajog a magyar lelkek mélyén és a csehszlovák állam, melyet szerződének és törvények köteleznek arra, hogy e kérdést a kisebbségi jogok értelmében kezelje és megoldj*, a lehet® legmostohább módon bánik azzal. Törvénye* jogokat egysz rű n félre tolvs, a magyar nemzeti kisebbség-k sérelmeit szaporítja, mert az a világos cél leb^g előtte, hogy a magyarságot elszlovákositsa és nemzeti mivoltából kivetkőztesse. Ha kételkedtünk volna ebben a szándékban, az elmúlt öt esztendő szomorú tapasztalatai mrggyézh-ittek bennünket arról, hogy a köztársaság politikája ebben a reánk nézve életkérdésben a legeiíenségesebb érzületet matatja, amelyet a magyarságnak a legnagyobb erőfeszítés dacára is alig lehet megváltoztatni.

öt év alatt a magyar iskolák száma a minimumra csökkent, legv’rágzóbb taniutézeteinket beszüntették, vagy nacionalizálták s még olyan magyar vidékeken is, ahol a magyarság számbeli aránya a lehető legnagyobb, félni kell, hogy iskoláinkat hasonló sors éri. A nacionalizmus erőszakosan nyújtogatja sorvasztó csápjait a még megmaradt iskoláink felé is és állandóan résen kell lennünk, folytonosan védelmi állást kall elfoglalnunk kulturális jogaink érdekében, hogy magyar nyelvünket, nemzeti szellemi kincseinket megóvjak a pusztulástól. A magyar tanulók száma az utolsó évben húszezer fővel csökkent, ami annak az erőszakos munkának a lesújtó eredménye, melyet a hatóságok folytatnak a tanköteles gyermekek összeírása körül, mely teljesen az einemzetietlenitós elvén alapszik. A gyermekek nemzetiségének magáilapitása annyira tendenciózusan és egyoldalúan történik, hogy vannak magyar falvak, amelyekben a magyar gyermekek számát a hivatalos megállapítás oly csekélyre taksálja, hogy a magyar iskolát egyszerűen beszüntették és helyébe csehszlovákot állítottak föl. A gyermek anyanyelvét a törvény ellenére az iskolai hatóságok állapítják mag és igy vígan fo’yik nacionalizálás munkája.

gArról, hogy a magyar iskolák tankönyvei a történelmi tényekkel ellenkező adatokat tartalmaznak, csak fájdalommal kell megemléke znünk, hiszen ez is szisztéma, amely a gyermekek lelkét, nemzeti öntudatát mételyezi meg, az azonban a legteljesebb mértékben elitélendő, hogy az ilyen tankönyvek megírásához magyar tanítók is készek munkatársul szegődni. Hogy a magyarságot szolgálják ezek a „magyar" tankönyvek, ahhoz szó fér és a kritika teljes joggal tör pálcát a tankönyv és szerzői felett. A magyarság gyöngitáse, sőt megsemmisítése a cél s rendszerré vált az a törekvés, hogy a nemzeti kisebbségek jogai ne érvényesülhessenek.

Az ótátrafüredi egyesült ellenzéki bizottsági ülésen behatóan foglalkoztak a magyar iskolaüggyel és ezt igazán minden oldalról megvilágították, foglalkoztak a sérelmekkel és megjelölték azt a módot, amellyel a magyarságnak e nagy horderejű ügyét föl kell karolni. A magyar nemzeti érzésnek ébrentartását a családoknak kell elvégezni és nemzeti hagyományaink ápolását az iskolán kivül kell kötelességszerüen teljesíteni. De amit eddig elérni nem tudtunk itthon: nemzeti kisebbségi jogaink érvényesítését, olyan nemzetközi fórumoknál kell megkísérelnünk, melyek a kisebbségek védelmére vannak hivatva. Haladék nélkül és ha kell, ismételten meg kell tenni a lépéseket magyar knltnránk védelme érdekében, mert a