Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-02-14 / 20. szám
3. «AM. «Saraáfárai Lapok« 1924. február 14, naoionalieta irányzat féktelenkedése minden törvényes eszköz felhasználóét jogossá t««zi. Éhben a kérdésben az itteni magyar társ&dalem mukája nem elégséges, európai nemzetközi férnmnak kell közbelépni, hogy a csehszlovák köztársaság területén a magyar kisebbségek nemzeti jogait tiszteletben tartsák és szabad érvényesülése elé ne gördítsenek túlfűtött sovinizmusból akadályokat. lila nem lesz bábszínház. (Még egyszer a Prutyi színház. — Átment-e a köztudatba? — A K. L. kritikusa, aki Indiszkréciót követeit el.) Vasárnap d. a. amikor legjavában hordta a havat, a kultúrpalota kis kapáján megjelent égy cédula a következő figyelmeztetéssel: „Ma nem lesz bábszínházi“ Bizonyos jólusö érzéssel olvastak ezt a szót, hogy „bábszínház“. Elgondoltak magunkban, hogy hála Isten, talán mégis megszívlelték az igazán őszinte és jóakarata tanácsunkat és a Prutyi színház fülsértő neve helyett a bábszínház elnevezést fogadták el. Ne hogy esaiédás érjen bennünket, hát nem is kérdaztük meg, hogy ki tette ki a cédulát, hanem tovább is is abban a jóleső hitben akarunk ringatózni, hogy a bábszínház vezetősége maga irta ki a bábszínház szót. Bármilyen íinem mikroszkóppal dolgozó zsűri elé merjük bocsátani a Prutyi színházról irt jóindulata kritikánkat és őszinte tanácsunkat, mert azokban elfogultságot, rosszmájúságot nem fognak találni! Éppen azért igen farosán érintett bennünket a lapunk Művészet rovatában leközölt megjegyzés a kritikánkról, amelyből a neheztelés nagyon is kiri. És mint öreg újságírók elmondhatjuk, hogy több évtizedes működésűnk alatt sohse olvas tunk lapok hasábjain olyan szokatlan, öntelt hangot, mint aminö a szombati Művészet rovatból kilángol a fölhangzott kritikák válaszaképpen: A gyermekek jól mulattak és biztosíthatjuk az egy két migrénes gáncsolót, hogy mindig jobban fognak mulatni. Ez egészen uj hang a kritizálásek terén és a tárgyilagosság teljesen hiányzik belőle. Csodálkozunk, hogy lapunk Művészet rovat vezetőit már az első kritika igy kitudott hozni a sodrukból, hogy csaknem magyarán azt Írják, hogy hiába pukkadoznak, azért mi tudjuk, hogy a gyerekek jól mulattak és jól fognak mulatni. Ez olyan formán hangzik, mint amikor a betegtől azt kérdezzük,hogy jobban van már? és a beteg azt mondja, hogy én még nam vettem észre, de az orvos már azt mondja, hogy jobban vagyok. Micsoda önteltség kellene ahhoz, hogy azt merném írni, hogy hiába pukkadoznau egyesek, én szentül tudom, hogy amit én írok, az a többségnek tetszik. A bábszínház vezetősége pedig ilyenformán cselekszik. A migrénes felnőtteket azért se szabad bántani, mert hiszen az anyagi siker kulcsa az ő zsebükben van, mivel hogy ők a gardedámok, ők adják & csöppségeknek a belépő dg&t és ha ök azt találnák mondani, hogy nem ér az egész semmit, nem adok rá pénzt, punktum, akkor a bábszínház szépen becsukhatná a boltot. Tehát nem szabad egy kezdő vállalkozásnak becézönek nem mondható jelzővel (migrénes) illetni az igen tisztelt publikum .nagyobbik' részét. Csodálkozunk éppen & Művészet rovat vezetőin, íróin, akik azzal jöttek, hogy súlyos kritikát fognak gyakorolni jobbra és balra és akik a Művészet rovatban busz éves Írókkal kritizáltatják meg Benczúr Gyulát, igen is módfelett csodálkozunk, hogy ugyanazok az urak fölszis&zennek mint kigyó csípéstől, mert a liliputi kis színészekről a nagyok valami nem tetsző megjegyzést mertek tenni. Fő a hidegvér! Ami a bábszínház vezetőségének azt a kifejezését illeti, hegy a Komáromi Lapok kritikusa, még inkább meglepett bennünket. Hogyan, hát a Művészet rovat nem K. L. ? A Művészet rovat bármilyen széles körű autonómiát élvez is, de azért talán még se tartja magát államnak az államban? Talán ez a helyes kifejezés: Lapunk színházi kritikusa. Hogy a lapunk kritikusának őszinte tanácsait köszönettel könyvelik el, azt hamarosan megbánja a bábszínház vezetősége, mart a következő mondatban már ftt rajta egyet és indiszkrécióval vádolja meg. Lássuk csak ezt a vádat. A bábszínház a megnyitó előadására egy hosszabb műsort hirdetett. A hallgatóságtól fej6nkint bevasalt 1 vagy 2 K t, de az Ígéretét, hogy a hirdetett műsort be is tartja, nem váltotta be kívüle álló okokból. De ezt a ki vüle álló okokat egyik konfarenszének se jutott eszébe bejelenteni az elmaradt müsorszámok által megrövidített közönségnek. A „migrénes" felnőttek azt mond ák, hogy ejnye már a megnyitó előadáson is esik igy bánnak el velünk, egy harmadát elhagyják a műsornak, mi lesz majd a későbbi előadásokon? A magát becsapottnak érző közönség előtt tehát a vezetőség presztízsét vétkük meg akkor, amikor humoros formában elárultuk a müsormeguyirbáiást okozó kulisszatitkokat. Amit a rendezőség elmulasztott az előadáson, azt pótoltak mi. Ezért mm vámnk köszönetét, de oldalba döfést még kevésbbé. A mi Prutyi szónak 18 év óta köztudatba való átmenetét illeti, bátorkodom szerényen magjegyezni, hogy sok diákkal érintkezem, különösen cserkészekkel, de ezt a szót, hogy Prutyi, sohase hallottam. Dr tegyük fel, átment a köztudatba, ez még nem jelenti azt, hogy a jóHangzás és a magyarosság polgárjogát is megnyerte volna. Igen sok szó átment a köztudatba, amelyek igen-igen rossz hangzásúik, pl. panama, siber stb. Hogyha egy tanár mesét mond a tanítványainak és azon nagyot nevetnek a gyerekek, ez még nem jelenti a tetszést. Éa is voltam diák s nekem is volt meséket mondó tanárom. A diák örül, hogy a mese közben múlik az idő és még 5 kéri a mesét és mivel egyenlőtlen fa’ek ülnek a katedrán és a padokon, a befolyásmentes kritikáról itt szó sa lehet. A hallgatóság jó része nem is a mesének örül, hanem annak, hogy malik az óra. Például az utolsó órán elmondott mese felett támadt mosolygós, derűs arcok, higyjék el nekem, hogy az utolsó órának szól és nem á mesének. „A meséljen tanár ur* kórusban van egy kis diák imposztorság is, hogy az iáö hadd peregjen lé az alatt. Az utolsó órán minden gyerekarc boldog, még ha fricskát, vagy barackot osztogatnának is. Tehát ezzel se támogatható a Prutyi szó létjogosultsága. De hát zárjuk be a vitát. A sajtó minden nemes mozgalmat támogat és ellát őszinte jó tanácsokkal. Most már igazán a másik féltől függ, hogy megsziveli e az ösziute tanácsot, vagy fütyül rájuk? Mi, mint magyar sajtó, a magyar kultúrának őre, féltékenyen vigyázunk arra, hogy a magyar hagyományok, a magyar népiélek megnyilatkozásai teret nyerjenek és ns veszítsenek. I Pl. amikor a már felsorolt Paprika Jancsi, Babszem Jankó, Hüvelyk Matyi, Hököm Matyi i stb. magyaros és népies kifejezések között lehetne válogatni, miért kell az egyik bábu szereplőnek Kiauszi elnevezést adni? a Prutyiról most nem is beszélve. Da most már béke velünk. A bábszínház vezetőségétől függ, hogy az itt elmondottakat mint a magyar sajtónak őszinte és jóakarata tanácsát veszi-e vagy sem. 6 kivételével mind komáromi. — 80 idegen munkás. — A városi elöljáróság közbelépése. — Megverték az idegen munkásokat. — Saját tudósítónktól. — Komárom, f^br. 13. A komáromi állami állami dohánybeváltóban körülbelül 500 munkás dolgozik, jobbára asszonyok és leányok. Ezeket kellemetlen meglepetés érte kf ddeu : 158 munkásnőt elbocsátott az igazgatóság, akik közül 152 idevaló, komáromi munkás, 6 pedig idegen. A munkások közt nagy izgalmat keltett ez az intézkedés, mely szért olyan sérelmes, hogy a helybeli munkásokat bocsátották el, 80 idegen munkás pedig dolgozik tovább, ami a végsőkig elkeserítette a munkásságot. A városi tanács ülésén bejelentették ez eseményt és a tanács úgy határozott, hogy kiküld a kebeléből egy háromtagú küldöttséget, amely az igazgatósággal tárgyalásokat folytasson ebben az ügyben. Csizmazia György városbiró, Gaborek Károly és Ivánfy Géza alö'járósági tagok szerdán reggel a dohánybeváltóba elindultok és ott várakozott 200 főnyi muakásnő is. A küldöttség azonban am jutott be az igazgatósághoz, mert a tölténygyár épületeit éppen egy miniszterközi bizottság vizsgálta felül. A tárgyalás így csütörtökre maradt. A felgerjedt tömeg, amint meglátta az idegen munkásokat, azokra rohant és nagy verekedés keletkezett, amelyet alig tudtak lecaendesiíeni a város vezetői, akik türelemre intették a felizgatott muukádöm&gőt. Az izgalom kirobbanásától mi már régen tartottunk. Azok után az intézkedések után, ahogyan itt a munkanélküliség ügyét a kormány kezeli, ezen nem is csodálkozunk. Csizmazia városbiró a népjóléti miniszterhez fordult, táviratbun jelantve az eseményeket, amelyekért minden felelősséget elhárít a város vezetősége részéről. VÍZUMOT nttevelekre, mindenféle utlevéliigyet, ki- és beviteli engedélyek megszerzését, közbenjárást, felvilágosításokat és fordításokat megbízhatóan, gyorsan és a legolcsóbban intéz el a .Passtelle des Zentralaasschusses für jüdische StndesíenfSrsorge Prag V., Maisiova 18. III. 32. (Ezelőtt : Hftfsverein der jäd. Hochscböler aus der Slovafcei). Közbenjárás! dij vfeumonkint: lg Ki. Levelezés: magyar, német, szlovák, cseh. Pillanatfelvételek. — Reprodukció. — I IEgy ezüstgombos dolmánya szekeres gazj dával ólcelődni akarván egy „átvcdlelt" íicsúr 1 s gúQyolódva azt mondja neki: — János bátyám, ma már nem divatos ez az ezüstgombos magyar dolmányt Az öreg saskeresgazda ránéz, megrándul a bal szemehéja, a bajuszának a bal fele pedig I megmozdul és azt mondja neki: — Divatlanabbak öcsém a nagy fülek és | ti újabban mégis igen hordjátok 1 II. Egy hivatalából kitett agglegény tisztvi. selőt a helyébe betett és „behódolt“ uracs egy * társaságban bosszantani akarván, azt kérdezte 1 tőle: — Mondja esak Pali bácsi, hány tavaszt | ért már ez a maga kopasz feje? — Azt egészen bizonyosan, hirtelen nem I tudom megmondani öcsém — vágja vissza a S magyar — azt azonban biztosan tudom, hogy \ egy 60-as embernél mindig vénebb egy híszf esztendős szamár! Kodak. JESZO. álarcos művészbál a kultúrpalotában. Szives miheztartás céljából közöljük a i következőket: 1 1. Jelmez kívánatos, de nem kötelező. 2. Álarc nagyon kívánatos és ajánlatos, de nem kötelező. 3. Jelmez lehet bármilyen, de leginkább I ördög. 4, Jelmez tervek még kaphatók Harmos \ műtermében, fögimn. II. em., a JESZO céljaira \ felajánlott csekély díjért. 5. Meghívót, borítékját vagy névjegyét mindenki hozza el, mert az igazoltatás szigora lesz, 6. Esetleges reklamációkkal tessék Vörös Lajos egyesületi pénztárnokhoz (Korona Bank), \ vagy Harmos Károly főgimn. tanárhoz fordulni. Jelmez ruhákhoz divatlapok I kaphatók Spitzer Sándor könyvéé papirkereskedésében Komárom, Nádor-utca 29. sz. Több évi gyakorlattal bíró hivatalnokait állást keres. — Gint a Mariéban.
