Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-02-07 / 17. szám
£«Byv«m8t6Jlk éw9®l%sumt , i'-------17, «ám. Csütörtöké 1924. február 7, POLITIKAI J-. Jk. I* BHnM ér eiM&MSBiovák értékbe® J ’MiífbzM é* vidékre pasi*? ?réíkSidéss9i; tfgájw 'ívre 89 Ä, félérre 40 K, Begyedén-* S EttifSldßn 160 E6. Egy©« mám ára? 8© fillér. A korrupció fekélyei sűrűén fakadoznak fel közéletünkben és miazmáik megfertőzik az egész politikai atmoszférát. Politikai pártok, amelyek a szocialista jelzővel kérkednek és felfuvalkodottságuk, osztálygőgjük alig ismert határt, kompromittálva vannak a spiritusz és más ügyekben. Politikusok, akiket gáncs és félelemnélküli lovagoknak tartottunk, most csendesen lapulnak vajjal a fejükön és dehogy sütkéreznének most a politika verőfényében. Félnek. Pedig hiábavaló a félelem, mert minden kiderül és idővel mindenkire kitudódik minden inkorrektség s a panamák mocsárszaga megérzik mindenkin, akit gusztusa vagy pénzvágya arra bírt, hogy ebben vegyen ülőfürdőt. A köztársaság éltető levegője a demokrácia. A demokrácia levegője a nyilvánosság. Most azután kiderül, hogy a legnagyobb demokraták, az úgynevezett szájdemokraták a legnagyobb ludasok s megvesztegetni engedik magukat. Nagyszerű demokrácia ez. Nem tudjuk, hogy ez a demokráciának csakugyan velejárója-e és hogy minden demokrácia olyan bűnös e, mint az, amelyről itt kénytelenek vagyunk ezt megállapítani? Az bizonyos, hogy a demokráciának van egy igen nagy ellensége, amelyről tudunk valamennyien, csak szinröl-szinre nem ismerjük. Ez a kapitalizmus, amely igen jól érti a módját annak, hogyan fogja szekere rudja mellé a szájhős demokráciát, amelynek a lelke és meggyőződése kibérelhető. Titkos és láthatatlan csoportok munkája ez, amelynek vannak lapjai és képviselői és ki tudja, hogy hosszú kezük meddig nem ér el? A csehszlovák köztársaság politikai életében valami csúnya materialista világnézet lett úrrá a köztársaság első öt esztendeje alatt. A politikai klubbokban milliós kártya, pártik mennek, de senki sem kiváncsi arra, hogy a kártyások hol veszik a pénzeket, amelyekből százezreket veszítenek el egy este. A gyanús üzleteknek a szaga senkit nem kábít el é3 a kijárások divatja soha nem tapasztalt virágkorát éli. Mindezek mérgező hatása nem egyik napról a másikra érik meg; a kelevény is csak dagad, dagad mig egyszer azután felfakad, mint ez a szeszpanamánál tapasztalható volt. Lényegében igaza lehetett a lemondatott ízenátusi elnöknek, aki azt vetette fel: miért mondjak le én, aki a pénzeket kiosztottam és miért nem azok, akik azt felvették ! Gyönge politikai erkölcs, amely igy gondolkodik, de a politikai erkölcsök általában ilyenek. Ez a parlament összetéALÄPITOTTÄ: TUBA JÁNOS If'ősKurkssstő; OáiL GYULA ár Szerkesztő: BASANYAY JÓZSEF dr. telében viseli a halálos betegség kórokozóit. Beteg organizmusnak nem lehet egészséges teste. A korrupció mint intézmény jelenik meg napjainkban és a társadalmi bűnök közé sorolandó. De hogyan jutott eddig a társadalom? Hosszú folyamat ez, melyet a bomlás, a dezoluciő utján megtett. A közszellem mérgező hatása itt van köztünk, itt él és itt akar maradni. A köztársaság súlyos tehertétele ez és nem tudjuk, melyik órában válik.kritikussá a helyzet. A korrupció ellen nincsen bátorsága nyíltan fellépni a kormánynak, csak szemrehányásokat tesz azoknak, akiknek neve forgalomba kerül, hogy helyzetét megnehezítik. Itt pedig tenni kell, nem csak akarni, hanem merni is. Ehhez azonban az erkölcsi bátorságon kivü! erkölcsi tőke is szükséges, ezzel pedig ez a kormány a legszűkebb mértékben rendelkezik. Útlevél nehézségek. Komárom, —feb. 7. Az útlevél könnyítésekről oly sokat olvasunk, hogy most már makacs kitartással várjak, mikor is érkeznek ide ezek a bizonyos rendeletek. A rendesetekről azonban olyan tapasztalataink vannak, hogy azok mindig lassan és későn érkeznek, amicor valamely jogról vagy szabadság kiterjesztésről van szó. B< finnben és Prágában az állami rendőrigazgatóságok pár óra alatt kiállítják az útleveleket. Mi csak akkor tudjuk, milyen messze estünk Prágától, Brfianiől, mikor útlevelet kérőnk. Most nem is beszélünk arról, hogy az illetőség és állampolgárság igazolása milyen sok fáradságba és utánjárásba kerül akkor is, ha annak törvényes akadálya nincsen. Legújabban az adózás kérdése okoz sok megokolatlan kellemetlenséget. Az útlevél kérésnél ugyanis egy kérdőiven az állami adóhivatal igazolja az adótartozást és a pénzügyigazgatóság ad ennek alapján véleményt. Az állami adóhivatalban igen sokszor nem lehet megszerezni az adófizetés igazolását, mert ott olyan adótartozásokról és vagyondézsmatartozásokról beszélnek, amelyek fenn nem állanak. Például osztatlan birtokok adója, vagy vagyondézsmája egy egyén terhére van előírva, az illetőre horribilis adóteher nehezedik anélkül, hogy azzal tartoznék. Hiába megy az illető az adóhivatalhoz, azt nem helyesbítik. Hasztalan hivatkozik a beadott fellebbezésre, nem használ az semmit sem. Éppen igy a vagyondézstnánál is. Az adóhivatal épp úgy tudja, mint mi, hogy a vagyondézsma novella tetemesen leszállítja a kisebb dézsmaelőirásokat. Bár erre a rendelkezés még nem jelent meg, az adóhivatal követeli az előirt vagyondézsma lefizetését teljesen helytelen értelmezésével a rendeletnek, amely nem az adók vagy dézsma befizetését, hanem biztosítékot követel. Ha pedig biztosítókra van szükség; módja van az állami adóhivatalnak a tartozások mindenkor telekkönyviig való bekebeleztetés utján biztosítani. A közigazgatási biróság döntvényben mondotta ki, hogy az útlevélhez állampolgári joga van mindenkinek, aki ellen törvóayes kifogás nem emelhető. Tehát ez az állampolgári sza-Sxerkezztőzég éi kiadóhivatal: Nádwr-e, 29-, í hoví agy a lap ixellemi vénét illeti közlemények, j a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kaidén#".Kéziratokat nem adunk vissza. háromszor: nBtfttikfip és szaÉtfe I badságjogok tartozéka. Ezért mozgási szabadságában senki nem korlátozható. Az útlevél megtagadását a hatóságoknak szabályszerűen kell megokolni és az ellen jogorvoslatnak van helye. Cé'szerü lenne, ha a pénzügyi hatóságok szigora enyhülne e téren, mert az adóügyekben általánosan elkeseredett a nép hangulata és azt fölösleges fokozni útlevél szekatúrákkal, amelyeknek nincsen jog ; lapja. A közkórház kibővítés©. — Új fertőző és elmeosztályok. — A költség 1300.000 K. Komárom, febr. 5. A komáromi kőzkórház, de egész Komárom város közönsége régóta érzi egy, a modern közegészségügyi követelményeknek megfelelő járvány kórház hiányát. Volt ugyan és van is egy ilyen kórháznak, anudy a temetők mögött van, amelynek egé.z felszerelését kifosztották az 1918—19. év forradalmi mozgalmaiban. Az 1921. évi árvíz alkalmából az Erzsóbet-ssigeti lakók közül többet ide telepítettek be, akik azután az árvíz után is ott maradtak. Ez a helyiség járványkórházn>ik esak igen gyengén felél meg. A komáromi kórházban eddig a fertőző betegségek ápoiása igen körülményesen történhetett, mert akkor teljesen elkülönítve kell kezelni. A felállítandó uj pavilion ezt az elkülönítést kívánja teljes mértékben megoldani. Az uj osztály a kórház mellett fekvő és a város által 1919. évben megvásárolt házak telkein épülne f( 1. Frontja a Mátyás uteai oldalon lenne, természetesen az utcától eíökerttei elválasztva. Az épület emeletesnek van tervezve és közel száz ággyal emelné a kórház befogadó képességét. Abban az esetben, ha ez a megoldás sikerül, az elmeosztály is kibővülhet önálló osztállyá. Tudjuk, hogy általában egész Szlovénszkón az elmebajosok elhelyezése mily nagy akadályokba ütközik a kórházak túlzsúfoltsága miatt. Ez<n a hiányon volna hivatott segíteni a komáromi köz kórház is. Az építkezés költségei meghaladják az egymillió koronát é3 mintegy 1,300,000 K-t tesz ki. A városi mérnöki hivatal kidolgozta a terveket és a kiviteli költségvetést. Az építkezés minden tekintetben követné az eddigi kórházi épületek stílusát és építés modorát. A terv és költségvetés most a pozsonyi minisztérium közegészségügyi osztályához kerül. Miután a közegészségügyi minisztérium kiküldöttei a nyár folyamán Komáromban látogatást tettek és az építés feltételeit a helyi hatóságokkal tisztázták, semmi kétség sincs az iránt, hogy a terv jóváhagyást nyer. A kivitel költségeire nézve a város mindaddig nem tud nyilatkozni, mig az államsegély mérvével tisztában nincsen. Ha az állam valamely alkalmas formában vállalja az építési költségek egy részét, akkor a város is bizonyára meg fogja hozni áldozatát erre a célra, ameiy elöl kitérni nem lehet. Természetesen a városnak előbb tisztában kellene lennie azzal, hoey a munkáslakások építésére kifizetett 650000 K összegből mit vállal át az állam. Ha ez az ügy megoldásra jutni nem tud, akkor a kórházépítés ügye is halasztást szenved. P dig a közönség elsőrendű érdek» az, hogy modern kórháza legyen. A komáromi közkórház messze földön elterjedt jó hírneve megkívánná, hogy minden irányban
