Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-07-07 / 81. szám

2. oldal.

„Komáromi Lapok“

m3. jttlius 7.

rül, úgy, hogy nincsen kizárva a julius 15-ével bekövetkező csehszlovák — francia vamháború. Erre nézve azt írja a Sociaiisticka Budoucnost: Franciaország bejelentette Dektiak vámháboruját? Franciaország prohibitációs politikája kétségtelenül Európa gardasgi reakciója. A vele való kereskedelmi forgalomban eddigi vámkoefficienseink sok előnyt biztesittak számára, amelyről most nem hajlandó lemondani. Ő pedig azt a kedvezményt nekünk nem akarja biztotositani, amit Németországon kívül minden más államnak engedélyezett. Tehát velünk úgy bánik, mint legyőzött állammal és nem mint szövetségessel. Franciaországnak naküak felajánlott szerződést el nem fogadhatjuk, ő vámháboruval fenyeget. Ha ez az utolsó szava, akkor félre minden respektáló kímélettel!

A községi választás

ügye nem kerülhet le & napirendről, mert az egész belpolitikát ma ez a kérdés uralja, sőt nagy parlamenti botrány is kerekedett belőle, amikor a kárpátoroszországi kormányzóságnak a titkos rendeletéit kiteregette egy ellenzéki képviselő. Ezeket az aktákat már a sajtó is közölte és igy láthatjuk, hogy csakugyan községi választás készül.

Előre bocsátjuk, hogy egy pillanatig sem kétséges előttünk az ellenzék fölényes győzelme Szlovákiában. Annyira megérett a közvélemény döntése, hogy az másképpen ki sem alakulhat. Cseh kormánylapok verik bűnbánóan a mellüket, hogy elhibázták a szlovenszkói politikát, beismerve ujfent és ismételve, hogy igen nagy hibákat követtek el. .

Magyar és német területeken sem olyan \ a helyzet, hogy aggodalomtól kellene tartani. ' Hiába fog megmozdulni a pénz és a kormány bármily erőfeszítéseket tegyen, Ígéretek özönével áraszthatja el a magyar falut, az többé felülni n8m fog Ígéretnek és olyan földnek, , amelyet magyar földmives soha sem fog megkapni. Csallóköz példája ott lebeg a magyarság szemei előtt, ez a mi földünk, a mi verejtékünk tette azt televénnyé és abból a magyar földnélkülinek semmi sem jutott.

A magyar pártok mindenütt a fórumokon vannak és ott felvilágosítják a népet, sorompóba lépett a kommunista szélső ellenzék is, csak egy párt hallgat mélységesen egész Szlovenszkón: a szociáldemokrata párt. Mintha belenyugodnék sorsába és az ellen falebbezni se kívánna a néphez, a bírójához, amely Ítélkezni fog felette. Nem tud, nem akar, vagy nem mer védekezni, kormánytámogató munká-Lázas éjszakák,

Én azt hívóm, hogy az enyém lesz,

De apja máshoz adta férjhez,

Csókot se váltott még az ajkunk,

S ő könnyezett, hogy elszakadtunk, Titokban megsirattam én is. . . így történt hajdanán.

Hogy eljárt az idő felettem,

Már azt hivém, hogy elfeledtem ;

De mégis, édes álmaimban A múlt emléke visszacsillan,

S érzem, hogy most is él szivemben,

Mint egykor, hajdanán.

Pedig ma már ő sem a régi,

Én sem tudok oly lánggal égni,

A nagy önvád kínozza lelkem;

Tehettem volna, még se tettem ...

S ma is reménytelen sovárgom,

Mint akkor, hajdanán.

Hiszem, hogy nem hiába fájnak A visszafojtott, néma vágyak :

Ha már sir dombornl felettünk,

Akkor találkozik a lelkünk,

S odatul majd szeretjük egymást Jobban, mint hajdanán.

(Komárom) Németh Ferenc.

Vita.

Irta Vándor Iván.

Mikor Emma benyitott az ebédlőbe az ura ott ült az asztal mellett, egy darab kenyeret majszolt és a déli lapot olvasta. Az aszszonyka ledobta kalapját és kabátkáját, beszajáról és annak eredményeiről nem számol be sehol. Amiről beszámolhatna, azzal a piacra kiállni nem lehet.

A kapitalizmussal szövetkezett csehszlovák szociáldemokrácia végsőt vonaglik, mert letért történeti hivatásának kiszabott útjáról és beállott kormánytámogató pártnak, hozzájárult a pénz értékének hihetetlen megdrágítását előmozdító pénzügyi politikához, a mezőgazdasági termelés teljes megsemmicitéséhez és bekövet, kező csődjéhez, a lehetetlen adóterhek fokozásához. ekképen előidézni segítette a drágaságot és annak nyomába járó munkanélküliséget.

Rettenetes politikai bűnökkel áll ez a párt a községi választások urnájához, melyben halálos Ítéletére fog szavazni a nép A magyar polgári pártok hatalmasan megerősödve, szervezetten indulnak majd az urnák falé emelt fővel és emelt homlokkal kívánva kiküzdeni jogaikat, melyeket törvény és békeszerződés biztosítanak. A szlovák pártok, a szavazók túlnyomóan nagy többségében az autonómia híveit küldik a községek élére s a belpolitika népe ezzel egy csapásra meg fog változni. A kormány nem fog ellenállni tudni alkotmányos utón és eszközökkel az alulról támadó nyomásnak és helyét el kell hagynia.

A községek életét a mostani általános pénzügyi romlásból az nj alapon megválasztott képviseletnek kell kivezetnie. Lehetetlen a helyzet mindenütt egész Szlovenszkón, ennek megváltoztatását kívánja mindenki a hatalom mai birtokosain kiyül. Da a hatalom homokórájának utolsó percei peregnek és hullanak lefelé, jelentve a véget, mely kérlelhetetlen pontossággal elkövetkezik.

Népek enni akartok?

(Egy orosz iró szenzációs könyve. — Oroszom szágot föl kell darabolni. — Anglia, Franciaország, Itália, Németország, Magyarország, Románia szerepe. — Egy évszázadig békesség lesz Európában.— Azt akarjátok, titeket egyenek meg?) \

A párisi Hispano-Farancaises kiadásában ~ különös kftnyv jelent meg a napokban. A címe ez: \

»Népek, enni akartok? Vagy azt akarjátok, ; hogy benneteket egyenek meg?

A könyv írója Emanuel Malinski. Ennek az orosz származású Írónak nem ez az első könyve. Több munka került ki a tolla alól, s mindegyikben — még a világháború elején is — azt a gondolatot fejtette ki, hogy az összes világprob- ; lémákat csak akkor lehet sikeresen megoldani, ha az ő hazáját, Oroszországot feldarabolják.

ladt a fürdőszobába, megmosta kezét, visszafelé kikiáltott á konyhába:

— Teréz, nagyon éhes vagyok — azzal leült az asztalhoz és elkezdett ő is kenyeret enni. Teréz behozta a levest és akkor Emma megkérdezte, mi van ebédre. A férje letette a lapot, aztán megkóstolta a levest, aztán mintha orvosságot vett volna a szájába, olyan arcot vágott és letette a kanalat. Néma kétségbeesés látszott rajta és úgy nézett körül a szobában, mintha tanukat és megértő lelkeket keresne — de nem találna sehol.

— A leves rossz — jelentette ki Emma és becsengette Terézt. Ezek után rövid, de éles vita fejlődött ki a fiatalasszony és a szakácsnő között, melynek eredményeként Teréz gyilkos ábrázattal hozta be a sültet. A sült külsőleg szintén nem Ígért semmi jót. Fekete volt és barátságtalan. A burgonya ostobán köritette. A saláta haragosan borult össze a tálon. Emma leszelte a hús égett részét, kicsit megsózta és lopva a férje arcát vizsgálta. A férj éhes volt és nem evett — de hallgatott.

— Teréz nem tud főzni — jelentette ki Emma — ez már a harmadik ehetetlen ebéd, el fogjuk küldeni.

A férj felsóhajtott, aztán vállat vont. Majd fogta az újságját és felállott az asztaltól.

— Akarsz feketét ? — kérdezte bizonytalanul a felesége, ki ebéd helyett egy darab csokoládét kezdett rágni.

— Mire? — mordult fel a férj, éhesen, rosszkedvűen és szemrehányóan.

— Te úgy nézel rám, mintha én tettem volna tönkre mindent. Én utóvégre nem lehetek gazdasszony is, én reggel elmegyek az irodába éppen úgy, mint te és azonkívül én még úgy se tudok főzni, mint Teréz.

— Az én tételem — Írja ebben az utolsó könyvében — éppen olyan egyszerű, mint Ko- Jambnsz Kristófnak az a gesztusa, amellyel a tojást az asztalhoz ütötte. Ahelyett, hogy a rothadó. bolseviki Oroszország körül keringenének, s ahelyett, — hogy tovább gondolkodnának a megoldhatatlan német kérdésen és török káoszon — mindezeket és még a többi problémákat is egyetlenegy vágással felejthetik, ha Oroszországot és Törökországot zónákra osztanák. Más szóval, ezt a két országot Franciaország, Anglia és Olaszország egyrészt s Németország másrészt maguk között felosztanak. Németországot arra köteleznék, hogy a zsákmány ellenértékeképpen nemcsak a maga, hanem Oroszország összes adósságait i3 kifizeti. Az a hatalom pedig, amelyiknek Törökország jutna, azt a kötelezettséget vállalná, hogy a török adósságokat egyenlíti ki.

Bizonyos, hogy ennek a tervnek sok akadálya van, de ezeket a szerző szerint mind le lehet győzni. Külön nyomatékkai hangsúlyozza, hogy Németországot nem szabad a játékon kívül hagyni. Ha ezt megcselekszik, akkor Németország tűrhetetlenné tenné azoknak a számára a helyzetet, akik Oroszországban elhelyezkednek. A csempészhez hasonlítja Németországot — meg kell vele osztani a zsákmányt, ha békességben akarunk lenni vele. Németország is jól fog járni, mert a kapott birtokokból könnyen talpra állíthatja a maga gazdaságát 63 ezenfelül még hitelezőit is kifizetheti.

— Ez a megoldás mindenkit ki fog elégíteni, — írja — még az oroszokat is. — Gsak Déhány nemzetközi intrikus és spekuláns fog jajgatni, de ezekkel nem keil törődni. Már csak azért is figyelemreméltó ez az én tervem, mert végrehajtása semmiféle veszedelmet nem rejt magában. Az oroszok megbántott hazafiságáról nem is kell beszélni. Az orosz nem hazafi, tökéletesen mindegy neki, ki uralkodik rajta. Nem kell attól sem tartani, hogy Németország megerősödik, Az orosz konc akkora darab, hogy legalább egy évszázadik nem fordíthatja el majd tőle a figyelmét. S éppen itt van a gondolatom legbecsesebb része. Nemcsak Németország, de a többi hatalmaknak sem lesz okuk konfliktusra

Legalább egy évszázadig békesség lesz Európában. Magától értetődik, Németország örömmel részt fog venni az akcióban. Románia, Magyarország es Lengyelország szintén nem kíván egyebet, minthogy megszabadítsák magukat attól a lidérctől, amit ma számukra Oroszország jelent.

Emanuel Maítnski ezután Angliát, — Franciaországot és Itáliát buzdítja arra, hogy egyezzenek meg egymás között a terv keresztülvitelére. Ha ezt a megegyezést nyélbeülik, akkor

A férj erre az argumentumra letette az újságját, szembeállott a feleségével és halálos komolyan mondta:

— Igazad van. Te hivatalnok vagy, lelkiismeretes, jó hivatalnok. És én nem kívánhatom tőled, hogy feleség is légy, mindaddig mig hivatalnok vagy. De azt kívánhatom tőled, hogy ha feleség lettél, ne légy hivatalnok.

— Nem értelek — szólott Emma és letette a csokoládéját. — Azt mondod, ne legyek hivatalnok. Nem értelek . . . Azt akarod, hogy hagyjam ott az állásomat.

— Úgy van, édesem. Azt akarom, hogy hagyd ott az állusodat és légy az enyém teljesen.

A fiatalasszony szeme közé nézett az urának.

— Azt akarod, hogy én ne hozzak a házhoz semmit. Hogy minden krajcárt tőfed várjak, hogy feladjam az anyagi függetlenségemet, hogy ki legyek szolgáltatva neked egészen! De hisz ez rettenetes lenne.

A férfi egy darabig nézte az asszonyt, aztán komolyan, megingathatatlan határozottsággal szólott.

— Nem lesz rettenetesebb, mint most nekem. Te férjhez mentél és nem vagy feleség, én megházasodtam és nincsen feleségem. Ez nem mehet igy tovább. Ez a ház nem otthon, én itt nem vagyok gazda, te nem vagy úrnő. Itt különböző dühös, kellemetlen és tudatlan némberek dirigálnak, keserítenek és koplaltatnak bennünket. Ha hazajövök, bosszúságot találok, nem pihenést. Ha rágondolok arra, hogy az apám milyen tekintély volt a saját házában, sirni tudnék a szégyentől, mikor látom, hogy én itt alig számítok.

— Az én apám is tekintély otthon, —•