Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-07-07 / 81. szám
1823. juüus 7. „Komáromi Lapok. 3. oldal. a végrehajtás játékszámba megy. Utal arra, hogy Oroszország meghódításától sokan visszariadnak. Nyomban Napóleonra gondolnak, — akinek szintén beletörött a bicskája az orosz f&iatbi. — Nos, — igy érvel a könyv Írója — mindenekelőtt szó sincs arról, hogy egész Oroszországot, a Fekete tengertől a Csendes óceánig elfoglalják. Csak arról van szó, hogy Oroszországnak azokra a részeire tegyék rá a kezüket, amelyek politikai, kereskedelmi és stratégiai szembontból fontosak. A legrészletesebb haditerv kidolgozásáról is gondoskodik Malinski. Operációs bázisul Vilnát, Rigát és Lévát ajánlja. Gúnyolja azokat, akik azt hiszik, hogy Oroszország »oly borzasztóan nagy.« Pétervárról Moszkvába mindössze egy nap alatt lehet jutni — gyorsvonaton. De MiDszktői sincs olyan messze az orosz főváros. A modern habomban megszokták az ilyen távolságokat. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Oroszországban elég jó utak is vannak. Délről, a Fekete tenger felől még könnyebb az operáció. — Az én felfogásom szerint — úgymond — északi Oroszország elfoglalását Németországra kell bízni, inig délről a nyngati hatalmak operálnak. A nyugati hatalmakat Magyarország, Románia és Lengyelország is segítené. Ha csak ezt a három nemzetet említem, ennek az oka, hogy ez a három nemzet a bolsevizmus legnagyobb ellensége, igy az ő segítségükre minden bizonnyal lehet számítani. Azokat, akiket a nagy költség visszarettentene a vállalkozástól, azzal vigasztalja, hogy tízszeresen megtérülnek majd a kiadások azokban a kincsekben, amelyeket Ukrániában, Kaukázusban és a Doneci- vidéken találnak. A tűzi kW mozgalma. (Egy sugalmazott tudósítás a Cs. L.-ban. — Ütés a magyar pártokon. — Most már biztosan meg lesznek a választások.) Először leközöljük az alábbi tudósítást: Hogy a Komáromban székelő Alsócsallóközi és C-ilizközi Ármentesitö és Belvizlevezetó Társulat ügyeimét felhívják Csilizköz speciális árvédelmi és belvizlevezetési viszonyaira, Csilizköz érdekeltsége f. évi jnníns hó 24 én Balonyban népgyülésre gyűlt össze. Csilizuyávad, Csilizpatas, Csilizradvány, Medve, Kulcsod és Szap érdekelt községek képviselőtestületeinek, elöljáróságának és birtokosságának tekintélyes számban összegyűlt kiküldöttjeit a gyűlés előkészítő bizottsága nevében válaszolt csöndesen Emma, — aztán elhallgatott. A rossz kedv úrrá lett a két éhes emberen. A múltból emlékek röppentek vissza. A férfi az anyjára gondolt, aki szelíd mosollyal járkált a házban és keze után rend termett, szava után nyugalom és béke. Aki maga volt az örök gondoskodás, a minden viszályt és nyugtalanságot elsimító édes jóság. Örökké dolgozott, örökké fáradt volt, mindig mosolygott és mindent megbocsátott. — Ilyen az igazi asszony, — mondta magában a férj és kritikus szemmel vizsgálta a felesége csinos, fehér blúzán a csipkét. Egyszerre dühös lett és féltékeny. — Azt sem tudom, mit csinálsz reggeltől délig — mondta összeráncolt szemöldökkel. — Az én apámnak is volt tekintélye — kezdte Emma, — tőle vártunk és tőle kaptunk mindent. Drága, kiszámíthatatlan zsarnok volt, aki úgy uralkodott az anyámon, a gyerekeken, mint Zeusz az Olimpuson. De ez nem volt baj. Az anyám el sem tudta volna képzelni az életet, ha nem uralkodtak volna rajta. — Mert az anyád tudta, hogy ez a természet rendje: hogy a férfi uralkodjék, az aszszony engedelmeskedjék. Emma álmélkodva nézett az urára: — Laci, ne beszélj bolondokat. De Laci éhes volt és elkeseredett. . — Ez nem bolondság — vitatta. — Mi vagyok én kint az életben? Szolga. Szolgája a hivatalomnak, szolgája a szegénységemnek, szolgája a kötelességtudásomnak, szolgája a türelmemnek, szolgája az életnek. Nincs a világon ezen a kis zugon kivül hely, ahol ur lehetnék, holott minden ember urnák születik. Dvorzák Károly balonyi körjegyző üdvözölte. A gyűlés elnökévé Yida Imre csiliznyár&di községi bírót választották meg egyhangú felkiáltással. A gyűlés előadói Pinkátok y csilizradványi és Dvorzák Károly balonyi körjegyzők voltak. Az alakulás formalitásainak elintézése ntán Pinkalsky csilizradványi körjegyző részletesen ismertette azokat az előzményeket, amelyek az érdekeltség összehívását szükségessé tették. Bemutatott arra, hogy mig Csilizköz népe a magas ártéri járulékot fizeti, az ármentesitö társulat a legnagyobb közömbösséggel viseltetik az érdekeltséggel szemben. Ennek az állításának igazolására felolvassa az ármentesitö társulatnak a „Komáromi Lipok“ múlt heti számában megjelent hírét. Eszerint „örvendetes megállapítást nyert, hogy a számottevő belvizbajokról most már, dacára a tavaszi rendkívüli áradásnak, az állandó vizszivattyuzás s a csatornáknak kitisztogalása folytán szó sem lehet.“ A gyűlés az ármentesitö társulat fenti híradásával szemben megállapította, hogy a bel- és talajvizek következtében a birtokosság kénytelen volt a vízkárok által tőnkre ment veteményeket kiszántani, ahol az állandó, eddigi vízállás miatt most, junins havában jutott csak egyes birtokos abba a helyzetbe, hogy vethessen, mert eddig földje a viz miatt még csak meg sem volt közelíthető. A csilizközben még ma is szántanak, vetnek az eddig meg sem közelithetö földben. A szivattyúk éppen akkor nincsenek működésben, mikor arra a legnagyobb szükség volna- Nem fedi a tényeket az sem, hogy a csatornák tisztogatva volnának. A legtöbb panasz éppen a csatornák ellen irányult. Egyhangú határozattal igen sok panaszlónak felszólalása után kimondotta a gyűlés, hogy a jegyzőkönyvben foglalt konkrét panaszok orvoslása mellett általánosságban követeli: 1. A kanálishiány megszüntetését. 2. A meglevő csatornák jókarba hozatalát, ahol erre szükség van és ezek k'tisztogatását. 3. A füze si szivattyútelep működésbe hozatalát. 4. Szap, Nyárad és Medve között szivattyútelep létesítését. 6. Az ármentesitö társulatnak állami felügyelet alá helyezését. 7. Az alapszabályok megváltóztatása mellett a szavazati arány jelenlegi rendszerének megszüntetésével a védelmét, a járulék leszállítását. 8. A gottlikai kanális rendezését. 9. A knlcsodi határban, amely a legrosszabb helyzetben van, a csatornák bővítését, szaporítását, 280 cm.-es vízállásnál is a szivattyúk működését, a Csiliznek a — Urnák ? Mit jelent az, hogy urnák, — idegeskedett az asszony . . . — Mindent jelent, — kiáltotta a férj és éhségtől izgatott fantáziája elkezdett dolgozni. — Azt jelenti, hogy az embert itthon várják és elibe szaladnak, hogyha jön. Hogy aggódva nézik, nincs-e rossz kedve és ezer gonddal vigyáznak, hogy jó legyen az ebéd. Hogy mindenki félti és mindenki fél tőle. Hogy tudják, ha őt baj éri, megrendül a ház és ha szerencse éri, jólét árad mindenkire. — De ma már — próbálta közbe vetni Emma. — Minden család egy kis királyság, ahol a férfi az uralkodó — vágott közbe hatalmasan László. — A férfi leikébe hatalmas, parancsoló ősi ösztönöket oltott a természet. Az ember szeret zsarnok lenni, szereti, ha félnek tőle, kell, hogy valakire néha ráerőszakolja akaratát. Emberi hiba, hogy igazságtalan is néha és ha haragszik, elkiáltja magát. Szóval az ember otthon természetes életet él. Szóval az ember otthon király. De mi ez a mai állapot? A legteljesebb lelki elsatnyulás. Mert mi vagyok én itthon? Családtag. Nem családfő, hanem családtag. Kinek parancsolok én ? Hol érzem én, hogy erős vagyok ? Ki fél én tőlem? Több vagyok itthon, mint kint a világban ? Senki sem vagyok, itt is csak egy vagyok az ezer közül, kerék a gépben, mely ha megáll, majd pótolja más . . . Ezzel a férj sápadtan és méltatlankodva belevetette magát a karosszékébe és elhallgatott. Az asszony a kezét tördelte, úgy jöttment töprengve a szobában. — És mindez azért, mert rossz volt az ebéd — sopánkodott. keszegfalusi zsilipre leendő elvezetését. 10. Medvénél a Kulcsodra vezető kanális feltöltését, a kanálisok szaporítását, a holt Duna egy részének feltöltését, a csatornák bővítését. 11. A szap-ercsédi dűlőben talajvíz lecsapolását, a csatornák tisztítását, a kisajátított földek árának megtérítését stb. Hogy mindenben igy folyt-e le a gyűlés, az a tudósító dolga. Mi azért is foglalkoztunk ezzel a gyűléssel, mert lapunkat, a Komáromi lapokat is szóba hozták, mert bizonyos furcsa ize van ennek a gyűlésnek és ezt az az Egy jelenvolt adja meg abban a tudósításban, amelyet a dnnaszerdahelyi Csallóközi Lapokban leközölt. Ez a jelenvolt ur tudósításában ugyanis nem átallott» egyet ütni a Komáromi Lapokon és a magyar pártokon és ezek rovására írja, hogy Csallóközben ninca minden gazdának külön csatornája, de most már felvirrad a Csallóközre is a jövö boldogulás napja, stb. zengedez az Egy jelenvolt, akinek tudósítása «sak úgy csöpög a főlkinálkozástól és hogy ez minél kedvesebb legyen bizonyos körök előtt, hát rúg néhányat a szlovenszkói magyar pártokon. Szóval most már biztosan meglesznek a választások, mert ez a Csallóközi Lapokban megjelent tudósítás bizonyára akarata ellen nem jól takarta el a lólábat és az egésznek olyan választás előtti ízt és mázt ad, ígérni minden bedült polgárnak egy tyúkot a fazekába, azaz egy külön, a saját céljai szerint szabályozható csatornát minden választónak a földje végére, meg a közepére, az ára, hogy szidd a magyar pártokat és szavazz oda, majd ahová a vezető emberek terelni fognak és aztán (ezt már mi mondjuk) várhatod kedves magyarom a megígért csatornát, ha már parancsszóra leszavaztál. Ha a csilizköziek gyűlése a közt szolgálta tényleg, akkor az Egy jelenvolt tudósítása nagyon rossz szolgálatot tett az ügynek, mert aki azt elolvassa, szentül elhiszi, hogy kortesfogás az egész, épen a választások előtt szállítják az ígéreteket. Ezt intézzék el a csilizköziek az Egy jelenvolt-tal. Mi csak azt kérdezzük, hogy mit szól pereszlényi Fekets Sándor, a Csallóközi Lapok főszerkesztője, a nagymegyeri kér. szoc. párt egyik elnöke, hogy a lapjában ütik a magyar pártokat és igy a saját pártját is. A fenti gyűlés különben kimondotta, hogy neki nem kell vizszabáíyozási autonómi és neki legfőbb vágya, ha az ármentesitést államosítják. Erre a mozgalomra vonatkozólag Csóka Móric nagymadi községi bíró és földbirtokos az alábbi megjegyzéseket teszi: A mozgalom vezetősége bölcsen dolgozik — Holnaptól kezdve nem mégy hivatalba — szólott László parancsolón. Emma elmosolyodott. Ez a mosoly fanyar volt és hideg. Odament az urához és megsimogatta szépen: — Én értem a szomorúságod — szólott gyengéden. — Te a királyságod siratod. Te szeretnél az lenni, aki volt az apád, de én már nem tudok az lenni, — aki volt az anyám. Nekem sem jó igy. Az élet vette le fejedről a koronát, bizony most a család nem királyság — legfeljebb népköztársaság. Az ember most mindenütt szenved. Az asszony elveszítette régi valóját — lehet, hogy még nem találta meg az igazi uj formáját. Valószínű, hogy tökéletlen, de bizonyos, hogy fejlődésképes. — Holnaptól kezdve itthon maradsz. — t-n nem bánnám — de . . . Hisz nem én szeretek menni, az élet küld oda. Ha itthon maradok, miből élek meg, Lacikám? A férfi elpirult erre a szóra. Felelni akart, de elhallgatott. — Az élet rossz — folytatta az asszony. — Az élet dekorizált mindent, ami szép volt. A családot is kikezdte a vihar. De azért ne busulj, te koronátlan király, azért még is te vagy az ur, a fontos nagy személy, nekem az első ember az egész világon; — mert ha változott is a világ folyása, az asszonynak mégis a legdrágább az élettársa. — Terézt elküldjük — mondta befejezésül Emma és megcsókolta az ura haját. Aztán felvidulva ajánlotta: — Tán mégis innánk egy kis feketét —• borzasztó éhes lehetsz drágáin.
