Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-07-28 / 90. szám

2 oldal.

> Komaromi Kapok«

5!123. julius 28.

tatott és aminek eredményeképan Poincarénak előterjesztett jelentésében olyan megállapodásnak szükségét fejtegette, amely egyrészről biztosítja hosszú időkre az utódállamok fömnaradását és területi épségét, másrészről pedig biztosítékot nyújt aziránt, hogy a francia befolyás az utód államokban és a közeli keleten is biztosítva marad. Foch ezért Prága, Bécs és Budapest között kötendő gazdasági szövetség megteremtését javasolta, ami mellett azonban a kisantant többi államának érdekeit sem hagynák figyelmen kívül. A francia diplomácia a múlt héten behatóan foglalkozott ezzel a tervezettel és Benes mostani párisi tartózkodása alatt újra megtárgyalják. Természetes, hogy a terv megvalósításának ezidőszerint még igen nagy nehézségek állnak útjában. Az egyik nehézség Magyarországnak Csehszlovákiával szemben való tisztázatlan helyzete, de a legfőbb ok az, hogy Franciaország számára a legfontosabb most a Ruhr-kérdés és az Angliához való viszony. Ezt a hirt természetesen teljes föntartással fogadjuk.

= Minisztérium, melynek csak kiadása van. A csehszlovák köztársaságban olyan minisztérium is működik, melynek semmiféle bevétele nincsen. Ez az unifikációs minisztérium, melynek költségvetése 2,016.344 koronára rag. A minisztériumnak 46 hivatalnoka és alkalmazottja van.

limai a Maii lanságok döntései ellen indiaié felkelési aljáit

Az állandó választói névjegyzékek ellen a községi elöljáróságokhoz benyújtott kifogások ügyében a járásonkint, illetőleg városonkint szervezett felszólamlási bizottságok döotenek. Ezek döntése ellen a törvéuy értelmében még felebbe zés nyújtható be a Prágában székelő választási bírósághoz. Mindazok, akik magúkra nézve sésérelmesnek tartják a felszólamlási bizottságok visszautasító döntéseit, az alábbiak figyelembevételével indíthatják meg a felebbezési eljárást.

Állandó választói névjegyzékekről szóló 1919. évi 663. számú törvény 12. §a szerint a községek a június 23 áig beérkezett kifogásokat az érdekelt szavazók nyilatkozataival és a névjegyzék összes példányaival junius 23 ika után legfeljebb négy napon belül tartoztak a felszólarnlási bizottság elnökének előterjeszteni. A felszólamlási bizottságnak az előterjesztéstől számított 14 napon belül döntenie kellett a kifogások sorsa felett és helyesbítette a választási névjegyzéket. Döntéseit tudomására adja a községi elöljáróságoknak az érdekelt szemléyek értesítése céljából és egyúttal a helyesbitett névjegyzékek három pé'dányát visszaküldi a községeknek. A községi elöljárók a helyesbitett választói névjegyzékeket julius hónap utolsó nyolc napján át közszemlére tartoznak kitenni. A névjegyzékbe tehát julius 24 tői 31 ig bárki szabadon betekinthet és azokból másolatokat és kivonatokat is készíthet.

ügy az állandó választói névjegyzékről szóló, fent idézett törvény 13. § a, mint a választási bíróságról szóló 1920. évi 125 számú törvény 8. és 11. § ai szerint \a felszólamlási bizottságnak az állandó választói névjegyzékek ellen emelt kifogások feletti döntései ellen felebbezés nyújtható be a választási bírósághoz.

A felebbezést benyújthatják azon polgárok, akik ugyanazon választói kerület bármelyik községének állandó választói névjegyzékébe fel vannak véve, vagy akiknek a névjegyzékbe való felvétele iránt beadott kifogásaikat a felszólamlási bizottság elutasította. (Az előbbi esetben a községi elöljárós kötelesek a felebbezök kívánságára hivatalosan írásban igazolni, hogy az illetők a választói névjegyzésbe fai vaunak véve.)

A feiebbezós a felszólamlási bizottság döntésének kézbesítésétől számított 14 napon belül, illetőleg a helyesbitett választói névjegyzékek kiáititására megállapított határidő utolsó napjától (julius 31 tői) számított 14 napon belül nyújtandó be a választási bírósághoz — mégpedig annyi példányban, hogy a belügyminisztériumnak és az érdekelt felek miüdegyikének is jusson egy-e,gy példány. (Érdekelt felek azon személyek, a»ikn k a választási névjegyzékbe való felvétele fetebbezés tárgyát képezi, továbbá azok, akik a Közigazgatási eljárás során félként fellépne».) A felebbezési egy ügyvéd ellenjegyzésével kell ellátni

A beuyuijtott felebbe és egy egy példányát a választói bíróság az érdekelt feleknek annak közlésével kezbesitteti ki, hogy jogukban áll legalább 8 napos (legfeljebb 14 mpos) határ, időn belül válasziratot beadni. Ezen előkészítő eljárás befejesése után a választási bíróság a felebbezés nyilvános tárgyalását rendeli el és erre a belügyminisztériumot, a felebbezőt és az érdekelt feleket megidézi. És ha benyújtott felebbezesben tárgyalás elrendelése nem fedétlenü szükséges, akkor a bíróság tárgyalás nélkül dönti mégpedig a felebbezés benyújtásának napjától számitolt hat héten b-lül

A választási bírósághoz beterjesztett minden beadvány melléklet és hivatali ténykedés bélyeg és illetékmentes A postára való feladás napját

a bíróságnál való benyújtás napjának tekintik.

A választási bíróság előtti eljárások eredményeit annyiban veszik figyelembe, amennyiben a biróság döntését a községi elöljáróságnak hivatalosan (vagy a fél által) a választás napja előtt legalább 10 nappal kézbesíti ki. A választási névjegyzékben ezáltal előálló változásokat a helyi bizottságok eszközük.

Az érdekeltek figyelmébe ajánljuk, hogy a szövetkezett ellenzéki pártok központjai és a titkári hivatalai e felebbezések megszerkesztésében és továbbitásábau a párttagoknak kézségesen segítségükre fognak átlani. (ESŐ.)

VÍZUMOT

útlevelekre és mindenféle útlevélügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a

„Hilfsverein derjüd. Hochschüler aus der Slovakei.M 383

Praha I., Postfach 620.

Közbenjárási díj vízumonként 15 korona.

A posta ne politizáljon.

A pósta és távíró igazgatóság — abból az alkalomból, hogy a „Komáromi Lapok“-ban szóvá tettem, miszerint a komáromi póstahivatal egy levelet, mely a pozsonyi teljhatalmú minisztériumra volt címezve, megkérdőjelezve visszaküldött, azon figyelmeztetéssel: Slovensky prosim — volt olyan szives ég magához kérette a kérdéses levéiboritékot és a gútai pósta által arról értesített, hogy a minisztertanács 1919. febr. 19-én Pozsonynak hivatalos nevét Bratislavábín állapította meg. Ezt nem vonom két* ségbe, de ez nem szüntette meg Pozsonynak ezerévés magyar nevét és ugyanoly régi német (Pressbnrg) elnevezését, sem oly rendelet nem létezik, mely Pozsony akár magyar, akár német nevének használatát eltiltaná, sem oly rendelet n**m létezik, mely a postát felhatalmazná, vagy kötelezné, hogy oly leveleket visszautasítson, melyeken nem hivatalos, hanem a történelmi, mindenki által ismert elnevezés van használva. Van azonban olyan rendelet, hogy a póstahivatal köteles minden küldeményt elfogadni és szállítani, melynek cimzete olvasható és közerkölcsbe ütköző dolgot nem tartalmaz.

A komáromi póstahivatal eljárását és a póstaigazgatóság pártoló végzését kéuytelen vagyok törvényen nem al»pulő tuibuígóságnak és politizálásnak minősíteni, mely a kisebbségi

A szobaur.

Irta: Fáy Ilona.

Rózsika kisasszony kitette a három virágzó muskátli-cserepet az ablakba és versenyt mosolygott ki virágaival a nagy, külvárosi ház második udvarába, hol erre nem egy ablak zördült meg, mely megeít ilju fejek hajoltak a különböző főiskolák tudós professzorainak agyszüleménvei fölé. De ha futólag feléjük mosolygott is, Rózsika kisasszony egyiküket sem jogosította fel, hogy őt megszólítsa, ehhez csak Tamko urnák volt joga, ki most jött fel a lépcsőn, nagykomolyan nivatala után s legkevésbé sem várta, hogy szembetalálkozzék Rózsika kisasszonyai, mit alig sejthető zavara azonnal el is árult. Mig jobbjával kalapját emelte meg, balját a kabátjára ejtett tintafoltra szorította, mit különben úgy lehetett magyarázni, hogy nyugtalankodó szivét akarta vele elcsititani. De épp ez a tintafolt volt az oka, hogy szeretett volna észrevétlenül besurranni abba a különbejáratu, tiszta, csinos kis szobába, melyet félév óta bérelt Rózsika nagynénjétől, — de Rózsika mosolygós szeme megszólítást várt.

— A virágjait öntözi, kisasszony ? — hangzott a tényt konstatáló kérdés.

— Nézze, milyen szépek, ezen négy bimbó van, a rózsaszínűn hat, a fehér pedig ... óh, az is kinyílik a jövő hétre, — magyarázta Rózsika.

— Bizonyára kinyílik, — súgta Tamko ur, mint valami kinyilatkoztatást, s talán az is volt. Ahhoz a jövő héthez gondolatában oly nagy esemény fűződött, hogy szinte meg sem tudta mérni, s alig birta elhinni, hogy attól csak pár nap választja el.

— Ennek van a legnagyobb virága — folytatta Rózsika.

Tamko ur nem dicsérte meg a virágokat, | azt szerénytelennek találta volna, mert hiszen ő hozta őket különböző alkalmakkor. Ezt olyan öndicséretfélének gondolta, bár nem tudta megmondani, mi köze volna a virághoz, melyet i sem nem ültetett, sem nem nevelt. Hallgatott j hát, s zavartan ment be szobájába. Rózsika ! kicsit megbántottan bittyesztette föl ajkát, s ön- ; kémelenül több figyelmet tanúsított az ablakokból kibukkanó borzas fejek iránt. Pedig ez ti- ! los volt neki. Nagynénje, ki anyját pótolta, j számtalanszor elmagyarázta neki, hogy neki I csak olyan fiatalemberre szabad mosolyognia, aki el is veheti.

— Azért adom ki a szobát derék, igyekvő fiatal embereknek, hogy alkalmad legyen megismerkedni Én nem vihetlek bálba, társaságba, 1 a nyugdijamból ez nem telik, hát a háznál kell . megkeresned a szerencsét, — beszélte neki öz- i vegy Kollár Józsefné, aki magához vette anyja halala után.

Programjához hiven, már harmadik éve 1 csak fiatal hivatalnoknak vagy kereskedőnek adta ki szobáját. De nem volt szerencséje. A j planéták nem változnak sűrűbben, mint az ő j lasói. Ha derék, rendes fiatal emberek voltak, nem tanúsítottak különösebb figyelmet Rózsika j kisasszony iránt és semmiféle társadalmi érint- ; kezésbe nem bocsátkoztak lakásadójukkal — fölmondott nekik Hj pedig — mindig tervszerűen követve gondolatat — azt vette észre, hogy lakója nem idegenkedik Rózsika bájaitól, ; de mindenféle olyan tulajdonsággal bir, mely í nem férjnek való, addig igyekezett az erény vagy a rend uijára téiiteni, mig végre az mondott föl neki.

— Ismét semmi! — szólt ilyenkor, sze- ! mében sötétlő szemrehányással Rózsikához, ki ! a vénlányság veszedelmét, húsz éve ellenére,

minden távozó lakóval óriás léptekkel látta közeledni a maga számára.

Végre jött Tamko ur. Állami hivatalnok, igaz, csak segédhivatalban — de azért az állami hivatalnok minden javadalmazásával, volt szene, fája s még csak fukarul sem bánt vele.

— Először nagysádék szobáját fütsék be, igy szólt, valahányszor észrevette, hogy az ő szenük már elfogyott. Természetes következménye volt ennek, hogy nem engedték fázni és behívták magukhoz. S mily szívesen jött! Mily kellemes, vidám estéket töltöttek igy, pattogó tűz, párolgó tea mellett. Rózsika kipirult. Tamko szellemeskedni igyekezett. Kollárné mohón ivott a várakozás csodakelyhéből. Most már Tamko fog róluk gondoskodni, ellátja őket mindennel, a felfütött képzeletében bőség szarujává növesztett állami ellátással. Hiszen igy is hozott neki mindenféle nyalánkságot: rizst, finom szalonnát, hát még azután ... Csak az a pár ezer korona adósság ne nyomna... De majd Tamko.

Sokszor elmesélte Rózsikának, hogy az államhivatalnok fizetése egyre növekszik, még ha segédhivatalnok is, és öreg korára feltétlenül méltóságos ur lesz belőle.

A téli hónapok elteltek, tavaszra hajlott az idő. De Tamko nem nyilatkozott. A drágaság nőtten nőtt s Kollárné adóssága lépést tartott vele. Ekkor elhatározta, hogy erősebb rendszabályokhoz nyúl.

Egy szép áprilisi napon kivitte őket a budai hegyekbe. Maga el elmaradt tőlük, hagyta őket kettesben kalandozni. Így csak fog szólni!

Minden fűszálban reszketett a tavasz, s a megújhodás szerelmes suttogással ébresztette az erdőt. Tamko és Rózsika boldogan bolyongtak, a gonddal élő emberek félénk, szerény szerelmével nézték egymást, halkan be-