Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-07-26 / 89. szám

^«B^fvemnegye^ili évfolyam»

89. őséin.

Csütörtök» 1923, julius 26.

KOHAHIMI LAPOK

POLITIKAI LAP.

ESéfetáíi ár ssefe-aatesvák értékbe* S Helyben ás vidékre pattal «zétfcVIdéssel:

Sjéö* évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Külföldön 160 Ke.

Efyss s»*áss ám t 8® fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Főszsrk&sastő: GAÁL GYULA dr.

Szerkesztő: BMAHYAY JÓZSEF dr.

SierkesstSaág é* ki.dóhivmtul: Nádor-e. 20 , hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint • hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik belsÉini háromszor: ked'H csütörtökön és szombaton

vagyis az egyenes állami adók háromszorosát jelenti a községi terheknek az emelkedése a város ez idei költségvetésében, tehát az iparosnak, kereskedőnek, a háztulajdonosnak és a földmivesnek a mostani községi adótehernek még újból a fele részét kellene magára vállalnia, hogy a községgé visszafejlesztett volt törvényhatóságnak kiadásaira fedezetet tudjon teremteni.

Szinte képtelenségnek hangzik ez a szám akkor, amikor a városi jelleg megszüntetésével le kellett mondani mindazon előnyökről és jogokról, amelyek a várost megillették. Vagyis világosan kifejezve előállott az a furcsa helyzet, hogy a falq közigazgatása többe kerül, mint a régi városé került. A költségvetésnek ez a reánk, közteherviselőkre nézve ily kedvezőtlen alakulása meg kell hogy döbbentse mindazokat, akik a mai várost, mint községet fentartják; gondolkozni kell azon, hogy mehet-e ez igy tovább és birjuk-e az iramot ezekkel a súlyokkal megrakva szakadatlanul.

Aki itt nem idegen és belepillantott a város köz- és a társadalom magánéletébe, ha vak nem volt, meg kellett látnia, hogy a polgárság feltartózhatatlanul csúszik egyre lejebb és gurulunk az anyagi lejtőn lefelé. Munka nincsen; ezer munkanélküli ő'döng az utcákon kereset és minden kilátás nélkül; az ipar megállt, a kereskedelem haldoklik, egyik fizetésképtelenség a másikat követi; azt kérdezzük ily körülmények között mindenkitől, akiben lelkiismeret van: lehet-e ilyen viszonyok között a községi terheket emelni?

Az államalakulás elvágta piacunkat, megszüntette forgalmunkat, elvitte hivatalainkat, hihetetlen mértékben növekedtek meg állami adóterheink, az ingatlanok értéke leszállóit, sokan vándorbotot vettek a kezükbe, akik mérlegelve a helyzetet, úgy találták, hegy ezt nem bírják el. így, ebben a helyzetben találta a várost a községesités. Az alkalmazottak egy részét el kellett bocsájtani, az állam támogatása megszűnt, de minden ügyesbajos ember, aki a városházán megfordult, azt találja, hogy az ügyek nem csökkentek, de felszaporodtak. Az ötven-hatvan éves öregembereket katonaügyben idézik, az erkölcsi bizonyítványt kérőkkel ives jegyzőkönyvet Írnak tele és a való tény az, hogy a községnek sokkal több a dolga, mint a városnak volt.

A fokozottabb állami bürokrácia egyre nagyobb tért foglal a városházán, a közigazgatás szövevényesebb lett s a községi alkalmazottak nagy része állami

feladatokat végez a község adófilléreiből. Ezt a közönség nem birja tovább és önmagát ezekért a célokért, amelyből a községre semmi előny nem származik, tovább megadóztatni nem képes. Ha állami feladatokat kell végeznie a községnek, ám tegye meg, de azokat az állami alkalmazottak végezzék el s az a községnek ne kerüljön pénzébe Ez a pénz másra kell, nagy helyi bajaink és sebeink gyógyítására, tönkrejutott társadalmi rétegek gondozására és védelmére.

Itt nincs más kiút, mint elővenni a ceruzát és törölni. Törölni kíméletlenül minden kiadást, amely nem községi természetű. Törölni minden fölösleges bürokráciát, mely ma is oly nagy személyi apparátust vesz igénybe, hogy az nem felel meg egy vagyon nélküli község anyagi helyzetének. Mig a város tényleg város volt, megvoltak azok a magasabb szempontok, hogy sorsának önálló intézéséhez nagyobb áldozatokat is vállaljon. Most, hogy község lett, a látszat politikát félre kell tenni és községgé kell berendezkedni. A városokat fejlesztési munkájukban azelőtt az állam támogatta; a községeket egyoldalúan megterheli és azokkal vagyonilag is teljesen rendelkezik. A községnek tehát le kell mondani minden nélkülözhető személyi és dologi kiadásról. Le kell mondani különösen ma, a gazdasági pusztulás tetőpontján. Nem szabad tovább nyújtózni, mint a takaró ér, ez pedig erősen meg van kurtítva. A józan belátás kerekedjék felül és vessen véget a hazárdjátéknak, mely a pótadó emeléssel akarja könnyedén elintézni a községi adminisztráció ügyét. Eddig és netovább. A mérték megtelt, nem bírjuk tovább.

— A kisgazdapárt nópgyülásei. Vasárnap, jul. 29 én a kisgazda és kisiparos párt a vármegyében Síimön, Kamocsán, Gután, N’*gymegyerin, Izsspon, Cdcsón, Kolozsnémán, Nagy és Kiskeszin tart gyűléseket.

= Az uj csehszlovák közigazgatás. A

január 1 én Szlovenszkón életbeléptetett közigazgatási (örvény hiányait végre a hivatalos kormánykörök is észrevették és belátták, hogy a centralizáció ezen korcsszüleménvp egyáita Iában nem válik be a gyakorlati életben. A csehszlovák belügyminisztériumban most egy zsuparendezö novellát készítenek elő, melyet az őszi ülésszakon fognak a parlament elé benyújtani. Ennek a novellának értelmében az n. n. történelmi országokban, tehát Cseh-, Morvaországban és Sziléziában nem léptetik életbe az uj zsupabeosztdst, sőt a köztársaság ezen területére nézve a közigazgatási törvényt is módosítani fogják. Ezzel a novellával a kormány maga is beismeri azt a nagy hibát, melyet az uj közigazgatási törvénnyel elkövetett s amelynek gyakorlati értéke itt SzlovenszkóbaD, amelyet e kérdésben valósággal a kísérleti nyúl szerepére kárhoztattak, — egyáltalán nem mutatkozott, ellenben állandó zavarokat teremtett a közigazgatás adminisztrációjában. Hogy milyen kevés hozzáértéssel csinálták ezt a törvényt, világosan kitűnik a kormány uj javaslatából, mellyel kénytelen no* velláris utón segíteni azokon a bajokon, melyekre mi már kezdetben rámutattunk, de amelyeket csak hét hé elmúltával fedeztek fel a kormánykörök.

= Senes lapja a külügyminiszter külföldi útjáról. A kü ügymiaiszter lapja foglalkozik Benes dr. nak külföldön tett útjáról és cikkében hangsúlyozza, hogy annak információs jellege volt, mert az államnak az az érdeke, hogy az európai viszonyok fejlődését állandóan figyelemmel kísérje. Érdeklődött a külügyminiszter, hogy a nagy antant milyen álláspontot foglal el azokban a kérdésekben, melyeket a kisantant államai fognak Siuajában megtárgyalni. Ezenfelül előkészítette a külügyminiszter Masaryk elnöknek párisi és londoni útját. A cikk kiemeli, hogy a mai helyzet semmíesetre sem engedi meg, hogy vitás kérdésekben kis áliam lépjen kö^b >.

— Nemzeti kisebbségek helyzete az utódállamokban. Megirtuk műit számunkban, hogy Daruváry magyar kü ügymioiszternek a kisebbségi jogok végrehajtására vonatkozó megjegyzéseire a cseh nacionalista lapok igen éles támadással válaszoltak. A Parisban megjelenő >Humanité« című lap megállapítja, hogy Daruváry külügyminiszter adatai megfelelnek a valóságnak és egyeznek azokkal az adatokkal, amelyek Leródd francia tábornoknak a kisántant államaiban tett utazása alkalmával napvilágra kerültek.

= A szlovák néppárt kiáltványa. A szlovák néppárt parlamenti ktubja a „Slovoda“ vasárnapi szamában erőben megcenzurázott kiáltványt tett közzé, melyben fölhívja a szlovákokat, hogy a községi választások alkalmából minden szlovák tegyen meg mindent a nemzeten esett sérelmek orvoslására. A néppárt óva inti a szlovákságot, hogy ne üljön föl sem az újabb ígéreteknek, sem a hizelgesnek, sem a fenyegetéseknek. A szlovák néppárt az egész világ fóruma előtt tiltakozik a mai kormánypártoknak eljárása ellen. Ezek a pártok önmaguknak az „államalkotó“ eimet adták, hogy ily módon politikai ellenfeleiket a kormány ellenségeinek, árulóinak és renegátjaiuak minősíthessék s őket a kormány kénye-kedvének kiszolgáltathassák. A kiáltvány felsorolja azokat a sérelmeket, amelyeket a sajtó- és meggyőződés-szabadság tekintetében a szlovákokat érték, melyhez hasonló sehol sem fordul elő. A szlovák néppártnak e tiltakozása nemcsak a kormánynak, de szól a külföldnek is melynek figyelmét csalódásokban gazdag mai sorsukra akarják irányítani, hogy helyzetünkön könnyítsenek.

— Anglia a magyar kölcsön érdekében.

Szapáry gróf londoni magyar követ fogadta az >Esl»londoni tudósítóját, aki előtt a következő nagyérdekességü nyilatkozatot tette: Meg keli állapítanom, az angoi közvélemény, de a hivatalos ngoi politika is a leghatározottabban magyarbarát érzelmű. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy elhatározásaiban erősen korlátozzák az augol politikát azok a kötelmek, amelyek a szövetségeseivel kötött szerződésekből önként folynak. Newton lord, Phillimore, a northumberlaudi herceg, lord Selborne, lord Gharnwood és Bradbury a jóvátételi bizottság angol tagja mind mind a mi barátaink. Kölcsönügyünk Anglia kezeben van ós az angol kormánykörökben van is hajlandóság a kölcsön megadására, de ne felejtsük el: a City nem folytat érzelmi politikát és csak akkor hajlandó a kölcsönhöz hozzájárulni, ha Magyarország megfelelő biztosítékokat is tud nyújtani. E pillanatban a dolgok mélyén eredt