Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-07-21 / 87. szám

2 oldal.

• Komaromi lUipok«

!$23. julius 21.

egy ország ősi törvényhatóságán, de meggyőződése, hogy ez a túloldalon levő magyaroknak is fájni fog.

= Török-magyar barátság és magyar képviselő. Friedrich István hazaérkezett második törökországi útjáról, melyre török kereskedelmi körökkel való kapcsolatok megteremtése céljából vállalkozott. Az újságírókkal folytatót beszélgetése során a keleti helyzetről kijelentette, az a benyomása, hogy az egész vonalon a nacioalisták győztek. Ebből a szempontból a bo‘gár eseményeknek is különös fontosságot tulajdonit. Azután a francia-angol ellentétekre került a szó és erről úgy nyilatkozott, hogy a lausannei I tárgyalások kulisszái mögött most teljes valójá- j ban kibontakozott az ősi antagonizms, mely a ■ két európai nagyhatalom között már évszázadok óta fönnáll. Véleménye szerint ez a kölcsönös ellenszenv és gyűlölet előbb-utóbb befolyásolni fogja egész Európa politikáját. Elmondotta, hogy a megszervezett magyartörök kereskedelmi részvénytársaság első nagy eredménye az volt, hogy megkapta a szmirnai kikötő munkálatainak monopóliumát. A társaság máris számos magyar intelíektüellt foglalkoztat, mert a törökök megbecsülik a magyar értelmiséget és azonnal kiváló pozíciókat biztositottak nekik. A török gazdasági viszonyokról elmondotta Friedrich, hogy Törökország erős fellendülésben van, egyik vasút másik után épül és Kemal népszerűsége egyre fokozódik. Fölvetette azt a tervet, hogy ősszel egy magyar képviselőkből álló nagyobb társaság látogasson el Törökországba, ahol a törökök nagy lelkesedéssel várják a magyarokat.

= „Elárulták a szlovenszkói és ruszinszkoi iparosokat.“ A következő nyilatkozat közlésére kérték föl lapunkat: „Elárulták a szlovenszkói és ruszinszkói iparosokat“ cimü cikk lett elhelyezve folyó hó 11 étöl kezdve a köztársaság több magyarnyelvű lapjában. Ezen cikkek kapcsán az Egyesült Iparosok Szlovenszkói és Podk. ftussi Orsz. Szövetségének kassai központi végrehajtó bizottsága folyó hó 16 án foglalkozott ez üggyel és a kővetkezőket állapítja meg. A szövetségnek 1922. május 28 iaa óta Kassán vau működő központja, e naptól kezdve a pozsonyi központ működése ideiglenesen beszüntetve lett és azt még mai napig sem vette fal, ennélfogva a szövetség minden ügyei a kassai központban nyernek elintézést, ahol állandó irodát tartunk fenn. A kassai központból irányított szövetség alapszabályszerüleg működik és kizár működéséből mindennemű politikát, — magától megdől tehát azon feltevés, hogy szövetségünk felelős egyénei

Jókai vallásvilága.

Irta: Feszty Árpádné*

És most arról emlékezem meg, aki nekem legdrágább, embernek a legbűbájosabb volt: Jókairól.

Jókai belső életének arról a fejezetéről, a mi nekem belőle legszentebb — talán mert rajtam kivül alig ismeri más, — a vallásáról.

Leikének minden megnyilatkozása az egész országé. Ezt az egyet, az ő külön vallásvilágát fösvényen őriztem eddig magamnak. Hanem ma, mikor az emberben élő minden szeretet, adakozási vágy utat kér, előtör, az az érzésem — másoknak is kell, hogy adjak belőle.

Kálvinista volt. De kálvinistasága csak abban nyilvánult, hogy nem szerette a spenótot és sárgarépát, mert mint mesélte, »gyermekkoromban fejembe verték, hogy ezek pápista ételek«, ellenben rajongott a bablevesért disznókörömmel, amit az apai házban »kálvinista menyországnak«, »angyal bakancsnak« neveztek.

Ebben a kis tréfában rejlett az ő egész vallásos türelmetlensége. Mondhatnám, a föld minden vallását tisztelte, de otthon egyikben se volt.

Kiragadta mindegyikből azt, ami belőle a legszebb. Abból s fantáziájából alakult ki az a természettani, csillagászati alapon álló, amellett a gyermek naiv hitének minden bájával biró csoda-világ, amihez hasonló szép, nagy, nem tudom, emberi lélekben fog-e még születni.

Az ég minden csillagjának meg volt a maga meséje. Mindegyikben járt már. Ismerte. Barátságban volt a természeti erőkkel. Viharban kiment a nyitott verandára, mintha vendéget

* Részlet A kik elmenték cimü most megjelent könyvéből.

bármely politikai pártnak felkinálkoztak volna. Iparostársaink politikai meggyőződése magánügyet képezvén, azt bárki által befolyásolni erkölcstelenség és bűnnek tartjuk. Tekintettel arra, hogy a cikkek szerint a felkinálkozást a PoZvonyi Iparosok Országos Szövetsége kéz\ deményezte volna és miután Szövetségünknek Pozsonyban nincs működő központja, azonban az alakuló közgyűlés által megválasztott központi elnökség, mint representativ tényezők léteznek, a kassai iroda ezen ügyben megkereste a központi elnökséget és nyilatkozatra szólította fel. A központi elnök ezidőszerint Francensbádban üdül, ennélfogva még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezügyben tiszta képst láthassunk. A cikk tartalmával semmiféle vonatkozásban nem vagyunk, azzal magunkat nem azonosítjuk és az csak felelőtlen egyének munkája lehet, annál is inkább, mert még a helyzettel sincs tisztában, lévén Kassán 4000 iparos helyett 1170 és Nyiírán 1200 helyett 527 iparos. Az egyesült iparosok szlovenszkói és podk. russi orsz. szöv. kassai központi végrehajtó bizottságának megbízásából Kassa, 1923, julius 17, Pintér F. elnök, Fábián István jegyző.

= Amerikai hang a csehszlovák statisztikáról. Amerika legelőkelőbb lapja, a „Ntwyorls Times“ legutóbbi vasárnapi számában a nemzeti kisebbségek kérdésével foglalkozik abból az alkalomból, hogy az 1921, évi csehszlovákiai népszámlálás hivatalos eredményei a cikkíró birtokába jutottak. A hivatalos cseh statisztika szerint Csehszlovákiának 13 millió lakosa van. Ebből 65 százalék cseh vagy szlovák, 23 százalék német és 5 6 százalék magyar. A cikkíró ezt a statisztikát összehasonlítja az 1910. évi osztrák és magyar statisztikával és ennek alapján megállapítja azt, hogy a jelenlegi Csehszlovákia területén az 1910. évi statisztika szerint a csehek és szlovákok száma alig éri el az 59 százalékot, mig a németek számaránya 27*5 százalékra, a magyaroké pedig 8 szá zalékra rúg.

— A számarány változása — írja a New- ] yorki Times — igen különös és csak avval magyarázható, hogy az egyes népek halálozási és születési viszonyaiban lényeges változások tapasztalhatók, — fűzi hozzá a cikkíró irónikusan.

— A „Newyork Times“ ezután kereken j kijelenti, hogy a cseh statisztika adataiban : nem hisz. Csehszlovákiában sokan élnek olyanok, akik napraforgó módjára mindig arrafelé fordulnak, ahonnan a nap süt. így 1910-ben sokan akadtak, akik előnyösnek tartották, ha

várna. Mint gyermek, ilyenkor mindig azt éreztem: több mint ember. Az a csodás élet a szemében! Mintha azt mondta volna a villámnak, szélvésznek: »Ti hozzám jöttetek, testvéreim vagytok, a m’ndnyájunk Apja küldött, meséljetek arról a sok-sok csodáról, amit a föld határán kivül láttok, hallotok, — miket az itteni emberek még csak meg se értenek.«

És amilyen fenség volt ilyenkor az arcán, olyan bűbájos gyengédség, mikor a reggeli szellő homlokát simogatta; mintha akkor súgta volna fülébe azokat a bűbájos dolgokat, amiket ő napközben aztán mesélt, leirt nekünk.

Ha csak csillagászati alapra építette volna hitét, az ember azt gondolná, Flammariont olvasta. (Ez különben valószínű, mert a világ majdDem minden természettudományi, csillagászati munkáját ismerte. Da ebben az esetben nem hinném, hogy azok hatottak volna rá, olyan valakinél, aki annyit olvas, tanul, alkot, olyan érzés válhat csak ilyen erőssé, mint az ő csillagvilág-hite, ami a saját lelkében született.) És fantáziája gyönyörű birodalmának ez csak egy része. Hol van az a rengeteg misztikus erő, a mi a csillagok és a föld között az összeköttetést alkotta?

Mindazt, amit eddig szépet emberek a földön éreztek, ezredekkel ezelőtt és azóta, — életvidám görögök, fatalista törökök, mély-misztikus indusok, viharimádó germánok — egymaga átérezte, mint hóditó hadvezér egy birodalommá tömöritette. De királynak a krisztusi szeretet, igazság, egyenlőség felé törekvés tanát ismerte el.

Ebbe a birodalomba vezetett be engem, miüt 10—12 éves gyermeket, kézenfogva, csillagos estéken.

A szellő odahozta egy-egy búgó-zúgó csobbanását a Balatonnak, egy-egy foszlányát a

magukat magyaroknak vagy németeknek vallják. Ezzel szemben 1921-ben ismét sok olyan ember akadt, aki minden alap nélkül csehnek vagy ' szlováknak vallotta magát. A csehek Amerikában avval próbálnak szimpátiát kelteni, hogy a kathoücizmus ellen foglalnak állást és állandóan hangsúlyozzák azt, hogy még a protestantizmus terjedése előtt a csehek Róma ellen foglaltak állást. A „Ntwyork Times“ a cseheknek ezen állítását leszögezi és felveti azt a kérdést, hogyan lehetséges akkor az, hogy a köztársaság 13 millió lakosa közül 10 millió katholikus és a protestánsok száma kevesebb, mint egy millió. A csehszlovák statisztika nem tükrözíeti híven vissza a tényeket, hanem csak politikai propaganda eszközéül szolgál. Éppen ezért — fejezi be eikkét az amerikai lap — i a cseheknek a hamis statisztika alapján elért ; sikerei nem lesznek hosszú életűek.

A varos 1923. évi ItSÓPÉSB.

Irta: Alapi Gyula dr. I. polgármester helyettes.

Hosszú volna elmondani annak a történetét, miért tárgyalja a város 1923. évi költségvetését tiz hónappal későbben, mint az egyébként tárgyalandó lett volna. A közigazgatási reform következtében Komárom olyan változások elé került, melyekről a múlt évben még álmodni sem lehetett. Valamennyien ismerjük a város balsorsát, melyre a történeti változások után e szerencsétlen reform következtében jutott, hogy önállóságát és autonómiáját teljesen elvesztette, nemcsak a szorosan vett adminisztráció terén, de még a meghagyott gazdasági szabad rendelkezések tekintetében is; ez a szabadság szintén illuzóriussá vált, mert gazdasági és pénzügyi téren is csaknem minden határozat felsőob jóváhagyást igényel és meghatározott sémákat kell követnie a városnak, amelyek miuden község háztartására egyaráut kötelezők. Szóval a városok és községek uj formaruhát kaptak, ennek viselése kőtelező, akár kívánják azt viselni, akár nem.

A közigazgatási reformnak ez az általánosító tendenciája teljesen figyelmen kivül hagyja, sőt akadályozza a községi háztartások individuális életét. Minden város érzi és panaszolja ezt, Komárom többszörösen és súlyosabban, mint Szlovanszkó bármelyik városa. De mig a t öbbi városnak módja és lehetősége nyílik arra, hogy fejlődjék, ha azt a gazdasági viszonyok lehetővé teszik, a leamputált és piacától megfosztott Komáromnak, mint határcigányzenének — a rózsák illatoztak a Rózsák Apjának — és Ő mesélt...

Mint már megírtam, nagyanyámat nem érdekelte a csillagászat. Sokkal reálisabb, pozitivabb, mondhatnám férfiasabb intelligencia volt. Félt az ismeretlentől, túlvilágtól, haláltól, bizonytalanságtól. Nem szeretett előre gondolni. A távcső teljesen papa királysága volt. Da kellett neki egy alattvaló — ha csak gyermek — akinek teóriáját kifejthesse. Ennek köszönhetem fiatalságom legszebb óráit. Hát még mikor megmeglátogatta régi pápai tanára, Tarczy Lajos, a hires természettudós! Elővették papa nagy távcsövét (akkora lencséje volt, mint egy tányér, láttuk benne a Saturnus összes gyűrűit) s álmodoztak: Mi van? Mi lehet! De szép volt hallgatni.

Fanatikusan hitte: akik érdemeket szereztek rá, főleg a kikben erős volt a szép, jobb, tisztább utáni vágy, haláluk után egy tökéletesebb csillagba jutnak, ahol intelligensebbek, nemesebbek, légiesebbek lesznek. A rossszivösóg, állati tunyaság, brutalitás pedig még fejletlenebb életviszonyok közé löki vissza az egyént.

A Marsba készült. Emlékszem, svábhegyi terraszunk ablaka narancssárga és bíborvörös üveglapokból volt összerakva. Órákhosszat néztük rajta keresztül a fákat, virágokat s próbáltak elképzelni, ilyen világítás lesz odafenn is, a Marson.

Csodálatos, milyen megérzése, látnoki ereje van sokszor a költőnek. Egy novellájában táborozó katonák ismeretlen csillagot fedeztek fel. Huszonnyolc évvel a könyv megjelenése után tudósok ugyanott, az Andromeda ködképőben uj csillag létezését állapították meg.

Tudás nem vezethette, mert bár foglalkozott a csillagászattal mint tudománnyal is, mégse