Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-07-21 / 87. szám

Jtogfwannegyedik évfalyaini» 87. számi Szombati 1923. Juliua 21 POLITIKAI IL. AL F\ füii'SzeiéíS, 4r ssaSwretewAk értékbe® s éi iiúékm postai szétkáldezsel: SigiifB évre 8<! S? félévre 40 K, segyeáéYre 20 Külföldön 160 Kő. sxám ára: ®@ fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. F(»sa«rk@sztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: $ARANYAY JÓZSEF dr. Csánki-Neumann doktor ur, Károlyi őszirózsás kormány­biztos-főispánja, a földosztó legújabb ma­gyar kormánypárt elnöke bátor táborka­rával szép csöndesen bevárva, míg a kétezer gútai földmives nép a templomból kitódul, odaáUt a nép elé vasárnap dél­után és maga a földosztó ezerholdas párt­vezér ur nagy beszédet mondott a gútai földnélküli nemzetnek, biztosítván őket, hogy a földosztás meglesz, azonban .... és itt kissé megakad a verkli, csúnya gikszer csúszott ki belőle, ami erősen meg­ütötte a gútai földigénylők fülét. Azonban .... szavalt az ezerholdas volt forradalmár, nagyon természetes, hogy a földet ingyen nem lehet kívánni és várni az államtól, mert ez erkölcstelenség ésigy­­tovább, és azt a földet a kormány olcsón adja. De nem is szabad ingyen kívánni földet, még a Stagnózát sem szabad, ame­lyet minden második esztendőben elborí­tanak a belvizek és ott a leendő búza­­vetések helyén kitünően lehet vadkacsákra vadászni, gondolta magában az ezerholdas apostol, de ezt nem mondta a gútai népnek. A gútai nép felfigyelt e szavakra, he­ves közbeszólások repültek az ezerholdas agrárszocialista felé, aki erre elvesztette nyugalmát és ezentúl nem zongorázott olyan biztos fölénnyel a gútai ioldnélkü­­liek hangulat-hurjain. Azt kiáltották oda töbhek közt, hogy akkor inkább elmegyünk aratni és ha venni kell, veszünk jó föl­det, nem a stagnőzai dzsindzsás vizjárta lapályon; van eladó elég jó föld Csalló­közben, nem is olyan drága, mint volt eddig. A doktor ur próbálta a népet bizto­sítani, hogy a kormány olcsó bankkölcsönt ád a föld megvásárlására, sőt az építésre is, meg a gazdasági állatok és eszközök beszerzésére, sőt a vetőmagra is olcsó kamat mellett, mert a köztársaságban le­het élni és meggazdagodni mindenkinek, nem úgy, mint Horthy-országban, mert itt igazi szabadság van, nem úgy, mint odaát satöbbi De a gútai emberek hamar átlátták ésszel a stagnózai Eldorádót, szé­pen elszállingóztak Csánki-Neumann párt­vezér ur szavalata alatt, aki lám prima ezerhold földjét nem akarja felosztani, csak a magyar urakét, meg a prímásét és a papokét. A szép és a szivárvány minden szí­nében pompázó szappanbuborék tehát el­pattant Gútán, ahol kisült, hogy még sem lesz ingyen föld, hanem majd egy bank fog parcellázni, de lesz építési, felszerelési és vetőmag kölcsön. Ezek a kölcsönök persze akkor mondhatók fel és hajthatók be, amikor a kormánynak tetszik. Erről is beszélt a Csánki-Neumann uj bonszerző társascég. Hohó! mondják észbekapva a gútai kisgazdák és földnélküliek, kölcsön­pénzen gazdálkodni egy rossz termés mel­lett már a leégést jelenti, de két rossz esztendő után a biztos tönkrejutást és a koldusbotot. Sokkal bizonyosabb részért aratni, mert arra sohasem fizet rá az arató. Azt halljuk, hogy ötszáz gútai nin­­cses zsellérember és kisgazda iratkozott fel »földért«, akik húsz koronákat is fizet­tek, amiért egy finom újságot is kapnak, meg ingyan szónoklatokat. A szónokok legazemberezik a magyarság képviselőit és vezéreit, névszerint megnevezve Szent- Iványit és Lelleyt. Azután Csánki Neumann ur visszament nyugodtan aratni ezerhold­jára, a többi finom bécsi magyar ur is belevagódott az autóba és elszáguldott Gu­táról abban a tudatban, hogy beadtuk a nemzetnek a maszlagot. Egy nagy bank­ban pedjg súlyos amerikai dollárokat őriz­nek, amerikai szlovákokat, akik hazasiet­nek és Gútán földet vesznek rajta, meg­­mivelt jó, fekete televény földet, persze nem a Stagnózán. A Stagnóza jó lesz a gútaiaknak, hadd vegyék meg azok, ha már száz év óta törekesznek utána. — Benes dr. külföldi útja. EDnes dr. kül­ügyminiszter még n^m fej uzt« be külföldi útját. A lapok hírei szerint ellátogatott Belgiumba i?, hogy tárgyalásokat folytasson. Brüsseiben Jaspu* belga kü ügymiaiszterrel tárgyalt és különösen a belga csehszlovák kereskedelmi szerződésről tanácskozott. Egy római híradás szerint Buses dr. 0 aszoivzágon keresztül fog hazautazni s ott Contarinival esetleg Mussoli­nival folytat megbeszéléseket. == A magyar követ a miniszterelnöknél. Villányi Fiigyes báró, prágai magyar követ tegnap megjelent Svebla miniszt'-relnöknél, aki vei hosszabb ideig tartó tárgyalást folytatott. = A lausannei béke. A bonyadalmas tár gya!á»ok, melyek a keleti béke létrohozása körül folytak, végre sikerrel fejeződtek be. K< t Ízben ültek össze a hatalmak, hogy a törökök képviselőivel megállapodásra jussanak és újra rendezzék a „keleti kérdést“, mely századok óta oly sok gondot okozott a nyurati hatal utaknak. Á hírek szerint e hó 24 én fogják aláírni a békeszerződést, mely Torökort-zág teljes szuverenitását fogja elismerni s amelyet Kemál basa teljes joggai nevezhet diadalnak. Nehéz küzdelembe került ez a béke, de a tö­rök képviselők állhatatossága és hajthatatlan kitartása végre is győzed-lnieskedett. A. lan sannei béke pozdorjáyá zusta a sevrési szer­ződést, amely a szolgaság jármát akarta a tö­rök nemzetre rárakni és azt Európából telje­sen száműzni. De az erős nemzeti öntudat életre keit a török népben és vezérének taná­csára hallgatva, nemcsak a keleti harctéren, de a világ diplomatainak zöld asztalánál is tel­jes győzelmet aratott. Életképességének leg­szebb példáját mutalja ez az uj békeszerződés, mely egyúttal fejlődésének lehetőségét is biz­tosítja és az egész világ előtt fényesen jóváteszi azt a diktátumot, melyet a törökök SierKesastSiség éi kiadóhivatal; Náöer-e 38 hová agy * lap szellemi részét illető közlemények mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkird háromszor: kedH csütörtökön és szombatos meghallgatása nélkül, a győzők elfogult egy. oldalusaga é-i öntése S^vresben négy évvel ezelőtt Törökországra asari Oütrojáíui. Di az uj békt-saerződói igazolj* azt is, hogy milyen ingatag alaposon nyugosznak azok a békék, melyeket a vtiaguaboru után a legyőzött álla­mokra rákénysz ritettek, s h -gy nieunyire le­­h tetten és végrehajthatatlan rendelkezések foglaltatnak azokban, melyek csak megalázást hoznak azokra a nemzetekre, amelyekkel sz-m­­b n érvényjhiieni akarják. A 1 u-ann-i béke megdöutöUe a sevr. sí szerződést es megszün­tette aunak tgazsagialan ágait. A nagy antant belátta, hogy az nem szolgálta a hétét és még idejében orvosolta az elkövetett hibákat, pél­dát statuálva arra nézve, hogy az u. n. béke­­müvek is csak gyarló embert alkotások, melye­ket a töriéu imi folyamit és a való élet ha­lomra dönthet, a .öiökök nemzeti önérzete függethusegÜKnok feliámatzlóji lett, a leg­­fenycsrbb példa mindazon nemzeteknek, me­lyekben van érni hit ts erő ... = Jósika utóda a román szenátusban. A Jósika Suli baló haldiával m güresed-it esik­­megyei sz nátorságra a M gyár Párt intéző bizottsága egyhangúan Gö.ög Joactiim gyer­­gyószentmiklósi kanonok plébánost jelölte. = Komárom vármegye a megszüntetés ellen M >gy uországon Komarom vá megye és Komárom varos í. évi julius hó 17 én kül­dő tséggel járult Bethlen miniszterelnök és Rikovszky belügyminiszter elé, akiknek egy memorandumot nyújtottak át, melyben a vár­megye székhelyén k meghagyását és Komárom város törvényhatósági jeligének fentartását kének. A kü döt seget Thaly Ferenc volt orssgy. képviselő és Pungor Lajos máv. főfelügyelő v-Zették és hozzájuk csatlakoztak F. Szabó Géza, Szijj Bálint, Baross János, Bogya Janos és Katók Lajos nemzeigy. képviselők is. A miniszterelnök, a küldöttségnek a következőket mondotta : — Nem könnyen határoztuk el magun­kat, hogy csonka vármegyéket egy-sitsiink. Azért nyúltunk ehhaz a kérdéshez, mert a mai viszonyuk között a magyar állam egyik leg­főbb feladata és kötelessége polgáiaivai, de a határon túl levő magyarokkal szemb n is, hogy takarékoskodjék és ne kötsön olyanokra, amikre föltétlenül költeni nem szükséges. Azt említették, hogy a határon túl levő magyar testvérek szemében ez az intézkedés annyit fog jelenteni, hogy Magyarországon is törté­nelmi tradicb któt eltérően feladnak bizonyos terű eteket. Éo nem igy érzem a dolgot, sőt azt hiszem, akkor cs i«ksz m ezeknek a lako­soknak érdekéb n, ha megmutatom, hogy Ma­gyarország még a tradic ók árán is élni akar az ő javukra és előnyükre. N- m akarok a kérdés egész komp!, xauiára kitérj dni, csupán arra mutatok rá, hogy tisztábau voltunk avval, hory történelmi tradíciókat sértünk. Ezt fáj­­d lommal tesszük, nem szívesen tesszük, de kénytelenek vagyunk igy cselekedni. Azt hi­szem, itt a kérdés praktikumáról van szó első­sorban és a belügyminiszter kezében fekszik. Minket semmi más szempont nem vezet, mint az, hogy megtakarítást érjünk el. Ezután Rrkovszky Iván belügyminiszter válaszolt pár szóval a küldöttségnek. Rámu­­tatott arra, hogy helytelen Komárom város és Komáromvármenye meg^züué érői beszélni, mert hiszen az uj vármegyének közös neve lesz és közös lesz az igazgatás is. És igy az uj vár­megyében a többség Komáromvármegyéé lesz. N*ki is fáj, hogy súlyos operációt kell végezni

Next

/
Thumbnails
Contents