Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-07-14 / 84. szám
*üsü3 julius 14 „Komáromi Lapok 3. öleled. az utazásokkal kapcsolatosak. E célból nagyon ajánlatos volna, ha az elnök, illetve alelnök, a titkár és segédtitkár részére vasúti szabadjegyeket kapnánk, továbbá, hogy a programmot tartalmazó nyomtatványokat, amelyek eszménk terjesztésére szolgálnak, szintén megkapnék. Továbbá nagyon előnyös volna, ha az általunk egybehívni szándékolt nagyobb gj ülésekre a párt részéről is szónokok küldetnének ki.“ Eddig a levél. Mi, akik kezdettől fogva éles harcot vívtunk az ipari érdekekért, nem fogunk bírálatba bocsátkozni e levél felett. Legyen a sokat szenvedett iparosság az elbírálója ennek, vájjon a Pozsonyi; Iparosok Országos Szövetsége nem kompromitálta-e Szlovenszkó és Ruszinszkó iparosságát? Hajógyár és kikötő egészen természeteién sorakoznak egymás mellé kedvező földrajzi fekvésük folytán csak épp úgy, mint annál a viszonynál fogva is, amelybe a város közönségével szemben kerültek. A hajógyár telkét az állam megvásárolta és a korábban megvett berendezés és felépítményekkel együtt a Skoda müveknek bérbaadta. A kikötő telkét is megvásárolta az állam, nagyszabású terveket mutatott be, amelyek szerint százmilliós befektetésre készül a komáromi kikötőben. A tervek igen szépek voltak, de mi egyszer az építésről Írva arról elmélkedtünk, vájjon hogyan is fog ez meg valósulni, illetve mi fog ebből megvalósulni. Egy haragos cáfolat érkezett a minisztériumból lapunk részére, hogy ne vezessük félre a közvéleményt, mert az állam igenis ennyi és annyi milliót irányzott elő Komáromra a költségvetésben. Kinek volt igaza, döntse el a közvélemény s az előirányzott milliók beépítéséről beszéljen a munkásság és tegyen tanú Ságot a némán, csendben hallgató kikötő. Most azonban egészen eldugva, ja közgazdasági hírek közt egy kis hirecske jelent meg, ami kikerülte sok ember figyelmét és arról szól, hogy a hajógyár anyaga és felszerelése eladó. Nem tudjuk ezt összeegyeztetni azzal a hírrel, hogy a gyárat a Skoda müvek veszik át, akik itt berendezkedni és beruházni óhajtottak volna. Ha a Skoda berendezkedni kívánna, akkor miért eladó az anyag? Skodáék pár hét óta a legnagyobb csendben vannak, a gyár felöl semmi rendelkezésük nincsen. Ez az, ami a legnagyobb mérvben aggodalomra ad okot. Mert ha ebben a gyárban az üzemet korlátozzák, vagy beszüntetik, akkor * * * vonásokat hord össze, félig tréfásan, jóformán csak játékból rakosgatja, az alak azonban egyszerre csak megelevenedik, talpra áll, él és lélegzik és ezentúl a jó ismerőseink sorába tartozik. Én példáál el merem mondani, hogy Liezen-Mayer Sándort, akit soha életemben nem láttam, Fesztyné leirása után sokkal jobban ismerem, mint nem egy „barátomat“, akivel évek óta egy társaságban forgolódom. * A tüneményes tehetségű Feszty Masa ugyancsak munkatársa a szép és szomorú könyvnek. Kisleánykori naplóföljegyzéseinek Feszty Árpádra vonatkozó részleteit közli. Ez a napló csodálkozó és könnyes nagy gyermekszemekkel nézi a bálványozott apát, aki utolsó nagy és reménytelen harcát vívja az élettel. Mert az élet, amely egykor alázatosan, mint a szelídített oroszlán, feküdt Feszty Árpád lábai előtt, később föltámadt mestere ellen és kegyetlenül bánt el vele. A fiatal festőnőnek főleg az fáj, hogy édesapja a művészetben nem fejtette ki összes ragyogó képességeit. Hiszen ha van tragikum a festő életében, akkor ez az. Nekem azonban úgy tetszik, ez nem a Feszty Árpád életének egész igazsága. Még tovább is van. O nem bánt gazdaságosan a tehetségével, valósággal eltékozolta magát, elégett, mint a fáklya, de messzire is világított. A genieje, amely nem élhette ki magát a festészetben, megtermékenyített egy egész nemzedéket. Ki lehetne mutatni az ő hatását az irodalom, a művészet, az iparművészet minden ágában, a_közélet sok terén. Sőt lehet, hegy Feszty Árpád életének véges igazságát Feszty Masa műveiben fogja megtalálni az utókor. Ki lát bele az élet titkaiba ? Hetes. ismét kétszáz munkauélküli családdal lesz több Komáromban. Jó lenne tehát, ba a város érdeklődnék a Skoda müveknél, mi a szándéka a gyárral és milyenek a kilátások az üzem jövője körül. Roppant gyanús a dolog a kikötő körül is. Az épités teljesen megállt, a legnagyobb dologidőben juu. júliusban már nem folyt nagyobb munka, hanem ahelyett iratok jöttek a városhoz, amelyben építéseket Ígértek. Éppen ezek az ígéretek olyanok, hogy azok közt bajos az eligazodás. Mert hiszen ebben a respuklikában tapasztalhattuk azt, hogy ígéreteket mindig kapunk, de mig ezek a beváltás apró pénzéig elérnek, addig sok szép ígéret megy füstbe. Ezek között az ígéretek között több épület építése szerepelt, amelyeknek tervei most készülnek. A régi rossz világban az volt a szokás műszaki körökben, hogy télen minden tervet kidolgoztak és nyáron csak építettek. Bár ezek nem voltak modern emberek a szó mai jelentése értelmében, de a gyakorlati élet követelményeinek ez a rend általában megfelelt, mert a munkás nyáron keresethez jutott és télen nem volt szüksége — munkanélküli segélyre. A másik hir, amit olvastunk, az volt, bogy az állam a pozsonyi kikötö telket (lásd egy milliárdos befektetés, nagyszabású építkezések stb.) eladta tekintélyes haszonnal az Első Szlovák Dunahajózásuak. Ez a hir nagyjából annyit jelent, hogy az állam nem hajlandó a Dunába beruházni és építési programját megvalósítani. Igen szomorú kilátás ez Komáromra nézve is, mert úgy látszik, hogy a komáromi kikötő sorsa is a pozsonyiéhoz lesz hasonló. Mi nagyon szívesen közölnénk egy kormány cáfolatot, amely megnyugtatna bennünket afelől, hogy ez a feltevés nem helytálló és a kormány csakugyan épiteni akar a komáromi kikötőben. Emlékezzünk csak vissza a komáromi i kikötö ügyére: milyen sürgős volt az és milyen körülmények között történt annak az eladása. A város akkori vezetőségét, mely az eladást reális feltételek mellett kívánta bizto- \ sitani, fölfélé befekitették mint illojális, nacionalista, renitens magyarokat, akik a kormány legnemesebb szándékait is meghiúsítják. A munkásságot a város vezetősége ellen ingerelték és úgy állították be a dolgot, hogy a város vezetősége aj oka annak, amiért nem indul meg a közmunka, a város vezetőségén múlik az, hogy munka legyen. A terv fényesen sikerült, a város vezetősége kitért az útból, a kormáuy diktálta a feltételeket: három nap alatt kellett eladni a telket, lemondani minden jogról és vállalni sok terhet — két és fél millióért — amelyből a beépített építési anyag értéke többet tesz ki másfél milliónál. Csakhogy legyen munka ebben a városban, ezt a szomorú üzletet meg kellett kötni. Olyan rossz volt ez az üzlet, hogy a kisajátítások egész sorozata szakadhat a városra, mint teher és elfizetheti az egész vételárat. Ezért húzódik egyik közgyűlésről a másikra a kormánnyal kötendő pótszerződés az újabb területek átengedésére vonatkozólag. Emlékezhetünk arra is, hogy a kikötő ügyben a kormány egyik tagja milyen viselkedést tanúsított a város küldöttségét vezető polgármesterrel szemben, aki a kikötő vételárát sürgette, tehát a város jogos követelését, hogy terhes adósságaitól megszabaduljon. Da akkor a lakosság és főleg a munkásság erősen bizakodott az építésben, amit a város vezetősége soha égy percig sem akadályozott meg, sőt mindig hangsúlyozta, hogy az ellen kifogást nem tesz és a későbbi megegyezés azt jóvá fogja hagyni. Azóta az idők nagyot fordultak. Az állami építésnél uj, meg nem vett területeket foglalt el az épités vezetősége és engedély nélkül rakott le síneket a városi területen, mely a mai napig sincsen jóváhagyva. Ugy-e tehát nem érheti a szemrehányás vádja a várost a tekintetben, hogy az építést akadályozza, vagy azt előmozdítani nem kívánja ? Tartunk azonban attól, hogy ez a jóakarat az építést nem fogja előmozdítani, hogy a kikötő épités bizonytalan időre elmarad és igy a város legértékesebb vagyonáról ok nélkül mondott le és lett vele szegényebb. Lehet, hogy ezt ismét illojális felfogásnak fogják minősíteni az állammal szemben, pedig ez egyszerű bizalmatlanság a kormánynyal szemben, mely a városnak tett ígéreteit a ? kikötőépités ügyében nem tartotta meg. I Az állami hajógyár ügyében is aggodalmaink vannak. Vételára még nem folyt be a város pénztárába, a kormány a gyár anyagát és felszerelését árusítja. Roppant csalódás volna a városra, ha ezen egyetlen iparvállalata bármily tekintetben korlátozást szenvedne, akár az üzem megszorításával, vagy annak ha időleges beszüntetésével is. A magas valuta az oka annak, hogy a hajógyár nem versenyképes a magyar és osztrák vagy német hasonló üzemekkel szemben és még a szlovák hajózási vállalat is Budapesten építteti és javíttatja hajóit, hol az jelentékeny megtakarítást jelent számára. Állami kikötő és hajógyár : e két vállalkozás mérlege a város háztartásában nagy tehertétellel zárul. Még nagyobb es a társadalom felfogásában és legnagyobb a csalódás a munkásság körében, amely ma keserűen ad igazat azoknak, akik az eladást ellenezték és igazolni kénytelen a város régi, sokat ócsárolt, munkáselleneg tendenciákkal vádolt vezetősé • gének eljárását. Steckenpferd-szappan a rég ismert liliomtejszappan jeggyel, marad, mint azelőtt azon nők kedvelt szappana, kik súlyt helyeznek a bőr ésszerű ápolására. Bevásárlásnál legyünk figyelemmel a „Steckenpferd“ védjegyre, valamint a csomagolásnál „Bergmann Co., Tetschen“ aláírása. Minden szaküzletben kapható. A német lapok nyomán az összes szlovenszkói magyar lapokat bejárta az alábbi hir: Nem kötelező a háztartási alkalmazottak biztosítása. A legfelsőbb közigazgatási bizottság a napokban oly döntést hozott, mely szerint a háztartási alkalmazottak betegsegélyzö biztosítása nem kőtelező a háztartás fejére, ha csak egyszerű háztartásról és nem vállalatról, illetve nem kereseti forrásul szolgáló egységes vezetés alatt álló szervezetről van szó. A munkaadó tehát nemköteles háztartási alkalmazottját (házieselédjét) a betegsegélyzö pénztárnál biztosítani. A cselédtörvény 20. §-a szerint: a cseléd megbetegedése esetén a munkaadó köteles annak ápolásáról és kezeléséről gondoskodni és ennek költségei a fizetésből csak abban az esetben vonható le, ha a cseléd saját hibájából betegedett meg. Ha a betegség 4 hétnél tovább tart és a cselédnek ezen idő leteltével felmondanak, úgy ez, ha vagyontalan, ép olyan ápolás alá veendő, mint más szolgálati viszonyban nem álló szegény. A munkaadó cselédjét minden felmondás nélkül elbocsájthatja, ha az 4 héten túl munkaadójának hibáján kivül beteg (27. §-a 11. pont cselédtörvény). A közigazgatási bíróság most hozott döntése folytán világos, hogy a munkaadó cselédjét nem köteles biztosítani, biztosítás csak önkéntes lehet és ebben az esetben a havi járulékot a betegsegélyzö pénztárnak meg kell fizetnie. Ez a fenti hir bár a háztartási alkalmazottak gazdáira nézve könnyítést jelent, szociális szempontból nagy visszaesést mutat, mert vannak ugyan lelkiismeretes családfők, akik a saját költségükön sietnek gyógyítani a beteg szolgájukat, vagy szolgálójukat, ha tényleg a betegsegélyzö már nem volna köteles gyógyítani, de sajnos, akadna olyan lelkiismeretlen is, aki a mnnkásbiztositóval szemben való kötelezettség megszűnésével bizony nem küldené el orvoshoz, vagy nem hivatna orvost, ha háztartási alkalmazottja megbetegedett, ha az alkalmazottat tartó zsebére menne, így a fenti hir nagyon is vegyes értelmeket váltott ki az olvasók köréből, mert a háztartási alkalmazottak egészségügye nagyon bizony - talao talajra lett volna fektetve, a főnők lelkiismeretére, amely ha túlnyomó részben elég Mégis csak kötelező a Háztartási alkalmazottak kizlositősa.
