Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-07-14 / 84. szám
Komáromi Lapost 19Ü3 Julius lí. 2 éHé.nL dezkedik be. És jött a legnagyobb demokrácia, amibe az ország tönkrement, mert feldarabol* ták. „A külföldön megnyilvánult ilyen tenden dáknak és politikai erőknek más céljuk nem lehet, minthogy olyan demokráciát csináljanak, mint 1918-ban. Legyenek meggyőződve arról, hogyha valóban komoly ajánlattal jönnek, ha azt mondják, hogy visszaadják az elszakított területeket és megszüntetik az országunkat tönkretevő politikát, csak a mostani kormány álljon félre, egész bizonyos, hogy a kormány egy petcig sem habozik félrevonulni, előbb azonban szerződéseket köt, melyeknek végrehajtására garancia van.u = Politikai csendélet. A kánikula a politikára is rányomta bélyegét. Legalább a cseh szlovák politikai élet ez idő szerint semmi életjelt nem ad befelé, Igaz, hogy annál többet foglalkozik a sajtó Benes dr.-nak külföldi ntjával, a melyhez különböző konbinációkat fűznek. Benes külföldi útját sokkal fontosabbnak tartják egyes orgánumok, mint amilyen az valóban és a külügyminiszternek világpolitikai missziót tulajdonítanak, pedig tudni kell, hogy Benes dr. elsősorban a Franciaországgal kötendő kereskedelmi szerződés ügyében tárgyal Párisban, londoni útja pedig az angol pénzügyi körökkel való tanácskozás miatt vált szükségessé. Közvetítői szerep aligha jut neki a mai fontos külpolitikában, ezt már Olaszország sem tűrné, amelynek pedig talán még van egy kis beleszólása a nagyántánt dolgaiba. Itthon, a köztársaság területén a csendet különböző politikai változások föltevésére használják föl, melyeknek némi alapjuk is lehet, de biztosra nem vehetők. Az egyik cseh lap azt a hirt közli, hogy az őszi ülésszakon rekonstruálják a kormányt és pedig olyképen, hogy munkás-íöldmives kormányt alakítanak. Ezt arra alapítják, hogy az őszi ülésszakban több olyan nagyfontosságu törvényjavaslat kerül a nemzetgyűlés elé, amelyeknek megszavazásánál szüksége van kompromisszumra a kormánynak, mely a nemzeti demokrata párt helyett a szociáldemokratákkal és kommunistákkal egészítené ki magát. Csakhogy ezeknek a pártoknak ebben az esetben programmjuk egy részéről le kellene mondani. = A Kisgazda és Kisiparos párt állásfoglalása. Az Országos Magyar Kisgazda és Kisiparos párt dunaszerdahelyi osztálytitkársága az alábbi jegyzőkönyvet küldte be hozzánk közlésvégett amely szerint több magyar fala, magyar lakossága foglal állást az uj pártokat szemben. íme a jegyzőkönyv. Felvétetett Cs.-Csütörtök községben 1923. juu. 29-ón. Tárgy: A párt szervezése és állásfoglalás az uj pártokkal szemben. Méhes Rudolf dunaszerdahelyi kerületi osztálytitkár megjelenik községünkben és figyelmezteti a pártvezetőséget és tagokat, hogy ne üljenek fel a magyarság tömött sorait szétbontani akaró uj pártok vezérei által tett Ígéreteknek. Tartsanak ki tovább is a magyarság jogaiért küzdő kisgazda pártban. Csakis az összetartás, erős szervezkedés és békés együtmüködós biztosíthatja fenmaradásuukat, jövőnket, szóval egész egzisz- í tenciánkat. Csallóközcsütörtök község pártvezetősége elvi határozatban kimondja, hogy a legerélyesebben tiltakozik a magyarság egységét szétbontani akaró uj pártok, ugytn. a Csánkl Neumann és pártonkivűli párt akciói ellen és marad a tagokai együtt eddigi álláspontja mellett az Országos Magyar Kisiparos és Kisgazda Pártban. K. m. f. Aláírások. A fentirt jegyzőkönyvbe foglaltak valódiságát elismerjük, azt mi is magunkévá tesszük, illetve mi is azon álláspontra helyezkedünk, mint esallóközcsülörtöki magyar ] testvéreink. Csallóközsomorja, 1923. junius 29. ' Alulírottak Nagyszarva és Tárnok;, község pártvezetősége a fenti jegyzőkönyvben foglaltakat helyeseljük s ugyanazon álláspontra helyezkedünk, mint a csütörtöki és somorjai magyar testvéreink s erre minden tagtárs figyelmét felhívjuk. Tárnok községben a kér. szoc. párti tagok is a fentieket teljes egészében elfogadjuk, azt helyeseljük s azon álláspontra helyezkedünk. Nagyszarva, 1923. juu. 29. Aláírások. = Román hang a magyarok mellett Romániában az ott élő magyar kisebbség memorandumot intézett a kormányhoz, melyben föltárta a magyarság iskolaügyi sérelmeit és kér-te azoknak méltányos orvoslását. A memorandum a végén megállapítja, hogy az iskola a magyar kisebbség létének legfőbb biztosítéka és ezért a magyar kisebbség, mely levonta a békeszerződések konzekvenciáit és lojalitásának számtalanszor jelét adta, fenn akarja tartani iskoláit. A memorandum élénk visszhangot keltett a román sajtóban és az idők változását matatja, hogy Mille Congtantin a románok egyik európai méretű publicistája a következő — bennünket is érdeklő kommentárokkal tolmácsolójává szegődik a magyar kívánságoknak: »A magyarok elismerik a békeszerződések erejét, elismerik következésképpen a román államot és kijelentik, hogy annak alávetik magukat. De egyenlő elbánást kívánnak és követelik, hogy iskoláik legyenek, amely jogot nem lehet megtagadni egyetlen nemzetiségtől sem... A román államnak és társadalomnak a lehető legnagyobb türeimességet és jóindulatot kell velük szemben tanúsítani. És pedig azért, mert természetes dolog, hogy ezeknek a hazájuktól megfosztottaknak lelke mélyén ott van a nagy seb, melyet régi hazájuk elvesztése ütött rajtuk. Sőt ezekkel a kisebbségekkel szemben még több jóindulatra van szükség, mint amennyit a nemzetünkhöz tartozókkal szemben tanúsítunk.« IV. NEMZETKÖZI REICHENBERGI AUGUSZTUS MINTAVÁSAR 1923. Szlovenszkó és Ruszinszkó kisiparosságának elárulása. (Egy érdekes levél tartalma.) Mindnyájunk előtt közismert a kisipar szerencsétlen vergődése, amit számára az uj helyzet teremtett. A legnagyobb elkeseredés egybeforrasztotta a lelkeket s ma már a hazai ipar csak az antonomiától várja újbóli felvirágzását. Ezzel szemben az iparosok országos szövetsége, melynek élén egynéhány elég neves pozsonyi iparos áll, a háttérben felkínálja magát a Cseh nemzeíi demokrata (Kramár) pártnak, melynek bizonyságát az alábbi titkos levél világosan adja. A levél tartalma a következő : „A Pozsonyi Iparosok Országos Szövetsége hajlandó volna a Csehszlovák republika nemzeti demokrata pártját tagjai utján, úgy a községi, miut más (gyűlési) választásoknál nemkülönben gazdasági kérdésekben is támogatni és e tekintetben kívánatosnak látszik, hogyha egyfelől az Országos Szövetség, másfelöl a nemzeti demokrata párt egy gyűlésre összejönne (egyesülne?) — hogy erről a lehetőségről közelebbről nyilatkozhassunk. — Szükséges volna, hogy a pártnak egy pontos programmja volna birtokunkban, továbbá, hogy gazdasági kérdésben a párt támogatna bennünket, hogy tagjainkat, kik a polgári osztály hívei, továbbra is ilyeneknek tarthassuk meg. — Alábbiakban bátorkodunk tagáliományunkról kis áttekintést közölni és pedig; Pozsonyban a szövetség tagjainak száma körülbelül 4 500, a családi hozzátartozók beszámítása nélkül. — Kassán 4000, Nyitrán 1200 és igy a többi városokban is. — A falvakban ezideig még nem vagyunk szervezve, de fennáll annak a lehetősége, hogy az ott lakó iparosokat csoportokba egyesíthessük. — Meglehet az is, hogy a most mondott számokat talán megnöveszthetjük, ha abba a helyzetbe juthatnánk, hogy az iparosoknak exisztenciájukat, mely ma tényleg úgyszólván siralmas, biztosaitani, ill. elősegíteni tudnók. — Emellett anyagi segítséget kívánnánk a szervezéshez és azon kiadásokhoz, amelyek Lázas éjszakák. Szebb képe lett a nagy világnak, A fény váltotta fel az árnyakat: Nekem oly édes lett a bánat, Mióta láttalak. Nem érdekelt már senki, semmi, De érdekes lett minden — általad: Tudok gyűlölni és szeretni, Mióta láttalak. Emlékeimet elfeledtem, És eltemettem régi múltamat: Jövőmnek élek a jelenben, Mióta láttalak. Hiszek azóta és remélek, És boldogságomért megáldalak: Nekem azóta szép az élet, Mióta láttalak. ______ Németh Ferenc. „Fesztyék.“ Öblös nagy kandalló, benne máglyába rakott bükkfahasábok égnek. A kandalló tetején fekete sast látok, amely repülésre feszíti hatalmas szárnyait. A tűz fénye egymásba fonódó gótikus vonalakat, régi fegyvereket, párducbőröket világit meg. Keleti tűzben égő színek maradtak az eszemben: a vadgalambnyak, az érett kukorica, az erdő lombján áttörő szmaragd verőfény mesés színei. Egyik sarokban festmény: a keret hatalmas arany gerendái között ragyogó szőrű lovak ágaskodnak ... Ez a Feszty Árpád műterme, bár egy kaukázusi herceg rezidenciája is lehetne. Emberek is vannak a teremben. A kandalló előtt selyemvánkosokból rakott boglya, azon, mint kiránduló társaság a frissen kaszált szénában, frakkos urak, estiruhás nők telepedtek meg. A millénium korabeli Budapest legérdekesebb alakjai! Valaki beszél, a többi meg gyönyörködve hallgatja. A szónok Feszty Árpád vagy talán Mikszáth Kálmán, vagy talán egy ismeretlen kis bohém, valaki, akinek Feszty adta kölcsön a kabátját, hogy idejöhessen, eddig görrsös zavarában hallgatott, de most váratlanul megoldódott a nyelve, tüzes, vakmerő, szikrázóan szellemes dolgokat mond, mindenkit meglep, elragad, világszép asszonyok mosolygó szemmel, országos férfiak feszült figyelemmel bólintanak feléje. A velencei kis palotának ott a Bajzautcában különös volt a levegője, a nők megszépültek, a férfiak tehetségesebbek lettek, a gyalogjárók megtanultak repülni és az élet mélyebbnek és érdekesebbnek festett, mint másutt. * Fiatal Író koromban egy pár cikket írtam, amelyek némi figyelmet keltettek és ekkor meghivást kaptam Fesztyéktől. Midőn hazajöttem tőlük, az a biztos tudat töltött el, hogy ezentúl már én is leszek valaki Magyarországon. Mert az akkori magyar kulturéletnek a Feszty-szalon volt a kapuja. Aki belépett, az az ismeretlenség nyirkos bányájából, a meleg napvilágra jutott ki. A Fesztyék társaságának szinte fantasztikus érdekességet adott az a körülmény, hogy a társaság egy díszesen faragott lépcső tövében gyülekezett, amely lépcső egyenesen Meseországba vezetett föl. Igenis Meseországba, mert a kis palota emeletén lakott Jókai Mór, a Fesztyék imádott papija. Ebben a műteremben, mint a gondolatok nagyszerű reservoirjában, összefolytak az irodalom, a képzőművészet, a színművészet és a politika folyóvizei. A ma is élőkről nem beszélek, de én ott találtam Munkácsy Mihályt, Tisza Kálmánt, Gyulai Pált, Szilágyi Dezsőt, Mikszáth Kálmánt, Gárdonyi Gézát, Justh Zsigmondot, Mednyánszky Lászlót. Fesztyéknek megvolt az a nevezetes adományuk, hogy az olyan különcöt is, mint Mednyánszkyt, emberek közé tudták csalni és meg tudták szólaltatni. Szalonjuk igazi előkelőségei nem az államférfiak, a miniszterek és generálisok, hanem a művészek és Írók voltak. A nagyurak létjogosultságát az irodalom és a művészet tisztelete adta meg. * Mért jutnak eszembe a régi dolgok ? Mert kezembe került egy uj könyv, a cime: Akik elmentek, a szerzője: Feszty Árpádné. (III. Róza, miként Mikszáth Kálmán a Jókai életrajzában nevezi.) A különös könyv Jókairól, Feszty Árpádról és a Feszty-ház egykori köréről szól. Jóval több a könyvnél, úgy tör elő az asszonyi lélek mélységeiből, mint a sokáig elfojtott, megkönnyebbülést szerző zokogás. Tulajdonképen egy neme a fölebbezésnek a halál kérlelhetetlensége ellen. A szerző meg akarja menteni Jókai Mór és Feszty Árpád életéből azt, amit a kulturtörténelem nem menthet meg és amit mégis joggal sajnál az enyészettőL Szép és kegyeletes munka: nőnek való. A szerző ugyanakkor poshumus szemlét tart a Feszty-ház hajdani barátai fölött és mellékesen a remek azcképek egész sorozazát veti papírra Úgy látszik, ez Fesztynének valami különös, gyönyörű adománya. A módszere meglepően biztos: aprólékos, mellékeseknek látszó
