Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-09-29 / 117. szám
!9£3. szeptember 2®. „Komárom) LapoJS.14 3. t&káíú dig akinél az erő, annál a hatalom is. Az ősidők igazsága ez és csak azt bizonyítja, hogy az emberiség, dacára annak, hogy kultnrával és humanizmussal szsret kérkedni — évezredeken át tulajdonképp mit s«m haladt. Könnyű megjegyezni! Az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt ezúton is felhívja párthiyeit az alábbiakra. Pozsonymegyében, ahová most már Komárom városa és a nemesócsai járás is tartozik, a Kisgazda és Kisiparos párt szavazóinak a holnapi, vasárnapi szavazásnál csak két szavazó lista számot kell jól megjegyeznie, a és a 6-O t Az első a járási, a máeik a megyei bizottsági tagválasztásoknál fontos. Hogy senki az izgalomban, vagy a sietségben össze ne keysrjo e két számot és nehogy a 3 as szavazó lappal szavazzanak a megyei és a 6-sal a járási bizottsági tagok választásánál, a Kisgazda és Kisiparos párti tagok csak arra gondoljanak, hogy a járásnál jóval nagyobb terület a megye, tehát a nagyobb területnek nagyobb szám, a kisebb területnek kisebb szám jár. Ebből kiindulva senki s»m felejti el, hogy a járási választásnál a kisebb (3), a megyeinél a nagyobb (6) számú listát kell a szavazó urnába beledobni, Ny itramegy ében (ahová most már az udvardi, ógyallaí járás is tartozik a megszüntetett Komárommegyéből) ugyanaz a helyzet. Itt is két számot kell megjegyeznie a Kisgazda és Kisiparos párti szavazónak, még p dig a S—&mt, és a T-est Itt is áll az a fenti szabály, hogy a kissbb területű járásnak a kisebb (2), a nagyobb terülatü megyének a nagyobb (7) szám jár. Tehát a nyitramegyei választó a járási bizottsági választásnál a 2 es, a megyei bizottsági tagok választásánál a 7 -es számú szavazólapot helyezze el sz urnába. ____________ Felhívás a város nemeslelkü lakosaihoz! A hadikárosultak politikai herce-hurcán ; végig hajszolt, gazdaságilag szétzüllesztett : szervezete folyó hó 23-án, az alakuló közgyűlés napján uj életre kelt. Az országos szövet- 1 ség kötelékében keressük szerencsétlen társaink nyújtott szomorú nótára, a hold kidugta kerek | arcát egy sötét felhő mögül s ezüstös, halavány . sugarait beküldte a gádorba s imbolygó árnyakat vetített a ház falára. Az árnyak száma hirtelen megszaporodott. Két uj jövevény érkezett. A kis tanitó, mega segéd jegyző. Tetszett nekik a rusztikus mulatság. Letelepedtek a fosztók közé s a kis tanitó rázendített egy vidám dalra. A segédjegyző azonban kedvetlen volt. Nehezen bírt főimelegedni. Pedig a szomszédai ugyancsak unszolták. — Miért nem dalol a segéd ur? A segéd ur azonban nem dalolt, inkább cigarettázott és keserűen mosolygott. — Szerelmes az ártatlan 1 — mondta Tóth Böske s a leányok kuncogni kezdtek. A segédjegyző odafigyelt. — Szerelmes az ördög! —mondta bosszúsan. — Hát mi baja? '— kérdezte Szabó Marcsa s olyan szánakozva nézett rá, hogy a segédjegyző megvallotta néki. — Utálom a hivatalomat! A leány elcsodálkozott. — No bizony, szép hivatal az! — Szép a fenét! Az ember csak ir meg számol, hogy egészen belebutul, aztán akármennyit dolgozik, mindig többet kívánnak tőle. Banja Márton odafigyelt, beleszólt a beszédbe. — Hát bizony nagy fejtörés. Az a sok fene adó. Meg az a sok pakszus. Hát még a sok fene instancia! A segédjegyző keserűen legyintett. — Az mind semmi 1 Legkomiszabb a statisztika ! — Hát az mi ? — kérdezték a szomszédok. — Az a legkomiszabb munka az egész világon. Elképzelhetik I Egyszer csak távirat jön, jelentse be, hány református, hány pápista, lut- * bajos boldogulását, mikor vállalkozunk az élo*sályá feladatra, hogy a földkerekség legnyomorultabb páriáit karöltve vezessük ki a sóhajai siralooivölgy fülledt, nyirkos kazamátaibél a becéző napfényre, melyben felcsillan a felebaráti szeretet melengető szava, nyomában pedig a búja östaiajból hirtelen kibúvik és törhetetlen szárba szökken a tettekkel kitermelt jólét dús áldása. A segíteni akarás robajos lendülete messze ragadta a célba törő fantáziát. Még a kezdetkezdetén tartunk, elejét járjuk a kanyargós hegyi útuak, melyre roskatag teltünk roppant terhét fel kell vonszolnunk. Dacos erőfeszítéssel törtetünk előre 1 Fülünkbe zúg az éhenkórász rokkantak recsegő átka, a nélkülözésben elnyűtt özvegyek hajtépő jajveszékelése és a vérszegény, vézna hadiárvák panaszos, nyaffadt zokogása. Mit vétettek ezek az apátl&n porontyok, hogy zsenge gyerekkorukban rájuk zúdult a mezítlábas nyomorúság minden szenvedése ? Miért bűnhődnek a magános özvegyek olyan keservesen, hogy a munkanélküliség förtelmes tespedésében örüiniök kell, ha hamuszürke, fakó arccal a mosóteknö fölé görnyedve véresre marja a forró lúg cserzett tenyerüket és kezesbárány lelkűket ? Milyen pokoli sors közösítette ki a tökéletes, éptestű emberek táborából a leyiiéziett rokkant, katonákat, kik felőrlődtek a világháború örületcs kataklizmájában, szédítő bukásukban mégis fönnszorultak, mint fej fás, fájó memento, a tömegsírok peremén, hogy a mindenkori harc végső, gyászos kimenetelét példázzák? Jutalmuk: a mankó, orthopied cipő, koidustarisznya, melybe gyéren hullanak a hadis^gély nagy garral hirdetett, agyonkoptatott garasai. A hadikárosultak rettentő nyomora segítségért kiált'. A magunk gyötreimesen összeszedett, elégtelen anyagi erején kívül, miután fölháborodva tapasztaljuk, hogy egyes bajtársak — nagytrafik, vagy más bővebb pénzforrások mellett kuruttyuló — hűtlen csapata hátat fordít a számukra közömbös mozgalomnak, az osztatlan társadalom nagylelkűségére appalJáiuak ! 50 Ke évi díjjal pártoló tagokat toborzunk. N(?m lóbaiunk csörgősipkákat a levegőbe, sportklubbok nézőterére, kaszinók fényes termeibe se csődíijük a publikumot, jótékonycélu mulatságok rendezése is méltatlan ma hozzánk: szorult helyzetünkben az egyedül kivihető megoldást válasszuk, mikor a társadalom gazdasági vérkeringésében körözzük a taggyüjtő iveket, melyeknek áldozatkész emberek fé 1 cisigéífi, nemes neyeirel betöltött rubrikája át éltető ér ceerdul a h&dikárosultak szikkadt szervezetibe. Műlábak dobognak az úri házak küszöbén, mankók bunkói zörgetik a páncélizekrónyek falát, az amputált végtagok földj alatt szeRttsadö, fekete körmei keppintanak a i szivek lágyuló kamráira ... A sok zokszóból | egyet értsünk: a város minden tehetős polgára . rójja le a hála és humanizmus kötelei adóját : a világháború koldus mártírjai iránt! A komáromi hadikárosultait I vezetősége. és ne feledjük el ők már Nyitra megyéhez i tartoznak is a megyei és járási bizottságok választásánál a listák egészen mások, miut a í pozsonjmegyeinél. Az udvardi vagy másként ógyallai járás községei (Bigots, Baics, Csúz, Danaradvány, Für. Hetény, Imely, Izsa, Jászfelu, Baromiak, Költs, Csehi, Szemere, Szentpétar, Kurtakoszi, Kürt, Msdar, Marcelháaa, Martos, Naszvad, Gyaila, Perbete, Udvard) választói vigyázzanak és amikor vasárnap a megyei bizottság választásról lesz szó, J^-es számú listát, amikor a járási bizottság választásról, akkor 2 -es számú listát fegyék bale a borítékba és azután a szavazóládába. Mindenki oktassa ki az ismerőseit, hogy e két számot össze ne tévesszék. Lapunk muUszámában feltűnő betűkké közöltük a pozsonymegyei ellenzéki listák számait és sok udv*rdi járásbeli elfeledkezvén arról, hogy az előző számunkban ajánlott számok a Poz*ouym«gyéb* bskebalezett Komáromra és a csallóközi járásra vonatkoznak és az udvsrdi, ógyallai járásokra nem, mert ök már Nyitramegyéhez tartoznak. Az udvardi (ógyallai) járásbeliek tehát nefelejtsék el, hogy ők a megyei bizottságválasztásánál a 7-es, a járási bizottságnál a 2 es számú listával szavazzanak. Philosophische Kultur. (Bölcssieti kultúra). Georg Simmel, Potsdam. ránus, meg zsidó van a faluban? Ezek különkülön mennyi adót fizetnek? Külön-külön hogyan oszlik meg a földbirtok felekezetenként ? És a többi! Mit felelnének maguk erre ? — Én azt, — mondta Bajna Márton — hogy aki kiváncsi rá, az kérdezze meg tőlük! — De nem úgy van az, mert a kérdésre három nap alatt felelni kell. Aztán ez még mind semmi! Most azt kell kimutatni, hogy a határban ki mennyi búzát, rozsot, árpát, zabot vetett a tavasszal. Mennyi burgonyát ültetett. Hány hold lucernája, lóhere, baldacinja volt. ‘ Satöbbi! — Megmondja azt a csősz könyv nélkül! ■ — kiált föl az öreg Bajna. A segédjegyzö megörült a tanácsnak. — Ejnye, erre nem is gondoltam! Hát i azt ki tudná megmondani, kinek milyen lova van a faluban, hány darab, heréit-e, vagy kanca, í pejkó-e, vagy deres? 1 — No, azt meg Benkó István tudja könyv nélkül, mert hogy ő lóval kereskedik. A segédjegyző végleg felvidul s Tóth Böskének teszi a szépet. A csetres gyerek ezalatt megtalálta az üszögöt s akkora bajuszt kent Zsuzsi orra alá, hogy orrától a füléig ér, A legények megfonták a füzért, a gazda- . asszony megfőzte a tejes kukoricát, a fosztók ; megették, még egy nótát eldaloltak, aztán éjfélt \ fújt a bakter. Fölált mindenki. A segédjegyzö Tóth Böskét szerette volna i hazakisérni, de az elpárolgott mellőle. Magára > maradt a kis tanítóval, hát az fogta karon. Az j utcán rájuk sütött a hold s összenéztek. — Pajtás, bekenték az orrodat üszöggel, j — Neked meg a füledet! — Lám, ilyen a kukoricafosztás. A nemrégen elhunyt Georg Simmel pár értekezése van ebben a könyvben összegyűjtve. Azt lehetne mondani, a bölcselet uj meghatározása vonul végig ezeken az értekezéseken, amelyek egytől-egyig szélesebb köröket érdeklő problémákat markol fel. A kalandról, a divatról és a nemi problémáról bemutatott szempontok — az uj bölcseleti kultúra — eleinte idegenül hatnak, de később — meggyőznek és meghódítanak. A könyv legsikerültebb része talán az, amely a kacérsággal foglalkozik. A hogy Simmel ezt az emberi tulajdonságot kipécézi, az teljesen újszerű. — A kacér nő legjellemzőbb vonása — igy határozza meg ezt a típust — voltaképen nem az, hogy tetszeni akar. Egy nő minden elképzeihetőt megtehet arra vonatkozóan, hogy tessék. A legfinomabb szellemi tulajdonságtól kezdve egészen a fizikai vonzóerők kitárásáig — mindent fölvonultat, de azért még mindig élesen megkülönböztethető a kacér nőtől. A kacér nőnek ugyanis az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy egyidőben felváltva igent és nemet mond, felkínálja magát és tartózkodásba esik vissza. A kacér nő magatartásában a férfi egymás mellett, vagy egymásban láthatja a nyerés és a meg nem nyerés lehetőségét. A kacérság legszimplább fajtája a szemszögletből kivetett pillantás, még pedig olyanképen, hogy a fej ilyenkor kissé félrefordul. Ebben a mozdulatban nyilvánvalóan benne van a pillanatnyi odaadás, de ugyanakkor az odanemadás is. A szemszögletből kivetett pillantás azt akarja mondani, hogy — észrevettelek, mig a fej elforditása azt, hogy — nem érdekelsz, Magától értetődik, úgy a pillantás, mint a mozdulat soha néhány másodpercnél tovább nem tarthat. Csakis igy lehet meg benne a titokzatosság, a lopottság, az igen és a nem ügyes összekeverése. Mindez természetszerűen Víg} ázzaiah az udvardi (ógyaüai) jíiás szavazd Hot a női MI
