Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-07-10 / 82. szám

2. oldal. 1923. jalias 10. ban kifejezést, mig a Református Ifjúsági Egy­let szónoka Gaal Gyula dr. ny. polgármester ■ a magyar dal történetébe vetett visszapillau fással a Dalegyesület alapítási évének szomora korszakát festette alá gondolatokban gazdag beszédében, Tompa Mihály ismert allegóriájá­val végezvén hatásos beszédét. Majer Imre ; dr. apátplébános a Katolikus Legényegylet ré- t széröl emlékezett m*g az évforduló nagy jelen- | tőségéről a magyar kultúrára nézve, a Komá­romi Iparoskor nevében Dosztál Jakab elnök '< mondott lelkes szavakat, az Eiyetértés Mun- j kásdalárda üdvözletét pedig Balázs László . a dalárda elnöke tolmácsolta nagy tetszés mel- \ lett. A szónokok mindegyikének beszédéből kicsendült az alaphang: a magyarság kulturá­lis egységének feltétlen hite, valamint az, hogy e kultúrát közös kincsnek tekintve, minden ál­dozatot meghozni kivan érte a magyar társa- ; dalom. Ezután Kamrás József dr., a Komáromi j Dalegyesüiet illusztris elnöke ragadta meg a \ szót és tartotta meg költői szárnyalásn ünnepi beszédét, beleszöve a magyar dal és énekmon dás történeti fejlődését, a Dalegyesület hiva- i tását körvonalozva a múltban és kijelölve mű­ködési területét a jövőben. A gyönyörű beszéd ‘ a következőképen hangzik : Ünnepet ül ma Komárom város egész ma­gyar társadalma. Emlékünnepét üli ama frigy­­kötésnek, amellyel Komárom városHársadaltna ezelőtt 60 évvel a Komáromi Dalegyesüiet í megalakítása által örök hűséget fogadott a magyar dal és magyar kultúra istennőjének. A nép nyelvében él, ez azonban csak termé­szeti életű. Lelki életét költészetében, főként daiköltészatében és kultúrájában éli. A dal a nyelvnek és a lélek érzelmi kirezgését képező dallamnak segélyével a leghűbb tükre, a leg­tökéletesebb élő teremtménye egy lelki-, érzés- és kedély világnak. Ha végig tekintünk a magyar nép ezer éves daiköitószetéu, látjuk, hogy nem volt éle­tének oly jelentősebb mozzanata, amidőn a magyar dal istennője dalos szavával együtt ne örült, avagy együtt ne sirt volna a magyar lélekkel. A magyar nép ifjú korában ott látjuk a dal istennőjét a hadúrnak feláldozott fehér j mének füstölgő hamvai felett, amidőn a had­urat dicsőítő táltosok énekei kértek egy ifjú nép számára dic>őségteljes, boldog jövendőt. Ott járt az ő lelke a magyar hegedősök, kob­zosok és lantosok között, hegy emlékébe vésse , dalos szavával véreinek az ősök dicsőségét: ; Emlékezzünk régiekről, a Schythából kijöttekről. Majd amidón latja az erkölcsök hányát- , lásával a hit és haza pusztulását, leikéből ki­tör a panasz éneke és Jereimás prófétával együtt ostromolja énekével az eget egy szebb és boldogabb jövendőért. Amidőn pedig a hitük miatt gáiyarabságba vetett magyaroknak szo­morú sorsát látja, a magyar dal istennőjének lelke felzokog és kesergő énekével iparkodik enyhítő balzsamot csepegtetni a gályarabok szenvedéseire. Majd jött a kurucz labancz harcok kor­szaka. Ficánkoló paripák hetyke kurucz vité­zeket visznek diadalról diadalra. A magyar dal istennője ott van a kurucz vitézek sorá­ban s a Rákóczy-nóta hangjai mellett egyiket is, másikat is biztatva szólítja: Te vagy a le­gény Tyukodi pajtás ... viszont az aggódókba reményt csepegtet: Mit búsulsz kenyeres, mi­dőn semmid sincsen, jó az Isten, jót ád, légy jó reménységben. A kurucz dicsőség csillaga azonban aláhanyatlott s ekkor a magyar dal istennőjét ott látjuk sírni,, a nagymajtényi sí­kon s Rákóczyt kisérni: Őszi harmat után — Nagy hegyeknek ormán — Fujdogáló hideg szél — szárnyain. A harci zaj elült, a magyar nép kifáradt. A magyar dal istennője Csokonai Mihály, Kis­faludy Sándor és mások Lilla — és Himfy s egyéb szerelmi dalai által igyekszik életked­vet csepegtetni az elalélt sziyekbe. Majd jött a nemzeti megújhodás korszaka. Az ö lelke gyújtotta fel Vörösmarty Mihály leikében a hazai föld szeretetének szöyétnekét, amely föld bölcsőnk és sírunk, mely ápol és eltakar. Az 5 lelke fohászkodott Kölcsey Ferenccel egy szebb és boldogabb jövendőért, mert ez a nép megbünhödte már a múltat és jövendőt. Az ő lelke tör ki szent esküvésre Petőfi Sándornak világszabadságért lángoló kebléből s a szabad­„ Komaromi .Lapos“ ság és szerelem dalait az ö lelke sugalmazza oly közvetlenséggel, ahogyan azt átérezni senki más nem képes. A megpróbáltatás napjaiban az ő lelke önt dalos szavával reményt a csüg­gedő telkekbe, amidőn Tompa Mihály ajakával biztat: Fiaim, csak éuekeljetek ... Da minek részletezzem tovább! A köl­tőknek egész sora, Czuczor, ©arai, Bajza, Kis­faludy Károly, Arany és sok mások mind-mind a magyar dal istennőjének leikétől megihletve adnak testet dalos szavakban egy nép örömé nek, bánatának, vágyainak, reményének s a néplélek különféle, szerelmi és egyéb iráuyu megnyilatkozásainak. Egy futó pillantás a ma­gyar nép dalköitészetére, eiibénk tárja e nép da!o!ó, dalban vigadó és kesergő lelki érzés- és kedély világát s ködfátyolképszarüen sejtetni engedi a magyar nép ezeréves daíköltészstének kimeríthetetlen tárházát, mely daltszomjazó magyar lelkűnknek oly paradicsom, melyből soha ki nem űzhetnek. Mélyen tisztelt jubiláris ünnepi díszköz­gyűlés ! Amidőn a Komáromi Dalegyesület ez­előtt 60 évvel az akkori viszonyok által életre hivatott, minden egyéb tevékenységet teljesen kizárva működési köréből, egyedül és kizáró­lag a magyar dalnak és magyar kultúrának I ápolását, művelését tűzte ki feladatául. Hogy | egyesületünk a lefolyt 60 év alatt & magyar | dal és magyar kultúra ápolása és művelése te- 1 rén minő tevékenységet fejtett ki, azt főbb | vonásaiban a diszközgyülés következő tárgy­­sorozati pontja fogja vázolni, éa csak arra kí­vánok reámutatni, hogy az egyesület életeben a lefolyt 60 év alatt voltak derűs, voltak bo­rús napok. Azonban éppen ez a körülmény, hogy egyesületünk a borús napokban is kipró­báit életerővel rendelkezik, záloga annak, hogy az újabb 60 év küszöbén teljes bizodalommal tekinthetünk az egyesület jövője elé. Az a té­pett zászló, mely a lefolyt 60 év alatt tanúja volt az egyesület által a magyar dal és magyar ; kultúra érdakóben kifejtett dicsőségteljes muu- j kának, talizmánja az egyesület jövő sikerdus < működésének, mit a magyar dal és magyar < kuliura ápolása és műyelése terén szigorúan j az alapszabályok által megvont keretek között j kifejteni kiváa. Ez ünnepélyes alkalommal azonban uom - léphetjük át az újabb 60 év küszöbét annak örömielje8 megállapítása nélkül, hogy ez ün­nepi díszközgyűlés keretében itt üdvözölhetjük egyrészt a komáromi összes tastvéregyesüietek képviselőit, másrészt számos vidéki testvér­egyesület kikü dötteit. Ez a testvéri együttór zés, amely a magyar dal és magyar kultúra szeretetében, ahhoz való ragaszkodásunkban 1 sziveinket egybeforrasztja, a mai jubiláris disz- I közgyűlésnek legfelemelöbb mozzanata s az egyesület sikerdus működésének legbiztosabb záloga. Amidőn ünnepi beszédemet berekesz­teni kivánom, engedjék meg, hogy amidőn 60 éves gyémántlakodalmi emlékünnepét üljük ama frigy kötésnek, mellyel Komárom város társa* j dalma ezelőtt 60 évvel a magyar dal és ma- í gyár kultúra istennőjének örök hűséget foga- j dott, az itt megjelentek és lélekben velünk ij j lévők nevében megújíthassam a fogadalmat e * ! szavakkal: Holtomiglan — holtodiglan! Fülöp Zsigmond bankigazgató, a Dal- | egyesület ügyvezető elnöke az egyesület hat j évtizedes vázlatos történetét ismertette széles \ s vonásokban, meghajtva az elismerés zászlaját l annak volt vezérei, alapítói előtt és a ma élő ; nemzedék szerepét méltatta igen sikerült és tet­­j széssel fogadott előadásban. Az egyesület tör­li ténetének ismertetése keretében megkapó meleg \ szavakban méltatta a Dalegyesüiet alapitóit, azok között Molnár Ádámot, az egyesület feledha­­* tetlen emlékű első elnökéről és annak nagy érdé- | 5 meirő! a legnagyobb elismerés hangján emlékezett ij ’ meg. Hasonlóképen emlékezett meg Kopeczky f i Ferencről, az első karmesterről, majd az egyesi! jj | letet a virágzás nívójára emelő Sándor Miklós, 5 S Nagy Vilmos dr., Kacz Lajos, Magyary Suipicz ij 5 elnökökről, a Dalegyesüiet fénykoráról, mely Vér- \ j; tesy Leander elnök, Molecz Tivadar karnagy és j ; Hittrich József jegyző tisztes nevéhez íűződik. jj í A régi dalárda kertről, melyben nemcsak az jj (egyesület talált kedves otthonra, de a város jj közönségének is feledhetetlen emlékű szórakozó- i (helye volt. A működőkarnak Fiúméban, Szom- j batbelyen, Győrött, Budapesten, Tatán, Kassán j és Veszprémben aratott fényes sikerei, külön ■ kiemelte és méltatta azt a munkásságot, melyet az egyesület, vezetősége, működőkara az időben kifejtett. A, régi dalárda kertnek az igazság­ügyi kormány álfal történt kisajátítása után megszerzett mostani uj othounak megvételét i-mertette és Konkoly Tbege Béla elnöknek e körül szerzett érdemeit szögezte le s végül az uj dalárdakertben kifej ödött egyesületi életet s ezz-1 kapcsolatosau Hevessy Barnát és Zsin­dely Ferencs elnököknek, Sulacsik Lajos tit­kárnak érdemeit méltatta. Indítványára a dissközgyülés jegyzőköny­vében a következő határozatban örökítette meg a nagy évfordulót: A Komaromi Dalegyesüiet fennállásának hatvanik évfordulója alkalmából tartott dísz­­közgyűlésén az eredményes munka felemelő tudatának teljes átérzése alatt hálátok szívvel fordul a Gondviseléshez, mely hat évtized változó viszonyai között megtartotta és lehe­tővé tette, hogy a magyar dal és zene művelé­sével a magyar nemzeti kultúrának erősítése és fejlesztése érdekében kifejtett működését siker korouáztn. Kegyelete« érzéssel emlékezik meg azokról a leikes és önzetlen férfiakról, kik hat évtizeddel ezelőtt magasztos eszmétől vezéreltetve, ideálisan nemes törekvéstől irá­nyítva, Komárom, város társadalmának közre­működésével életre hívták egyesületünket, alapjaiban megerősítettéi és a magyar dal va­rázserejével egy szebb jövő reménységét erősit­­götték a magyar szivekbsu. Hála 03 elismerés az ő áldott emléküknek, kik tetttik és példá­juk révén kitörölhetetlen betűkkel örökítették meg tiszteletreméltó nevöket as egyesület tör­ténetében ! De elismerésének őszinte megnyilvánulá­sával emlékezik meg a Dalegyesülei azokról, kik az alapítók nemes intencióját a maga fen­­költ tisztaságában megértve és híven követve, buzgalommal épit-ttiék lovább egyesületünk kulturteraplomát és a magyar dalnak dicsősé­get, egyoútieiünkn-'k tisztességet és zászlónk­nak becsületet, szereztek, önzetlenségükről,, odaadó áldozatkészségükről és egyesületünkhöz, való törhetetlen ragaszkodásukról a sikerekben, gazdag múlt tesz fényes tanúságot s maradandó érdemeik feledbetlenné tetts nevüket. Az ő nagy szellemük álljon továbbra is őrt az egye­sület meilett, sugározzók az ö tiszta emlékük­ből áldásthozó erő mindazok nemes törekvésére, akik ma a Dalegyesüiet céljaiért teure készek s méltók akarnak maradui a halhatatlan elő­dökhöz ! Midőn a Komáromi Dalegyesüiet e lélek­emelő pillanatban, fennállásának hatvanadik évét díszközgyűlésének jegyzőkönyvében ün­nepélyesen megörökíti es mindazoknak,, kik érte az elmúlt évtizedek alatt fáradoztak, egyenként és összesen elismerését é3 háláját kifejezi, a Gondviselés áldó kegyelmét kéri a jövő muukájára, mdyat azzal az erős elhatá­rozással kiván tovább folytatni, hogy a nagy elődök példáját hiven követve,, törhetetlen ki­tartással halad a kijelölt utón a magyar kultú­rának megerősítésére, fejlesztésére! A zászlók megkoszorúzása. Mélyen megható jelenet következett ez­után: az egyesület 57 eves, dicsőség fényétől övezett zászlajának megkoszorúzása. Az egye­sület zászlóját özv. Kovách Arisztidué zászió­­védő gyönyörű koszorúval díszítette fel és sorra járultak oda a testvér és társegyletek képvi­selői, hogy koszorúkkal és szalagokkal feldí­szítsék azt és minden egyes daloskör eléne­kelte az ünnepi aktns alatt énekkarának jeli­géjét. A müködókar nevében ifj. Nagy János, a Lévai Dalára nevében Krnoskó Irén, a Kath. Énekkar nevében Molecz Manci, a Kath. Le­gényegylet nevében Balogh Miklós, a Ref. Ifj. Egyesület nevében Vargha Mica, az Iparos Kör nevében Dosztál Jakab s az Egyetértés Munkásdalárda nevében Balázs László elnök koszoruzta meg. Majd viszonzásul a zászlóvédő díszítette fel a társegyletek zászlóit a Komáromi Dal­­egyesület nevében szalagokkal a ritka ünnep emlékezetére. Jubiláris dalosok kitüntetése. Az ügy vezető elnök indítványára a dísz­közgyűlés kimondta, hogy, a ritka évforduló emlékére a 25 év óta megszakítás nélkül mű­ködő tagok kitüntetésére jubileumi ezüst em­lékérmet alapit, melyet, ha arra jogosult mű­ködő tag jelentkezik, az évi rendes közgyülé-

Next

/
Thumbnails
Contents