Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-09-15 / 111. szám

l»Byw'»»neflífe??«Ss évfolyam«;. III. **#m. sas Szombati 1923» szeptember 18« i-Ttm i .................. p O L I T I K A I LA P. HIMistfe» iif e*i>h -Mxtov&k írtékoeat díiybea 5» «tóéiért ölttel ^étMHdédSKi: őrt* 80 S4 félévre 40 K, negyedévre 20 I. Külföldön 160 Ki. £fyei *(án» árat #0 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. rSazwkasitff: GAÁL GYULA dr Szerkesztő- BARAMYAY JÓZSEF dr. Sserkeiztöiég ét kiadóhivatal; Kador-u. 29., horá agy a lap szellemi részét illető közlemények, * hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. megjelenik hetenkint háromszor: kedH csütörtökön és szombatn Magyarok, testvéreink, sorsdöntő küzdelem előestéjén szólunk hozzátok a holnapi községi vá­lasztás jelentőségéről. Holnap nem arról kell dönteni, hogy a város képviselőtes­tületébe kik kerüljenek be, mert ez csak másodrendűén fontos kérdés; annak kell holnap kifejezésre jutnia, hogy a mai kormány rezsim emberei üljenek-e oda, vagy azoké a tömegeké, akik ennek a mai rendszernek bukását és likvidálását követelik Arról van szó, hogy ennek a magyar városnak, melyet szintén a mindenható kormányhatalom formaruhájába akarnak bujtatni, a magyarsága érvényesülhet-e a közélet terén, vagy onnan leszorítva várja be a kormány által reá kimért végzetét. Azt a kérdést kell eldönteni, hogy Komárom sorsát első sorban azok intéz­zék e, akik itt dolgoznak, közterheket vi­selnek, családjuk itt él és porlad, vagy olyanok, akikre nézve közömbös a város jó és balsorsa. Városunkat a békeszerződés két részre szakította, piacától megfosztotta, legfon­tosabb közlekedési vonalát elvesztette, a két Dunapart közt létesült összekötő kapocs, a Dunahid le van zárva. A gazda, iparos, ke­reskedő, a munkás meg van fosztva moz­gási szabadságától, el van vágva kereseti lehetőségétől. Irtózatos és számokban ki nem fejezhető veszteség érte igy a várost, vasútja, gyárai, forgalma elvesztésével. A végtagjaitól megfosztott város mi­lyen kárpótlásban részesült ezért a rette­netes veszteségért ? Lássuk, mit tett a kor­mány ezért a városért ötödfélév alatt. Be­szüntette és leszerelte a lőszergyárat, ahol ötezer munkás \esztette el kenyerét. Meg­szüntette a megyeszékhelyet, a törvény­széket, mely Érsekújvárba kerül, elhelye­zett innét már hat hivatalt és ezzel a megmaradt jelentéktelen idegenforgalom is leapadt a legcsekélyebbre. Ámde az állami kikötő mindenért kárpótol, mondották a szocialista bizottsági tagok és az államnak harmadáron eladták a város legértékesebb részét, Dnnapartját. És látjuk, hogyan épül a kikötő. Újabban le is tettek már annak kiépítéséről. Ezenkívül létesített az állam egy siketnéma és egy szlovák nép iskolát. Mindössze ez a kormány kárpót­lása azért, amit elvesztettünk. A lőszergyár pazar épületeivel üresen áll és a lakosság odúkban és kamarákban lakik. A komáromi rendőrség és csend­­őrség több mint öt milliójába kerül az államnak és ugyanekkor népjóléti célokra, a nyomorúság enyhítésére csak igen sze­rény pár ezer korona telik az állampénz­tárból. Ezernél több munkanélküli ődöug az utcákon a legnagyobb munkaidőben és munkaalkalmat nem teremt a kormány. Folytathatnék ezeket a panaszokat és sé­relmeket akár napestig. Felállítottuk a mérleget és látjuk, hogy sülyed le egyik serpenyője terheink, szenvedéseink, bajaink, nyomorúságunk súlya alatt. Iparunk haldoklik, kereskedel­münk sorvad és árnyéka a réginek. Mun­kásaink tétlenül kénytelenek vesztegelni, családok éheznek és nyomorognak, ártat­lan gyermekek és asszonyok szenvednek. Ez az ügynek az anyagi oldala, a gazdasági és szociális része. De van poli­tikai oldala is, mert bárhogyan erőltesse a kormány a választások politikamentes jellegét, azt eltörölni nem lehet és a vá­lasztás nem egyébb mint egy nagy poli­tikai előmérkőzés a kormány és a kor­mányzati rendszerrel torkig levő nép között. Amilyen sötét a gazdasági és szociá­lis képe a ma Komáromának, éppen olyan szomorú a kulturális és politikai helyzete is városunknak. Tanárainkat, tanítóinkat oknélkül kiutasítják és a tanítástól eltilt­ják; jogos államsegélyeiket visszatartják. A városházáról lassanként már kiszorul a magyar nyelv, A komáromi járási hi­vatallal csak államnyelven lehet érintkezni. Az árvaszék tisztán államnyelven levelez a magyar gyámokkal és szülőkkel, a bí­róság olyan nyelven idézi meg a feleket, amelyet nem értenek. Hivatalokban csehül válaszolnak a magyar kérdésre. A törvény szerint, ahol húsz százalék a kisebbség, az használhatja nyelvét a hatóságok előtt. Komáromban négyszer annyi a magyar­ság száma és nyelvi jogait nem tudja érvényesíteni. Az elnemzetietlenités teljes tervszerűséggel ilyen eszközökkel folyik. Mi lesz az itteni magyarsággal, ha ez igy tart egy évtizeden át? Ezek talán nem ts helyi bajok, ha­nem országos jellegűek, de mi is sajnosán érezzük magyarságunk szempontjából ezek súlyos hátrányait. A magyarság mindenün­nen kiszorul, hivatalokban már alig lézeng egy-két magyar tisztviselő. Mi volna ter­mészetesebb. mint az, hogy a magyar elem az önkormányzati szervekben, a köz­ségi képviseletben, a járási és megyei bi­zottságokban biztosítsa túlsúlyát a magyar vidékeken. Ha ez nem lesz igy, tegyünk le arról, hogy helyzetünk javuljon, akkor panaszainkkal hallgassunk el, nyugodjunk bele mindenbe és ne nyissa ki a száját senki, mert úgyis hiába. Akkor, amikor a közterhek súlya alatt leroskadunk, midó'n a milliót messze felül­haladó községi adó van hátralékban, ez kétségtelen jele gazdasági összeroppaná­sunknak. A terheket fokozni tovább nem lehet, ezt tudjuk jól mi komáromi ősla­kosok. De tudják-e azok a jelöltek, akik közterheket nem viselnek, akik alig élnek itt egy-két éve, s akiknek mindegy az is, ha a pótadó ezer százalék. Magyar testvérek, akik itt születtünk, élünk és majd itt is halunk meg, akiknek szent ez a föld. hol szülőink és testvére ink nyugosznak, mert magyar, legyetek bármely élethivatásnak viselői, garda, ipa­ros, kereskedő és te munkás testvérünk, kit ezek jó és balsorsához kapcsolt a sors, ne­künk egy az érdekünk, hogy ez a város ne zuhanjon tovább a lejtőn, itt kereset és munka legyen. A kormány ez irányban ötödfél év alatt mitsem tett. Tehát olyan férfiakat kell a képviseletbe küldenünk, akik ennek a kormányzati rendszernek, amely bennünket pusztulásra Ítélt, nem lesznek támogatói. Gerinces magyar em­berek üljenek a város zöld asztalához, akik ismerik annak sebeit és az bennük is sajog. Ezek a magyar szövetkezett ellen­zéki pártok jelöltjei. Jaj lesz nekünk, ha ez másképpen történik, mert akkor saját sírunkat ássuk meg, amelyből soha többé nem lesz fel­támadás. = Az Országos Magyar Kisgazda, Föld­­mives és Kisiparospart fölkéri szervezeteit, hogy a választások eredményéről a komáromi körzeti központot haladék nélkül értesíteni szíveskedjenek. = A magyar kisebbség — mint többség. A „Národné Listy“ írja, még pedig mint maga is bevallja, megbízható helyről szerzett értesü­lések alapján: a választási jelölő listákból ki­tűnik, hogy Szlovenszkón körülbelül háromszáz olyan község vau, amelyekben jelentős magyar többség mutatható ki. = Magyar jelöltek Prágában. Ami nem­rég még utópiának látszott, hogy Prágában a községi választások alkalmával magyar jelöl­teket állitnak fel, most valósággá vált. A P. M. H.-ban olvassuk, hogy a prágai német polgári b ock jelölőlistáján a prágai magyarok közül a listán szerepelnek Fíachbart Frnő dr. és Gál István, a P. M. H. szerkesztői és Tomory János, parlamenti klubtitkár. = Csánkiék hazugságai. A pozsonyi Nép­újság az utóbbi időben újból azt hireszteli, hogy a földbirtokreform végrehajtása folyamán csakis kúrák otthon.1 Hosszú élet, - jó kedély, - munkakedv szoros összefüggésben áll a zavartalan anyagcserével. Emésztési hiányoknál reggelizés előtt fél pohár SCHMIDTHAUER-féle Igmándi keserűviz a gyomor és belek működésének biztos és természetes sza­bályozója. (Sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is.) v---- ---- Kapható minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. Az Igmándi nem tévesztendő össze másfajta keseríívizekkel. ................n

Next

/
Thumbnails
Contents