Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-08-25 / 102. szám
4. old’i. «Komáromi Lapok« 1328. augusztus 25. atját járó árra magyaroknak, akik az 5 names alakjára, erős lelkére, példás életére büszkék ragyánk és ma hálás szírrel tekintünk. Memor. 1 városi oyudiiasoí üp. — Egyszerűen nem kapnak nyugdijat. — A járási főnök megtiltja a kifizetést, — A „vétő* Szlovenszkó alkotmányában egy eddig előttünk ismeretlen fogalmat ismertünk meg: a „teljhatalmú“ miniszterét. Sehol teljhatalmú minisztert nem ismert senki. Teljhatalmú hadvezérekről és cárokról ellenben már hallottunk. A demokrácia a teljhatalom további alsóbbrendű fokozatait tenyésztette ki, mely abban áll, hogy például a járási főnök a város vagyonkezelésével is rendelkezik. Kifizetéseket tilt meg. Ennek pandanjaként kizonyára kifizetésekre is utasíthatja a községeket azok akarata ellenére is. A nyugdíjba vonuló alkalmazottak részére a városi képviselőtestület a minisztérium által jóváhagyott mugdijszabályrendelet alapján szabta ki a nyugdijat. Ezt a járási főnök — bár az adófizető lakosság sem felebbezte meg — megsemmisítette és ebben a rendelkezésben annak az 50% nyugdíjnak, amelyet eddig a városi pénztár részükre folyósított, a kifizetését is megtiltotta. A képviselőtestület határozatát a járási főnökkel szemben fentartotta és utasította a pénztárt, hogy az 50%-os nyugdijakat fizesse ki tovább is. A járási hivatal azonban teljhatalma tudatában a kifizetést újból letiltotta és igy 8—10 nyugdíjas (rendőr, kézbesítő, kapus, végrehajtó) és más kisegzisztenciák, akiknek semmi egyéb jövedelmük nincs, szept. 2-án nem juthatnak kis nyugdíj járulékaik. A közgyűlés határozatát az állami főjegyző is „megvétózta“ és megtiltotta a nyugdijak kifizetését. Szóval a község háztartásával nem a község, hanem az állam teljhatalmú közegei rendelkeznek. Az állami jegyző „vétó“-ja tehát megbéníthat minden kiadást, ami neki tetszik. És ezt úgy hívják, hogy gazdasági „autonómia.“ Egész finom kis autonómia az, ha a zsebem tartalma fölött a szomszédom rendelkezik. Kiváncsiak vagyunk, mit szól ehhez a pozsonyi zsupáni hivatal? VÍZUMOT útleveleikre és mindenféle útlevélügyet megbízhatóan, 24 óra alatt intéz el a „Hilfsverein der jüd HochschUIer ans der Slovakei.“ 456 Praha I., Postfach 620. Közbenjárási dij vízumonként 15 korona. Iskoláink beszámolói. v. Állami polgári leányiskola. A komáromi állami polg. leányiskolába beiratkozott 354 tanuló, ezek közül az év végén maradt 325 rendes és 20 magántanuló, akik négy párhuzamos osztályban nyertek oktatást. Vallás szerint 151 r. kath., 88 ref., 81 izr. és 5 ág. h. ev. tanulója volt az intézetnek. A tanulmányi előmenetel igen kielégítő; kitűnő tanuló volt 16, jeles 81, jó 110, elégséges 91 és elégtelen 17. A tanári testület a következőkből állott: Holly Antal igazgató, Bátyai Mihályné, Burghart Adél, Haas Elza, Harmos Károlyné, Hittrich Józsefné, dr. Zsombor Kornélné, Schlosser Hennin, Szilágyi Mária, Weisz Katinka és Kaiserné Dodek Szidónia. Hitoktatók: Babies Endre róm. katholikus, Vargha Sándor református, Jánossy Lajos ág. evangélikus, Kun Soma és Kellner Márk izr. A tanári karban a következő változások álltak be: Holly Antalné a pozsonyi állami polg. leányiskolához helyeztetett át; Pöltzl Irma év közben 37 évi buzgó és eredményes szolgálata után nyugalomba vonult. A tanintézet tanári karának több tagja betegség folytán szabadságot volt kénytelen igénybe venni, akiket Rámer Erzsébet és Holly Antalné helyettesítettek; ez a tanórarend és tárgybeosztás sürtt változtatásával járt. Az iskolát február 6-án Bitho Gyula és junius 19 én Jelinek Károly miniszteri iskolafelügyelők látogatták meg, akik a tapasztaltak felett megelégedésüket fejezték ki. « Az iskola ünnepei voltak: okt. 28-án a köztársaság alapításának ünnepe, jan. 21-én Petőfi ünnepély, febr. 21-én Rtsiu pénzügyminiszter temetése napján gyászüuuepély és május 20—21-én monstre hangverseny a polg. leányiskola udvarán a főgimnázium és a polg. fiúiskola tanulóinak közreműködésével, amelyen 148 polg. leányiskolái tauuló énekelt. A hangverseny rendezése körül Holly Antal igazgató szerzett nagy érdemeket, aki a növendékeket betanította. A tanulók vasár- és ünnepnapokon a tanár testületi tagok kíséretében vettek részt az istentiszteleteken. Magaviselet szempontjából komolyabb kifogás nem fordult elő és mindössze három tanuló nyert rosszabb osztályzatot. Az egészségi állapot is kielégítő volt az év folyamán, fertőző b tegség nem fordult elő a növendékek között. A tanulmányi rend a csehszlovák polgári iskolák tanterve szerint folyt. A német nyelvet rendkívüli tárgyként tanították heti 3 órában osztályonként. Kirándulásokat végeztek a tanulók juu. 1 én Ógyallára, ahol a csillagvizsgálót és a meteorológiai iutézetet tekintették meg; jun. 13 án Őr-újfalura rándult ki az egész iskola; jun. 22—27 közt pedig 44 tanutó a Tátrában végzett szép és tanulságos kirándulást. Komáromban a városi gázgyár és vízmű, a városi mnzeum, a gör. kel. templom és az Erzsébetszigetet látogatták meg a tanulók. A jótékonyságot illetőleg 42 tanuló részesült a szülök adományaiból könyvsegélyben. A szegény tanulók felruházására a tanári testület saját kebelében gyűjtött 514 K. összeget, amelyből 11 tannló kapott ruhaneműt. A Népjóléti Központ 11, a Protestáns Nőegylet 2 pár cipőt adományoztak a növendékek részére. A hangverseny jövedelméből 1500 K. a tátrai kirándulás céljaira fordittatolt, szegény tanulók kiadásainak fedezésére. Az iskola növendékei részére Dobránszky Béla tánctanitó jan. 11— febr. 11 közt tánctanfolyamot rendezett, melyen 130 polg. leányiskolái és főgimn. tanuló vett részt a tantestület felügyelete alatt. Az intézetben az ifjúsági könyvtár élénk használatnak örvendett és a 325 tannló 6766 müvet olvasott, átlagban egy tanulóra 21 könyvkölcsönzés esett a kötelező iskolai olvasmányokon kívül. A tantestület tagjai közül Bátyai Mihályné, Bnrghart Adél, Haas Elza, Szilágyi Mária, Weisz Katinka tanítottak felváltva heti 4 órában a munkások tanfolyamán, Schlosser Hermin az elemi iskolások részéra mesedélntánt rendezett. Az iskolában szeptember 1-én lesznek a javító és felvételi vizsgák és a pótbeiratások. Beiratási dij 20 K., szegény tannlók ez alól is felmentést kapnak. Tandíj nincsen. Köuezik a komáromi utcákat. (Egy drága „csak“ szócska, ami több mint egy millióba kerül. — Mérik már az utcákat. — Vegyes érzelmek. — A csatornanélküli utcák csatornadíja. — Aki megfordítva öltözködik. — Szépészeti szempontok. — Munkaalkalom a munkanélkülieknek. — Mi az első teendő? — A városi vezetőség figyelmébe. — Amiben már Guta, Megyer is megelőzte Komáromot. — Kevesebb lesz a hálás újság téma). Amint már többször megemlékeztünk, Komárom városa a Légió bankkal szerződést kötött, hogy a bank kijárja a város részére a kormánynál a kövezési mnnkálatokra az államsegélyt és Komáromnak az összes költségeknek csak az egyötödével kell hozzájárulni. Ezt a „csak“ szócskát azért emeltük ki, mert ez a „csak" Komáromnak több mint egymillió koronájába kerül. Kamrás József dr. ügyvéd, Komárom képviselőtestületének mindegyik pártjától tisztelt tagja, az utolsóelőtti közgyűlésen eléggé kifejtette, hogy olyan mostoha anyagi helyzetben levő városnak, aminö Komárom, nem szabad egyenlőre fényűzésekre gondolni, a város álcáinak kikövezése pedig fényűzés. Munkáslakásokra szívesebben megszavazná azt az egymilliót, mint a kövezésre, amellyel várhatnánk, ha eddig vártank. A közgyűlés a kövezési javaslatot elfogadván, az előmunkálatok már megkezdődtek. A Légiobank megbízottjai most tárgyalnak a város vezetőségével és a városi főmérnök és a bank megbízottja együttesen felmérik a kikövezendő utcákat. Természetesen addig a munkálatokba nem kapnak, bele, amig az államsegély biztosítva nincs. Ennek megszerzését a Légiobank vállalta magára. Ennek ellenében a kövezést a bank kapja meg, amely köteles kizárólag komáromi munkásokat alkalmazni. Ezek a tervek vegyes érzelmeket váltanak ki a város lakósai sorából. Az adózó polgárok nem szívesen látják az újabb terheket,, hiszen már az eddigiek alatt is roskadoznak. Azoknak az utcáknak lakói, ahol nincsen csatorna, a kövezésre azt mondják, hogy ez olyanforma, mint mikor valaki kapkodva öltözik és előbb a mellényt, kabátot veszi magára és aztán jut eszébe, hogy az ingét a széken feledte. Újra le kell vetkőznie és újra kezdeni, így vau ez az utcákkal is. Előbb a csatornát kellene megépíteni, aztán a kövezetét. A csatornadijat fizető, de a csatornát nem használó csatorna nélküli utcákban lakók azt hiszik, hogy ezzel a kövezéssel örökre fátyolt, helyesebben kövezetei boritauak a csatornákra és ök örökösen fizethetik a csatornadijat, de a csatornaépítésnek örökre befellegzett. A legnagyobb igazságtalanság mindenesetre ott is csatornadíját szedni, ahol a csatornának se hire, se hamva. Mikor helyezkedik már a város arra a méltányossági alapra, hogy a csatorna nélküli utcákban törölné a csatornadíjakat? Visszatérve a kövezésre, a város szépítése szempontjából mindenesetre nagy figyelmet érdemel és a mindegyre növekedő munkanélküliséget bizonyos mértékben csökkenteni fogja a kövezési munkálatok tartalma alatt. A kövezési tervezet végrehajtásánál felhívjuk a város vezetőségét arra, amiről még egy szót se hallottunk és ez az, hogy első sorban azon igyekezzenek, hogy a vasút állomástól legalább sár nélkül jöhessen be az ember és egyik sürgős teendő volna gyalogjárók építése a vasúti állomástól be a városnak kikövezett részéig. Egyik gyalogjáró az állomási Horváth vendéglő mellett lévő lépcsőtől indulna ki és haladna a Kisér gyaloghidtöig, a hídtól aztán be a Kossuth-térig. A másik gyalogjáró a gázgyár felé vezetne a Megyercsi utcáig. Ha a város vezetősége tényleg a szivén viseli a város szépítését, fogadja meg a tanácsunkat és ezt a két gyalogjárót építse meg legelőször. Nagyon rossz benyomást tesz az a Komáromba érkezőre, ha sokáig kell gázol* nia a sárban, amire beér a városba, ahol az utcasarkokon nincsenek cipőtisztítók és kénytelen üzleti vagy egyéb ügyeit sáros lábbeliben és sáros nadrágban elvégezni. Sokkal kisebb városok régen számoltak már azzal, hogy a megérkező utas kedvébe járjanak e tekintetben. Ott van Léva, ott van Tata, kényelmes aszfalt vezet be a városba. De ne menjünk olyan messze. Itt van Nagymegyer község, amely a hadi foglyokkal épitetett betonjárdát az állomástól be a községbe. De itt van Gúta község. Az is kövezeteit vezetett be az állomástól be a községbe. Ezt Komáromnak is követnie kell. Természetesen a gyalogjárókon kivül az állomásra vezető kocsiutak kikövezése is fontos. Itt is két nt kiépítése fontos. Egyik a gázgyár felé a Megyercsi-utcába torkollanék be. A másik a vasútállomási épülettől a Yágduna felé eső rakodótól kiindulva jönne be a Kisér kőhidján és a Tolnai-utca félé a Tolnai-utcán végig a Kossuth téren torkolnék be a városi forgalomba. A kövezés megejtésével nemcsak a feneketlen sár, a sárban elakadt szekerek, kocsik és agyonkinzott állatok tűnnek el, hanem eltűnik sok-sok njságtéma is. Nem lehet ezentnl írni a Tolnai-utcai feneketlen sárról, a Deák Ferenc-utcai agyagtengerről, nem lehet írni állatkínzás cim alatt a sárba sülyedt és véresre vert állatokról. Szóval a kövezés egyben árt a romantikának is, mert ezektől a kedves és minden tavasszal, ősszel és télen visszatérő témáktól
