Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-08-25 / 102. szám
í£23. augusztus 25. „Komaromi JUapoK* 3. oldal. Bátor hangon hirdette a jogokat, melyektől a batholikus papságot megfosztani igyekeztek, gerinces férfiassággal adott hangot a sérelmeknek, melyek az uj rezsim alatt nemcsak a papságot érték, de a katolikus közönség egyetemességét is sújtották. így szerzett ezekről tudomást Róma is. A jogaiért küzdő katolicizmusnak vezéralakja ma is Palkovich Viktor, aki mögé nemcsak a lelkészkedő papság, de a katolikus hi veknek számos tízezrei is sorakoznak. A jó pap, aki holtig tanul és holtig tanít, mint emlitettük, maradandó emléket emelt magának működésének szinterén alkotásaiban is. Nevéhez fűződik az iskoláknak a mai kor színvonalára kiépítése (1892) és általában az ok tatásügyuek minden téren és eszközzel való előmozdítása. A nép mivelése, szellemi színvonalának emelése iskolákkal, jó és hasznos előadásokkal évek sora alatt megtermelték hasznos gyümölcseiket. Mint pedagógiai iró, alapos dolgozatokat is irt. (Részletes tan- és óratervek. Esztergom. 1893. Részletes tantervek a népiskolák számára n. o. 1893.) Hervadhatlan érdemei vannak a szövetkezeti ügy előmozdítása körül. Gután kezdeményezésére létesült Hangya-szövetkezet, hitelszövetkezete pedig a háború kitörése előtt egyike volt az ország legtekintélyesebb ilyen intézményeinek. Mindakettönek alapitója és lelke Palkovich volt. Hogy mit jelentett a tagosítást nélkülöző, telekkönyvi jogbizonytalanságban levő községre a hitelszövetkezet, azt azok a lakosok tudnák megmondani, akik akkor3 bank és takarékpénztári hitelhez jutni nem tudtak. Az ó szemében a szövetkezet nem nyerészkedési vállalat volt, hanem a nép gyámolitója. Szintén az ő alapítása a gútai gőzma lom, amely a vármegye e legnépesebb községében igazán hiányzott és rég érzett, szükséget képezett. A malom felvirágzott és a közönség olcsó és kitűnő liszthez jutott ennek révén. A világháborúval reánk szakadt Dyornor és szenvedés idején tett Guta szegény népének csak igazán pótolh&tlannl értékes szolgálatokat. Közéleti tevékenysége évtizedeken át a vármegyéhez kapcsolta. Tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, 1907-től pedig a közig, bizottságnak és mindeu kérdésben hallatta tekintélyes szavát. Az ő lelkes agitációjának eredménye a gútai állami Vághid létes tése, mely a helyi mezőgazdaságnak és a közlekedésnek vált nélkülözhetetlen hasznára. A gútai — Egy-kettő előre . . . ! A gyümölcsös végibe . .. ! Az ő lányát kinozták! Azt a jó teremtést! Hogy is tudta tűrni ? De csak tovább, tovább ! A lányasszony áthágta a konyha küszöbét ... ő is, a méccsel... S amint szorosan szembekerültek a jegyzősegéddel, az őrmester kikapta a pislogó, kis lámpást a kacska kezéből és reszketeg világát rájuk vetette . . . — Van szerencsém bemutatni a friss szenzációt, — mondotta maró gúnnyal és szúrós szemét villogva forgatta a jegyzősegédre meg a leányasszonyra . . . Hol a jegyzősegédre, hol a leányasszonyra . . . Hogy tudott gyönyörködni a rémületükben ! Szinte lecsillapult. Két siralmas lélek. Mintha a lábuk gyökeret vert volna; mintha csak a szemük üveggé vált volna! Két őrült kisértet ismer igy egymásra a pokol tornácán . . . Két fájdalomszobor! — Előre kisasszony! — Irgalom Istene, hát sohase lesz vége? Sohase lesz vége ? Nyöszörgött, esdekelt. Mind tovább, tovább! A tetthelyre értek, egy szilvafa alá. Úgy állt ott Milica, mint az élő bánat.... a szeme a földön.... Kibomlott éjhaja a bokáját verdeste... És szaggatott ruhája lebegett a szélben... — Ide ástad el? Tökéletes feje még alább hanyatlott. — Mikor ástad el ? — Első holdfertálykor... — Magad ástad el ? Most pattan a húr t — Jó Szent György, ne hagyj el! Újra átszenvedte azt a rémes órát; remegett, mint akkor, szótlan megéssel. Mit felel a lánya ? helyiérdekű vasat megépítéséből is sok munkával éí fáradsággal kért és vállalt részt ó? ezzel a fejlődésében megakasztott, törekvő község jövő fejlődésének alapjait rakta le. Mint a Megyei Gazdasági Egyesületnek tagja, vezető szerepet vitt annak szövetkezeti szakosztályában, éppen úgy, mint a méhészeti osztályban. Mint méhész ma is páratlan szorgalommal «dolgozik és munkálkodik. Politikai téren a néppárt megalakítása idején pályatársával, Molnár János komáromi apátplebánossal jnt nagyobb szerihez. Nemcsak Gútán, de Csallóköz igen sok községében megszervezi a pártot, amely 1879. évben képviselő jelöltjévé léptette fel. Hogy kisebbségben maradt, az a véletlennek volt előre nem látott játéka, mert a siker minden jegyével indult a küzdelembe. Ellenzéki álláspontja mellett mindig hűséggel tartott ki. Nagy tekintélynek örvendett nem csak a járása területén, de az egész vármegyében, akivel minden tényezőnek számolnia kellett. Az államfordulat után Palkovich Viktor volt egyike azoknak, akik » magyarságnak egységes politikai keretben való tömörítését hirdették. Résztvett Komáromban a Magyar Nemzeti Párt megalapításában, melynek programját is ő dolgozta ki. De 1920-ban ezt a pártot a kormány nem ismerte el és a választásban részt nem vehetett. így került sok ezredmagával a kar. szocialista párt kötelékébe, melynek azóta küzdő harcosa. A választások alkalmával az érsekujvári kerület kér. szocialista képviselő jelöltjei sorában az ötödik helyen szerepelt az ő neve és Tóbler Jánosnak mandátumától való megfosztása után behívták a nemzetgyűlés képviselői kamarájába, hol a parlamenti életben élénk és jelentékeny szerepet visz. Felszólalásait a nagy készültség, pompás dialektika és bizonyos polemikus elmeél jellemzi, mellyel a tárgyat nemcsak megvilágítja, hanem a hallgatóságot felvillanyozza. Emlékezünk a magyar ellenzéki pártok nevében ez év tavaszán előterjesztett súlyos deklarációjára, melyet a parlamentben adott elő, mely a magyar kisebbség minden papíron maradt jogát és minden sérelmét felöleli. Emlékezünk arra a ragyogó felszólalására, melyet az első államfordulat utáni megyei gyűlésen tartott s amelyen a Srobár által hangoztatott magyar elnyomatást a Pozsony föte-Az is csak szorongott. Úristen, mit mondjon ? — Magam... Szörnyű nyomástól szabadult a lelke. O, j de megkönnyebbült...! Öröm a hálával ölelkeí zett benne .. De csak pillanatra... Az őrmester ráförmedt: — Hazudik a lányod... vágjad a sze; mébe...! Máris csiklandozta a hóhér kötele 1 Mint villámütésre, a mécset elejtette... Leffedt ajakáról elhalón suhant el: — Nem voltam,., nem voltam... — Hát az ásót ki dugta el a szénapajtában ? A lányodat ki vitte be kora hajnalban ? Minden elveszett a kerek égvilágon ! Minek is tagadná, hogy részes volt benne, mikor ott látja a csendőr kezében az áruló bűnjelet ? Haszontalan volna... A szemtanú mindent rábizonyítana... Csak menteni akarta az a boldogtalan elkárhozott lánya: — Apám nem nyúlt hozzá.,. Csak falevelet szórt rá . .. — Ásd hát ki szaporán ! Milica leroskadt és elalélt a füvön. — Irgalmazzon kérem... nagyon gyönge vagyok... S a jegyző is beleszólt : — Mérsékelje magát... legyen emberséges . . . Még csak ez hiányzott. Olaj a tűzre ! Az őrmesterből kitört az elfojtott vadság, a pusztai ember megbántott szerelme. Tán nem is volt lelke ? Úgy kellett lennie, hogy farkastejet szopott, mert, mint a förgeteg, mely mindent elsöpör, úgy zúgott, bömbölt a hatalmas szava a néma éjszakában. — Még maga protezsál? . , . Maga mer beszélni ? Aljas léhűtő ! . .. A jegyző meghátrált. — Kérem, kíméljen . . . rén egy oszlophoz kötött szlovák jelképes felszabadítást világította meg azzal a frappáns kérdésével: „Ki kötötte oda azt a szlovákot? Mi magyarok semmi esetre se.“ Majd a szlovák elnyomatásnál hivatkozott Csernoch János hercegprímásra (iskolatársára), aki szlovákságát soha se tagadta és mégis Magyarország első közjogi méltóságára és a legmagasabb papi fejedelmi polcra emelkedett. Politikai életünknek egyik irányítója ma s, aki 73. életéve ellenére is teljes lelki és szellemi frisseséggel állja a politikai küzdelmeknek minden harcát. És most eljutottunk Palkovich Viktor legértékesebb emberi jellemvonásához: a magyar emberhez. Ahhoz, aki mindeu csepp vérével magyar, aki faját minden bűnével és hibájával szereli, azért él és ezért küzdi át egész munkás életét. Ő nem a hangos magyarok közé tartozik, akik ezt maguk állapi'jAk meg magukról igen nagy előszeretettel, öróla ezt tettei után lehet és kell is mindenkinek megállapítania. Névtelenül tett 100 000 koronás alapítványt községe szegény tanulói részére, hogy azok tanulhassanak és az életben boldogulni tudjanak. A nehéz gondokkal küzdő Diákmenzának 20.000 korona adománnyal siet támogatására, annak jelentékeny természetbeni segélyezése mellett. A komáromi irgalmas nővérek, akik lehetetlen helyzetbe jutottak az uj államalakulásban, az ö bőkezű támogatásával tudták iskolájukat fentartani, míg róluk a komáromi egyházközség nem gondoskodott. Szegények patrónusa és gyámolitója, könnyek letörlóje volt ő mindenkor és minden időben; a jót a jóért tette és azt mindig takarta, hogy hivalkodásnak ne tűnjék fel senki előtt. Nem riad vissza a hatalom elöl sem, amely pedig nem mindig válogatós az eszközökben. Emlékezzünk Medveczky minisztériumi osztályfőnökkel vívott kemény küzdelmére, aki argumentumaiból kifogyva személyét és becsületét támadta meg s kivel szemben a bíróságnál keresett védelmet és azt meg is kapta. Ez az egész ember, ez a talpig pap, ez a nagy magyar éri meg Isten kegyelméből pár nap múlva félszázados pappá szentelése évfordulóját. Közeledjünk hozzá magyar lelkűnknek nyíltságával és melegségével kívánva, hogy ezt a napot még sokszor érhesse meg lelki és testi épségben. Tartsa meg a Gondviselés megáldó kegyelme nekünk, a megpróbáltatásaink — Aljas léhűtő, gyáva, pimasz fráter . .. Maga mer beszélni ? . . . Pár kupica pálinkán megvásárolta ezt a hitvány embert . . . Nézze csak, hogy vacog, a vén gyalázatos, akár csak maga... Es kincsért se tudna most beléje diktálni egy gyüszünyi pálinkát.... Fene ez, nem apa és magával együtt kötélre való 1 Dusán megrendült a lelke fenekéig. Hát lehet ennyi gonoszság egy apai szívben ? Ezt a gyálázatot ő zúdította rá a tulajdon lányára ? — Ne tovább, ne tovább 1 S eltűnt a látomás. De a tisztulásnak nem vethetett gátat. Az őrmester színtelen, dörgő, süket hangja kongott a fejében... És csufondároskodó, kárörvendő szavak visszhangja gyötörte... Zakatolt benne a szörnyű zűrzavar, elemi erővel... Es tépte, marcangolta a rettentő önvád... Nem tudta, honnan hogyan támadtak ott mindenféle mocskos, toprongyos alakok, kik vigyorgó pofával kötődtek vele... Vérig ingerelték, ide-oda rángatták, hogy végképp elveszejtsék... Úgy érezte, már-már megháborodik . .. Az ereje is lankad... — Jó Szent György, ne hagyj el I Futva menekült az üldözői elől, árkonbokron által .. . Nyomában a csípős, hajnali szellő... Cafrangos gúnyáját nem tépte a bozót... Se faiak, se hegyek nem állhatták útját... Mind jobban vonzotta egy kéklő bólygótüz... az irgalom lelke... Nem tudott szabadulni a hatása alól... S amikor az megállt, káprázatos fénye annyira megvette a szeme világát; hogy:.. Belévágódott egy kemény halomba. Föleszmélt. Szétnézett. A jeltelen sírján ült a rabtemetőben és látta a porladó testét... Két szeműregében egy«* egy béka kuksolt... Nagy varangyos béka... A szomorú fűz pedig ott, a feje felől, halkan dudorászta az örök élet dalát... Lágyan simogatta az örök szeretet».
