Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-08-18 / 99. szám
2. oldal. Komáromi L&po* 1923. augusztus 18 dsklödéssel és őszinte rokonszenvyel viseltetik. Ennek bizonyságét is szolgáltatta a trianoni béke ratifikációja alkalmából a szenátusban tartott nagy beszédével. Ezt megelőzőleg 1920 novemberében megfordnlt Budapesten, hogy személyesen informálódjék a békeszerződés ál tál teremtett helyzetről. Monzie, aki a francia Barreaa legelőkelőbb tagja, azok közé a politikusok közé tartozik, akik a kormányt támogatják agyán, de nem feltétlenül értenek egyet Poincaré intranzigens politikájával és a közeledés és megértés útját iparkodnak egyengetni a volt ellenséges államokban. Monzie szenátor nézete szerint Magyarországot feltétlenül hozzá kell juttatni a kölcsönhöz. Illetékes helyen is kifejezést adott ama meggyőződésének, hogy a segítség nem késhet sokáig. Azok a feltételek, amelyeket a kisantant a zálogjogok felfüggesztéséhez kötött, nem olyan természetűek, hogy a magyar koAnány számára lehetetlenné tegyék a megélhetést. A különböző feltevésekkel szemben, amelyeket a külföldi sajtó mostani utazásához fűzött, Monzie szenátor a kővetkező nyilatkozatot adta ki: Utazásomat ugyanaz a szellem ir&yitja, amely Franklin Bouillon barátom angórai tevékenységét és Henry de Journel mostani sinajai és prágai útját. Vágyam volt eljönni Budapestre, hogy informálódjam és feltámadt bennem a kíváncsiság megnézni Moszkvát. Vagyunk néhányan fraucia politikusok, akiknek nincsen szükségük sem hivatalos megbízásokra, sem profitra, hogy kíváncsiságunkat kielégíthessük. Mi nem vagyunk sem misszionáriusok, sem komisszionáriusok, hanem egyszerűen jóhiszemű emberek. = Jönnek a választások. A Kassai Napló írja: A községi választásokkal kapcsolatban, amelyek terminusául októbert emlegetik, megindultak hatósági részről az előmunkálatok. Az előmunkálatokkal egyidejűleg bizonyos pártok részéről erős korteskedések is folynak. A választások tisztasága és komolysága érdekében kívánatosnak tartjuk azt, hogy a hatósági előmunkálatok és a pártkorteskedés időpontja semmiesetre se essenek össze. Értesüléseink szerint nagy számban történik különböző he lyekeu a jegyzők áthelyezése minden különösebb indokolás nélkül. Az utóbbi hetekben a járási főnökök hivatalos körutakon voltak s számos községet látogattak meg. Tadósitónk jelentés szerint Abanj- és Zemplén-megyében és Sáros-megye egyes községeiben is a hatósági közegekkel egyidejűleg megjelentek a rolnickárok kiküldöttei is, akik a falusi földművesek körében aláírásokat gyűjtöttek és agitációs beszédeket tartottak. Ezek a látszatok a választások alkotmány szerű lefolyásába vetett reménynek nem túlságosan kedveznek. = A flútai nemzet nyugtalankodik. Hogy s Csánki-Neumann féle uj párt mennyire váltja be földosztó ígéreteit, amelyeket első sorban Gúta község földigénylő népének tettek, azt legjobban bizonyítja az a zúgolódás, amely Gután napról napra erősödik és már kevesen bíznak Hodzsa miniszternek a Stagnóza földek gyors felosztására tett Ígéretében: A kétkedés, a bizalmatlanság, a zúgolódás, a mozgolódás egyre tart, helyesebben egyre nő. A földvárók egészen felültek Csánki Naumann és a többi vezérek ígérgetésének, hogy még a nyáron megkezdik a földosztást. Már haldoklik a nyár és közelgőt az ősz, de a gútaiak szájába csak nem repül a beigért sült galamb, de azért a gútaiak szája nem hever tétlen, mert ugyancsak mozgásban van és szidják az Ígérgető Csánki- Nenmann féle uj pártot egész vezérkarával. Az elkeseredés hangos szava akkora, hogy még A Reggel is a Hodzsa—Cjánki-Neumann-féle pártnak hű szószólója, kénytelen beismetni, hogy a gutái nemzet nagyon háborog és hogy a nép elvesztette a Csánki-Neumann és társaiba vetett bizalmát. Szóval hiba van a kréta körül. Amikor a gútaiak hiszékenyebb részének már a nyárra Ígérték az ingyen földet, akkor még azt hitték, hogy a községi választások hamarább meglesznek és aztán akkor üthetik a gútaiak a földigérgetók nyomait. Azok eltűnnek, mint a pára, a földosztásból semmi sem lesz. De hát a kormány érdeke most az, hogy a választásokat minél jobban kitolja, esetleg december végéig, hogy a választókat jobban meglehessen főzni. Ez a választások kitolása persze nem kedvez a másik akciónak, az ingyen föld Ígérgetésnek, amelynek beigért terminusa már itt van és a községi választások még se zajlottak le, pedig ez az ígért földosztás nem más, mint választás előtti trükk, amelyből a választások után nem lesz semmi. = Ai erdélyi magyar asszonyok. Meghatóan szép mozgalom indult meg Erdély magyar asszonyai között. Erdély magyar hölgyei a magyar élet védelmére fogtak össze és elhatározták, hogy mindazokat a sérelmeket, amelyek a Romániában élő magyarság anyanyelvét érték, összegyűjtik és memorandumba foglalva Mária román királyné elé viszik. Az ötlet megpenditöje Ignátz Lászlóné, a fogarasi református esperes felesége, aki Sándor Józsefnek, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnökéuek bevonásával felhívást intézett az erdélyi magyar társadalom asszonyaihoz és mindenkit felszólított a mozgalomban való részvételre. Az erdélyi magyar asszonyok küldöttsége Mária román királynét Szováta fürdőn akarta felkeresni, mintán egy korábbi terv szerint a román királyné ezen az erdélyi fürdőhelyen töltötte volna a nyarat. Időközben azonban a királyné terve megváltozott és Szováta helyett egy franciaországi fürdőhelyre utazott. Az erdélyi magyar asszonyok küldöttsége igy egyelőre nem járulhat á királyné elé, de értesülésünk szerint nem mondanak le szép tervükről s az őszi hónapokban alkalmat fognak keresni, hogy Mária királyné meghallgassa a magyar asszonyok panaszát. Fiume megnyitása Magyarország számára. Mit ir a legnagyobb svéd lap ? — Magyarország óriási áldozatokkal fejlesztette ki a kikötőt. — Gazdátlanul senyved a „magyar korona gyöngye“. Benövi a fű a Zágráb—fiumei vasútvonalat. A stockholmi „Syenska Dagbladet“ vasárnapi számában egy rendkívül terjedelmes, csaknem kéthasábos oldalt betöltő, képekkel tarkított cikk jelent meg dr. Leffler tollából, amely a svédek részére is igen érdekes tanulmányszámba mehet ngyaD, de magyar szempontból ennél sokkal nagyobb jelentősége van, amennyiben önkéntelenül is arra a konklúzióra vezeti az olvasót, hogy Fiume elszakitása nemcsak Magyarországra nézve jelent veszteséget, de mai helyzetében amellett, hogy életképtelen, állandó viszálykodás fészke Olaszország és Jugoszlávia között, anélkül, hogy bármelyik is hasznát vehetné. Dr. Leffler érdekes cikkéből a következőket közöljük: A kényelmes exprassvonat utasai mind Triesztbe vagy Velencébe igyekeztek, csak én szálltam át a lassnjárásn kis vicinálisra, hogy Fiúméba utazzam. Giorgiene-nál újabb vám- és útlevél-vizsgálat volt, ahol hiába matattam fel egész Olaszországra érvényes útlevelemet, a vámtisztviselő udvariasan, de határozottan kijelentette, hogy nam utazhatok tovább, mert Fiamé különálló ország és a beutazáshoz külön engedély kell. Mit tehettem egyebet, mint visszautaztam Laibachba és ott sok mindanféle formalitás után Fiume város megbizottjá-Élet. Irta: Gellert Mária. Tizenhét éves volt, fényes fekete haját középen elválasztva viselte s két kis fonott ág kanyarodott hátra a fülénél. Sima, tiszta bőre szinte világított, mint valami tejüveg lámpa, s nagy szürke bagoly szemével komolyan nézett. Dacos és mégis reménytelen kétségbeeséssel merengett végig az ezüstös körömápolószerszámok : kefék, tükör, kölnivizes üvegek során. Megszagolta a szappant, amely szintén csodának tetszett: nem volt kellemetlen, lúgos mosószappan, sem erős és komisz virágillattal nem töltötte be a szobát, mint az ő házukban használt színes gömbök. Enyhe és finom, természetesnek tűnő jó szaga volt csupán. Látszott rajta valami elmosódó Írás: idegennyelvü, nem értette. Az asztalkán is különféle idegen nyelven Írott folyóiratok hevertek; azokat sem tudta elolvasni. De világosan látta a képeket, amelyek gyönyörű nőket, elegáns urakat, pompásan berendezett termeket, parkokat és távoli országok tájait vetítették a szemére. És látta a hatalmas sárga bőröndöket is lent a sarokban, a finom cigarettás dobozokat az éjjeli szekrény üveglapján s a különös, élénksárga és kékboritéku könyveket. Idehaza még a könyvek is más szinüek és más formájuak voltak. S az ágy karjára egy lilaselyem piyama volt dobva. A szobában jó szag szállott, mint valami kisasszonyéban, csakhogy mégis egészen más. A bécsi vendég, akihez ezek a csodálatos holmik tartoztak, kint ült a verandán. Most, hogy eloltotta a szobában a gyertyát, s csöndesen és lopva az ablakhoz lépett, egészen jól látta finom alakját, amint elnyúlt í a nádszékben. Nem volt már egészen fiatal és sohasem | lehetett szép. De ez volt az első nagyvilági férfi, akit életében igy közelről látott.- A szürke szempár rajta ismerte meg a I kifogástalan szabású szürke ruhát s a nagyvárosi ember sajátságos, egyszerre fáradt és élnivágyó mosolyát. Három nap óta volt a vendégük. Nem tudta, boldog-e, vagy szerencsétlen, nem tudta gyülöli-e, vagy szereti-e ? Mint valami kinzó, tüzes vasat, érezte mellette a jelentéktelenségét. Ő volt a környék elismert szépsége. Mindenki szerelmes volt belé: nagybajuszu, pipás bácsik sallangos és nehézkes bókokkal aggatták tele, földbirtokos-urfiak rajzottak körülötte és I segédjegyzők veregették előtte — reménytelen hódolatuk zenekiséreteként — nádpálcájukkal a csizmaszárukat. Azt a bécsi vendég is észrevette, hvgy szép. Délelőtt, amint sétából hazafelé tartottak s ő előrement néhány lépést, hogy kitépjen egy pipacsot a búzatáblából, hallotta, mikor a bécsi úr azt mondta az édesapjának: — Milyen szép gyerek... Milyen gyönyörű kis Margaréta . .. A mező reszketett a déli napsütésben. És ő hirtelen elgondolta, hogy ki is volt az a Margaréta? Már olvasta Fausztot. Sajnálta Margitot, — szerette. Fauszt ? Vájjon nem Fauszt lépked a háta mögött? Most a sötét ablakban egy pillanatra úgy érezte, hogy ő is minden nyomort vállalni tudna érte. A bécsi vendég likőrt ivott kint a házi- I gazdával és cigarettázott. A szürke szemű kislány úgy érezte, hogy sohasem látott még férfit, aki előkelőbb módon tudott volna cigarettázni. A vendég ivott, cigarettázott és beszélt. — (j pajtáskám, én nagyon szeretem a természetet. Azt mernem állítani, hogy imádom. Az életem legszebb és legünnepiesebb perceit neki köszönhetem. És mégse tudnék falun élni, öregem. A város olyan, mint egy asszony, aki már túl van az első ifjúságán, nem tud elkápráztatni, de el tud kábítani. S az olyan józan és fásult emberi lény számára, mint amilyen én vagyok, többet jelent a kábulat, mint a rajongás. Ezért olyan elragadóak a nagyvárosi nők is: nem adnak mennyországot, de a pokluk annál változatosabb. Az ember nem igen könnyezik mellettük a meghatottságtól, de viszont nem is ásít az unalomtól. Nagyon-nagyon szeretem őket . . . Ha nem fiatalok, elegánsak, mindegyik más, mindegyik egyéni s mentül csúnyább, annál nagyobb művészettel bolondit magába. .. A szürkeszemü kislány elsápadt a sötét ablak mélyén. Szeretett volna nekiszaladni a hűvös éjszakai mezőknek és sirni és kiáltani: — Nem akarok Margaréta lenni 1 Nagyvárosi asszony akarok lenni. . . Csúnya, elegáns, bolonditó ... érteni akarom az idegen lapok idegen nyelvét... ezüst manikűrkészletet akarok, ezüst tökröket, ezer böinivizes üveget, aranyhátú kefét és egy kocsival abból a finom szappanból, amelynek olyan gyöngéd illata van, mint egy fehér rózsasziromnak. De nem tette meg. Csak csöndes és forró könnyekkel a szemén bement a szobájába. A bécsi vendég azután elutazott. II. Tizenöt év múlva ő ment látogatóba egy tanyára. Sárga bőröndökkel, ezüst manikürkész-
