Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)
1923-08-16 / 98. szám
tttgfvtnn ivfoiyaiRi 98* »ám. Csütörtök, 1928. augusztus 19. SIS KOMiROK LAPOK POLITIKAI JU A F\ Eléítzatíii 4r eaeb’SxiuYák értékbei: Helyben ét vidékre «zéiklildéssei: érre 80 K, félévre 40 K, aegryedévre 20 K. Külföldön 160 Kő. Egyel exáiB ára r 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr Szerkesztő BÄRANYAY JÓZSEF dr. Sierkeiztőiég ét kiadóhivatal \ Nádor-n. 29., hová ngy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk Tissza. Megjelenik hetenkint háromszor: ked^i. csütörtökön és személtei Álpróféták hamis tanaiknak hirdetésével igyekeznek megejteni a gyönge lelküeket és a magyar falvak becsületes népe közé az egyenetlenség, és de^tvérietlenség mérgező konkolyát hintik^ hogy azon az egységen, mely a magyar nemzeti kisebbséget egy táborba tömöriti, rést üssenek. Ott környékezik meg az embereket, hol a legérzékenyebbek, súlyos gazdasági helyzetüket használják ki s jól fizetett sajtóik és ügynökeik lelkiismeretlen makinációkkal úszitják egymás ellen a magyart. A legrútabb önös érdek irányítja ez államboldogitó politikai senkiknek minden cselekedetét, akik áruba bocsátották lelkiismeretüket, megtagadták magyarságukat és olyan eszmék szolgálatába szegődtek, melyek az itteni magyar őslakosság léle ellen irányulnak. Mint hazátlan jöttmentek, a világ minden táján eltudnak helyezkedni, bármely cél szolgálatát vállalni képesek, csak kútmérgező munkájukért megkapják a judáspénzt, mert ezek Biberachhal tartanak, elvként állítván föl: ott van a haza, ahol a haszon. Mély erkölcsi sülyedés ez, mely e hamis próféták leikéből még az emberies érzést is kiirtotta s amely romboló munkájával a köztársaság népeinek nemcsak azon rétegét fenyegeti pusztulással, mely ellen a kétes elemeket mozgósítja, de magának az államnak tekintélyét is veszélyezteti, tudva azt, hogy a magyarság elleni hadjáratot a kormány aktiv tagjainak tudtával folytatják. Várhat-e a magyarság súlyos helyzetében orvoslást, ha ilyen jelenségekkel találkozik, ha ellene olyanokat állítanak, akik miudenre kaphatók s akik ma a kormány oldalán, de holnap a másik oldalon hintik a mételyt, mert mindenkor csak azt szolgálják, aki többet fizet nekik? Ezekkel a sötét erőkkel szemben a legteljesebb elutasítás álláspontjára kell helyezkedni a magyarságnak. A csábitó Ígéretek csengőszavát észre sem szabad vennie, a szirénhangoknak nem szabad felülnie, mert a világ, amelyet szißes beszédjük igér, csak ködkép, mely mögött a bizonytalanság ingatag és lápos talaja sötétlik, amely nem a jobblét és a boldogulás felé egyengeti az utat, hanem a nyomorqség még nagyobb mélységeit nyitja meg számára. A veszedelem ellen véde kezik az ember, de az első föltétel az, hogy a kételkedés hatalmába ne kerítse, hanem bizó hittel tartson ki azok mellett, kik érdekeinek igaz képviselői. A magyarságnak helye az egyesült ellenzéki magyar pártokban van, amelyek egyenes és őszinte politikával önzetlenül törekednek a köztársaság magyar nemzeti kisebbségének nehéz helyzetén segíteni El kell űzni az álprófétákat, akik a magyarság érdekeivel csak kufárkodnak és azok mellé kell tömörülni, kik becsületesen meg is tartják azt, amit hirdetnek s akik minden időben készek a magyarság ügyét nemcsak megvédelmezni, de előbbre is vinni. A Komáromi Lapok vez*tőheiy6n foglalkozott a csehszlovák sajtónak Szent Ivány József n mzefgyű:ési képviselőnek lapunkban is megjelent „Nyiit levelét.“ ki^éi 5 kommentárokkal és azokkal a n m minden tendencia nélkül levő értelmezésekkel, melyek a magyarság ez érd tnes v zéréuek eddig követett politikájában változást akartak volna belemigyarázni, E hamis értelmezésekre vonatkozóan a kővetkező nyilatkozatot, vettük közlés céljából: Nyilatkozat. Nagy meglepetéssel és megütközéssel olvasom azokat a kommentárokat, melyekkel a prágai és szlovenszkói kormánysajtó kisérte nyílt Í v-lemet. Határozottan tiltakozom levelem minden olyan értelmezése ellen, mintha én abban a magyarság eddigi politikájának a feladását, uj politikai irány bevezetését hirdetném s mintha a magyarság vezetői és közöttem a közállapotok megítélése, a célkitűzés és az alkalmazandó harci eszközök kérdésében nézeteltérések volnának. A közel öt esztendő tapasztalatai csak megerősítettek engem azon meggyőződésemben, hogy azt az utat, melyet a magyarság politikai küzdelmében követünk, helyesen választottuk meg. A mai közállapotok minden nemzetéhez hű magyart, tehát engem is mindjobban megtanítanak arra, hogy a köztársaság területén élő nemzetünk jogait, elviselhető gazdasági és nemzeti jövőjét csak úgy tudjuk kivívni, ha az egész magyarság egyesült erővel és egyenlő elszántsággal harcol a gyakorlati politika eszközeivel a mostani kormányzati rendszer ellen. Hiszem, hogy a községi választások is ennek jegyében fognak lefolyni. Ebben a harcban keressük az együttműködés feltételeit az itteni őslakosság egyetemével. Ezen együttműködés alapja meg van adva, arra rámutattam nyílt levelemben is: harc az autonómiáért. Éa tehát nem a küzdelem f iiadását, annak ellanyhulását hirdetem, de a folytatását fokozott erővel és elszántsággal a győzelemben vetett bizalommal. Az irredenta politikának helytelenségét s az ilyen politikának nemzetünkre való végzetszerüíégét nem most hirdetem először. Ismételten hangoztattam ezt összhangban azokkal, akiknek az a nehéz hivatás jntott osztályrészül, hogy egy megkérdezése nélkül idegenbe szakadt nemzet jogaiért, melyeknek megadására az állam nemzetközi szerződésekben kötelezte magát, hogy védelmi harcot folytassuk. így legutóbb is a „Prágai Magyar Hírlap“ hasábjain ugyanezt az álláspontot fejtette ki Potrogalli Oszkár. Cikkének gondolatim nete teljesen azonos az enyémmel. Népünk túlnyomó többsége józanul gondolkozik és már rég megállapította a küzdelem lehetőségének határait. Nem is ezért kellett hangoztatni, de azért, hogy azokat a szerencsére mindig kevesebb száma ábrándozó kát, akik légvárakat kergetve a politikai küzdelemtől távol tartják magákat, a harcban bevonjuk és azért, mert a prágai kormány és a hozzá közel álló körök és sajtó folyton felénk dobják ezt a vádat, hogy így igazolhassák centralista és a kisebbségek Jlen irányuló politikájukat. A szlovák néppárttal i zemben még mindig fennálló bizalmatlanságnak pedig azért adtam hangot, hogy a közös célok érdekében módot adjak azon kérdések tisztázásának, amelyek a teljesen harmónikus együttműködést még akadályozzák vagy nehézzé teszik. Viszont remélnem kell, hogy a komoly szlovákokkal az autonómiában egymást meg fogjuk érteni és nemzeti kisebbségi jogaink inkább respektáltatnak. Nyílt levelemmel azt a célt szolgáltam, hogy a magyar nép a jogaiért folytatott harcot nem lankadó hittel és növekvő erővel folytassa. A községi választások nemzetünk helyzeté'-* való döntő fontosságát tartsa szem előtt. És ebben a harcban ma mindenki akkor fogja megtenni kötelességét, ha politikai ténykedését nem az ábrándozókboz, de a valóságos helyzethez méri. Bízom benne, hogy a magyar közönség megértette kérésemet és nem fogja annak teljesítését megtagadni. Beje. 1923 augusztus 12. Szent-Ivány József. nemzetgy. képviselő, az Orsz. Magyar Kisgazda Földmi vés és Kisiparos Párt országos elnöke igyál taiitűk Maiaryk Éléi. —• A köztársasági elnök fogadta a Sz. Á. M. T. E. vezetőségét. — A Szlovenszkói Általános Magyar Tanító Egyesület vezetőségét f. hó 13 án fogadta kihallgatáson Masaryk Tamás, a köztársaság elnöke Kistapoicsáuyban. A küldöttség Kovács Alajos egyesületi elnök vezetése alatt a szlovcnszkói tanítóság közismert sérelmeit tárta fel a köztársasági elnök előtt s azokra kért orvoslást. Az egyesületi elnök üdvözlő szavai után Vásárhelyi Karoly főtitkár ismertetette a tanítóság helyzetét, mely után a küldöttség egy memorandumot nyújtott át az elnöknek. A memorandum, hivatkozva az elnöknek azon biztatására, mit a múlt év februárjában tett: — amennyiben sérelem érné érdék-iket, teljes bizalommal forduljanak orvoslás végett hozzám, — rámutat a tanítóság súlyos helyzetére, amelybe az által jutott, hogy az 380—1922. számú kormányt- ndetet a rendkívüli drágasági segélyt megvonja a nostrifikációs vizsgát ez évben tett tanítóktól, holott a vizsga letételének határideje 1923 december 31. Megszünteti azok segélyét, kiknek honossági ügye elintézetlen, a beteg tanítók segé lyét elvonja, a drágaság! segély folyósítását a tanfelügyeiói mi növéstől teszi függővé. A tanítói járandóságok rendezésének citne alatt hónapok óta egyesek semmit, sokan 150 — 200 koronát, vagy alig valamivel nagyobb összeget kapnak havi járandóságok ciméu a mérhetetlen drágasagbau. A memorandum kifejti annak szükségét, hogy a tanügy munkásai munkájuk fontosságához és nagyságához méltó anyagi ellátásban kell, hogy részesüljenek. Evégből a legmélyebb tisztelettel arra kérik az elnököt, kegyeskedjék elrendelne hogy 1. a köztársaság kormánya helyezze hatályon kivül a felette sérelmes 380/1922. $z. kormányrendeletet; 2. a honpolgárság adományozását kérő Mfiány József ajlltala.
