Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-08-16 / 98. szám

2. oldal.

»Komáromi JüapoK*

1923. angusztua 16

tanítók, kik 5 év óta kifogástalanul végzik munkájukat, nyerjék el a hon polgárságot, kérelmük elintézéséig kapják meg fizetésűk után az Összes pótlékokat;

3. aki 1923 december 31. előtt leteszi a nosztrifikációs vizsgát, annak összes illetményei folyósittassanak;

4. hatósági orvos által igazolt betegség esetén kapja meg a beteg tanító a rendkívüli drágasági segélyt;

5. csak fegyelmi Ítélet alapján legyen leszállítható a tanító járandósága;

6. az 1923 január 1 óta beszüntetett szlovenszkói (10Q9/0 os, ezidöszerint csak 50 %-osj drágasági pótlékot kapják meg a nem állami tanítók is;

7. az összeirási ivek (supisok) a Skolsky Eeferátba berendelt munkaerőkkel azonnal fel legyenek dolgozva;

8. a hadifogságból visszatért tanítók elmaradt illetményei fizettesenek ki;

9. a nem állami tanítók fizetése és végellátása törvényhozási utón az állami tanítókkal mindenben m-gegyező módon sürgősen és véglegesen rendeztessék.

Tudva azi, hogy az elnök átérzi a nem állami tanítók kétségbeejtő helyzetét, látja ez állapot tarthatatlanságát, bizton reméli a tanítóság, hogy igaz ügye az elnöknél atyai pártfogóra talál s így biztosítva lesz fáradságos munkája kiérdemelt jutalmául a tisztességes ' kenyér, családj >ik boldogulása és nyugodt szív- ; vei és lélekkel élüetnek m <gasztos hivatásuknak. I

Mas&ryfr elnök a küldöttségnek adott vála- 1 szában megnyugtatta a nem állami tanítóságot, ; kijelentvén, hogy ami megtehető, mindent megfog tenni a nem állami tanítóság érdekében és reméli, hogy ügyük rövidesen rendeződni fog. Az ö ideálja, aminek éle ugyan nem a felekezeti iskolák ellen irányul, az, bogy egységes állami jellege legyen az iskoláknak, s ezzel a ] fennálló külömbségek kiküszöböltessenek. Köz- j ben melegen érdeklődött a nélkiFözősben élő ! tanítók számáról és hozzávetőlegesen arról az ; összegről, amellyel a tanítóság anyagi igényei kielégüluének. A küldöttség objektiv felvilágo- . sitága után tiszta magyarsággal a következő- j két mondotta :

— Tudom, hogy a köztársaságban élő , magyarok loyálisak lesznek, mert nincs külömbség a köztársaságban élő loyális állampolgárok: között.

Az elnöknek ezen szavai és ígéretei megnyugvással és azzal a biztos reménnyel töltötték el a küldöttség tagjait, hogy a szlovén- j szkói nem állami tanítóság ügye rövid időn • belül kedvező fordulatot fog nyerni.

Az árvák pénze.

Magyarország és Csehszlovákia megegyeztek az árvapénzek ügyében. — A kettészakadt Komárommegye árvapénzei.

Ismeretes, hogy a magyar és csehszlovák kiküldöttek hosszas tárgyalás utánoz évjulius 13 án letéti egyezséget Írtak alá, mely a két állam között felmerült függöepéuzügyi kérdések egy részének szabályozását foglalja magában. Az egyezségi tárgyalás során felvetődött az árvavagyonok rendezésének dolga is, de erről az egyezségben még nem döntöttek. Minthogy csehszlovák részről erősen ragaszkodtak ahhoz, hogy ezeknek a vagyonoknak a sorsa is tisztáztassék, ebben az ügyben uj tárgyalás indult meg.

Az árvapénzek dolgában a békeszerződés területi rendelkezései következtében az a helyzet állott be, hogy a csehszlovák Imperium alatt maradt területen lakó árvák egy részének péDze a magyar területen levő pénzintézeteknél volt elhelyezve, mig a magyar területen levő árvák egy részének a pénzét csehszlovák területen működő intézetek gondozták. így Zemplénnugye árváinak vagyona a sátoraljaújhelyi bankokban van elhelyezve, a hontmegyeieké Balassagyarmaton, a komarommegyeieké Komáromban és az abaujmegyeieké Kassán.

A csehszlovák impérium alatt maradt árvák és az érdekeiket képviselő árvaszéki hatóságok azt követelték a magyar intézetektől, hogy az általuk Őrzött vagyonokat csehszlovák koronában fizessék vissza. Ennek a magyar intézetek, a két valuta közötti diszparitás következtében, csak súlyos áldozatok •árán tehettek volna eleget. Ezzel szemben a

magyar területeken lakó árvák hatóságai a csehszlovák területen levő intézetektől csehszlovák korouákban kaphatták volna vissza az ott kezelt árvapéuzeket, tőlük azonban az árváknak nines módjukban vagyonukat csehszlovák koronában kővetelui. Komplikálta még a dolgot az is, hogy az intézetek az árvaszéki hatóságok utasítására annak idején sok h&dikölcsöut jegyeztek s most nyi.lt kérdéssé vált, hogy ezek a hadikölesönök hogyan és kiknek a terhére számoltassanak el.

A két állam kiküldöttei köíött megindult tárgyalás során az a megoldási terv merült föl, hogy a magyar terül.-ten maradt, intézetek a csehszlovák honpolgár árvák ná!uk levő pénzét magyar koronában fizessek vissza s ehhez hasonlóan a c^h-izlovák területeken levő- intézetek a magyar árvaszéki hátságoknak ma gyár koronában teljesítsék a visszafizetést. Ez utóbbi esetben & jelentkező külömbo/etet, ami azáltal marad fönn, hogy a csehszlovák koro nábau valorizált betéteket és letéteket csak magyar koronabaa kell visszafizetni, a c-ieh hatóságok a cseh árvák ama vagyoni veszteségeinek kiegyenlitóséiv, vagy legalább is kisebbítésére használnák föl, ami ezeket azáltal éri, hogy a magyar intézeteknél elhelyezett pénzüket az intézetek magyar koronában fizetik vissza. A most véget ért tárgyalás során elfogadott egyezségi tervezet ezen alapon épül fel. A magyar kormány Jugoszláviával és ; Romániával is hasonló megállapodást szeretue létesíteni.

A hatvanéves Dalegyesület.

A Komáromi Dalegyesület történetéből.

Irta Fülöp Zsigmond.

A versenyben Tátray József elnök, Hittrich József jegyző és Moíecz Tivadar karnagy vezetése alatt részt vettek: Fektor György, Horváth Pál, Kurzmann Samu, Zimmermann . János, Zsidek Mihály (I. tenor), Czike Dénes, j Grűnsteín Miksa, Györke Sándor, Patala Ká- I roly, Richter (Bíró) Lajos, Sörös István (II. te- i nor), Angeli József, Fritz Pál, Keim (KádárJ i Győző, Keszegh István, Lakatos Károly, Pathó Fióris (I. bassus), Bottay Kálmán, Fábián Sándor, Kállay Tivadar, Kálnay Jenő, Kálniczky János (másodkarnagy) és Széli Ferenc (II. bassus).

Á millenáris verseny fényes sikere után néhány évig nem jelent *neg az egyesület dalversenyeken, aminek nem a működőkar lelkesedésének hiánya volt az oka, hanem az a körülmény, hogy az ilyen versenyek egyrészt sok költséggel jártak, másrészt pedig a működőkarnak erejét a versenyeket megelőző készülődések annyira igénybe vették, hogy egyéb társadalmi és kulturális tevékenységében szinte : megakadályozták. Igaz, hogy a versenyek az : egyesület karának működésére jelentékeny befolyást gyakoroltak, de úgy látszik, hogy inkább a sok közös kar betanulása lehetett terhére a működő karnak, mert ezek amellett, hogy be: tanulásuk rendszerint nehéz szerkezetük miatt igen fáradságos volt, — későbbi alkalmakkor előadásra nem kerülhettek Hogy a közös karok sok idejét vették igénybe a müködőkarnak, mutatja az is, hogy a négy versenyen összesen két versenydarabbal vett részt, holott ha az előírásos közös karokkal nem kellett volna el- I tölteni az időt, bizonyára minden egyes verse- nyen új szabadon választott versenyművel szeí repelhetett volna. De bármilyen szempontok j érvényesültek is ennél a kérdésnél, azt meg kell állapítanunk, hogy a Dalegyesület csak öt év múltán vett újra részt dalversenyen.

A millénium évében a férfikart újra szervezték és ugyancsak ez évben ment teljesedés! be az évtizedekkel előbb elhatározott zenekari I osztály felállítása is. Molecz Tivadar karnagy ; az egyesület tagjaiból szervezte a zenekart, melynek tagjai voltak Altmann Frigyes, Györke Sándor, Hauptmann Imre, Joó István, Mézes Károly, Molecz Tivadar, Pathó Fióris és Ponyiczky Kálmán. Az ifjú zenekar már 1896 dec. 27-én bemutatkozott a közönségnek, amikor is egy kvartettet (Haydn: Adagio) és egy kvintettet (Boharini: Menuet) adott elő nagy precizitással és általános tetszés mellett.

A Dalegyesület saját hangversenyén és estélyén kívül résztvett a Klapka-téri május * 11-én megtartott városi millenáris diszközgyűlé- 1 sen, valamint a vármegye zászlajának a Kossuthtéren tartott felavatási ünnepélyén, működőkara a nemzeti imát és a Szózatot adta ez alkalommal elő. Közreműködött még a férfikar a Klapka-szobor november 15-én tartott ünnepélyes leleplezésén is.

Az 1897 április 26-én tartott közgyűlésen az egylet élére Konkoly Thege Bélát állította a tagok bizalma, jegyzőül pedig Pathó Flórist választották meg. A jegyzői tisztet hat éven át a legteljesebb elismerés mellett betöltő Hittrich József visszalépését mély sajnálattal vette a közgyűlés tudomásul és felejthetetlen nagy érdemei elismeréséül az egyesület tiszteletbeli tagjai sorába választotta. Az ő személyében az egyesület leglelkesebb, odaadó, áldozatrakész, szinte kimeríthetetlen tevékenységű tisztviselőjét tüntette ki a közgyűlés, mely igazán érdemes férfiút iktatott vele tiszteleti tagjai sorába. Hasonló elismerésben részesítette a közgyűlés Tátray Józsefet is, kit tiszteleti elnökké választott meg.

Konkoly Thege Bélában agilis elnököt nyert az egyesület, akinek működéséhez fűződik az egyesület mai helyiségének megszerzése. Három évig szünetelt ez a fontos kérdés, melynek megoldását az idő is sietette, de az egyesületnek érdeke is úgy kívánta, hogy minél előbb saját otthonában folytassa működését. Az uj helyiség megszerzése azonban nem történhetett meg simán. Mint fentebb említettem több terv merült föl, melyeket különböző oldalról támogattak, és mint az ilyenkor történni szokott, mindegyik, tervnek meg volt a maga csoportja és ezek a csoportok minden igyekezetükkel arra törekedtek, hogy az általuk ajánlott telek megvételét vigyék keresztül. A Pindorfer telek, az Asztalos-féle telek, a Fábiánféle ház mellett legmegfelelőbbnek mutatkozott ugyan a női kórház telke, azonban a közkórház építése egyre húzódott s a tervbevett telek fölszabadulására csak évek múlva lehetett volna számítani, ami a kérdés megoldását csak késleltette volna. Ehhez járult még az is, hogy a Dunántúli Dalosszövetség 1899-ik évi dalversenyét Komáromban óhajtotta megtartani, ami szintén arra sarkalta az egyesületet, hogy a városunkba érkező testvérdalárdákat saját otthonában fogadja. E körülmények figyelembevételével KonkoLy Thege Béla elnök a választmánynak 1897. május 13-án tartott ülésének határozata értelmében Pindorfer Józseffel, annak 1170 néeyzetölnyi kertjére nézve 8000 írt vételár erejéig szerződés megkötésére meghatalmazást nyert. Az ideiglenes szerződést az elnök 18-98. ápril 5-én a választmánynak bemutatta és annak elfogadásra ajánló javaslatával az április 24-én tartott közgyűlésre elő is terjesztette. De ugyancsak előterjesztette Fehér Kálmán javaslatát is, mely a Fábián-féle teleknek 22000 írtban való megvételére irányult.

Megjegyzendő, hogy a javaslatokhoz az elnök mellékelte a telek szükséges átalakításaira vonatkozó építési terveket és ezek költségvetését. így pl« a Pindorfer-kert telkén ter! vezett fedett étkező, magas kőfal kerítés, tekézők, nyári táncterem, fedett átjáró a szomszédos Fábiánné-féle vendéglőbe és zenészek állványának építésére 7296 írt költséget javasolt a választmány előirányozni, a Fábiánné-féle helyiségnél pedig 4087 frt átalakítási költséget.

Az első közgyűlés nem volt határozatképes és igy a május 8-án tartott rendkívüli közgyűlés foglalkozott a telekvétellel. E közgyűlésen azonban egy újabb terv került felszínre, a Nádor-utca végén levő 184. számú Szentendrey-telek, melyre nézve az egyik társtulajdonos, Kovács Dezső 14000 frt vételárat kötött ki. Ez a telek az összes eddigieknél alkalmasabbnak mutatkozott. Nagyobb volt valamennyinél (1700 □-öl) és átalakítás után általa a Dalegyesület tényleg minden tekintetben megfelelő helyiséghez juthatott. A Fábián telek azért nyerte meg tetszését sokaknak, mert vendéglői helyiség volt hatalmas táncteremmel és mellette két oldalt megfelelő étkező helyiséggel, úgy, hogy abban az időben legalkalmasabb volt estélyek tartására, amit az is bizonyít, hogy az akkori idők legfényesebb és hozzátehetjük, legsikerültebb mulatságai ezekben a helyiségekben folytak le. Azonban vételára az egyesület anyagi erejét messze túl haladta.

A közgyűlésen számos fölszólalás történt és hogy a Fábián-telek mellett tekintélyes számú egyleti tag állhatott, mutatja az is, hogy a Pindorfer-telek tervét a közgyűlés elvetette,