Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-08 / 17. szám

1923. február 8

«Komáromi Lapok«

6. otr<al.

— A városi mozgószinház műsora. Csütörtökön, február 8 án „Játék a nővel« dráma 5 felvonásban. Szombaton, február 10 én és vasárnap 11 én »A rettenthetetlen Jack«, nagyszabású sportfilm I. része. Jack Dempsey, világhírű filmszínész közreműködésével. Dtánna »Max mint soffőr« címen vígjáték. A rettenthetetlen Jack cimü nagyon érdekes sportfilm II. és III. része a jövő héten kedden és csütörtökön 13-án és 15-én kerül színre. Előadások kezdete esti fél 7 és féi 9 órakor. Vasárnap az első előadás fél 5 órakor kezdődik. Helyárak : páholy 22 K, páholyülés 6 K, zártszék 4 K, II hely 3 K,III. hely 2 kor.

— Kávéházi beszélgetés. A franciák a német szénnel önmaguknak íütenek be...

— Leszállítják a munkanélküliek segélyét.

Egy prágai lap írja, hogy a napokban rendelet jelent meg, amely szerint a munkanélküliek segélyét városokban 10 ről 7 K-ra, egyebütt 8 ról 5 K-ra és a családtagok segélyét 5 K-ról 3 K ra szállítják le.

— Műkedvelő előadás. A Barti Önkéntes Tűzoltó Testület január 28 án tánccal egybekötött szinielőadást rendezett. Színre került Rítkay: Felhő Klánaja Jaszai taaitópár betanításával. A színdarab szereplői a tűzoltóság köréből került ki, akik oly lelkesen, annyi ügyességgel és oly hatással játszottak, hogy a darabot 3-szor kellett megismételni. A jövedelmet a »felszsrelési alapra« fordították.

— Baleset. Csere János 64 éves ógyallai vándorszínész Dunaszerdahelyen egyik vendéglőből kijövet oly Szerencs ét lenül es tt el, hogy koponya r«p dést szenvedett. A szerencsétlenül járt embert a komáromi kórházba szállították.

— Fél tizennyolc! Megértik, kérem, hogy mit jelent ez ? Nem kilencet, tizennyolcnak a felét, hanem délutáni féihat órát. Ugy-e milyen furcsán hangzik! Pedig hozzá kell szoktatni a fülünket, mert a hivatalos, huszonnégyórás idő jelzés szerint tizenhét óra harminc perc vagyis fél tizennyolc éppen délutáni féihat óranak felel meg. Tapasztalhatta mindenki, hogy délután félhat órakor még világos van az utcán. Tehát észrevehetően hosszabbodnak már a nappalok. Eiső jele annak, hogy kifelé haladunk a télből. Január eleje óla mai napig 85 perccel hosszabbodott az az idő, amelyet földünknek ez a pontja, melyen mi lakunk, a nap felé fordulva tesz meg. Ezt népiesen úgy mondjuk, hogy pl. ma, február 6-ikán a nap 7 óra 21 perckor kel és 17 óra 10 perckor nyugszik. Ő bizonyára nem törődik avval, hogy mi tizennyolc órát vagy hat órát mondunk-e, hanem pontosan hoszszabbitja vándorújának idejét; mi pedig örülünk, hogy mindegyre kevesebb gázt kell fogyasztanunk és lassanként kiszabadulunk a tél béklyóiból.

— Madách az irredenta. A Budapest felöli Szlovenszkóba érkező Tátra expressen történt határszéli podgyász motozásnál az egyik pénzügyőri közig két könyvet talált az egyik ntasnál. Az egyik Zola regény volt, a másik Madáchnak az Ember tragédiája. A Zola könyvnek megkegyelmezett a buzgó és kötelességtudó vizsgáló közeg, az Ember tragédiáját azonbam elkobozta ama meglepő, de határozott kijelentés kíséretében hogy azt nem engedheti becsempészni a köztársaság területére, mert Madách irredenta. Úristen, csak még le ne tartóztassák !

— Mindenhova hull a drága magyar vér. Hogy hova jutnak el az életsorstól űzött emberek, arról egyik hozzánk érkezett legfrissebb amerikai magyar lapnak a híre számol be. A waschingtoni hadügyminiszter értesítést küldött Detroitba, hogy Pécsi József tüzér Coblenzben meghalt. Az értesítést a fiú apja kapta, aki a detroiti magyar kolóniának egyik vezető embere- A fiú halálának körülményeiről a hadügyminiszter nem emlékezik meg. Csak annyit lehet tudni, hogy az elhunyt magyar mint tüzér az amerikai hadseregben szolgált és igy került Coblenzbe. Jellemző, hogy az első katonák között, akiknek életébe került a Ruhrvidék megszállása, magyar ember volt.

— Szinelöadás Szapon. A szapi műkedvelő ifjúság a tűzoltó egyesület alapja javára 1923. év febr. 11-én (vasárnap) szinelőadást, február 12 én (hétfőn) pedig szinielőadással egybekötött táncmulatságot rendez. Mindkét napon színre kerül a »Piros bugyelláris« c. népszínmű 3 felvonásban és egy színváltozással. A szinielőadás szintere: a szapi róm. kath. népiskola : a táncmulatság pedig özv. Ehrentál Mihályné vendéglőjében.

— Komáromba! Amerikáig. Ujházy László, a hires sárosi főispán és politikus, aki egy ezredet állított ki 1848 -49 ben, mint Komárom várának kormánybiztosa végezte, a komáromi kapituláltakkal Hamburgon át elsőnek hidalt a szabadságharc emigráltjai közül Amerikába.

Ujházvt és kis csapatját a Hermann gőzös vitte az Újvilágba és az öreg komáromi kormányzó, mikor hajóra lépett, egy verssel indult a jövendőnek. R4cz Rónay Károly, az amerikai emigráció kitűnő ismerőjének gyűjteményéből közöljük ezt a verset:

lm, elboesájtlak éltem hajója!

Hol állsz meg egykor, nem tudom.

Oh! Szent hazám, eszembe fölmerülsz; Szivem verésit sirva hallgatom.

Imádni téged szivem hevéből A táv ölében sem szüuöm,

Fogadd legszentebb esküvésemet:

Külföld sem oltja iángszerelmemet.

Légy hát imádott dicső magyar föld,

Hol gondosan növeltetém;

Szabadságért fegyvert ragadva én,

Csaták szent istenétől védetém.

Most már a vad sors zsarnok kezéből Szerelmem dija: bujdosás A nagy világba, merre köauyező Szemeim látnak, céltalan futás.

Maroknyi földet veiem kivinni Engedj határod ormirul!

Keblem viharja táu léc állapul,

Ha szent földedből bírhat vánkosul !

Hogy Amerikában mi történt Újházival s 1 társaival, hogy Európában mi történt Kossuth követőivel, hogy a magyar emigráció miképen hálózta be Világos után az egész világot, erről közöl majd egészen uj adatokat, leveleket és naplójegyzeteket az a nagy történelmi cik!us, mely a napokban kezdődik meg egy pesti lap hasábjain.

— Az utódállamokban élők magyar posta, takarékpénztár betétei. Bukarestből jjientik, hogy megérkezett oda a magyar pénzügyminisztérium értesítése, mely szerint az utódállamokban élőknek a magyar postatakarekpénztári betéteit az illető állam valutájában fogják kiiizetni,

A magyar kormány ugyanis megszerezte a szükséges mennyiségű ieit és pedig abban az időben amikor a magyar korona magasabban állott mint a román lei.

— Túri Borosa előadása. A Mtgyar Kisgazda és Kisiparos Párt érsekujvari szervezetének műkedvelői vasárnap az Aranyoroszián nagytermében előadják Túri Barcsa 3 felvonásos népszínművét.

Az újabb történészek

azon törik a fejüket, hogy régi magasontosodott hiedelmeket cáfoljanak meg. Ilyen törekvés volt az, hogy Nero a kegyetlen római császár nem is volt olyan kegyeden. Most ismét más meglepetés var reánk.

A francia lapok mostanában adtak hirt róla, hogy Belgium egyik városában sikerült megtalálni azt a guillotine-t, amely a nagy francia forradalomban legelőször teljesített véres és borzalmas emlékű szolgálatot. A francia kormány, miután egykorú aktak alapján megállapította, hogy a szóbanforgó hóhér-készülék szabályszerű adás vételi szerződés révén került belga tulajdonba, — tehát kétségtelenül történelmi hitelességű ereklye, — visszavásárolta a nevezetes gaillotine-t és az Invalidusok Há zában felállittatja. Már ie is rakták a cement alapot, amelyen a vérrozsdás alkotmányt majd elhelyezik.

A véletlen azt akarta, hogy ép ezen a jelentéktelen hirecskéu tüuődve álljak meg tegnap délután az Arany Kehely régisógkirakata előtt, ahol is egy hatalmas hóhérbárd ötlött szemeimbe. Afféle régi partizán, — Partois grófjának testőr-alabárdosai után keresztelték el igy ezt a veszedelmes fegyvert, — amilyennel kétszázesztendö előtt bűnösnek talált fejeket ütögettek le a pallosjoggal biró városok piacán. Az elképzelt guillotine és a valóságos hóhérbárd ilyetén való összetalálkozása becsalt a jól ismert boltocskába az ódon karosgyertyatartók, biedermeier árnyképek, alabástromoszlopos órák. színes metszetek és aranyeladás sévresi porcellánok közé, hol is egyszerre különös dolgokon akadt meg tekintetem. Olyasféle holmin, amit miskor észre sem yattem, de ami most szinte tolakodva bajt eló a muzsikáló órák békés társaságából: itt egy ötcsövű pisztolóy, amott egy népvándorláskorabali csákány, odább egy lángpallos, kirakott mirkolatu hanzsár, negyedmáz sás buzogány, — csupa verekedő, életet oltogató szerszám.

A kedves és nagytudominyn boltos észrevette szórakozott érdeklődésemet fa gyilkos régiségek iránt s sugárzólelkesedéssel mutatott az asztalán heverő, rongyos bőrfedelű, vastag fóliánsra:

— Van az ön számára valami ritka érdekességem, nézze meg...

Fölnyitotta a fabetüs, öreg könyvet és én egyszerre számtól szembe találtam magam azzal a Véletlennel, amelyről a zitnént szólóttam. A könyvben egy ékes fametszet volt : Szent Mátyás vértaau halála. Középkori- és Renaisaance-öltözékű lovagok veszis körül a képen a szentet, aki térdepelve hajtja fejét — a guillotine alá. Megnéztem a könyv címlapját: Hortulu3 Animae. Lustgarten der Seelen: Mit schöne liebehm Figuren. És a gyönyörű kerek vignetta alatt: Wittemberg — 1558. Ez az évszám ptdig azért nevezetes itt, mert egy általánosan ismert legendát oszlat szét kétségtelenül; a guillotine feltalálásának Guillotin József Ignác nevéhez fűződő legendáját, amelyet különben már Tóth Béla is tagadásba vett.

Hogy is állunk hit ezzel a gonosznsvü franci* doktorral?

A közhit, sőt a Lexikon szerint is, a guilloiae-t állítólag Guillotin József Ignác francia orvos, az 1789 iki nemzetgyűlés tagja találta fel és ajánlotta a halálbüntetés végrehajtására, mint a legegyszerűbb és lehumámmbb eszközt. Íme szakszerű leírása: két függélyes gerendaoszlop az egész, amelyet felül egy keresztgeranda tart össze. A függélyes gerendák bevágásába egy súlyos, ferdén elhelyezett bárd mozgatható fel s alá. Lint, a két oszlop közt deszka van, melyhez az elítéltet szorosan hozzákötik, fejét pedig egy kerek nyilasba szorítják, úgyhogy a leeső bárd egy csapásra elmetszi. Ez a szakszerű leírás pontosan, szóról-szóra ráillik arra a guillotine ra, amely a „Lelkek diszkertjének“ Wittembergában 1558 bau nyomtatott példányában, az egyik szép és kedves figurákkal csinosított fametszeten látható. Ami nyilvánvaló in azt jelenti, hogy a németek 1658 ik évbin, tehát már a tizenhatodik század közepén olyan jól ismerték, hogy híven le is tudták rajzolni azt a hírhedt hohérszer* számot, amelyet Gniiiotin doktor kétszáz busz esotendővei később „talált fel“.

Szóval: a Guiilotin-guillotine legenda körül csakugyan Tóth Bélának volt igaza. Az ejtóbárdot nem a francia doktor találta ki, ő legfeljebb másodszor fedezte föl, mint most e sorok írója az érdekes legenda cáfolatát. Mert Tóth Bél», akit kissé csufolódva, d9 találóan „az összes fölösleges tudományok doktorának“ neveztek, a Mendemondákban még azt is megírta, hogy a guilotiae-szerkezetet a XIII, század derekán használták először kivégzésre, gondolom Württembergben. Ebből is látszik tehát, hogy milyen nehéz valami kis fölfedezésre szert tenni. Semmi sem nj a nap alatt. Ribbs ben Akiba is másodszor jött rá «rre a bölcsességre — Siiamon király után. Se a guillottine föltalálása, se a legendák cáfolata.

TÖRVÉNYKEZÉS.

Mely áruk vonandók ki a kényszeregyezségi vagyontömegből?

Egy kereskedő augusztus hóban árut rendelt, de annak megérkezése után az eladó rendelkezésére bocsátottá azt. Az eladó erre nem nyilatkozott. Szeptember havában a vevő kereskedő csődöa kivüli kényszeregyessógi eljárás megindítását kérte maga elieu, az augusztusban rendelkezésére bocsátott árut azonban megtartotta, az eladónak pedig 25 százalékos egyezséget ajánlott fei ezen áru vételárának teljes kiegyenlítésére.

Az eladó a kényszeregységbe nem ment bele, hanem a rendelkezésére bocsátott árut vagy természetben kiadni, vagy pedig a teljes vétel-