Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-08 / 17. szám

17» Mám

lagpMRegyedik évfolyam.

Csütörtök? 1923. február 8.

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

POLITIKAI JLi J±. JP.

Előfizetés! ár csch-MslcnrAk ortákbea ;

Melyben és vidékre posta) szétküldéssel:

%4*s étre 80 8» tolévr* 40 8, negyedévre 20 8. Külföldön 160 Ke.

F.gjre* ssáa ár» * 80 fillér.

kisérte az egész világ a lausannei konferencia tárgyalásait, melyek a Kelet békéjét lettek volna hivatva megteremteni s a nagy várakozás után újabb csalódás érte a béke után vágyakozó népeket, mert a konferencia kudarccal végződött. A törökök az utolsó pillanatban megtagadták a békeszerzó'dés aláírását és Izmed pasa a török delegációval elhagyta a tárgyalási termet. A konferencia eredménytelensége újra kiélesiti a helyzetet keleten s a nagy probléma továbbra is megoldatlan marad, hacsak egy újabb háborúban a fegyverek ki nem vívják a teljes megoldást..

Mert kétségtelen, hogy a kudarc következtében újabb háború veszedelme fenyeget s máris olyan hírek keringenek, hogy abban az esetben, hogyha a törökök Konstantinápoly ellen vonulnak, akkor a szövetséges hatalmak is visszanyerik cselekvési szabadságukat, ami pedig annyit jelent, hogy a töröknek ez újabb akcióját akár fegyverrel is meg fogják akadályozni. Mert azzal már a konferencia előtt tisztában kellett lenni, hogy a keleti kérdés nem annyira a törökök életérdekeinek problémája, hanem az antant hatalmaké és ezek között is elsősorban Angolországé, mely a Kelet hegemóniájáért szinte versenyezve küzd szövetséges társaival. Egy reá nézve kedvező szerződés megoldhatná a kérdést, de ez a szerződés ellentétben állna a törökök érdekével s nemcsak politikai, de gazdasági tekintetben is elviselhetetlenné tenné Törökország helyzetét.

A török delegáció előterjesztett memorandumában kifejtette, hogy eláll az 1913-as határok követelésétől, a tengerszorosok lezárásáról is lemondanak, abba is beleegyeznek, hogy a szorosok minden ország számára nyitva legyenek, sőt arról is lemondanak, hogy Gallipoliban katonaságot tartsanak. Egyedül a Moszul kérdésben kívánják azt, hogy abban ne a lausannei konferencia döntsön, hanem egy év múlva Angolország és Törökország külön tárgyalja. Minthogy azonban kiderült, hogy egyes alárendeltnek tartott kérdésben Törökország az ígért francia támogatást sem kapta meg, Izmed az aláírást megtagadta. Hogy Görögországgal szemben nem akar lemondani a háborús kárpótlásokról és hogy az idegenek igazságszolgáltatásbeli oltalmáról szóló módosításokat nem fogadta el, csak súlyosbította a helyzetet, mely végre is maradt úgy, mint a konferencia előtt volt.

Mindezek az akadályok már a konferencia kezdetén fennállottak és nem si-ÄLÄPST0TTÄ: TUBA JÁNOS.

Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr

Szerkesztő: 8ARAMYAY JÓZSEF dr.

wiinwmnt ■-» iniiiiTiT7’iiiVií

került azokat elhárítani. Természetes, hogy most a béke meghiúsulása következtében mindkét oldalon különbözőképen akarják megállapítani a felelősséget s máris olyan vádak hangzanak el, melyek a béke fölbontásáért a törököket okolják, bár ezek önérzetesen mutatnak rá arra. hogy amit megadhattak, mindent megadtak, többet áldozniok nem lehetett. Kemáí pasa ki is jelentette, hogy nem fél Törökország Angolországtól és nem tér arra az útra, melyre fenyegetéseivel terelni akarja. De viszont rámutatott arra a szives török— orosz barátságra is, mely a józan ész alapján nyugszik. Bizonyára kézzel fogható garanciái vannak Kemálnak e kijelentésre nézve, de annyi bizonyos, hogy a világ újból idegesen gondol arra, hogy a keleti veszedelem ujult erővel törhet ki és annak pusztító lángja esetleg ismét végigperzseli a Keletet, mely súlyos bonyodalmakat teremtett Nyugaton is.

Mert az egy cseppet sem megnyugtató, hogy a szétvált felek akcióképességüket visszanyerik, sőt éppen ez képezi a- legnagyobb aggodalmat, mert az eddig megfékezett erők teljesen fölszabadulnak és olyan akciók szolgálatába állíttatnak,

I melyek mindent szolgálnak, csak nem a békét. Az újra kiélesedett helyzetben félő, hogy Franciaország és Olaszország kísérlete, mely a hadiállapot elkerülésére irányul, sem jár megfelelő eredménnyel. Az emberi megértés és önzetlenség szenvedett ezúttal is vereséget a hatalmi vágy és emberi kapzsisággal szemben, újra bebizonyítva, hogy még mindig nem képes az emberiség a humanizmus magasabb erkölcsi alapjaira helyezkedni s inkább az alantas ösztönök irányítják lépését. A lausannei konferencián kevés engedékenységet mutattak a felek s mint az eddigieken, úgy ezen is a diktátumok szelleme vitte a vezetőszeéepet. Négy évvel ezetőtt ez még könnyen legyűrhette a vesztes népeket, de Lausanneban már nem győzedelmeskedhetett. Ezért kellett a konferenciának eredménytelenül végződnie.

= A nemzetgyűlés ülése. A nemzetgyűlés kedden tartotta első ülését, melyen az elnök megemlékezett a Rasin pénzügyminiszter ellen elzövetett merényletről, valamint Svehla miniszterelnök betegségéről. Mindkét eset felett a képviselőház részvétét fejezte ki. Majd főiolvasták a kormány átiratát, melyben közli, hogy Habrmann minisztert saját kiváaságára fölmenti a miniszterelnök helyettesítésétől és azzal Malypetr belügyminisztert bízza meg. Ezután áttértek a napirendre.

= A szlovenszkói ellenzéki lapok sérelme.

Lelley Jenő dr. nemzetgyü’ési képviselő és társai interpellációt nyújtottak be a kormányhoz, a pozsonyi ügyészségnek és pénzügyigazgatóságnak a szlovenszkói ellenzéki lapok cenzúrázásánál követett törvénytelen eljárása miatt. A

Szerkesztőséjt és kiadóhivatal: Nádor-u. 28«, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Klegielenik hetankint háromszor: kad^i csütörtökön és szomhaio,

nemzetgyűlésen ez az interpelláció napirendre került, de azt az indítványt, hogy az interpelláció felett a vitát indítsák meg, a kormány többi-égé eluíasitóttá. A sajtószabadságon esett sértéssel nem kívánt a nemzetgyűlés koalíciós többsége foglalkozni és igy az ellenzéki lapok a hatóságok törvénytelen eljárásával szemben elégtételt nem kaptak. Ez a szomorú megállapítás élénk világot vet arra a politikai rendszerre, melyet a köztársaság kormánya és többsége képvisel.

— Nyugtalanság a kisantant köreiben. A

kisantant rémképei még mindig nem oszlottak el. Hiába a nemzetközi bizottság megnyugtató jelentése, hiába a legilleíékesebb helyről jövö cáfolat, szinte rendszeres önizgalom szitásán fáradoznak a kisantant államai. Ezúttal a román külügyminiszter vette a fejébe, hogy Magyarország elieo mindent elkövessen, ami csak ennek a megcsonkított és a románok által kirabolt szegény országnak jóhirnevét a külföld előtt tönkre tegye. Daca román külügyminiszter egy újságíró előtt úgy nyilatkozott, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia több ízben felhívta Európa figyelmét a magyar irredentizmus feléledésére. Dúca szerint Magyarország nem teljesíti a trianoni békeszerződésnek a leszerelésre vonatkozó rendelkezéseit. Ezzel függ össze az a másik híradás is, hogy a román külügyminiszter a kisantant képviselőit Bukarestbe hívja össze tanácskozásra, amelyen abban a kérdésben kívánnak dönteni, hogy a kisantant is képviselve legyen a Magyarország és Bulgária lefegyverezését ellenőrző szövetségközi bizottságban. Ezt a hirt a csehszlovák miniszterelnök lapja, a Yeakov is megerősíti. Hogy milyen eszközökkel dolgozik egyébként a kisantant, matatja a román Orient Rádió félhivatalos azon tendenciózus híradása is, mely szerint Horthy kormányzó ellen pokolgépes merényletet követtek volna el. Ezt a hirt a Nagyváradi Napló, és az Aradi Hírlap is leközölte, hogy a magyar közállapotot sötét színben tüntessék föl. Magyarországon persze semmit sem tudnak a merényletről és azt elejétől végig valótlannak mondják.

= Kétféle mérték. Amig miaálunk a kisebbségi jogokat lábbal tiporják, sddig a csehszlovák kormány éber figyelemmel kiséri az ausztriai állapotokat, nehogy egy csehnek a hajaszála is meggörbüljön. Az osztrák nemzetgyűlés határozata értelmében a jövő hónapban Ausztriában nédszámlálás lesz. A nemzetgyűlés megállapította a népszámlálási iv rovatait illetőleg kérdőpontjait és ezek közé a szokásos „anyanyeiv“ helyett a „társalgási nyelv“-et vette fel. A bécsi csehek ebben a nemzeti kisebbségek ellen irányuló intézkedést látnak és azt hangoztatják, hogy a társalgási nyelv alapján készülő nemzdtiségi statisztika nem fejezné ki híven Ausztria nemzetiségi viszonyait és az ausztriai csehek számát nagy mértékben csökkentené a hivatalos statisztikával. Éppen ezért azt kívánják, hogy a társalgási nyelv helyett az anyanyelvre vonatkozólag tartalmazzon kérdést a népszámlálási iv. A bécsi csehek követeléseit a prágai kormány is támogatja és éppen ezért a béesi cseh követség ennek értelmében intervencióra készül az osztrák külügyminiszterinmbaD. Yalószinüleg a bécsi csehszlovák követ el fogja hallgatni, hogy itt SzloveDszkóban milyen liberálisan!?) eszközölték a népszámlálást és biztosan nem fogja ajánlani az ő eljárásukat a nemzeti kisebbségekkel szemben a bécsi kormánynak.