Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-03 / 15. szám

192S. február 3.

8. ©Idái.

és Hippiáink. S az orgiába nem szól bele a vallás, mely njuit erővel kiáltja szerte, mint Péter apostol:

> Legyen hát veled Istennek dicsőség, magadnak munka !«

Konstantinápoly. Tankréd. Ma Herzl professzornak hívják s a cionizmus jelszavával megy visszahódítani magának Jeruzsálemet.

Prága. A császárság. A tudós uralkodó. Rudolf, később másnak hívják, csak a név külömböző. A jóakarat, a tudás egy, e kettő nem engedi egyiknek sem meglátni a körülötte nyüzsgő, hasonleső udvaroncsereget. Keplernek hívják- e a másik tudóst vagy dr. Benesnek, nem mindegy e ? Mind a kettő keres és mind a kettő tudja, hogy amit keres, nines is talán, de mind a kettő elég okos ahhoz, hogy tudatlanságát nem árulja el. Keplernek elcsábítják a feleségét, de ő haszontalannak tartja észrevenni, Benes is sok mindent lát, de jobbnak tartja nem látni.

Paris. Akkor egy Marseilles, ma talán royalista hymnus. Dantont tegnap O'emensaunak hívják, ma Poincarrénak, holnap talán máskép. A ma forradalmának is van Robespierje is. Hiszen mindig minden forr, a forradalom nem a máé, a forradalom a történelem örökösen ismétlődő körforgása.

London. A vásár. Hol értékért mindent kapni. Nem ismerünk a mára? Madách még csak gyárosnak nevezte, ma már közelebbről ismerjük a nevét: Bőm r Law-nak hivják.

És most jövünk mi. Talán még nem mi, kik a tegnapban, hanem ők, kik a holnapban élnek. A phalanster. De ott is vau tudós és aggastyán. Rosszul sikerült előkép» a jövőnek : Oroszország. Oicserin és Lenin. És mi ? Mindmegannyi Plátók, kik a „borsón is« szépet álmodunk. Valóban kemény a borsó és Isten csudája, hogy mi még azon térdelve álmodni tudunk, szépet álmodni ! Hiszen oly csúf az élet, legyen legalább szép az áiora.

Aztán az Ür, a Semmi, ahol nincs megkapaszkodni mibe, az elveszéstől való félelem. Ádám földjéhez ragaszkodott, mi eszményeink után kapunk majdnem eszeveszetten, mikor a hatalom erejével el akarnak szafeasztani azok tói. Nem megyünk Luciferrel az Űrbe, itt akarunk maradni, küzdeni akarunk, mert »ember eéJja a küzdés maga.« Hiába Lucifer szava :

»Se sok próbára mégis azt hiszed,

Hogy új küzdésed nem lesz hasztalan ? S célt érsz ?

Valóban e megtörhetetlen gyermekkedély C3ak emberé lehet.«

kapához már a harangozó nyúl. Mihály leakasztja a szűrét a válláról és megköpi a markát. Aztán kiveszi az özvegy kezéből a kapát.

— Addsza, Julis! Isten nyugosztalja!

A rög dübörögve kopogtat a koporsón, a mint aláhull. De csak az első két kapavágás. A többi már úgy suttyog utáuca, hang nélkül. A népség azalatt épp úgy széjj»lmálik mindenfelé. ahogy összecsődült. Pesze Boldizsár már pihenhet, ahogy fölötte a harangozó meg Csata Mihály öaszehányja hevenyébe a halmot. Az se Dagyoíbb, mint akármelyik haügyazsombék, amott, a gémeskut körül. A harangozó odaszurja a fejfát is,’ a végibe, akkurátosan.

Az alkonyat leszáll. Köd gomo'ylik el köröskörül a messziségben. A Pesze Bógyiék ablakából halvány világ pislákol elő. Az atyafiságr, a szomszédság még odatér. A torra. Kocsonyát esznek. Meg füstölt kolbászt. Egy pár csirkét is levágtak. Bort a Betekintsfcől küldtek. Mihály is odatart, a harangozóval. Hogy ketten földelték el Pesze Bógyit. Csöndesen besomfordálnak.

— Dicsértessék !

A vendégek esznek. A gyereknép a zúzán, meg a sarkantyún civakodik. Az özvegy a szemét törölgeti.

— Hát kigyeimed is ! — köszönti Mihályt, — Hogy annyit tusakodtak. Egymással.

Mihálynak megint a szűrével akadt baja.

— Az *>mbör néha olyan. Máekülönbül jó ember vót. Csak, ha az ital a fejibe szállott.

Az özvegy szemrehányóan pislant rá.

— Más is csak megissza.

— Msg, bólint Mihály. Épp a megyeri vásáron . . .

Az asszony belekap a szóba.

— Épp az! Hogy azon a tiz pengőn

A Sark. És Ádámmal feljajdulunk mind annyian :

»Ne lássam többé ádáz sorsomat, a hasztalan harcot!

Hadd fontolom meg, dacoljak-e még Isten végzetével ? !«

Az álomnak vége. Eljutottam a kopott, régi könyv utolsó lapjaihoz és azt gondolom: de jó is volna, ha vege volna!

Aztán zene haitik valahol közelben, zongoraszó. Bizton apró női ujjak adnak öntudatlan szerenádot. Ejnye! Éváról megfeledkeztem, pedig ő is ott volt, itt van mindenütt. A nő, az örök Éva. Egy gondolat — s megint egy gondolat! — hogy egyszer talán nekem is súg valamit Éva, hogy bizton ez a kél: életet adni az életnek, a szenvedésnek, a nyomornak, a fájdalomnak, a kínnak, az elnyomottnak, az Embernek.

ügy érzem, méltóan emlékeztem Madáchra. Lesznek talán, kiknek idegen lesz az én felfelbugó, különös fájdalmam. Azt fogják mondani talán: magyar fájdalom. Nem. Madách nemcsak a mienk, hanem a kultúráé, az emberiségé, mint tragédiája az : »Ember trgédiája«. A maga kis szomorú sorsát kiszélesítette az emberiség tragédiájává, megír! a a muitat és a jövőt; vájjon megirt-e mindent? Vájjon nem feledkezett el semmiről? Talán nem. Mikor elvégződött, kezdődik minden elölről.

Ez a Madách, a Múlt poétája Ó3 a Jövő látnoka mindenkié, tragédiáját játszák szerte a világon, minden nyelven szavalják a színészek:

»Mert elmerültél álomképeiden,

»Hogy ébren légy, borson fogsz térdepelni.*

Nekünk is álom, Kiss József mondta : »Ha álom is, mindegy, dicső, szép álomnak, boldogok, kik soká és szépet álmodoak.«

Mindenüt, minden nyeiven deklamálja egy öblös hang, hogy : »küzdve küzdj, és bízva bízzál !«

Ha meddő is, hagyják meg nekünk a küzdelmet és bizodalmát!

Sötét este kezdtem lapozgatni a kopott könyvben és most hajnalodik.

Bennem is dereog|a gondolat, Madách adta. Nem azért aktuális Madách, mert 160 éve szű letett, hanem mert megírta az »Ember tragédiáját« A mi tragédiánkat.

______________________Dr. Siffár Kornél.

Megérkeztek a legújabb zongora és hegedi, hangjegyek. — Kapható könyvesboltunkban — Nádor-utca 29. Telefon 80. — Mélyen leszállított árakért. Zenéhez szükséges cikkek nagy raktára.

»Komáromi Lapok«

rágódott örökké. Azóta is.

Mihály köszörüli a torkát. Köbint.

— Te se tudod Julis. Az száz psngő vót, ahogy a bankbul közösen kivettük. A váltót is úgy irtuk alá ketten. Mag a komáin, hátul. Abbui 5 hatvanit, én negyvenet. Egy iccét ittunk a Batekintsbe. Aztán másnap azt mondta, hogy ö kapott negyvenet én meg hatvaast. Hát igy vót Juli«.

Az asszony oldalvást néz. Viróknét kinálgatja.

— Egyél még Zsuzsa. Ekkis bort is. 0 akkor is két iccét mondott. Az embör oszt néha hibádzik is, Mihály.

— Az. Akárhogy érti is a számvetést.

— Da a Bógyi... a lelkemuram, az nem igen. Az úgy tudta az egészek

Mihály lesüti a szemét. Hallgat. A szűre ujjába kotorász. Egy pár bankót húz ki belőle. A kézit megnyá’azza. Húsz koronát olvas ki pontosan. Az asztalra teszi.

— Épp azért. .. motyog. Má úgyis vég». Da a gyerekeknek az is jó lesz. Én rám ne is vádaskodjon senkise. Ő se, odafönn.

Csak a kés, a kanál csörömpöl. Egyéb mindenki hallgat. A gyerekek suttognak. Odapislognak a tarka bankóra. Az özvegy bort tölt. A poharat Mihály elite tolja.

— Hát igyék má, keed is. Úgyse civakodnak má többet.

És megtörüli & szemét. Mihály fölemeli a poharat.

— Ha itt vóna! Julis.

A szája félregörbül. Hogy aki látja, azt se tudja, sir-e, nevet-e. A tiz pengőt siratja-e, vagy a szegény Pesze Bógyit neveti. Hogy agy hibázott a számvetésbe. Meg az iccébe is.

fiz első „képuiselőíesíüleíi“ ülés.

— 1923 január 31. —

Szerdán délután folyt le az első képviselő(testületi ülés, amelyen agyanazok a kinevezett tagok vettek részt, akik eddig mint „közigazgatási bizottság“ intézték a város ügyeit, most \ ugyanezek átalakultak „képviselőtestületi ta| gokká“.

Az ülésen Csizmazia György polgármes| tér elnökölt. Resztvettek a városi tisztviselők ;■ is, mint előadók, de ezeknek szavazati joguk a községi törvény értelmében nincsen. Megjej lent a képviselöttstületi ülésen Jávor Jenő állami főjegyző is, aki a képviselőtestületnek | bemutatkozott, a csehszlovák pártók hiányza) nak, mert az elöljáró választáskor lemondtak í mindátumaikról.

Az ülés lefolyása a következő volt:

Az áj városi polgármester programmja.

Csizmazia György megnyitván a gyűlést * köszönetét mond megválasztásáért. Kijelenti, | hogy ő mint munkás, a komoly munka embere és ez képezi jövö működése sarkalatos pontját. Erídméuyes műsödése csak úgy lehet, ha ; mindan oldalról támogatásban részesül.

A város ügyei, amennyire beletekinteni alkalma volt o pár hét alatt, nem rózsásak, de viszont taláu a teljes kétségbeesésre sincsen f ok, mert a város pénzügyi egyensúlya helyre\ állítására vannak kivezető utak. Ezeken kisj ván haladni és programmja a jövedelmek leí helő fokozása, a kiadások terén a legszigorúbb \ takarékosság és úgy a város üzemeinél, mint | szállításainál a becsületes munka és tisztesség | szem előtt tartása. A foíyóévi költségvetés I összeállításánál először a fedezeti részt és ; csak azután a szükségleti részt kívánja meg; állap it ani.

Az állammal szemben mindazokat az : előnyöset biztosítani kivánja a város részére, melyekre az igényt tarthat. Erre nézve a kezdeményező lépések máris megtörténtek és sikerrel kecsegtetnek. A város törvényhatósági jelLgét megszüntette a törvényhozás, de a kulturális, gazdasági és szociális intézmények mostani színvonalon tartásával sőt fejlesztésével a városi jelleg biztosítható lesz a jövőben is.

A nagy munkanélküliség következtében igen nagy a népnyomor, amelyen segítenie kell az államnak, ebben a munkában a városnak is részt kell vennie; a város szociális ügyosztálya rövidesen megkszdi működését és intézni fogja a szegény ügyet, a munkanélktt'iek, rokkantak, hadi károsultak ügyeit, a köz jótékonyságot és ellátja a munkaközvetítő ügyeit.

Az ipar és kereskedelem megmentése ér* l dekében azou lesz, hogy az állami közmunkák I sürgősen foganatosíttassanak.

I Közegészségügyi téren & járványkórház felállítása a legsürgősebb teendő, és gondoskodni kell a csatornahálózat kibővítéséről is. Programjában van a városi üzemek köz« pontosítása, mely azokat olcsóbbá fogja tenni.

A város pénzügyi helyzete közismerten I komoly, ez a háború és az azt követő válság] nak eredmény». Ennek javításán kötelessége ' mindenkinek közremunkálkodnia, aki csak a jf város érdekét szivén viseli. A város összlekos\ ságának támogatását kéri ehhez a nagy muul kához, a maga részéről kijelenti, hogy pártokj tel nem befolyásolva, teljes pártatlansággal és : igazságérzettel kivánja betölteni hivatalát és ehhez kéri a képviselőtestület támogatását. (Élénk tetszés.)

Képviselőtestület.

Dr. Alapi Gyula polgármesterhelyettes, & polgári pártok nevében szólal fel és ^reflektál az elhangzott székfoglalóra. A polgármester miuden pártnak súlyt helyez támogatására, ezt készséggel kilátásba helyezi a polgári pártok részéről annyival inkább, mert ezek korábban is mindig az együttműködést igyekeztek ke; resni a város tanácstermében és igy szolgálni a város érdekeit. A közelmúlt tapasztalatai azt mutatták, hogy erre van mód is lehetőség.

IA polgári pártok nem a szétválasztás utait keresik, hanem a közös munkáét, ezen az alapon minden hátsó gondolat nélkül őszintén támogatni fogják az uj polgármestert minden törekvésében, amely a város anyagi és kulturális felvirágoztatására irányul.

Majd részletesebben foglalkozik a polgár-