Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-02-03 / 15. szám

2 sí da!. »Kom«romi JüajXiK« 182«. íebroáf 3. Az 1929 julius hó 13-án kelt 246 száma törvény értelmében — mely a régi gyámtör­­vényt módosítja — a gyámügyi hatóságok ügy­­kére Szlovenszkó és Ruszinszitó területén átszállóit az jgazságügyminisztériamra, mely az alája rendelt árva ügyi hivatalok utján intéz­ted az ügyeket. Az említett törvény végrehaj­tási utasítását az 1922. évi november 9 én kelt 326 íz. törvény foglalja magában. Az árvaügyi hivatalok székhelyeit az 1922 decembsr 21-én kelt 382. számú rendelet állapítja meg. A törvény 1923 január 1 én lépett életbe, egyidöben a zsupareferm életbeléptetésével. A törvéDyhatóságak és szerveinek, a rendezett tanácsú városok szerveinek árva- és gondnok­sági hatásköre megszűnt: érintetlenül marad azonban a községek régi jogköre. A törvényben rendszeresített árvaügyi hivatalok elsőfokú hatósága a járásbíróságok székhelyén ; a másod fokuaké a törvényszékek ; a harmadfokúnké az ítélőtábla székhelyén áilittatott fel. Ezeknek a hivataloknak területi illetékessége az illető bíró­ságok törvénykezési területével azonos. Sze­mélyi illetékesség szempontjából a régi törvéDy, az újabb, 1922. évi december 20-án kelt 391. sz. törvény értelmében oda módodul, hogy az illetékesség a lakhely és n*m az illetőségi hely szerint igazodik. A gyámság, vagy gondnokság alá helyezett egyének érdekében meg van azonban a lehetőség az ettől az illetékességtől való eltérésre akár Szlovenszkó területén túl menöleg is és viszont a köztársaság egyéb területeire vonatkozólag. A gyámság alatt levők vagyona egyéuileg elkülönítve kezelendő. Az elhelyezés akár az igazságügyminiszter által kijelölt takarékok óa pénzintézetek betétkönyveire történhetik, akár állampapírokban, vagy jelzálogkölcsönökben és pedig házakon az érték fele hányada erejéiig, mezőgazdasági ingatlanoknál az érték kéthar­mada része erejéig. Az a hatáskör, mely az 1877. XX. te. értelmében az árvaügyészt illette, átszáll a másodfokú árvaügyi hivatal székhelyén működő államügyészre. Ámbár az árvaügyi hivatalok vezetőit a járásbíróság főnöke jelöli ki, hang­súlyozandó, hogy az árvaügyi hivatalok a jáiásbiróságtól teljesen független hivatalok. Éppen ezért lehetséges, hogy az árvaügyi hi­vatal vezetője, mint bíró, dönt olyan ügyekben is, melyek a gyámokat, vagy a gondnokoltat érdeklik. A közjegyzők örökösödési ügyekben fennálló hatáskörét az uj törvény nem érinti. Az elsőfokú árvaügyi hivatalokat hivatásos Temetnek a Réteken. Irta: Lőrinczy György. Megszólal a harang a réteken. Da az más, mint & városi. A nagy, méltóságos ha- I rangok búgnak, ez csak úgy csilingel, széjjel j és elbujkál a tanyai házak között. Hogy más : nem is igen érti meg, csak a réti ember, aki ■ maga is épp olyan csöndesen és ritkán beszél, j Az ember itt el is szokik a beszédtől, hogy ! minden úgy hallgat, hónapszámra. Aztán a harang egyszer csak megszólal. — Dicsértessék!.. . Egyszer az élő Isten dicsértessék, más­kor a halandó ember. Azt már úgy megtudja a réti ember magától. Ha vasárnap van, akkor a réti csöngetyü azt kiabálja: gyertek imád­kozni ! Ha hétköznap van: gyertek búcsúzni 1 Valaki meghalt. Hát Pesze Boldizsár halt meg. A szilasi vágásba. A legelső konditásra megmozdul a rétség. A kopasz fák közül, a fehér falak mellett j előbnkdácsolnak az emberek erre is, arra is. Torma István, mint sógorság, persze elsőnek • érkezik a háznépével együtt. De Virókéktnl j csak az asszony gyühetett a gyerekkel, mert < bírák és az árvaszékektől átvett hivatalnokok járandóságai változást nem szenvednek, de természetesen elkerültek az illetők a zsnpa hivatalainak keretéből is az igazságügyminisz­­ternek rendeltettek alá. A másod- é3 harmad­fokú árvaügyi hivatalok kizárólag birákból állanak és háromtagú tanácsban határoznak. A könyvelés-kezelési szolgálat egyelőre meghagyatott a pénzügyigazg at óságoknál. Mint­hogy azonban árvaügyi hivatalok létesítettek minden járásbíróság székhelyén, ezek pénz­kezelését az adóhivatalok veszik át. Megfon­tolás tárgyául szolgái azonban oly értelmű átszervezése a pénzkezelésnek, hogy a kész­pénzt és értékpapírokat, valamint az egész könyvelés-kezelési teendőket & postatakarék­pénztár csekkhivatala végezze. A fentiekhez csak azt, füzzük hozzá, hogy a magyar pénzintézetek résen legyenek, hogy az árvák pénzének elhelyezésénél ne mellőz­hessék szokat,, mint azt annyiszor látjuk. Madách aktualitása. Nem csak, mert száz éve született, nem csak, mert látnoki szemmel megírta a pha­­laDsztert és az eszkimó-jelenetet, hanem mert sose hangzóit olyan fájdalmasan aktuálisan minden szava, mint ma — ez teszi aktuálissá, hogy beszéljünk, Írjunk róla, gondolkodjunk, vigasztalódjunk halhatatlan müvén: az »Ember tragédiájáén. Valóban! Milyen komikus is lenne, bár nem minden ötletes irónia nélküli, egy ilyen mü: »Az ember komédiája« ! Súlyos tragédia az emberiség életének minden egyes korszaka, talán minden kor em- \ bare érezte ezt, de egy kor sem volt olyan \ általánosan gondolkozó, mint a mienk és talán I még a görög filozofueok sem tudták annyira ) népszerűvé tenni a gondolatot, mint azt korunk ban tette a Sors. Szenvedések, tragédiák vittek ki aa érzések köréből, be a gondolati szférába, j segítség volt az ész és kárhozat a szív, vigasz­talónk a gondolat és fájdalmunk az érzés, me­nekvésünk a humanizmus és szocializmus, hogy más bajának orvoslása közben felejtsük a | magunkét. Madách a történetet jelenetezte, csak itt- > ott volt iát,nők és csak nagy müve végén látta a Jövőt. Nem ő volt Kepler, aki a csillagokban olvasott, neki C3ak lapoznia kellett és meglelte a hálás témát az emberiség történetében. É3 rákónyszerit minket, hogy azt a történelmet 1 Virók Péter benn jár a városba. A koporsó már künn van a taayaház előtt, négy székre j fektetve. A gyászoló sereg hallgatag állja ! körül. Mire Csala Mihály odabotorkál, már a ' pap is ott van, a fehér íngéb m. É^zre se igen j vették, ahogy itt termett. Mert csak a káplán j a kántorral. Az öreg plébános már nem birja a tanyai utazást. Kivált így fcélviz idején. — Oremus! Mihály odafurakodik a Rák Tamás kö­zelébe. A foga közt szétharapja, amit morog. — ... gyisten! A pap, meg a kántor össze-összenéz. — Circum dedsruut me gemituä mortis!... Rák Tamás a mutatóujjával megböki a sapkája szélit. — . . , gyisten! Kezet fognak és hosszasan hallgatnak. Az asszonynép sir, a szemét törülgeti. Mihály megint csak beleköt Rák Tamásba. — Pedig hogy szerette a mákosgubát. Ez nyilván arra vonatkozik, akinek éne­kelnek. — Má peig nem igen eszik többet, — ellenkezik Rák Tamás. — Mindég is mondtam neki: Te, Bógyi! j Hogy annyit eszei. Ds sose hallgatott az em- I végigtekintsük. Minek? Nem éljük e magunk is a történelmet ?! Megnézzük mégis. Érdemes. Tükörbe nózűak, meglátjuk önmagánkat. »A törteneiem ismétli öomagát* —olvas­tam, hallottam sokszor, közkeletű lett ez a mondás. De aki kimondta, nem tette hozzá, hogy bár az események ugyanazok, a tempó mindig változik. Mit ezredévek emberisége las­san, pislogva élt át, mi átlobogjuk, s mit Ma­­dáeh elénk adott, mint múltat és jövőt, mi mind átéljük, átégjük, mint szomorú jelent. Átlobog­jak az életet, átrohanjuk az ember örök tragé­diáját, mint örök Ádarnok Ó3 kíváncsian nézzük: mi jöD, vájjon mi is a Gél ? ! Kopott könyv lapjai fekszenek előttem. Lapozom. Sok évtized óta lapozták, értet­ték-e mindannyian ?! Lucifer tért hódított. A világegyetemben két fát kapott volna csupán? Kegyetlenül — úgy érezzük — majdnem az egész földet uralja. Kézen fog minket és vezet. Elindulunk és sajnos, nagyon korán rettenünk meg attól, amit látunk. Sötét égen alig egy kis sugár. Menekül­jünk az(l3éjszakából ? Nem iehet. Hiszen ott van az a parányi sugár, mely jeizi, hogy lesz talán még majd hajnal. Honnan e sugár? Mindegy. A mindentől megcsömöriött, fáradtan vergődő emberiségnek ma egyebe sinc3, mint ez a kis sugár: a remény. Egyiptom. Régi dolgok? Nem. Ma is prob­léma. Világprobléma az a darab föld, s modern rabszolgák viselik modern fáraók hatalmát. Csak ott? Mindenütt. Ds szolgáknak teremtődtünk s c -ak kevesen szolgatartóknak. A küzdelem meddő. Hiába jelszavak. Szabadulni a hatalomtól nem lehet vagy tán nem is szabad. A tömeg nem nyerhet semmit, mert ha a hatalom nevet cse­rél is, a »gazda megmarad.« Néháuy parancsol, s a többinek nem marad más dolga, mint en­gedelmeskedni. S minden minek? Az alkotás, a munka?! Még él Michel Angelo, még a gúlák­nak is látszik nyoma, de egy uj Ádam már nem fog tudni semmit, semmit a hatalmas múltról, mert »pár ezredév« gúláinkat elássa. Athén. Miltiadea. A hadvezér, ki szereti hazáját és él, hal érte. S a hála? Miltiadesnek hívták, ma Vilmosnak. Annak jatatlma a halál volt, ezé a száműzetés. És más Miltiadesei a mának haltak és halnak halált. S a nép? Az megy tovább, újra emel bálványt magának, hogy legyen mit újra ledönteni. Róma. A féktelen élvezet. A kereszt. Nem éljük e ma is? Nincsenek dőzsölő hatalmasaink és imádkozó szegényeink ? Nincsenek Catuíiusaink bérré. Még inkább vissza is csúfolt: Kinézi kend a számbul! Azt Rak Tamás is helybenhagyja. — Az a 1 Chyan konok ember vót. Még Csata Mihály mentegeti. — Nohát, különben úgyis odakerül, vóna. Legalább jóllakott. — Mákosgubával. A pap keresztet hint a szentelt vizzal a koporsóra. Pesza Bógyi meha az útjára. Rö­vid ut. Nem a csillagos örökkévalóság, amiről odafönn még nyilván szó is esik, han«m az, ami a temetőbe visz. A tanyaházaktól jó messzi, de a kápolnához alig egy félpuskalövésnyire. Az örök hajlékot még tegnap megásták. A kapák készen. Még csak a kántornak van va­lami mondanivalója. Ugyanis énekszóval. — lm, itt vagy már Pesze Bógyi! Nem kell többet gyalogónyi! Mindössze is két pengő ára az egész: két rövid strófa. Amibe belefér az özvegy, meg a két árva neve és bucauzkodása. Aztán: egy, kettő. Bógyi már lenn van a gödörben. Az özvegy megfogja az egyik kapát és belevágja a fagyos rögbe. Az első kapa föld: az utolsó hitvssi kötelesség. Csata Mihály csak izeg-mozog. A másik PFAFF és KAYSER varrógépek világhírűek Hoffmann Simon K-ár- KTM* kaphatók 10 évi jótállás­sal, részletfizetésre is. tér 3. szám alatt Mindennemű mezőgazdasági gépek nagy választékban raktáron. — Géprészek nagy raktáron,__________Nagyon olesó árak.___________Carbid kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents