Komáromi Lapok, 1923. január-június (44. évfolyam, 1-78. szám)

1923-01-27 / 12. szám

4. oldal.

„Komáromi Lapok*

1923. január 27.

Madách Imre.

— Országos ünnep Losoncon. —

Madách Imre születésének érszázados fordulóját ülte hétfőn a salorenszkói magyarság Losoncon, melynek késeiében fekszik Alsó- Sztregova, a halhatatlan költő szülőhelye. A roskadozó öreg kariát erősen vájja az idő vasíoga és még valami. A legnagyobb magyar szellem itt, ebben a magányban élte sor&üldözött életét. A bolthsjtásos, alacsony szoba, amelyben az Ember tragédiája íródott, ma is úgy áll régi {alakjában. Egy lélek, melynek mélységeit csak alkotásai után tudjuk megmérni, roppant össze és élte itt ki életét, mint a magányosan égő gyertya lobogása. Madách csalódásai, szárnyaszegstt álmai és a földi üdvösségbe vetett hitének korai hajótörése a legszebb drámai költeményaek adtak életet, amelyet ma ismer az egész világ s a költője halhatatlan neve a magyar nemzeti kultúra egyik legnagyobb értéke.

A lelkes losonci kulturegylet meghívása folytán a komáromi kulturegyletek ii elküldték képviselőiket (Gosztonyi Nándor, Alapi Gyula) a losonci irodaimi ünnepre, ahol összesereglett Losonc és vidéke közönségén kivüí a magyar városok számos küldötte és a magyar irodalom számos itteni képviselője.

A losonci ünnepet vasárnap kegyeletes kirándulás előzte meg Madách sírjához Sztregovára. A kis Ipo'y melletti falucska temetőjében áll a sírbolt, mely a költő porait zárja magába, Düladezö falai, gondozatlansága szemrehányás a halhatatlan szellem egyetemes örököseivel szemben, de vádolja azokat is, akik hozzá legközelebb állottak. A losonci magyar társadalom hatalmas babérkoszorúját, mely valóságos mestermű, TJlyp István losonci műkertész készítette és beleépítette magyar lelkesedését ebbe a babércsodába. A sztregovai ünnepen Kövy Árpád losonci református lelkész mondott klasszikus szépségű beszédet, melyet a sztregovai pap, Kamenszky Gusztáv vesz gondozásába.

Héttőn este volt az országos ünnep, melynek rendezésén Thaisz Lajos, a losonci kulturegylet. elnöke, egy igazán fáradhatatlanul tevékeny közéleti féríiu rendezett. Az ünnep az Apolló mozgó színházban folyt le.

Tizennégy órai utazás után érünk Losoncra. Érsekújvár, Léva után, Zólyom felé igyekszik a vicinális. Idáig magyar szó, magyar utasok, de Léván túl megritkulnak. A nap csodálatosan szép biborszinben bukik le a hegyek mögé, mikor Zólyomba érünk, ahol két órai időnk vau. Felhasználjuk a város megtekintésére, amely most nagy zsupa-székhellyé lépett elő. Szép, rendes városka, nyílegyenes ntca sorokkal, ktdve3 öreg templomok, sok emeletes ház, Ízléses üzletek, pompás kirakatok. Az utcákon főleg a munkásság körében sűrűén hallatszik magyar beszéd is.

Öreg este van, mire visszasétálunk a forgalmas és nagy pályaudvar felé. Barobog a rnttkai személyvonat zsúfolva utasokkal, alig tudunk felkapaszkodni egyik kocsira, ahol hazatérő munkások ülnek és énekelnek ismeretlen melódiája és szövegű magyar nótákat. Óraszámra énekelnek. Szomoiúak ezek a nóták, mint a magyar élet, melynek nincsen öröme. Sorra maradoznak el az állomások, elfutnak a nagy Krizán alatt és közeledünk ülünk célja felé. Este nyolc óra, vonatunk pontosan érkezik. Egy perc múlva kocsiban ülünk, mely bevisz a villamos ivlámpákkal világított nyílegyenes álcákon a szint ázig.

Az Apollo mozgószinház modern épületét: légionárius társaság bérli. Nyolcszáz ülőhely van benne, karzattal, több más állóhely, melyeken ember ember hátán tolong, legalább ezerkétszáz néző. A színházban elkezdődött az előadás: Az ember tragédiája első része: az angyalok kara énekkel, megjelenik Lucifer, a tagadás ősi szelleme; Polgár Károly adja, a veterán színigazgató, akit Komáromban is jól ismernek. A többi szereplő műkedvelő. A darab elején mindjárt egy kis baleset: az angyalok kara egy része lezuhanik helyéről a színpadra, egyik kis szereplő leszédült és a többit is magával rántja, az előadás pár percre félbeszakad, ezalatt elfoglaljuk helyeinket a figyelmes rendezőség által számunkra fantartott páholyban.

Megindul ismét a darab és szépen gördül, a tehetséges műkedvelők ambícióval, lelkesedéssel játszanak. Hatalmas falzúgó tapsok.

* A felvonásközökben vesszük szsmügyre &• közönséget: az első pillanatra feltűnnek a festői magyar díszbe öltözött hölgyek, a sneidig feketébe megjelent urak. A harmadik jelenet után dr. Sziklay Ferenc tartja meg ünnepi beszédád Madáchról, akit nj nézőpontokból számiéi. Közvetlen, meggyőző előadása, a széles alapokon megrajzolt történelmi háttér, a szellemesen fejtegetett Petőfi—Madách párhuzam, s az Ember tragédiája esztétikai méltatása a legnagyobb figyelmet keltette az ezernyi hallgatóságban, amely feizúgó tapsokkal köszöntötte a jeles esztétikust, úgyszintén Wallentinyi Dezsőt, a fiatal és tehetséges költöt, akinek Madách ódáját Forgách Géza adta elő.

A Losonci Magyar Daloskör vegyeskara nagyszerűen színezett előadásban zengte el Huber: Dalünneppn cimü hatalmas karát. Majd az Ember tragédiájából vett élőképek: a római jelenet, a francia forradalom és a falanszter jelenet mozgalmas csoportjai peregtek le szemeink előtt, hatásosan megrendezve. A forradalmi jelenetet és a Marseillaise't megismételteti a közönség. Következik az utolsó ízin Az ember tragédiájá-bói, Ádám kibékülése az emberi sorssal s a mindent átfogó emberi tanulság : Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!

A figyelmes rendezők szállásunkra kalauzolnak, egy nagyszerű kis palotába, hol a legpazarabb kényelem és vendégszeretet vár. De áetünk a társasvacsorára, éjfélre jár az idő, a losonciakkal kell találkoznunk és a többi városok küldötteivel. A gyönyörű, modern város főterén van a Városi Vigadó épülete, melynek elegáns éttermében van felterítve pár száz teríték. Gyönyörű nők, majdnem mind magyar nemzeti viseletben. Pozsony, Kassa, Komárom, Besztercebánya, Ungvár és más városok küldöttei csakhamar elvegyülnek a társaságban. A cigány csak magyar nótákat játszik. Jó a hangulat, közvetlen és kellemes az előzékeny, figyelmes losonciak körében.

Thaisz Lajos a társaskör elDöke magyaros vendégszeretettől áthatva emel poharat az ünnepen messze földről is megjelent vendégekre. Mindenki a mi sarkunk felé néz. Azntán a cigány .lassú csárdást kezd játszani, a benyíló teremben parázs csárdás fejlődik, csak csárdás, semmi más tánc, festői szép látvány a táneo’ók színes csoportja. Majd a közönség Méri Lászlót kívánja hallani. Feláll a fiatal, nagyon jó megjelenésű premontei pap, összesen egy évig tanár, most plébános és elszavalja Petőfi versét megrázó, szívekbe markoló hatással, ngy ahogy azt a költő érezte és érezheti át csak egyedül. A gyönyörű vers minden sora a költő-művész zsenialitását, és magyarságát viseli magán. Lt-irhatlannl tomboló hatás kél a szavalat nyomában. A hangulat emelkedik. A mi papunk irodalmi terveket szövöget, melyekről nemsokára hallani fog a magyar közönség.

Az órák futnak, alig hogy vacsoráztunk, ismerkedtünk, beszélgettünk és máris két óra. Szállásunkra kell indulnunk, hogy egy keveset pihenjünk is, mert hosszú ut áll előttünk vissza Komáromba. Korán kelüok, az inas behozza a ' reggelit és jelenti, hogy a kocsi készen áll. Három perc alatt a pályaudvarra röpit. Vonatra ülünk, most már jobb az összeköttetés visszafelé, nyolc óra alatt tesszük meg a 215 I kilométert. Délután négy órakor Komáromban ! vagyunk a Madách ünnep felejthetetlen szép emlékeivel együtt. Dr. A. Gy.

A világhírű magyar vonós négyes

( Waldbauer-Kerpely )

nagyszabású

hangversenye

1923 febr. 1-én csütörtökön

este Komáromban, a kultúrpalota hangversenytermében.

S —Helyárah: 15,1D, 6 és 3 korona.—

Jegyek már válthatók Spitzer-féle köny- 5 — vesboltban és este a pénztárnál. —

A nő*

(Részletek az „ Ógyallai Casinó“-ban tartott felolvasásból. — Dr. Kenessey Kálmán.)

A farsang volt mindenkor az évnek az a része, amikor a férfiak legjobban ráértek a Hőkkel foglalkozni, hiszen az őstermelő világba» csakugyan ez az időszak az átmenet a tavalyi munka év lezárása és a jövő évi munkakezdés közötti pihenő időnek. Ezért ráértek rendezni bálokat, vacsorákat, zsúrokat, karneválokat és más minden egyébb tarsasösszejőveteleket. A régi jó világban ekkor jártak a gavallérok egyik udvarháztól a másikhoz leánynózőbe s ha valamelyik udvarház kerijének százados fái alatt kinyitott egy leáoysziv sejtelmes vágyakozásokra: a farsangban befogattak a családi batárba, s mentek fel a megye bálba bemutatni a társaságnak a felserdült, kifeslő rózsabirabót, hogy a kis leány találja meg álmai lovagját, jövendőbéli szerencséjét. — így a farsang a nő jegyében folyik le.

Nincsen a história naturálisnak, a lélektannak, irodalomnak kifürkészhetetíenebb és nehezebben ki- és megismerhető vizsgálódási tárgya, mint a nő. Ezért a teremtési mondákban is már roppant kedves, színes gondolatokban gazdag, jellemző dolgokat találunk, hogy a nő hogyan teremtetett.

A melanéziai szigeti mithosz szerint Guát isten — ki teremtette az élőlényeket, játék közben hajlékony vesszőkből élőlényt font össze, amely egyszerre elmosolyodott és az isten erről ismerte meg, hogy az asszonyt megteremtette.

Az ó hindu legenda szerint:

»Az idők kezdetén, midőn a teremtő (Twashtoi) a nő megteremtéséhez jutott, úgy találta, hogy minden anyagát kimerítette a férfiú megalkotásakor és semmiféle szilárd és megbízható elem nem maradt már. Ebben a nehéz helyzetben, hossza elmélkedés után úgy tett, amint itt következik:

»Vette a Hóid kerekségét és a folyondárok hajló vonalait, a puhányok tapadós simaságát és a fűnek a reszketegségét, a nádszál karcsúságát, a virágok illatos pompáját, a falevelek könnyűségét és az elefánt ormányának sudár nyulánkságát, az őz szemének pillantását, és a méhrajoknak csapongásit, a napsugarak játszi vidámságát, a felhőknek siró áradatát, a szelek állhatatlanságát,, a nyúl félénkségét, a páva hiúságát, a papagály begyének lágy puhaságát, a kőnek keméuysőgét és a méznek édességét, a tigris kegyetlenségét és a tűz forró üszkét, a hónak hűvösségét, a szajkó csacsogását, a fülemüle (kokila madár) bűbájos szavát, a darú képmutatását és a Chakrawáka madár hűségét (— meghal a párja után): összevegyitette mindezt az alkotó elemet és megteremtette a Nőt és odaadta a Férfinek. — Ám egy hét múlva a Férfi eljött hozzá és monda;

»Uram, ez a teremtés, akit nekem adtál, nyomorúságossá teszi az életemet. Szüntelenül csacsog é3 fecseg, bosszant engem és egy pillanatra sem hagy magamra. Folytonos figyelmet követel, elfoglalja minden időmet, sir minden semmiségért és mindig tétlenül lustálkodik. Azért eljöttem, hogy visszaadjam őt neked, mert nem tudok vele élni.

A Teremtő visszavette a Nőt. Csakhogy egy újabb hét múlva a Férfi ismét eljött hozza és igy szólt: Uram úgy találom, hogy nagyon magányos és sivár az életem, mióta visszaadtam neked azt a teremtést. És eszembe jut, hogy szokott volt táncolni és énekelni kedvtelésemre és hogyan kacsintott reám szemeinek szögletéből, aztán meg játszott velem és hozzám simult a hangja csengett, mint a zene és szép volt, ha néztem és puha, ha érintettem: azért add vissza őt nekem megint.

— Jól van — monda a Teremtő és visszaadta. De három nap múlva ismét jött a Férfi és mondá:

— Uram, én nem értem, hogy lehet az, de végtére arra a meggyőződésre jutottam, hogy sokkal több bajt okoz ő nekem, mint gyönyörűséget, azért kérlek vedd vissza újra.

De a Teremtő rárivalt: El veled! Ne lássalak! Nem akarok hallani erről többet. Csináld ahogy tudod!

A Férfi pedig felelt: De nem tudok élni vele! — A Teremtő visszavágott: De nélküle sem tudsz élni! — És hátat fordítva a Férfinak folytatta munkáját. — A Férfi pedig igy szólt